Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-06 / 55. szám
6 TOLNA MEG TÉT NÉPŰMAG 1965. március 6. II Felszabadulási Kupáért Szekszárdi Dózsa—Nagymányoki Brikett 3:2 (3:1) Szekszárd, 100 néző. Vezette: Magyar. Sz. Dózsa: Szlavicsek — Tamási, Tárnok, Szalay — Ulrich, Herczig — Dósai, Majnay, Gahó. Szűcs, Nagy. Nagymányok: Bancsi — Hucker, Komáromi. Tóbiás (Berta) — Nagy, Farkas — Kozma, Becze, Molnár, Schmelz, Demeter. Mély talajú pályán, hűvös időben, jóiramú, kemény küzdelmet vívott egymással a két csapat. Az első félidőben széllel szemben is javuló formában szerepelt a hazai együttes, amely lendületesen, gólra törően játszott. Dósai már az ötödik percben feltalálta magát és az üresen hagyott kapuba ívelt. 1:0. Szűcs lesgólja után a 23. percben Nagy alakította 2:0-ra az eredményt, majd a 42. percben Majnay lövésével mór 3:0-ra vezetett a hazai csapat, amikor Schmelz lövése a felső kapufáról a gólvonal mögé jutott. 3:1. Szünet után a Dózsa csak a hátvédhármason nem változtatott. Becze — Tamási, Tárnok, Szalay — Gyurik, Novák — Dósai. Lizák, Gahó, Szűcs, Nagy alkotta a csapatot, majd öt percnyi játék után Szűcs helyett Má- linger jött be. Meglepetésre Nagy- mányok kezdett jobban és már az első percben szépített Demeter révén. A Dózsa visszaesett, Nagymányok annál ügyesebben játszott, mégsem változott az eredmény. A vendégcsapatból az apró termetű csatárok (Becze, Demeter) és a karmester Molnár, valamint Hucker játéka emelkedett az átlag fölé. A Dózsából Gahó, Herczig, Dósai, Nagy játéka tűnt ki. DOMBÓVÁRI VSE— DOMBÓVÁRI SPARTACUS 5:2 (3:1) Dombóvár, 300 néző. Vezette: Vindics. DVSE: Hilbert — Potó, Egyed, Beke — Korpádi, Kalmár — Sonkoly, Szóka, Tapaszti, Varga, Horváth II. Spartacus: Dobos — Miklós, Palotás, Tamás, — Tallósi, Berki — Horváth, Poór, Faragó, Marosi, Ludas. Az első 15 percben teljesen a vasutasok irányították a játékot, majd később feljött a Spartacus és a két 16-os között folyt a játék. Kiegyenlített mezőnyjáték után ismét a vasút kezdeményezett és a 22. percben Tapaszti a kifutó Dobos mellett gólt szerez. 1:0. Folytatódik a vasutastámadás és a 28. percben Varga ér el újabb gólt. A 35. percben Palotás szabadrúgása jut kapu mellé, majd a 39. percben Egyed 13 méterről küldött szabadrúgása a sorfalon irányt változtat és a kapuba jut. 3:0. A 42. percben Potó Horváthot a 16-oson belül felvágja. A 11-est Palotás értékesíti. 3:1. A második félidő 13. percében Varga növeli a vasutasok előnyéit. 4:1, A 25. percben Barabás fejeli a labdát a kapura, de a második félidőben beálló Kovács kapus lába között a gólvonalon túlra jut 4:2. A 34. percben a keményen játszó jobbszámy támad a vasutaskapu ellen és Horváth beállítja a végeredményt. 5:2. Kitűntek: a vasutas védelem, míg a csatársorból a Varga—Horváth szárny tűnt ki. A Spartacus csapatából Palotás. Tallósi és Faragó játéka emelkedett ki. A Felszabadulási Kupa állása: 1. Dombóvári VSE 5 3 — 2 13:6 6 2. Sz. Dózsa 5 3 — 2 9:8 6 3. Nagymányok 5 2 — 3 9:12 4 4. D. Spartacus 5 2 — 3 13:18 4 Tornaterem-építési terv Kocsolán A Kocsolai Temelőszövetkezetá Sportkör és a községi tanács kezdeményezésére a közelmúlt napokban megbeszélést tartottak Kocsolán. A megbeszélés tárgyát az a terv képezte, mely szerint Kocsolán két éven belül 10x20 méteres tornaterem építése a cél. A megbeszélésen a községi tanácsot Tóth Géza vb-eínök képviselte, jelen volt Kardos György, a megyei TS főelőadója, Somogyi 1 György, a Dombóvári Járási TS elnöke, és a KISZ Dombóvári Járási Bizottsága képviseletében Fenyvesi József. Tóth Géza vb-elnök ismertette a tanács segítségét: egy lebontásra kerülő épületet adnak át, melynek anyagát fel lehet használni az építkezéshez. A termelő- szövetkezet a faanyagot biztosítja az épülethez. Ezenkívül a termelőszövetkezet vállalta, hogy kőműves brigádjával 20 000 forintért felépíti a tornatermet. Kardos György a megyei TS részéről felajánlotta, hogy a tervet elkészítik, és az építkezéshez a műszaki ellenőrzést biztosítják. A társadalmi munkát az épület elkészítéséhez a község lakosai, ezen belül a sportolók adnák. Hozzávetőleges számítás szerint a társadalmi munka értéke 100 000 forintot tenne ki-' Előzetes számítások alapján a bontási a «vagon kívül még 200 000 forint kellene építési anyagokra. A községi tanács é£ a sportkör vezetői megkísérlik ennek összegnek a biztosítását a felsőbb szervektől, és amennyiben sikerül, még az idén megkezdik a tornaterem építését. A sorsolással elégedettek Fornádon A megyei labdarúgó-bajnokság újonca, a Fornádi MEDOSZ, tervszerűen készül a bajnoki rajtra. A csapat vezetői és tagjai — de nem utolsósorban a szurkolók — élénk érdeklődéssel vártaka sorsolást: ki lesz az első ellenfél. Fornádon a sorsolással elégedettek, annak ellenére, hogy először Faddra kell menni, és csak a második fordulóban (március 28-án) játszik otthon a csapat, amikor az ellenfél a Szekszárdi Honvéd lesz. Az edzések már javában folynak: a felnőtt csapatnál Tolnai István, az ifjúsági csapatánál Molnár László a társadalmi edző. Az ifjúsági csapat igazolásai is rendben vannak, felkészülten várják a rajtot. Az első hazai mérkőzésig azonban még sok tennivaló van Fornádon. A jelenlegi pályát 3C méterre keleti irányban kell kijelölni. Vele együtt a kerítést is át kell helyezni, ami komoly munkát jelent. A munkálatok elvégzésére a sportkör tagjai felajánlották segítségüket. Szóba került, hogy a fomádiak egy-két mérkőzést esetleg Tamásiban játszanak, mivel sorsolásuk ellentétes a tamási csapatéval. Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények, így végleges döntés még nem is születhetett. A csapatot a vezetőség megerősítette: a középhátvéd poszton Kovács játszik, aki eddig Hogy ész csapatában szerepelt. A szakcsi csapatból Bazsonyit, míg Fürgédből Mészárost igazolták. A sportkör vezetősége a közelmúlt napokban kapta meg a megyei labdatrúgó-szövetségtöl a bajnoki címért járó érmeket, melyet rövidesen — ünnepélyes keretek között — ad át a sportkör vezetősége a játékosoknak. Mezei futóverseny Bátaszéken wm •• éjtw... >•& x&ft ' ^ A sportolók bemelegítést végeznek a mezei verseny előtt. Vasárnap benépesült a Bátaszéki VSK sporttelepe. A Vasutas Sportkör atlétikai szakosztálya házi mezei futóversenyt rendezett, melyen az indulók száma túlhaladt az ötvenen. Egyes versenyszámokban jó eredmények is születtek. Nők: Serdülő B-kategória: 400 m: 1. N. Kovács Éva, 2. Kulcsár Sára, 3. Bognár Katalin. Serdülő A-kategória: 500 m: 1. Martin Márta, 1:42, 2. Felföldi Éva 1:44, 3. Heronyányi Zuzsa 1:47. Ifjúsági 500 m: 1. Stefanko Ilona 1:41. Férfiak: Serdülő B-kategória: 800 m: 1. Holecsek József 2:39, 2. Kurcinák János 2:43, 3. Keszthelyi László 2:49, 4. Bovánovics Mihály 2:50, 5. Hosszú Károly 2:54, 6. Ruppert József 2:55. Serdülő A-kategória: 1000 m: 1. Komjáthy Károly 3:12,9, 2. Dékány János 3:23,2, 3. Bátor Nándor 3:24,1, 4. Kulik Péter 3:24,1, 5, Varga Imre 3:28, 6. Kovács István 3:29. Ifjúsági 1500 m: 1, Juhász Mátyás 5:20. Felnőtt 1500 m: 1. Halmosi János 4:35. A nehéz, mély pályán Halmosi máris kitűnő időt futott. jelenleg már tavalyi legjobb formájában van. ■íf'vl • vÍKÍSíií ** c;'Stefánkó Ilona az idei versenyeken 400 és 800 méteres távokon indul. Az eddigi felkészülése alapján remény van arra, hogy tavalyi eredményeit tovább javítsa. A SÍP művészéi ZSOLT ISTVÁN (Magyarország) Családi betegség... Nálunk valóban családi betegség a játékvezetés. Jóatyám Is játékvezető volt. és én „tőle kaptam el” a labdarúgó-játékvezetés szeretetét. Máig is „beteg” vagyok tőle. Diákkoromban több sportot űztem. Különösen a labdajátékok iránt vonzódtam, így sokat asztaliteniszeztem, de a legnagyobb lelkesedéssel a labdarúgást kedveltem. ötödik gimnazista voltam. Es kapus. Ennél csak arra voltam büszkébb, hogy egy alkalommal, védés közben eltörött az ujjam. Sajgó fájdalommal, de feltartott fejjel vittem haza sínbe rakott kezemet és úgy éreztem, hogy hős vagyok. — Drága fiam, válassz valamilyen veszélytelenebb sportágat... könyörgött édesanyám és én akkor sem tudtam neki nemet mondani. így lettem játékvezető. Persze, akkor még nem tudtam, hogy a játékvezetés mennyivel „veszélyesebb” sportág. Alig 30 éves fejjel... 1937-ben, tizenhat éves koromban, főgimnáziumi igazgatói és belügyminiszteri engedéllyel tettem le a játékvezetői vizsgát s így — azt hiszem — én lettem a játékvezetők első számú csodabogara. Közben tizennégy hosszú esztendő telt el s 1951-ben már FIFA-játékvezető lettem. Ez — véleményem szerint — újabb (bár hitelesítetlen) alighanem ma is fennálló világcsúcs. Mármint az, hogy valaki, alig harmincéves fejjel nemzetközi játékvezető legyen. Igaz, hogy az első országok közötti válogatott mérkőzésemre még egy évig kellett várnom, de ez azután nagy eseménnyel volt kapcsolatban: rámbízták ugyanis az 1952. évi helsinki olimpián a Szovjetunió—Bulgária mérkőzést. Mint civil... — Könnyű neked — szokták mondani kollégáim — hiszen te a pályán kívül is naponta dirigálsz... Arra céloztak, hogy mint a Budapesti Nemzeti Színház főügyelőjének, mindennapi feladataim közé tartozik az óriási színpad teljes technikai irányítása, a zsinórpadlás, a süllyesztő és forgós2ínpad felügyelete. Ez a tevékenységem is nagy és szakértő közönség előtt zajlik le és akárcsak a pályán, itt is gyorsan, határozottan kell cselekednem, illetve ítélkeznem. S miként a színfalak mögött láthatatlan vagyok a közönség számára, úgy szeretem, ha a pályán sem vesznek észre a szurkolók. Egy „kellemes“ emlék... Akaratom ellenére, egyízben Diósgyőrött mégis észrevették. A DVTK— Bp. Honvéd mérkőzést vezettem, amely 0:0-ra állt 3Q, másodperccel a befejezés előtt. Ekkor Károlyi, a hazaiak kapusa a 16-oson kívül kézzel fogta meg a labdát, amiért természetesen közvetlen szabadrúgást kellett ítélnem. A szabadrúgást Budai I. a Honvéd középcsatára nagy erővel bombázta a hálóba, s ezzel l:0-ra vesztett a hazai együttes. Kezdésre már nem volt idő. És akkor megindult az egész lelátó. Nem haza: a pálya felé... Mit részletezzem? Ha nem kapok kölcsön egy rendőrtiszti köpenyt, meg aztán nincs ott éppen egy rendőrségi Jeep, akkor ma aligha szerepelnék ebben a riportban. A „lelkes” diósgyőri szurkolók még éjjel egy órakor (drámai menekülésem időpontjában) is szekerekkel állták el a Diósgyőrből kivezető összes országutakat s minden induló vonatot alaposan átkutattak. így lett a sport szürke közkatonájából pillanatok alatt „szolgálaton kívüli” vagy ha úgy tetszik — „tartalékos” rendőrszázados... Ne tessék mosolyogni, a diósgyőri „esetet” mégis kellemes emlékeim közé sorolom... Hát nem kellemes emlék az, amikor az embert meg akarják verni és ez nem sikerül? Lehetséges?... etseges?... Az se jó, ha szép no Egyízben Bratislavában, a Slovan (Bratislava)—Rapid (Wien) Közép-Eu- rópa Kupa középdöntőjét vezettem. E visszavágó mérkőzést 2:1 arányban nyerte a hazai csapat, de az egygólos győzelme kevés volt a továbbjutáshoz. Állítom, nem bíráskodtam rosszul. Amikor a mérkőzés végét jeleztem, mégis nagy tumultus kerekedett körülöttem. Enyhén szólva kissé fenyegető volt a hangulat... Senki sem ütött meg, de egyszerre csak éreztem, hogy valaki rettenetesen bokán rúg. Nem is tudtam körülnézni, mert a rendezők csak tuszkoltak be az öltözőbe. Mire beértem, bokámon már közepes nagyságú „alma” ékeskedett. Restelltem az effajta kritikát s kíváncsian vártam a másnapi lapo* kát. Már korán reggel lent voltam a2 utcán és az újságárusnál minden lapot megvettem. Vajon mit írtak? S ahogy lapozom az oldalakat, egyszerre csak egy nagy fénykép döbbentett meg, amikor egy nő bokán rúg. Egy világ omlott össze bennem. Egy csodaszép, fiatal, húsz év körüli magas lány — vagy talán fiatalasszony, ezt máig sem tudom — ahelyett, hogy megcsókolt volna... szóval ekkor rendült meg bennem a nőiességbe», vetett hit... Hiába, ilyen az élet. És a bokán- rúgás ellenére, mégis tisztelem és szeretem a nőket. No persze ez úgy értendő, hogy a csinosakat és fiatalokat szeretem, az időseket — tisztelem. És itt el kell mondanom, hogy 1947- ig nem kis mértékben fogyasztottam az alkoholt. Aztán hamarosan rájöttem, hogy ez nem egészséges. Azóta egy korty szeszes ital sem csúszott le a torkomon, még a válogatott mérkőzések utáni banketteken, a pohárköszöntők alkalmával sem. Még olyankor is szódavizet iszom. Soha nem dohányoztam, soha egy csésze feketekávét nem ittam. Rájöttem, hogy a jó erőnlét, a tiszta agy érdekében mindezekről le kell mondanom. Kivéve — mint már említettem, — a női társadalmat, amelynek változatlanul — de viszont mértékkel — kedvelője vagyok. KÖVETKEZIK: A felkészülés...
