Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
f» TOT,WA MEGTEI NEPÜJSAÖ 1965. március 7, Ünnepelnek a nők. Ünnepelnek, mert egyenjogúak és ezt az egyenjogúságot mi, férfiak vívtuk ki nekik. Felszabadítottuk őket és hovatovább most már mi jutunk oda, hogy bennünket férfiakat kellene felszabadítani. De ők, az istennek sem segítenek bennünket ebben. Hálátlanok! Annyira vérszemet kaptak, hogy már külön asszonynapot is rendeznek. Méghozzá törvényesen. Mert van törvénytelen nőnap, meg törvényes. Törvénytelen Nőnap a fizetés napja, amikor otthon a férfi kiforgatja a zsebeit mutatva ezzel is asszonyurának: annyi pénze sem maradt. hogy a Férfiak Egyesjogúságáért Küzdő Szervezetnek a tagdíjat befizesse. Pedig szervezet nélkül sohasem szabadulhat fel a férfi. Aztán van törvényes Nőnap is. Ekkor a férfiak mosogatnak törvényesen, mert egyébként törvénytelenül ez a munka is rájuk hárul, csak éppen a f?l-őbb hatóságok erről nem tudnak. Nem bizony, mert az asszonyok ügyes diplomaták a saját szervezetükben olyan lármát csapnak az asszonyok a harmadik műszakról, olyan hangulatot keltenek a férfiak ellen, hogy a férfiak mukkani sem mernek. Hogy is mukkanhatnának, illetve hol is mukkanhatnának, amikor nekünk nincs férfitanácsunk, csak a nőknek van nőtanácsuk. És nincs fér- finap sem, ahol végre egyszer törvényesen a férfiak is kinyithatnák a szájukat és elmondhatnák, mint sanyargatják őket a nők. Megboldogult Vörösmarty Mihály mondta: Lesz még ünnep a világon! Lesz bizony. Lesz még egyszer olyan idő is, amikor törvénybe iktatják a férfinapot. És ezen a napon a férfiakról beszél majd a sajtó, a rádió, férfi divatbemutató lesz a tv-ben, a férfiak munkájának megkönnyítéséről vitáznak. Lesz majd egy ilyen nap. Hogy mikor? Azt nem tudom megmondani. Éppen ezért, amíg el nem érkezik a várva várt nap, addig én sem írok arról hány ránca legyen a gatyának, alulról fölfelé, vagy fölülről léfelé kell-e a bajuszt pödörni, egyszóval férfidologról addig nem szólok, addig én is a nőket dicsérem ezen a napon. Kezdem is. A nők igen ötletesek. Ötletből kifogyhatatlanok. Mert ugye melyik férfinak jutna eszébe olyasmi, mint ami eszébe jutott Helena George camberrai, (Ausztrália) asszonynak. Ez az asszony nem kapott ruhát a férjétől. A férj zsugori volt, sajnálta a pénzt a divatra. A fiatalasszony különös tiltakozó sztrájkot rendezett: napokon át meztelenül járt-kelt nemcsak a lakásban, de a ház udvarán is. Legutóbb, amikor ismét a városkában jártam, a sztrájk már véget ért. Helena George ugyanis hat új ruhát kapott. de nem ám a férjétől — (Igazi állhatatos ember!) — hanem a szomszédságban lakó asszonyoktól, akiknek férjeit a sztrájk idején — (Ebből is látszik, hogy a férfiak mennyire együtt- éreztek a sztrájkoló nővel!) — hot ökörrel sem lehetett elvonszolni az ablakoktól A nők egyenesek, a tiszta szerelem fűti őket! Ezt bizonyítja a következő eset is. Deolinda de Suosa portugál, Cristobal-i hajadon férjhez ment Jaoao Ferreirához. Gyönyörű templomi esküvő volt. A menyasszony fején fehér fátyol, a vőlegény frakkban. A menyasszony előzőleg eldicse- kedett a násznépnek: elégedett a vőlegénnyel, mert kéthavi mátkaságuk alatt egyetlenegyszer sem lépte át háza küszöbét. Igazi férfi! Nem számító! A menyasszony pedig gerinces, egyenes jellem. Amikor hetvenhat éves fejjel rájött arra, hogy a 37 éves vőlegényt szereti nem habozott, azonnal az oltárhoz vezette. A nők jó diplomaták! Ténein bíboros nővére, Grofée grófnő meglehetősen kicsapongó életet élt. Nyolcvanhét éves korában súlyosan megbetegedett és elhivatta a papot, hogy meggyónjon neki. Családjának tagjai el akarták hagyni a betegszobát, hogy magára maradhasson a gyóntatóval, de a grófnő tiltakozott: „Maradhatok csak nyugodtan, hangosan is el tudom mondani gyónásomat és nem fogok senkit sem megbotránkoztatni. Lelkiatyám, fiatal voltam. szép voltam, sokan mondták és el is hittem. A többit gondolhatja’’! Igazi diplomata. Semmit sem mondott és mégis minden felelősséget a papra hárított. Hogy a szerencsétlen pap mit gondolhatott azt még elképzelni sem tudom! És a nők nem htvalkodóki Nem tesznek semmit annak érdekében, hogy felhívják magukra a figyelmet. Legfeljebb egy kendőt kötnek a fejükre, mint ahogy mostanában ezt Párizsban teszik. És erre a kendőre különböző jelmondatokat festenek. En ilyeneket láttam: „Fel a kezekkel, vagy lövök!” „Ma vagy soha!” Hát csoda, ha megrémítik a szerencsétlen férfiakat1 Fel kéne már nekünk is szabadulni az iga alól, amely nem egyőnkneic a nyakát már véresre törte. Én már tudom is. hogyan szabadulunk fel. A napokban sikerült feleségem elől eltitkolni ötven forintot. Ezt az ősz- szeget ezennel felajánlom a férfiak felszabadításáért küzdő egyesületnek. Nagyon kérem Szerkesztő Urat, hogy ezt a levelet ne hozza nyilvánosságra, mert akkor vége a szervezkedésnek, vége a felszabadulásnak, mert a feleségem képes lesz ellenem uszítani az egész nőtcmácsot. Tisztelettel: \z állandóan siető városi emberek alig veszik észre a közlekedési rendőr megszokott mozdulatait, amint hozzáértőn irányítja a gépkocsiözönt. Csupán ritkán kényszeríti a felelőtlen gyalogost, hogy térjen vissza a járdára. A hangosbeszélő korholóan udvarias hangot sugároz a sötétkék rendőrségi kocsi tetejéről: „Asszonyom, ön ott, bőrönddel a kezében, ne menjen át az úttesten pirosban. Ezzel az él etét kockáztatja!”. Ez r közúti forgalomirányító csoport gépkocsija. Éjjé) ugyancsak ilyen sötétkék, oldalukon vörös csíkos kocsik suhannak a város utcáin. Fölöttük rugalmasan lengenek a rádió- antennák. A gépkocsiban a moszkvai rendőrség operatív osztályának dolgozói ülnek, a közrend éber őrei. A mellékutcákból hideg szél fütyül. Az éjszaki utcákon hatalmas lámpák szórják fényüket a járdákra. A Leningrádi pályaudvar óramutatói 12-t mutatnak. A restiben fekete hajú fiatalember fizette ki a vacsoráját. A visszajáró két rubelt zsebretéve kiszaladt az előcsarnokba, felvette világos kabátját és kiment a térre. Felhúzta az óráját és figyelmesen körülnézett. Azt látta, amit várt. A Le- ningrád-szállótól nyugodtan lépkedett a pályaudvar felé egy rendőr. A világos felöltős férfi elégedetten mosolygott, majd megindult a pályaudvar melletti parkolóhely felé. Öt perc múlva már egy zöld Pobedában ült és a kocsi hamarosan eltűnt a sok tucatnyi mellékutca valamelyikében. Alig tíz perc múlva a legközelebbi rendőrőrsön lihegő férfi jelent meg. Sapkáját ledobva a székre, hadarni kezdte: — Kijövök a szállóból... A parkolóban nincs ott a kocsim. A nyomok még egészen frissek... Éppen csak, hogy elvitték... Az ügyeletes tiszt, Nyikolájev százados felvette a kagylót: — Pobeda személygépkocsi, színe zöld, száma 18—72, a Komszo- mol téri parkolóból hajtották el... Ezután Nyikolájev a panaszoshoz fordult. A kocsit előteremtjük. Még nem késő... A falióra 0 óra 30 percet mutatott. Olvasóink jegyezzék meg ezt az időpontot. Ettől kezdve percekben számolunk. Az ügyeleti szobában Szokolov alezredes és Zsmakin főhadnagy ül. A városban eddig csönd volt. A járőrkocsikat jelző miniatűr figurák a város egész területén mozdulatlanok. Hirtelen éles telefoncsörrenés. — Itt Szokolov alezredes. — Nyikoláj százados jelentkezem. .; öt másodperc múlva a bűn- cselekmény színhelyéhez legközelebbi járőrkocsi jelzése lekerült a térképről és Zsmakin felvette a telefonkagylót! 0 óra 31 perc. A moszkvai rendőrség rádióközpontja, ahol ezen az éjszakán Panov alhadnagy tartott ügyeletet, a város egyik legmagasabb épületében van. Az operatőr füléig alig hallatszik fel az alvó város fojtott zaja. Panov operatőr — a rádiótechnika szerelmese ma ugyancsak unatkozott. Közömbösen villogtak a szektor jelzőlámpái. Ez a monoton kattogás nyugodt éjszakai szolgálatot jelez. A csengő abban a pillanatban berregett. fél, amikor Panov már majdnem felhívta a központot. Felkapta a kagylót, s magához rántotta a mikrofont. A következő pillanatban minden URH-kocsi- ban felcsendült a hangja: „Pobeda személygépkocsi, színe zöld, rendszáma 18—72. A tettest tartóztassák fel”. Ezzel egyidőben a városi és a kivezető útvonalak őrszemei is megkapták a parancsot. A gyűrű bezárult a bűnöző körül. E gyűrűbe belefért egész Moszkva, és valahol a számtalan utcák, mellékutcák egyikében elveszett a 18—72 számú zöld Pobeda. 0 óra 32 perc. ÉRDEKESSÉGEK TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTt újdonságok SZÍNES FÉNYKÉPEK TOVÁBBÍTÁSA TELEFONON Leningrádban korszerűsített készüléket szerkesztettek a színes ’ képek közönséges telefoncsatornán nagy távolsáigra történő to- I vábbítására. j A készüléket Moszkva és Leningrad viszonylatában próbálták ki. mégpedig sikerrel. A TASZSZ tudósítója látott egy köteg 650 i kilométer távolságra továbbított fényképet. A fényképek minőségüket tekintve nem maradnak el azon felvételektől, amelyeket a fotóriporterek a képes folyóiratok számára a színes betétekhez készítenek. Valentyin Odnolko, az e területen dolgozó komtsruktőr- csoport vezetője közölte, hogy a „rendszer” a hérornszínes látási elméleten alapul, (minden színt a vörös, a kék és a zöld szfne)- airnnya határoz meg)- Egy 220—300 nun méretű fény kép továbbításához 25 perc szükséges. Csatornarendszer használata esetén azonban az adás ideje lerövidíthető. LEAR KIRÁLY MONGOL SZÍNPADON A mongol főváros drámai színházában bemutatták a Lear királyt. A címszerepet Gombos Uren érdemes művész játszotta, aki már kitűnt az Othello címszerepében is. ÜJ ROMÁN OPERA A brassói Zenei Színház, amely nemrégen mutatta be Norbert Petri „Doftana rózsái” című operáját, most ugyanannak a szerzőnek új operáját készíti elő bemutatásra. A librettót Dantei Drágán í"!a D. Veinech reg-'-nve nyomán; A rű tárgyát az olasz fór-' raclaimi monsaírriakiból meríti. Amikor beültünk a kocsiba, a kocsi- arancsnok, Go- gyenko törzsőrmes- er figyelmeztetett: — Állapodjunk :neg: minden parancsot teljesítenek és nem ijednek meg..: A kocsi nekiiramodott. A városi ■ik átfésülése lytatódott. Na- ;yon izgultunk erősen szorítottuk magunkhoz a fényképezőgépeket. Valahol a közelben száguldozik egy sötét mellékutcában a zöld Pobeda. Volánja mögött a bűnöző. Kocsinkban ül Blinov őrmester* az ügyes, jó növésű vasgyúró, s vele a nyomozókutyas Pirát. A hatalmas eb okos szemeivel megnézett minket* és közömbösen el- fordulí. Úgy látszik, nem érdekeltük. A bűnöző valószínűleg megpróbál kijutni a városból. A néptelen műutakon megugorhat üldözői elől. Azt biztosan tudja, hogy keresik. Módszeréből ítélve tapasztalt, visszaeső bűnöző* A keresés folytatódik. Kocsink óvatosan megközelítette a Szadovája utcát és közvetlenül a kereszteződésnél állt meg. — Lesben állunk súgjuk egymásnak és még erősebben szorítjuk fényképezőgépünket. — Ne izguljanak, lehet, hogy nem is erre jön — dörmögi Go- gyenko, de látjuk, hogy feszülten figyelve fogja a volánt. — Rágyújthatnak — adja meg az engedélyt a törzsőrmester, de ő maga nem nyúl cigarettáért. A feszültség nőttön nő. Az események gyorsan fejlődnek. Éppen most jelentették, hogy a zöld Po- bedát látta a sarki őrszem. Később újabb hír érkezik: a bűnöző 100 kilométernél is nagyobb sebességgel kitört a Szadovája körútra, a Zubovszkája tér közelében. Kocsink motorja felzúg. Gogyenko és Blinov felnyitják a pisztolytáskát. Pirát a fülét hegyezi, Mi újból felkapjuk gépeinket. — Parancs nélkül ne hagyják el a gépkocsit — súgja oda nekünk Gogyenko. Bólintunk. Kifordulunk az utcára, odalapulunk a járdához. Vajon merről fog feltűnni a bűnöző? És egyáltalán erre jön-e? Hiszen idáig, ahol jelenleg állunk, a Szadováját tucatnyi út és mellékutca keresztezi, bármelyiken befordulhat. Nem gondolhattuk végig az ösz- szes lehetőséget. Szembe velünk, az emelkedő felől leoltott lámpákkal száguldott egy gépkocsi* Gogyenko rákapcsolt, úgy, hogy a hátsó kerekek szinte a levegőbe emelkedtek. A sebességmutató csaknem egyszerre ugrott a 100- asra és még azon is túl. Az erős fényszórók két vakító fénycsóvát lövelltek a menekülő bűnöző után: felvillant a kocsi száma: 18—72. Mindkét kocsi — mintha összekötötték volna őket, óriási sebességgel repült az alvó Moszkva utcáin. Nem tudjuk, mennyi ideig tartott ez az őrült hajsza. A zöld Pobeda már közvetlenül mellettünk volt. Kocsink élesen oldalra fordult, s odaszorította a járda széléhez. Fékcsikorgás. A Pobeda megállt és a következő másodpercben kiugrott belőle egy magas alak, világos kabátban, lövésre emelt pisztollyal. Blinov villámgyorsan elengedte Pirótot, a kutya rávetette magát a bűnözőre* Gogyenko pedig kicsavarta kezéből a pisztolyt. Mi viszont fényképező gépünket emeltük célzásra* 1 óra 1 perckor Panov alhadnagy bemondta a kutatást megszüntető parancsot. Szokolov alles nedig helvére tette a jár* . -«'tokát jebő figurát. T'r '" S * . ''-tlV Mihail Lavrik ' Szovjet Híradó-ból)
