Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-07 / 56. szám

Látható kultúra II

Rádió, televízió, sajtó

Nem szeretnék számokkal untatni senkit. Amint azonban a dolog természetéből adódik, ahogy az ember a kultúrát, művelődést két részre —' quantitativ és funkcionális fejezetre — osztja elkerülhetetlenül a számok a bizonyítékai. Már az olvasásnál és könyvterjesztésnél is látható volt a számok argumentáló ereje: megmutatták, hogy az utóbbi néhány évben milyen nagy lépésekkel haladt előrébb Tolna megye.

Az általános vélekedés szerint szellemi gazdagságunk nagyrészt olyasasélménybői táplálkozik. Igaz ez az állítás. A teljesség kedvéért azonban most már hozzá kell tennünk az előbbihez a következőt: főként falvainkban és kisebb városainkban, s így Tolna megyében is, az olvasásélményt szervesen egészíti ki, mint ismeret- szerzési lehetőség a rádió és a televízió. A szakemberek, s egyre inkább a laikusok is igen sokat vitatkoznak arról, hogy korunk e két technikai vívmánya miként tölti be feladatát. A mi véleményünk szerint úgy a rádió, mint a televízió igen kitűnő lehetőség arra, hogy a legszélesebb tömegek előtt kitárjuk az ablakot a világra, s betekintést engedjünk számukra olyan dolgokba amelyeket korábban egyáltalán nem ismerhettek meg, s arra, hogy ez a betekintés olyan rövid időegység alatt történjék, amilyen régebben elképzelhetetlennek tűnt.

Lehet, hogy kissé furcsán hangzik, de ennek ellenére is valóság, hogy az emberek nagyobb hányada emlékező és vizuális típus. Ez azt is jelenti, hogy a hallott, vagy látott élményanyag tovább él, mint az olvasással szerzett impressziók. Ha nem így lenne, akkor felesleges fáradságot jelentenének az oktatás minden fokán a gyakran szuggesztív erejű előadások és a tantárgyak szemléltetése. Most azonban maradjunk a rádiónál és a televíziónál. E két technikai eszköz kulturális nevelő funkciójának kifejtése más cikkre vár. Ehelyütt csupán néhány számadattal szolgálunk. A Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatóságának adatai szerint 1964.

szeptember 30-án a megyében élő körülbelül 82 ezer család közül 62 462 rendelkezett rádióval. Emellett 9474 volt azoknak a száma, akik televíziós készüléket mondhattak magukénak.

Amikor a statisztikusokkal beszélgettünk a témáról, két adatra hívták fel a figyelmünket. Az egyik: a fentebb már említett időszakig a megyében 3657 vásárló vett rádiót. Még érdekesebb azonban, hogy ugyancsak tavaly szeptember 30-ig 5458-cal emelkedett a televízióelőfizetők száma. Ha most a televízió esetében nézzük az adatokat, a következőt láthatjuk: 1964-ben egy év alatt több készüléket vásároltak, mint az 1964-es évet megelőző 4—5 esztendőben. Az ugrásszerű emelkedésnek többféle magyarázatát adhatjuk. Legelsőre azt kellene elmondani, hogy csakúgy, mint minden egyéb ez sem választható el az anyagi életszínvonal emelkedésétől. Az a tény, hogy tavaly volt a tokiói olimpia, csak járulékos jelentőséggel bír. Ha már választani kell a nem jelentéktelen mellékokok közül, akkor az olimpiánál fontosabbnak kell tartanunk azt a kedvező vásárlási lehetőséget amelyet az állam biztosít. A különböző részletakciókra és áruvásárlási hitelekre gondolunk. S tegyük mindjárt az eddigiekhez, hogy a hitel, a részletvásárlás a gazdasági helyzet függvénye, mennyisége, és mértéke attól függ, milyen az ország teherbírása.

Értelmezés és hovatartozás szempontjából a rádiót és televíziót gyakran sorolják a hírközlő eszközök közé. Azt a tulajdonságát ami úgy jelentkezik, mint ismeretterjesztő, inkább csak a szakemberek értékelik. S mivel főleg mint tudósító, összefoglaló, regisztráló és továbbító funkcióját emlegetik inkább, többnyire a nagyobb hagyománnyal rendelkező sajtó mellé sorolják. Elismerve a napilapok óriási jelentőségét, elmondanánk: úgy érezzük, mintha ez az egy csoportba sora- koztatás inkább az úiság számára lenne hízelgő. Már azért is. mert az újság csak közvetetten képes képi élmény adására, haHUNYAD1 ISTVÁN:

Készülő, szép anyaság

tása tehát többszörös áttételeken keresztül érvényesül.

Nem érdektelen azonban a rádió és televízió mellett vizsgálni Tolna megye helyzetét olyan szempontból sem amelyik arról tudósít, hogyan alakult az újságvásárlás és olvasás helyzete. Három évet vennénk alapul a bemutatásra. 1957-ben, 1960-ban és 1964-ben a terjesztett napilapoknál a következő volt a helyzet, egész évre vonatkozóan:

1957-ben eladott példányszámok mennyisége 6 692 700 példány, 1960-ban 8 858 800 példány, 1964- ben 11 640 200 példány.

A rögtönzött táblázat adatai szerint hét év alatt tehát majdnem megduplázódott az olyan olvasók száma, akik újságot forgatnak, s így tájékozódnak az ország és a világ eseményei között. A táblázat azonban nem pontos, nincs belefoglalva minden újság és folyóirat. Két esztendőről szóló adatok állnak rendelkezésünkre, s ha sok is e cikkben az adat, ezeket mégis rögzítenénk. E szerint az összes terjesztett újságok és folyóiratok vásárlása a következő képet mutatja:

1960-ban összes újság és folyóirat 12 563 829 példány, 1964-ben 15 500 182 példány.

Hihető, hogy a számokhoz felesleges bármit is fűzni. Tárgyilagosságukat csak megsérteni lehetne, ha tennénk melléjük valamit. Így annyit mondanánk: csakúgy mint a könyvterjesztés és könyv- vásárlás esetében ez a témánk is azt mutatja, hogy a kulturális és nevelő tevékenység nem szélmalomharc, hanem gyümölcsöt érlelő fontos folyamat.

Szolnoki István

Meg ne karcoljátok meg ne égessétek tüske-szárnyú hópihék. Gyűlő fényfűzérek meg ne igézzétek, csillogástok hiszi még: Részegedve lépdel kamaszlány hevével elrántja a messzeség.

Közeiét kerülje vásott suhanc füttye, toros, mérgezett szava, Útját ne álljátok vad reflektorlángok hívójel, autóduda.

Mint a nyíl repüljön keljen át a tűzön meg ne sértse ostora.

Ez a ködgomolygás rossz varázslat, rontás, megvakít a hófehér. Piszokszürkét, barnát szálai bevarrják, hetykén dúdorász a kéj. Ajtó nyílik sarkig, térde megbicsaklik, kiáltása el sem ér!

Szárnyak körbefognak verdesnek, csapódnak, téged, téged keresnek!

A fiókok folyvást hallják ezt a hívást ha fészkükből kiesnek. Gyászköreit rója anyamadár ríva s szólongat elveszettet.

Harapós szél óvjon mint a jó komondor öltse éles fogsorát; Tükrös jég segítsen lányság elkerítsen, tiltson: eddig, ne tovább! Nézzetek rá: gyermek; Fészek-öle sejtett bimbózó, szép anyaság!

Gyurkó Lászlót

X

ANYUSKA

KISS DÉNES: ,

Harmatgyöngyben

Anyám megrágta az ételt, szájából adta számba. Bauxit-vörösben égett s izzott a hold alatt apám gyűrött ruhája.

Szeme meg tompán, hidegen, mint borosüveg zöld tüze.

Hűs béka ugrált szívemen; csobbant a lélek mélyvize.

Tárnában, ha kiáltanak, apám hangja messziről verődik. Csontomban mésszcl harag rakódott le és szorít a velőmig.

Anyám volt — büszke, megesett, hetyke csavargó az apám.

S én már csak vézna hajtásuk, de sokszor vLsszanycsett! hatalmas törzs oldalán harmatgyöngy-napért epedek.

ANTALFY ISTVÁN:

Osztatlanul

Kérges kezében villámlik a vas. Tömpe ujjai úgy fonódnak a kalapács olajos nyelére, mint a vas. melyből vétetett maga. melynek szikráit most ő szórja szét, melynek izzása, ime, már a vére. Egy-kettő-három... cseng az üllő, s véle — ha sújt, — a kalapács. Együtt a múlttal, a jelennel, mint egy kegyetlen vallomás, osztatlanul csodálatosan egy a munka a szerszám, s az ember.

napom

ét nappal a költözés előtt hallotta, hogy Márti azt mondja a vendégeinek: — Nem is hiszitek, milyen fiatal mamám van! Igazán nem látszik többnek harminc évesnél. — János is mondott valamit, de azt már nem hallotta. Az ajtóbeugrót teletömték újságpapírral s szőnyeget is akasztottak rá, hogy Jánost ne zavarja, ha rádióznak.

De most nyitva volt az ajtó. A bútorokat is félretolták, hogy legyen hely kivinni tMártiék holmiját. Reggel óta csak azon fohászkodik, hogy ne essen az eső. A bútorok még csak hagvján, hisz alig van bútoruk, de János könyvei, a sok drága könyv. Milyen üres a fal, amint leszedték a könyveket.

— Nem tudod, hová tettük a kötözöspárgát? kérdezi Márti. De tudja. Kint van a szatyorban, a konyhában. Érdekes, sose szeretett csomagolni, most mégis mindent ő csinált. A gyerekek csak

| nézték. — Anyuska úgy csoma- í goi, mintha ó költözne — mondta j János mosolyogva Mártinak.

1 Márti az egyik láda tetején ült ! és zsíros kenyeret evett. Nem is ] főztek, csal: estére, Jenőnek. Ak- I kor kellett, Jenő megkívánta. —

| Emlékszel, anyu. mennyi sós- j kenyeret ettünk, mielőtt férjhez ! mentél Jenőhöz? — kérdezte Márti.-— Pfuj, milyen édes volt a ! kukoricakenyér. — Ha egymás közt -voltak, mindig csak Jenőnek : hívta a mostohaapját. János /is. Szem tői--szem be azonban magáz- ták és bácsinak szólították.

— Anyu! — viharzik be Móri: — Nem jön még a kocsi? Hű —

mondja s leül az egyik könyv- csomagra, de azonnal fel is pattan, mert látja János szemrehányó pillantását — már most olyan fáradt vagyok. Te nem, anyu?

Nem fáradt. Csak egy kicsit levert.

— Jön a kocsi — mondja János. Tényleg, már meg is állt a ház előtt. Elég kicsi. Igaz, nekik még ennyi holmijuk se volt, mikor Jenőhöz költöztek. Mindenüket elvitte a bomba. A nagymamától kaptak egy ágyat, azon aludtak Mártival. Pedig akkor már tizenkét éves volt. Összegömbölyödve aludt, térdét felhúzta a hasához, alig maradt mellette valami hely. Akkor Jenő irányította a költözést, előre tervrajzot készített, mit hová állítsanak a kocsiban. Az emberek morogtak, mindent másképp akartak csinálni, de Jenő nem engedett. Igaz el is fért minden. — Látod, nekem volt igazam — mondogatta Jenő még hetek múlva is.

— Igazán nem akarjátok elvinni a vitrint? — kérdezte Mártit. — Nem illik a többi bútorhoz — rázta a fejét Márti. — Persze, persze — mondta, — hisz értem. Elég régi már, 'ócska is. Csak azért mondom, mert két szobátok lesz, oda mégiscsak kell bútor. — Jaj, anyu — borult a nyakába Márti és megcsókolta — két szobánk lesz! — Aztán kiszaladt, hogy megnézze, mit csinálnak az emberek. Nem szólhat semmit, igazán nagyon szép a lakásuk. Elvitték megnézni, mindjárt, ahogy megvették. Épp akkor szerelték a villanyt, még minden csupa pi- c,ok volt, de nagyon szép. Igaz. ’-eo.geteg pénzbe került és a részleteket is fizethetik majd vagy

húsz évig, de megérte, mert tényleg nagyon szép.

A bútorokatjmár kivitték, csak a könyvek mifradtak. János idegesen toporgott. A könyvespolcokat is lebontották, már, a tiplik helyén nagy lyuk maradt a falban. Mit szól majd Jenő, ha hazajön? Még szerencse, hogy nem maradt otthon. Ki akart venni egy nap szabadságot, hogy majd irányítja a költözést, de a gyerekek hallani se akartak róla. — Mondd meg neki, anyu — könyör- gött Márti — én nem is tudom, mit mondj, de intézd el, nehogy itthon maradjon, mert azt nem bírnám ki. — Nem tudott ő se mit mondani Jenőnek, hisz altkor van elemében, ha rendezkedhet. Erre nem sajnálja'az időt. Hát mit mondjon? Nem tudta. Végül kénytelen volt megmondani az igazat. — Hagyd őket, — kérte, — az ő holmijuk, hadd csomagolják úgy, ahogy akarják. — Jenő nagyon megsértődött. — Bezzeg mikor benneteket költöztettelek, jó voltam! — És igaza is volt. De mit tehetett, ha Márti azt mondta, kiküldi a szobából, ha mégis otthon marad? — Amikor az én pénzemen tanult a kisasszony-, akkor nem volt- ellenem kifogása! — mondta Jenő másnap. Egyre jobban belelovalta magái. — Egyetlen hálóingge! jött ide, megvan a lista a költözésről. megmutathatom! — kiabál ta. — Most ez a hála? Hogv kitiltanak a saját lakásomból ?

Mit mondhatott volna? Mámnak tényleg csak egy hálóinge volt. Azt is a régi függönyükből varrta. És Jenő pénzén járt az egyetemre. Mert őt nem engedte dolgozni, miután elvette. —,