Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
1965. március 1. ®JLWA 9TEOYKI NEPÜJSÄG 3 Az évforduló tiszteletére Egyenletes, tervszerű munka az üzemekben Tolna megye termelőüzemeiben a felszabadulási munkaverseny első két hónapjának értékelése ezekben a napokban folyik. A szakszervezeti bizottságok nagy gonddal értékeink a munkásak vállalását. Elkészült a termelésösszesítő, és legtöbb helyütt kiemelkedő munkasikereket értek el. Iparban, mezőgazdaságban ezekben a hetekben sokkal többet hallunk a munkaversenyről, mint egy évvel ezelőtt. Azért lesz ez így, mert a jubileumi verseny tartalmasabb, mert ez a verseny nem záródik le április 4-gyei. Alább rövid tudósításokat adunk a felszabadulási versenyről. A februári tervet túlteljesítették A megye, szervezetileg legfia- gén, mire a munkások az öltöző- talabb vállalatánál, az állami bői kijönnek, már ismerjék az- építőiparinál, jól mennek a dől- napi teljesítményüket A feltapasztalható, máskor meg szinte munka nélkül vannak a vasutasok. A Nagydorogi Gépállomás versenyre hívja a várdombiakat A Nagydorogi Gépállomás dolgozói pénteken termelési tanácskozást tartottak, és elhatározták, hogy versenyre hívják a Várdombi Gépállomás dolgozóit. Ezt a versenyt hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére gok. Az időjárás is kedvező volt, szabadulási verseny az első két teszik. A Nagydórogi Gépállomása szervező- és irányítómunka már igen hatékonyan jelentkezik a kivitelező-munka meggyorsulásában. A vállalatnál hozzáfogtak a munkaverseny értékeléséhez. A hagyományokkal még nem rendelkező vállalati munkaverseny azonban már kiváló eredményeket hozott. A szekszárdi lakásépítéseken dolgozó kubikosbrigádok, a vízvezetékszerelők érték el a legjobb eredményt A munkaverseny összesítése most készül, a vállalat vezetősége külön intézkedett, hogy a rendszeres értékelés, az élenjárók népszerűsítése kövesse a munkásak termelési eredményeit Felkészültek az uj termék gyártására A Bonyhádi Cipőgyárban a fel- szabadulási verseny jelentős részét teszi ki, az új termék gyártására való felkészülés és az ezzel kapcsolatos teendők. A gyár mű- sorban teljesítették vállalásukat, szaki dolgozói teljesítették vállahónapban a minőség javítását is eredményezte a gyárban. Változatlanul a tervezettnél jobb — erre tettek ígéretet a vállalásban — az első osztályú áruk aránya, így például elérték, hogy ezer pár cipőből négy-öt párat kell csaklL osztályba sorolni. Túlsúlyos vonatok hetenként háromszor A dombóvári vasúti csomópont nagy feladatait segíti megoldani, hozzájárul a vállalás teljesítéséhez, hogy a fűtőház gépállományát megerősítették. Most már tíz nagyteljesítményű, 520-as sorozatú gép dolgozik a fűtőházban. A túlsúlyos vonatok „menetrend- szerinti” — hetenként háromszori — közlekedtetése a felszabadulási verseny eddigi szakasza alatt sikeres volt. Mind a forgalom, mind a vontatás dolgozói, a szocialista címért versenyző brigádok elsőlásukat; a szerszámozás, az anyagelőkészítés példás. A munkásokat megismertették az új gyártmány *— női és férfi félcipők, bakancsok helyett — technológiájával. A gyárvezetőség a szakszervezetre bízta a munkaverseny állandó értékelését, figyelemmel kísérését. A szakszervezet termelési felelőse, és az e mellett dolgozó társadalmi bizottság dekádonként értékeli a versenyt. Gondoskodtak arról, hogy műszak véA bátaszéki vasútállomásról is érkezett jelentés. Ezen a Dél- Tolna megyei vasúti csomóponton is példásan dolgoznak a vasutasok. Vállalásukat itt is teljesítik. Mind a dombóvári, mind a bátaszéki vasútállomáson nehezíti a dolgozók vállalásának teljesítését, hogy a rakodást végző vállalatok munkája nem egyenletes. Emiatt több alkalommal torlódás Örömhír a dohányosoknak Üj, külföldi filtcrfelrakó, csomagoló és celofánozó gépeket állítottak üzembe az Egri Dohánygyárban. Ezekkel a gépekkel három műszakban 3 millió darab füstszűrös cigarettát készítenek, többségben a közkedvelt ,.Fecské”-t, ugyanolyan minőségben, mint a Lágymányosi Dohánygyárban. Képünkön: ontja a gép a csomagolt filteres cigarettát. (MTI Foto — Birgós Árpád felvétele) nak minden adottsága megvan ahhoz, hogy versenyt' kezdeményezzen, hiszen az elmúlt esztendőben 123 százalékra teljesítette éves tervét. A megye gépállomásai közül második lett a Teveli Talajjavító Gépállomás után. A versenykihívás feltételei a következők: 1; Vállalják a Nagydorogi Gépállomás dolgozói, hogy tavaszinyári tervüket 102 százalékra teljesítik, és az aratást július 31-ig befejezik. 2. A gépállomás éves tervében meghatározott egy normálholdra tervezett önköltségből 5 százalékos megtakarítást érnek el. 3. Vigyáznak egymás testi épségére, azt akarják, hogy csökkenjen a balesetek száma, s ezzel a munkából való hiányzások ideje is. ■' A versenyfelhívás végén a nagydorogiak a következő üzenetet intézik Várdombhoz: „Várdombi Gépállomás dolgozói! Csatlakozzatok kezdeményezésünkhöz, és felajánlásaitokkal járuljatok hozzá pártunk 1964. december 10-i határozaíanaic megvalósításához!”. AHOGY//fi LÁTJUK Kútba esett háromszázezer forint? Hónapokkal ezelőtt a Szabad Föld glosszaírója „Száraz tények — víz nélkül” című írásában szóvá tette a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola vízellátásának gondjait. Sajnos, a helyzet sem akkor, sem azóta nem változott semmit. A dologban mérhetetlenül bosszantó, hogy a sivatagi körülmények felszámolása érdekében az illetékes irányítószervek a népgazdaság pénzéből az összeget előteremtették, de ez az összeg valakinek a jóvoltából szabályosan kútba esett. Szóval a víztelenség felszámolására volt forint, a pénzt el is költötték, csak éppen víz nincs. Az iskola vezetői és dolgozói úgy tudják, a kút kijelölése és fúrása kb. háromszázezer forintnyi összeget emésztett fel. Annak a megállapítását, hogy lehet-e vizet találni, vagy sem, nem kőművesek, mégcsak nem is sertés gondozók, hanem szakemberek végezték. Igaz ugyan, hogy adtak tanácsot laikusok is, de ezt a szakemberek nem vették figyelembe. Mindenesetre nekik már a fúrás megkezdése előtt tudniok kellett volna, hogy lesz víz, vagy nem lesz. A jelek szerint nem tudták, viszont miként volt bátorságuk úgy tenni, úgy intézkedni, mintha tudnák? Talán, mert közpénzről volt szó? Ez a kérdés jogos, és éppen azért jogos, mert közpénzről van szó, és nem csupán néhány forintról, hanem sokról, — háromszázezerről. Jelenleg a helyzet a következő: kút van, víz nincs. Még csak számítani sem lehet arra, hogy majd lesz, mert azt az összeget, amit a népgazdaság erre a célra áldozni tudott, azt az összeget végeredményben egyszer már felhasználták. Any- nyi azért történt, hogy egy bizottság a kutat megszemlélte, majd megállapította; ez sajnos nem sikerült. Az ügyet az F. M. feltehetően nem intézi el csak ennyivel. Sz. P. Másfél milliós export a Szekszárdi Nyomda ez évi tervében Több új Tolna megyei üzem kapcsolódik be az idén az exporttermelésbe. Közéjük tartozik a Szekszárdi Nyomda is, amelynek termékeit eddig csak belföldön hozták forgalomba. A vállalat idei exportterve másfél millió forint értékű nyomdaipari terméket irányoz elő. Ebből közel egymillió forintot tesz ki az ötvenötezer darab zsebnaptár, a többi' félmilliót különféle prospektusokkal, asztali naptárakkal, köztük a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat évkönyvével „töltik ki”. A bőr- és pvc- kötésű zsebnaptárak egy részét négy nyelvű nyomással készítik, és azokat a külkereskedelmi vállalatok használják fel reklámcélokra. Az exporttermékek egy részének gyártását most készítik elő, de néhányat közülük már munkába vettek. Újfajta rangot kapott 4 házépítés ma mindennapos dolog. de ha a tégla, a kötőanyag beszélni tudna, bőven lenne mondanivalójuk. Beszélhetnének a munkáról, az összefogásról, s arról az erőfeszítésről, amit a Főglein házaspár végzett, mire a két szoba, konyhás, fürdőszobás ház tető alá került. A Szakáig Testvérek utca 5/b. számú házban lakik a négytagú Főglein család. A család központi alakja ezúttal nem a családfő, hanem a háziasszony, vele beszélgettünk munkájáról, életéről, a család gondjairól. Főgleinék házasságuk 17. évében fogtak hozzá a régi nádtetős ház átalakításához, s ez magában is nagy gond. Az elmúlt év talán a legmozgalmasabb év egyike volt a tizenhét év alatt. Belekezdtek a házépítésbe, s a fiatalasszony belépett a tsz-be. A két esemény között szoros összefüggés van. A házépítéshez a 17 év szorgalmas munkájával összegyűjtöttek némi tőkét. Amikor elkészült a számvetés. látták, hogy a feleségnek is munkát kellene vállalni, hogy a házalakítást teljesen befejezhessék. Főglein Ferencné eddig kívülről szemlélgette és csak hallomásból ismerte a tsz munkáját, mégis úgy döntött, ott próbálkozik. Egy évvel ezelőtt kérte felvételét, s amikor a közgyűlésen megkérdezték tőle, vállalja-e a nők számára előírt munkaegység teljesítését, határozottan válaszolt: — Vállalom — mondta, s akkor nem gondolta, milyen nagy dologra kötelezte el magát. A házépítésnél sokat segítettek férje munkatársai (férje mentős a kórházban), de a fiatal- asszonyra is sok munka hárult. Erről így beszél: — Segédmunkás voltam a szakmunkások mellett. Ez még csak hagyján, de emellett ott volt a család gondja,. és meg kellett kapálni a kimért' munkaterületet, a háztájit, s el kellett végezni a vállalt 900 öles szőlő egész évi munkáját. összefogtunk és sokat segített a férjem is. Nem egyszer a napfelkelte a határban ért bennünket — mondja derűsen. — Hogyan fogadták a tsz-ben? Kezdetben mintha kicsit tartózkodtak volna talán arra gondoltak hogy csak a háztáji területhez való ragaszkodás miatt léptem be, s nem fogok helytállni. Ennek tudatában, elhatároztam, teljesítem amit magamra vállaltam. Nehéz voltt de sikerült. Befogadott a közösség és ez nagyon jólesett. Főglein Ferencné komolyan vette és betartotta ígéretét. Az első félévben 78 munkaegységet szerzett. Ezt az eredményét is elismerték, de főleg nagyon tetszett az idősebb asz- szonyoknak az, ha valamit gyorsan el kellett intézni, Bözsi, a szőlészeti brigád legfiatalabb tagja, minden segítségre készen állt; Futott, ha friss víz kellett valamelyik asszonynak, s gyorsan elintézte, hogy az életlen kapát megélesítsék, segített az asszonyoknak a munkaegység kiszámításánál. Az idősebb asszonyok értékelték fáradozásait, látták segítőkészségét és néhány hét leforgása alatt teljesen maguk közé fogadták. Főglein Ferencné betartotta ígéretét, a házépítés mellett 160 munkaegységet szerzett az elmúlt évben. — Megérte-e a fáradtságot, és megtalálta-e a számítását a tsz-ben? — Meg vagyok elégedve a keresettel — mondta és gyors számítást végzett. — Háromezer forinton felül kaptam készpénzt. A kapott termény értéke meghaladja a tízezer forintot és ha a háztáji és egyéb jövedelmet is hozzászámítom, havi keresetem, a téli hónapokat is beleértve, felette van az ezer forintnak. Emellett segítettem az építkezésen és az itthoni dolgomat is elláttam, azt mondhatom, nagyon is megtaláltam a számításomat. Főglein Ferencnét az utcabeliek, s közvet* len környezete ismerte eddig. Úgy élt, ahogy sok más asszony él Szekszárdon, a megyében, az országban, kötelességtudó, szorgalmas asszonyként. Az elmúlt év fordulópontot jelent életében. Kilépett az otthon falai közül, s megtette az első lépéseket a közösségi élet útján. Tulajdonképpen tsz-tagságávál kezdődött a közösségi élete és közéleti szereplése. A tsz-asszonyok felfigyeltek a szorgalmas, tettrekész Bözsikére. Amikor szóba került, hogy a tsz újraválasztja a nőbizottságot, Főglein Ferencnét tették meg titkárnak. A fiatalasszony újfajta rangot kapott, amelyet a jól végzett munkával szerzett meg P M.
