Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-31 / 76. szám

1963. március 31. TOLNA WECYEt NEPÜJSÄG 3 A tagok véleménye Mit kell másképpen csinálni a kölesdi Egyetértés Tsz-ben? /wwwwvwww AA/WWVWNAAA/VS A kérdést felteszi az újságíró, és a tsz-tag válaszol rá, ha meg meri mondani a véleményét. Sajnos, nem mindenki meri megmondani. Elég sok ember óvatos, mert hátha baj lesz belőle, jobb nem szólni. A másik kerülgeti a kérdést. Mondaná is, meg nem is. Később belemelegszik, és vélet­lenül kiböki, amit tulajdonképpen mondani akart, amire az újságíró kíváncsi: mi nem volt jó tavaly a gazdálkodásban, a szövetkezet munkájában, mit kellene másképpen csinálni? Véleménye mindenkinek van, és javaslata is soknak. Persze, nem minden javaslat jó, s a bírálatban is lehet túlzás, de az tény, hogy a szövetkezeti tagok maguk ismerik legjobban a gondjaikat, és nyilvánvalóan tudják azt is, ami jó a közös gazdaságban. A tervek elkészültek, ezekben a napokban kerülnek te­rítékre. Megvitatják őket közgyűlésen. Ellátogatunk több szövetkezetbe abból a célból, hogy megszólaltassunk tsz-tagokat. WVNAAAA/VWVWS* & ^AAAAAAAAAAAAA/V A „központi“ ember A kölesdi Egyetértés Tsz-ben először a raktárost kerestem. ..Központi” ember, vele minden­ki találkáik, mindent hall, és egyébként is, egy szövetkezeti raktáros általában talpraesett ember. Kaposi József kedélyes modorú, barátságos. Azt mondja: — Nézze, fiatalember, mi itt úgy élünk, mint Marci Hevesen. Csak az a baj, hogy én vagyok a legfiatalabb. ötvennyolc éves. Jobban nem lehet most csinálni a tsz-ben. mint ahogy van. Ha nem ötvenöt—hatvanévesek ka­szálnának, hanem húszévesek, biztos, hogy jobban menne. — A tagoknak volt-e b+eszólá- suk az idei tervkészítésbe? — Hogyne lett volna! A vezetők kérdezgették az embereket, ho­gyan legyen ez meg az. Váczi János traktoros — Szerintem az a legjobb az egész tervből, hogy jövőre építe­nek egy hatszáz férőhelyes hizlal­dát. Sok disznót kell eladni, ak­kor majd lesz pénz. Akkor majd a fiatalok is száguldanak hazafelé. Most is jelentkezett 8 új tag,a köz­gyűlésen vették fel őket. Meg azért a traktorosok is fiatalok, csak Bíró Kálmán nem, mert már 51, vagy 52 éves. Én 32 vagyok. Szóval a sertéshizlaldát helyeslem, de kellene ide lánctalpas traktor is. Nem tudom megérteni, miért nem adnak nekünk lánctalpast. Ilyen hegyoldalakra. Burgonyát válogat Kölesd hatal­mas pincéjében 15—20 asszony, nem messze a falutól. Olyan nagy ez a pince, hogy teherautóval be lehetne gördülni, és a végében el­fordulva. a másik ágon kihajtani. Sötét van, kis olajmécses pislákol. Az asszonyok zavartan hallgatnak, amikor megtudják, mi járatban vagyok. Végül közfelkiáltás- szerűen javasolják, hogy beszéljen Mester Józsefné mert ő úgyis vezetőségi tag. Mesterné elkezdi, aztán ijedten abbahagyja, hogy minek akarom én ezeket megtudni, meg ne írjam az újságba, mert akkor ő nem is tudja, mi lesz. Pedig senkire nem sértő, amit mond, sőt az egész szö­vetkezetnek jó: Az idén őszi szán­tásba került a mák, a cukorrépa, a zöldbab és általában a kerté­szeti növények, meg a kukorica egy része is, nem úgy, mint ta­valy. „Nem lesz gazfészek” sehol, mint az előző évben. Tavaly min­dent a Szigetbe vetettek, mély te­rületre, tavaszi szántásba, és jó­formán mindent egyszerre, úgy, hogy kapálni is egyidőben kellett volna. Persze, hogy nem győzték. Most jobbnak ígérkezik. Csak... megmondom, akármi lesz is! — fakad ki —. Ne két és fél munka­egységet adjanak egy hold kuko­rica megkapálásáért! Semmit nem kedveznek a növénytermesztők­nek. Ha ezen nőm változtat a szövetkezet, lehet, hogy jövőre nem kapálok. Általános helyeslés. — Mondták ezt a tervtárgyaló közgyűlésen is? — Nem, erre nem jutott idő. — Hogyhogy nem jutott? Min­denre kell időt szakítani, főleg pe­dig a legfontosabb kérdésekre. — Nem bírtuk már, így is öt óra hosszáig tartott. Majd a kül­döttgyűlésen vitatkozunk erről. Hamarosan lesz küldöttgyűlés. Meg kell, hogy tartsák, mert ha elmaradna, valamelyik vezetőnek levonják öt munkaegységét. Ez határozat Az elnök javasolta a közgyűlésen. Minden összejövetel gukra való, azt talán meg sem ették. A kukoricát ismerik, de elképzelhetetlen számukra, hogy a lisztjéből készült étel­lel emberek is táplálkozhatnak. Hirtelen arra gondoltam, va­jon ezek a gyerekek mit ebé­delhettek tegnap? Meg is kér­deztem tőlük. Orbán Anna a vasárnapról maradt csirkepör­költet fogyasztotta el, Hirth János is csirkepaprikást kóstol­gatott. Kiing Éva rántott húst evett rizs körettel, csak a KISZ-titkár panaszkodott, aki a szomszédos étkezdében ebé­del. Ö babfőzeléket evett füs­tölt oldalassal. A néhány fiú és lány öt év­vel a felszabadulás után született. Ahogy itt előt­tem ülnek, kénytelen vagyok összehasonlítást tenni a hajda­ni ruházatom és a gyerekek je­lenlegi öltözködése között. Bi­zony, nagy a különbség! Jól tápláltak, egészségesek, ízlése­sen öltöznek, náluk már csak az a gond, milyen ruhában menjenek az iskolába. Húsz évvel ezelőtt még azon druk­koltam, nehogy másnapi hideg legyen, mert nincs cipőm, és akkor megint mulasztani kell. megszervezéséért felelős valaki, és ha elhanyagolja, le kell vonni öt munkaegységét. — Az elnökét ki vonja le? — kérdezi egy idős asszony, Ducz Juli néni, de mindjárt a szájához kap: — Én nem mondok semmit, engem nem érdekel semmi! — Miért? — Én nem mondom meg a vé­leményemet. — Tsz-tag maga, vagy csak a férje után dolgozik? — Tag vagyok, persze. Uram nincs, 18 éves koromban elváltam. Engem nem érdekel, hogy mit csi­nálnak. Amikor tudok, dolgozok. Végül kiderül, hogy Juli nénit is érdekli a jövedelem-elosztás megreformálása és várja azt a bi­zonyos küldöttgyűlést. Gemenczi József 20 tonnás új hűtőgépkocsik A magyar teherszállító gépkocsik ma már egész Európát bejár­ják. Az elmúlt esztendőben teherautókon 110 ezer tonna külön­féle árut szállítottak a nemzetközi útvonalakon. Ebben az évben tovább nő a feladata a teherautóparknak. Ezért az idén 32 darab új, 20 tonnás hűtőkocsit állít üzembe az 1-es számú Autóközleke­dési Vállalat. Az új járműveket már bemutatták a vállalat tele­pén, s megtekintette dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter is. Képünk: az új 200 lóerős „termosz-autó”, amely­nek belső hőmérséklete tetszés szerint —29 és +27 Celsius fok között állítható be. (MTI fotó — Kácsor László felvétele.) ^ néhány ipari tanuló nem sokat tud a felszabadulás utá­ni időszakról, ök már abban a korban születtek, amikor a ro­mos ország újjáépült, és elő­deik megteremtették az utat a normális élethez, a dolgozók jólétéhez. A szülők sem mesél­nek otthon, pedig erre szüksé­gük lenne. Így párhuzamot vonhatnának szüleik és saját gyermekkoruk között. A körülöttem ülő fiúk és lá­nyok egy-egy történet után so­kat kérdeztek, mindenről ér­deklődtek. Soha nem hallottak a kisgazda pártról, a Slachta Margit és a Barankovics párt­járól, még a koalíciós kormány is idegenül hangzott előttük, pedig ezt az iskolában, a törté­nelem órán is tanulták. — Érdekel bennünket min­den ilyen történelmi dolog, csak soha senki nem beszélt róla eddig — mondta az egyik fiú. — Azt hiszem, édesapám is tudna mesélni erről az időszak­ról! ...a kukoricakása, a melasz, az infláció és az élelmiszerjegy időszakáról. Jó, hogy elmúlt, de ■ae feledjük el teljesen. FERTŐI MIKLÓS A százas lista A lakásügyi albizottság munkájáról — Fogadónap minden héten szerdán — A Minisztertanács elismerése — Ha már itt vannak, nem jönnének be hozzánk is? Ha már ott voltunk, bementünk. A hívó, középkorú asszony. Kérvénye 1962 óta fekszik a lakásosztályon. Nem is a sürgős esetek közé sorolva. A szoba-konyhás lakás­ban valóban áldatlan állapotokat találtunk — mondja dr. Kunczcr Jenő a városi tanács igazgatási és jogi állandó bizottságának el­nöke. — A szoba-konyhás lakás­ban három család él. Az „öre­gek”, és két fiuk feleségestül, az egyiküknél már két család is van. A szobát az eredeti főbér­lők lakják, a. kamrában (betonos, ablaktalan, szűk helyiség) a két gyerekkel szoronganak, az előszo­bát pedig a másik fiatal pár alakítja át éjszakára hálószobá­nak. Csak most éppen ez jutott az eszembe, mert ez az eset nem egyedülálló. A legfontosabb tennivalók Az igazgatási és jogi állandó bizottság nyolc tanácstagból áll. Hogy a reá háruló feladatokat maradéktalanul végrehajthassa, albizottságokat alakítottak, ame­lyek előre meghatározott mun­katervek szerint dolgoznak. Ilyen, a lakásügyi albizottság is, amely­nek szintén dr. Kunczer Jenő a vezetője. A tíztagú lakásügyi albizottság­ban mérnökök, jogászok, a Haza­fias Népfront és a szekszárdi üze­mek, vállalatok képviselői vesz­nek részt. Kéthetenként tartanak üléseket, amelyeken felülbírálják a folyamatosan beérkező lakás­kérelmeket, besorolj ák azokat az igényjogosultság alapján. Számba veszik és gondoskodnak a felsza­badult tanácsi lakások elosztásá­ról, javaslatokat tesznek az álla­mi lakások elosztására, döntenek az épülő szövetkezeti lakások ta­nácsi rendelkezésű 20 százaléká­nak odaítéléséről, javaslatot tesz­nek az arra jogosult lakások kar­bantartására, felújítására —, hogy teendőik közül csak a summásab- bakat említsük. Minden héten szerdán, a lakás­ügyi albizottság két tagja fogadó­napot tart délelőtt. Általában 10 —13 lakfisigépylő mondja el egy- egy ilyen alkalommal helyzetét, körülményeit, jgényét. Ugyanaz a két ember a délutánt a fris­sen bejelentett kérelmek felül­vizsgálásával, helyszíni szemlével tölti. Maguk szabta sorrend Az eddig felsorolt bokros te­endők sokaságát jól, vagy kevés­bé megfelelően elvégzik minde­nütt. Amivel ez az albizottság kivívta a közelmúltban, megtar­tott minisztertanácsi vizsgálat után a dicséretet, az elismerést, azok az új, szellemes és jó mun­kamódszerek még csak itt Szek- szárdon találhatók. Kitüntetések a% MHS megyei elnökségi ülésén Az MHS megyei elnöksége teg­nap délelőtt ülést tartott, ame­lyen részt vett Réti Antal, az MHS Országos Elnökségének el­nökhelyettese is. Az elnökségi ülés résztvevői megtárgyalták az elmúlt két esz­tendő munkájának tapasztalatait, az eredményeket és hiányosságo­kat. Ehhez bevezető, vitaindító előadást Lantos Ottó, az MHS megyei elnöke tartott. Felszólalt Réti Antal elvtárs is. Megállapította, hogy különösen az 1964 és 1965-ös esztendőben az MHS Tolna megyében jó ered­ményt ért el. Köszöntötte ez al­kalomból a megyei elnökség tag­jait, dolgozóit és az aktivistákat. Majd kiosztotta a HM és az MHS Országos Elnöksége kitün­tetéseit felszabadulásunk 20. év­fordulója alkalmából a szövet­ségnél régóta és jól dolgozóknak, aktíváknak. A „Haza szolgálatáért” érdem­érem bronz fokozatát kapta Ko- valcsik Antal, a faddi alapszerve­zet elnöke és Bognár János, dom­bóvári járási elnök. Az „MHS kiváló munkáért” jelvény aranyfokozatával tüntet­ték ki Bobán Jánost (Dombóvár), Józsa Józsefet (Paks), László Istvánt (Szekszárd), Pollák An­dort (Szekszárdi, Vastag Józsefet (Váralja) és Schell Ferencet (Tolna). E kitüntetés ezüstfokozatát kapták: Cziráky László, Kovács Ottó, Puskás Mihály, Radnai Mátyás, Szabó Lajos, Takács András szekszárdiak és Szerezla Lajos faddi MHS-tag. Bronzjelvényt kapott Forró Fe­renc (Bonyhádi Zománcgyár), Lendvai József (Tamási) és Foki Sándor (paksi járás). S ez az a mód, ahogyan a közel 1100 lakásigénylő közül kiválaszt­ják a legrászorultabhakat. Ezt valósítják meg a százas listával. A százas lista, a legsürgőseb­ben lakáshoz juttatandók név­sora. öt csoportba — a romos, az életveszélyes körülmények kö­zött, az egészségtelen házakban, a zsúfolt otthonokban lakók, a fiatal házasok és a lakással nem rendelkezők — kategorizálják ezt a száz legigényjogosultabb ké­relmezőt is. Azután, amikor van felszabadult, elosztásra váró la­kás, értesítik a legsürgetőbb kö­rülmények között lakó öt egy- és öt kétszobás igényjogosultat. Mindegyikkel ismertetik négy sorstársa lakáscímét. Elmennek egymáshoz egy kis „családlátoga­tásra”, majd önmaguk határoz­zák meg a sorrendet, amely sze­rint a felszabaduló lakásokból részesednek. — Még egyetlen alkalom sem volt, hogy valaki saját magára szavazott volna jogtalanul — mondja dr. Nettók Pál, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Hangos szó, veszeke­dés nélkül zajlanak le ezek az igazán becsületes „lakáskiutalá­sok”. Mi viszont a leghatározot­tabban kötjük magunkat az így megállapított sorrendhez. Megteszik amit lehet A lakásügyi albizottság tíztagú. Munkájuk elvégzésének könnyí­tésében széles körű aktívahálózat segédkezik. — Áldatlan állapotokkal talál­kozunk — mondják. Nehéz a feladatuk, a kevésből kellene minél sürgősebben kielé­gíteniük sokak igényét. Ami tő­lük telik, megteszik. Javaslatuk­ra sikerült például a Wossinszky utca Js a laktanya mögött épült lakások elosztásánál 26 családot megfelelő lakáshoz juttatni mi­nőségi cserékkel. Segítőszándé­kuk egyik bizonyítéka a Tompa utcában épülő 6 lakásos átmeneti ház. Ide költöztetik majd ideig­lenesen azokat, akiknek otthonát renoválják, karbantartják, vagy azokból a házakból, amelyeken emeletráépítést végeznek. Ami tőlük telik, megteszik. Sajnos több lakást ékíteni, be- költözhetővé tenni nem tudnak. Mindenesetre az is becsülendő eredmény, hogy a rendelkezé­sükre álló keretet a legnagyobb körültekintéssel igyekeznek szét­osztani. Méry Éva

Next

/
Thumbnails
Contents