Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-05 / 54. szám
1965. március 5. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Mit merjek tenni? Hasznos befektetés A mezőgazdasági szakmunkás- képzés árnyaltabb gondjaira irányította a figyelmet a tamási Uj Élet Tsz elnöke, akkor, amikor elmondta, hogy esetenként nehéz, szinte lehetetlen biztosítani a fiatal szakmunkás törvényadta jogait. Őszintén, a probléma megoldására irányuló szándékkal, a sok gyakorlattal rendelkező idősebb tagok szemszögéből világította meg a fiatalok „létezésének” és érvényesüléseinek gátjait. Az elnök helyesli a szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkezők ki- kiemelt bérezését, az elvet jónak tartja, de mit merjen tenni akkor, amikor ezt az elvet a gyakorlatban kellene alkalmazni, de a körülmények gátolják. Arra hivatkoznak a tapasztaltabb tagok, hogy a fiatal szakmunkás sem tud többet. A gazdák többségének ítélete szerint tehát nem igazságos a fiatal szakmunkást jobban megfizetni. Viszont ilyen esetben mit tegyen az elnök, melyik igazságot képviselje? Ha az egyik oldal felé hajlik, akkor azért rossz. Ha a szakmunkás törvényes jogait maradéktalanul érvényesíti, akkor meggyűlik a baja, gondja az idősebbekkel. Az Uj Élet Tsz elnökét végső soron mindenképpen a tenniaka- rás fűtötte, amikor elmondotta nehézségeit. Ezeket a Tolna megyei Népújság néhány nappal ezelőtt. Mit merjek tenni? címmel közölte. Úgy véltük, az érdekeltek hozzászólnak a cikkhez és a hozzászólások is elősegítik ebben a témában a helyes, az egészséges közfelfogás kialakítását. Érkeztek valóban a szerkesztőségbe hozzászólások, de véleményüket kizárólag a fiatalok írták meg, idősebbek, pláne vezetők, nem- Már ez a körülmény egymaga is bizonyítja, igazolja azt a régóta ismert érdektelenséget, amely a szakmunkásképzés iránt főleg a fiatalok vonatkozásában megnyilvánul. Ez azért érdekes, mert legtöbb tsz-ben a vezetők, a tagok egyaránt arról panaszkodnak, hogy kevés a fiatal. De miért kevés? És hol kevés? Elsősorban ott, ahol még a maradi felfogás is meggátolja a fiatalokat abban, hogy falujukban maradjanak, a mezőgazdaságbar dolgozzanak, megfelelő képzett séggel a termelőszövetkezetben érvényesüljenek. Ha a fiatal szakmunkások mindazt megkapják, ami nekik, a törvényes keretek között jár, akkor ez nemcsak a törvények betartását jelenti, hanem a jövővel, a holnapokkal való törődést is. S a vitának lehangoló tanulsága, hogy ezt legtöbbször azok az emberek felejtik el, akik különféle címen a fiatal szakmunkások érvényesülése ellen ágálnak, megnehezítik a vezetők helyes állás- foglalását, de „sírnak”, hogy kevés a fiatal. A Mjt merjek tenni? című cikk egyik hozzászólója, egy harmadéves ipari tanuló ezzel kapcsolatban így ír: „Az idén fogok szakmunkásvizsgát tenni, szerelő leszek. Elhatároztam, hogy egy tsz-ben kezdem meg munkáséletemet. A tamási járás egyik falujából kerültem Szekszárdra és újból vissza szeretnék menni a járásba. Szüleim ellenzik ezt, mert azt mondják, számtalan példa bizonyítja, hogy falun a tsz-ekben a szakembereket nem becsülik meg eléggé, főleg a fiatalt, Nem keíl tehát csodálkozni azon, hogy a fiatalság nem kívánkozik falura.;. Szerintem a fiatal szakmunkásokban jobban kellene az idősebb tsz-tagoknak bízniuk. Ehhez nem sokat kell hozzátenni. Érdemes viszont kicsit részletesen foglalkozni magával a problémával. Nagyon sok múlik a fiatal szakmunkáson is és elsősorban neki kell azon lennie, hogy megszerezze a kellő tekintélyt, keliő rangot. Ez viszont kizárólag segítséggel megy. A tamási Uj Élet Tsz elnöke őszintén, nyíltan mondta el, hogy sok esetben tanácstalan. Könnyű tenne szólamokkal és frázisokkal letorkolni, de ettől a gond, gond marad. Legfeljebb annyi változás történik, hogy az elnök letorkolás esetén, meggondolja magát, mikor és ki előtt beszéljen. Erre viszont nincs szükség. De mit tehet az elnök az adott helyzetben? Jó lenne itt most kész recepttel szolgálni, ám ilyen recept nincs. Az egyik fiatal levélíró azt javasolta, tanuljanak szakmát az idősebbek is: szerezzék meg ők Is a szakmunkásbizonyítványt, és akkor ők is megkapják a plusz bért. Ez lenne a kézenfekvő megoldás. Csakhogy 60—60 éves fejjel már nagyon nehéz tanulni. Az elnök, a vezetőség nehéz helyzetén viszont ki segíthet legtöbbet az Uj Élet Tsz- ben jelentkező és az ehhez hasonló problémák esetében? Bármennyire furcsán hangzik, elsősorban éppen az 50—60 éves emberek, az idősebb korosztály. Nem lenne szabad megfeledkezni az idősebb embereknek arról, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben ma már a jószággondozás nemcsak etetésből, fejésből, vagy elletésből áll, a növénytermesztés nemcsak a hagyományos szántást, vetést, betakarítást jelenti, hanem ennél jóval többet. És ezzel a kötelező plusszal éppen a szakmunkásgárda rendelkezik. A szakmunkásnak joga van tehát a kiemelt bérezésre igényt tartania. Az idősebb tagoknak nem lenne szabad feledniük, hogy végeredményben az oklevél után járó többletjövedelem azoknak kerül a zsebébe, akik tudásuknál, képzettségüknél és a majd megszerzett gyakorlatuknál fogva, képesek olcsóbban, többet termelni, a nagyüzem adottságait jobban kihasználni, a közösségnek még több hasznot hazai. Szóval a szakmunkást megfizetni, nem ablakon kidobott pénz, hanem bőven megtérülő hasznos óe- fektetés, és ha így nézzük, mert így kell nézni, akkor nyomban másként látjuk a dolgokat. Akik viszont megnehezítik a vezetőség helyes törekvéseit, azok elfelejtik, ha nincs utánpótlás, akkor nincs folytatás. „Sok fiatal, bizonyítvánnyal a kezében, nagy terveket szőve, megy vissza a termelőszövetkezetbe, s ott sajnos nem kapja meg a kellő megbecsülést, nem bíznak rá semmit ... De ahol hozzáértő öregek segítik a fiatalokat, átadják tapasztalataikat, együtt dolgoznak a jobb eredményekért, ott nem lehet vita tárgya a tíz százalékos keresettöbblet. Különösen ha a jövőt is nézzük.” — ezt írja egyebek között Szabotin János a dombóvári járásból. S még valamit: Akadtak emberek, akik az Uj Élet Tsz elnöke által felvetett gondolatokat félreértették, és úgy magyarázták; a Mit merjek tenni? című írás, azzal, hogy a Tolna megyei Népújságban megjelent, inkább ártott a szakmunkásképzés ügyének. Ez a primitív gondolatmenet szót sem érdemelne, ha nem lenne gyakori. Vannak, akik képtelenek megérteni, hogy nem azért létezik egy probléma, mert ír róla -az újság, ellenkezőleg: az újság azért tud foglalkozni egy problémával, mert létezik, s ha létezik, jobb vele szembenézni, mint oktalan álbSlcsességgel, hallgatni róla. Ebben az esetben szintén az a helyzet, hogy a szakmunkások, s főleg a fiatalok érvényesülése liö- rül a vitát ezzel az egy írással semmiképpen nem lehet lezárni. Az életben folyik az tovább. De egészen bizonyos, hogy ebben az esetben is a haladás erői kerülnek ki győztesekként. Sz. P. A megyeház építője- 110 éve halt meg Pollack Mihály |V| ária Terézia uralkodásából még hét esztendő hátra volt, amikor született, és már régen elbukott a szabadságharc, amikor Pollack Mihály meghalt. Életét olyan események színesítették, mint a nagy francia forradalom, a napóleoni háborúk, Kossuth és Széchenyi szereplése, 1848/49. Ezekben a változatos és zivataros évtizedekben működött és alkotott. Korának egyik legnagyobb építésze volt. Alkotásainak java a magyar fővárost díszíti, de szinte kivétel nélkül az összes többi is az akkori Magyar- ország területén van. Osztrák építőmester fia volt. Bécsben tanult, röviden Milánóban is időzött, de már 1798-ban Pesten telepedett le. A Szépészeti Bizottmány komoly városfejlesztési terveibe hamar bekapcsolódott és rövidesen fontos megbízatásokat kapott. Ö építette a Deák- téri evangélikus templomot, a várbeli Sándor-palotát és egy sereg magánházat. Nevéhez fűződik a pécsi székesegyház átépítése, a székesfehérvári megyeháza, a vájtál és sok szép vidéki kastély, kúria. Páratlan szépségű főműve a Nemzeti Múzeum, legjelentősebb vidéki munkája pedig a szekszárdi régi megyeháza. A „még régebbi” megyeháza, melyet a valamikori vár helyén és részben köveiből raktak, 1820- ra már annyira megromlott, hogy új épületről kellett gondoskodni. Az új megyeház létesülésének legfőbb szorgalmazója Csapó Dániel volt, akinek szép tengelici kúriáját 1819/20-bam Pollack építette. Valószínűleg az ő közbenjárása is részes volt abban, hogy a megyeház terveinek elkészítésére Pollack kapott megbízást. 1827-ben az építési bizottság ezt jelentette a kész tervekről a megyei közgyűlésnek: „Tellyes meggyőződéssel részéről azt jelenti, hogy nemcsak külső formájára csinos és jó ízléssel vagyon készülve, de az I egyes felosztásában is mind azon szükségeseknek, mellyeknek a A végzett munka juttatja kifejezésre a párt vezető szerepét Kis létszámú parts zervezat az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Tolna megyei Felügyelőségének pártszervezete. Magáról a hivatalról általában keveset tudnak az emberek, pedig az ott dolgozók munkájával lépten-nyomon lehet találkozni. A megye 108 községében és 380 gazdaságában dolgoznak. Földméréseket végeznek, térképeket készítenek, s ellenőrzik a 6-os törvényerejű rendelet végrehajtását. amely a földek védelméről szól. Előfordul, hogy a térképen és a birtokíven feltüntetett állapot nem egyezik a gyakorlattal. A termelőszövetkezetekben, gazdaságokban időközben üzemági változások történnek; rétet törnek fel, szőlőt vágnak ki, vagy újat telepítenek. A gyakori mű- velésiág-változások zavarják a mezőgazdasági tervezést. A földmérők gyakran mostoha körülmények között dolgoznak. Napokon keresztül a határt járják, száraz koszton élnek és a falusi házak hideg, hitetlen első szobáiban laknak. Hetenként egyszer, vasárnapra kerülnek haza a családi körbe. A fiatal pártszervezet munkájára kihatnak a dolgozók munkakörülményei. A vezetőségi ülést, taggyűlést rendszeresen megtartják, de a politikai oktatást — a mezőgazdaságban dolgozókhoz hasonlóan — csak a tél három hónapja alatt tudják megszervezni. A földmérés és térképészeti hivatal dolgozói, kora tavasztól késő őszig vidéken dolgoznak. A jelenleg nyolctagú pártszervezet négytagú pártcsoportból nőtt ki. Az elmúlt év pártépítési munkája nyomán négy tagjelölttel erősödött a pártszervezet. A munkában és magánéletükben egyaránt példamutató dolgozókat, főként fiatal értelmiségieket vettek föl tagjelöltnek. A párt számszerű erősödésével együtt fejlődött a politikai munka. A pártszervezet segített abban is, hogy 18 taggal megalakulhatott a KlSZ-szervezet. A hivatal dolgozói a pártszervezet megalakulása óta rendszeresen részt vesznek a társadalmi megmozdulásokon. A párttagok és párton kívüliek olyan pártmegbízatásokal vállalnak, amelyek szorosan kapcsolódnak mindennapi munkájúiéhoz A külszolgálatot teljesítő dolgozók rendszeres kapcsolatot építettek ki a termelőszövetkezetekkel, s szakmai segítséget adnak a tsz-vezetőknek egy-egy vitás földprobléma megoldásában, I fl nyolc párttag közül —■——-— hat tanul esti egyetemen, középiskolában, vagy szaktanfolyamon. A pártszervezet félévi munkaterve élénken tükrözi a párttagok kezdeményező készségét. Pártépítéssel fél év alqtt külön napirendi pontként négyszer foglalkoznak. A nártmesbízatások teljesítését, a KISZ és a szakszervezet munkáját ugyancsak megvitatja a pártvezetőség. Nagy figyelmet fordítanak a nevezetes ünnepele, évfordulók jó megszervezésére. Márciusban megemlékeznek a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásáról. Április 4-ére, a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére háziünnepséget rendeznek, amelyet műsorral tesznek ünnepélyessé. A pártszervezet és a hivatalvezetés közötti jó kapcsolatot juttatja kifejezésre az is, hogy Mányi József a hivatal párton kívüli vezetője a hivatalvezetós munkájáról tájékoztatja a pgrtvezetó- séget. Müller János helyettes vezető a földnyilvántartási munkák gazdaságos megszervezéséről tart tájékoztatást. Hargitai József, a földmérési osztály vezetője a földmérési munkákról tart ismertetést. A szakszervezet és a párt- szervezet együttes feladatként foglalkozik a külszolgálatot teljesítő dolgozók munkafeltételeinek megjavításával, s ebben az emberről való gondoskodás jut kifejezésre. Foglalkoznak a takarékossággal. a munkafegyelem megszilárdításával, a munkaidő jobb kihasználásával, a pártki- adványak és a pártsajtó terjesztésével,. népszerűsítésével. I Sokoldalú munkát vé?; ■----------------------------------- zett a rövid, egy év leforgása alatt az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal pártszervezete. A kis létszámú pártszervezetben a végzett munka juttatja kifejezésre a párt vezető szerepét. P. M. Ttes Státusok által meg határoztatok, tökélletesen meg felel”, i"" sapó Dániel okos ember volt és tudta, hogy a megyei közigazgatás fogaskerekei nem működnek épp a leggyorsabban. Sikerült rábírnia a nemességet, hogy a neki járó jobbágyrobot egy részét a megye székházának építkezésére ajánlja fel, így tulajdonképpen burkolt adóztatással rést ütött a féltőn óvott nemesi adómentességen. A munka ennek ellenere sem volt zökkenőmentes. A helybeli építésvezető, Stann mester, szívesen ment a maga feje után és ezt Pollack, aki a legkisebb részlettervhez is ragaszkodott, nem nagyon tűrte. Változtatni enélkül is kellett, mert a vármegye pénzszűkében volt. Az eredetileg háromhajósra tervezett díszterem karzatot kapott; Emiatt Pollack az ingerült levelek sorát váltotta a szekszárdiakkal, hogy a végén dühösen leszögezze: „építészethez és orvos- tudományhoz mindenki érteni vél”. A megyeház klasszikus szépségű épülete 1831-ben már nagyjából készen volt. Ekkor kitört a kolera és az utazási zárlat fél esztendőre távoltartotta Pollackot a munkától. A járvány egyébként a mesternek két lányát vitte sírba. A domboldalra épült, egyik oldalán két-, a másikon három- szintes megyeháza a maga idején óriási feltűnést keltett és sikert aratott. Uralkodik a mai, jóval nagyobb Szekszárd felett is, természetesen még sokkal inkább kiemelkedett a százharminc év előtti kisebből. Gyönyörű, klasz- szicista homlokzata, egyszerűbb kivitelben a Nemzeti Múzeuméra emlékeztet. A kapuboltozat alól nyíló, jelenleg jobban használt lépcsőháza eredetileg az alispáni hivatali helyiségekbe vezető melléklépcső volt. Pollack a díszteremhez vezető főlépcsőnek adta a legnagyobb hangsúlyt, ahová az udvaron keresztül lehet eljutni. Az udvar nagyobbnak tűnik tényleges méreteinél. Ezt a sarkok ötletes levágásával, nyolcszögletűre alakításával érte el a tervező: Egészében a megyeháza a Pollack keze alatt kivirágzott tiszta, klasz- szicista építészetnek legszebb vidéki példája Magyarországon. A közelmúlt évek külső tatarozása előnyösen domborítja ki szépségét és a Szekszárdra látogató méltán gyönyörködhet a megyeszékhely legimpozánsabb épületében* Dollack Mihály 1855-ben* nyolcvankét éves korában* jómódú pesti polgárként halt meg* Késő öregségében is alkotott. Az általa tervezett és — mivel az akkori szokás szerint a tervező egyúttal építési vállalkozó, kivitelező is volt —, épített házak ma kivétel nélkül a „Műemlék”- táblát viselik. Pollack nevét pedig a fővárosban a Nemzeti Múzeum mögötti tér, Szekszárdon egy utca őrzi. ordas Elhalasztják a Sabin- oltásokat Tekintettel arra, hogy az influenza főleg a legfiatalabb korosztályokat veszélyezteti, az Egészségügyi Minisztérium úgy intézkedett, hogy a március 8-ával kezdődő hétre elrendelt Sabin- oltásokat későbbi időpontra kell halasztani. Ez az intézkedés csökkenti annak lehetőségét, hogy a 3 éven aluli gyermekek tömegesen kerüljenek közös helyiségbe és esetleg fertőződjenek. Az Egészségügyi Minisztérium felhívja a szülők figyelmét, hogy az esetleg kikézbesített oltási idézéseket a fentiek alapján tekintsék tárgytalannak és ez alkalommal ne jelenjenek meg gyermekeikkel az oltóhelyeken. Az oltás új időpontjáról kellő időben értesítést kapnak.
