Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-31 / 76. szám
TÖlflA MEGYEI NEPÜJSÄÖ 1965. március 31« Magyar Danulon-rost exportra is ''<*38:' '...USA,: ■■■% §: mm ^ IWL,, ■ Januárban kezdték meg a munkát a nyergesújfalui Viscosa Gyár jelentősen kibővített és modernizált Danulon-rost üzemében. Korábban a gyár 1100 tonna Dánul on-rostot gyártott, a most felszerelt új üzem évi Danulon-rost termelése 2300 tonnára emelkedett. Az üzem most már képes kielégíteni a hazai igényeket, sőt jelentős mennyiségben exportál is. Főbb külföldi vásárlói: Anglia, Hollandia, Nyugat-Németország és Törökország. Az új gépsorokon gyártott terméke nagyszerűen megfelel a minőségi előírásoknak. Kiválóan alkalmas gyapjútípusú termékek: szőnyegek, gyapjúval kevert szövetek, paplanok előállítására. Képünkön: Csévékre kerül a finomításra váró nyers Danulon-szál. (MTI foto — Bara István felvétele^) 21. — Hamarosan lejár az igazolványa. Már csak egy hete van. — Legyen nyugodt hadnagy elvtársi Meghosszabbítják, hacsak nem kapok kosarat. A határőr az asztalra tette Be- lograj iratait — Melyik vonattal érkezett? — Ezzel, a moszkvaival. — Megvan még a jegye? — A jegy? Itt a jegy. — Clark a zsebkendőjéből előkaparta a jegyet. — Moszkva—Jávor, érvényes három napig, ára... — Azt tanácsolom, elvtárs, ■menjen a szállodába és feküdjön le — mondta búcsúzóul a hadnagy a bőbeszédű, pityókás, „leszerelt törzsőrmesternek”. — Szállodába? Hol az a szálloda? — Itt a pályaudvaron. A második emeleten. A hadnagy tisztelgett, és távo- ■zott. Aki Belograjt és Volovikot így ■együtt látta, csak arra gondolhatott, hogy a vonaton is együtt utaztak, megbarátkoztak, és most elválás előtt együtt vacsoráznak. Clark is erre számított. A bemondó közölte, hogy fél óra múlva kezdődik a beszállás a budapest—bécsi és a bratislava —prágai gyorsba. A tüzértörzsőrmester az órájára nézett, és szomorúan felsóhajtott: — Kár. — Mi kár? — kérdezte Clark, aki nem is gyanította, milyen veszélyes és sorsdöntő lesz számára az őrmester válasza. — Az, hogy csak most ismerkedtünk meg, és máris el kell válnunk. Mindössze egy órája ismerlek, Iván, mégis úgy kedvellek, mintha egész életünkben barátok lettünk volna Mit itattál velem? — Ugye szeretnéd tudni? De nem mondom meg. Inkább igyunk még egyet, utoljára. IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR Clark sört öntött a poharakba, kevés vodkát kevert hozzá, és koccintott a törzsőrmesterrel. Közben észrevétlenül a szomszédos asztalnál ülő vasutasra pillantott, vajon meghallotta-e a kellemetlen vallomást, és nem fogott-e gyanút. A fiatal mozdonyvezető gondtalanul iszogatott és cigarettázott „Semmit sem hallott” — nyugtatta meg magát Clark. A bemondó közölte, hogy hamarosan kezdődik a beszállás a külföldre induló vonatokba, és bejelentette, hogy az uzsgorod— mukacsévoi helyi vonat befutott Jávorba; — Na, Iván, nyisd ki a bugyel- lárisodat. Nekem mennem kell. — Megállj testvér, így nem mész el! — Clark durván magához húzta Volovikot, felborzolta haját és arcon csókolta. — Jó egészséget Griska! Az elbűvölt törzsőrmestert a váróterem ajtajáig kísérte, és sietve visszatért az étterembe, de Vaszilij Gojdát már nem találta ott. Clark mindenütt kereste a mozdonyvezetőt — a váróteremben, a borbélynál, a postán, a ruhatárban — de hiába, a fiú eltűnt. „Biztosan Mukacsevóba utazott a helyi vonattal” — vélte Clark. Mérgesen ajkába harapott, és felment a második emeletre, a szállodába. Egy órával ezelőtt nem gondolta volna, hogy itt kell töltenie az éjszakát. Uj barátjának kényelmes otthoni ágyára, vendégszeretetére számított. „Nem baj kedvesem, megtalállak én még téged! Szükségem van nekem terád, igen nagy szükségem.” * Gromada késő este tért vissza a határról. Egyenesen a lakására sietett; A lépcsőházban, az elsőemeleti fordulónál megpillantotta Zubavin őrnagy ismerős, vállas alakját. — Zubavin elvtárs, maga az? — hangzott a tábornok mély basszusa. — Merre jár ilyenkor, késő éjjel? — Sehogy sem jön álom a szememre. Úgy gondoltam tábornok elvtárs, eljövök magukhoz vendégségbe. A tárbomok dolgozószobájába vezette az őrnagyot. — Na, őrnagy elvtárs, mondja él, mi újság. Ami-t Zubavin elmondott, arra a tábornok már számított. Két különböző forrásból származó adatok szerint a még szabadon levő határsértő — ahogy azt Gromada is gondolta — Jávorban bújt el. A kémet Sztyepan Csekanyuk fűtőházi művezető bújtatja. A múltban, a kapitalista rendszerben ez a Csekanyuk besúgó volt, és fegyverrel szolgálta Avgusztyin Volosint, a „Fekete Pátert”. Gromada megkérdezte, ki és hogyan leplezte le Cseka- nyukot. Zubavin megnevezett két jávori lakost. Az egyik, Fjodor Sztyepnak, a jávori fűtőhóz lakatosa. Sztyepnak előző éjjel, amikor hazatért a szolgálatból, két járókelőt vett észre á holdfényes, csendes utcán. Sietve haladtak a cseresznyefák árnyékában a járdaszélen. A lakatos váratlan megjelenése megijesztette őket. Gyorsan befordultak az első mellékutcába, és eltűntek. Fjodor Sztyepnak gyanút fogott. Kik ezek? Ha becsületes emberek, akkor miért félnek? Ha pedig idegenek, akkor mi keresnivalójuk van ebben a kis utcában, ahol sem kocsma, sem gyógyszer- tár, sem telefonautomata nincs? Fjodor Sztyepnak gondolatban számba vette az utca mindkét oldalának lakosait, és nem talált egyetlen férfit sem, aki ilyen későn jár haza, vagy ilyen későn menne munkába. Arra a kérdésre, hogy ezek a gyanús járókelők melyik házba térhettek be, Fjodor Sztyepnak nem válaszolt határozottan. Nyilván senkit sem akart gyanúba fogná az utca lakói közül. A másik bejelentést egy tehergépkocsi sofőrje tette. A sofőr — akit Szkibannak hívnak — Csekanyuk szomszédja. Szkiban elmondotta, hogy az előző éjszaka rosszul aludt, fájt a feje, és sokat köhögött. Hajnalban kabátot vett, és kiment a kertbe egy kis friss levegőt szív- ni. Hamarosan jobban lett, visz- sza akart térni a házba. Alig tett azonban egy-két lépést, amikor kertjének alján, a málnabokrok között két férfi alakja tűnt fel. Az egyik ismeretlen volt, a másikban Szkiban felismerte a hosz- szú, cingár Csekanyukot. „Szomszéd, te vagy az?” — szólt Szkiban A férfiak ijedten a kerítéshez simultak, Csekanyuk fojtott hangon nevetett: „Mi az, Sztyepan, mit kiabálsz? Nyugodj meg, galambocskám, a csirkéid meg a pulykáid mind megvannak.” Szkiban is elmosolyodott, és feléjük indult, de a szomszéd már ét is ugrott az alacsony kerítésen. Házának tornácáról kiáltotta: „Bocsáss meg szomszéd, hogy tévedésből letapostuk a múlná-« dat, de holnap mindent rendbehozunk. Jó éjszakát!” Másnap reggel Csekanyuk bement Szkibanhoz, cigarettával kínálta, újból bocsánatot kért az éjjeli zavarásért, és bizalmaskodva a következőket mondta: „Magad is tudod szomszéd; hogy közeleg a húsvét. Az ünnepre eljött hozzám vendégségbe vén sógorom. Nem jött üres zsebekkel, mindegyikben egy-egy liter kisüsti volt. Ezért tévelyeg- tünk tegnap a kertek alatt. — Cseikanyuk csettintett a Nyelvével és megnyalta a szája szélét — Az első lepárlat. Gyere át Sztyepan, kóstold meg. Csak kérlek, ne beszélj róla senkinek, Jó egészséget” Mindez Szkibannak gyanús színben tűnt fel, különösen az, hogy ne szóljon róla senkinek. Gromada elolvasta ezeket a. részletes jelentéseket, és tenyerébe támasztva fejét, kérdőn nézett Zubavinra. — Ez a Szkiban sofőr? Dolgozott azon a napon? Zubavin igenlően bólintott — Igen. Késő este tért haza Jávorba. — Hogyan intézkedtek? — kérdezte Gromada. — Még úgyszólván sehogy. A határsértő, amint megállapítottuk, a szénapajtában bújt meg. Néhány nap múlva, ha kapcsolatait végleg tisztáztuk, le fogjuk tartóztatni. — És biztosak abban, hogy ez a negyedik határsértő? — Nem kételkedhetünk ebben, tábornok elvtárs — mondta Zubavin mosolyogva. — összehasonlítottuk lábnyomait a határon talált nyomokkal. * Minden nagy határmenti műveletnek van egy fontos sajátossága: a nyomozás óriási területen kezdődik, de minél több megbízható adatot kap a vezérkar az üldözöttek hollétéről, annál jobban szűkül a kutatott terület, annál összébb vonják az erőket, annál jobban szorul a hurok az ellenség körül. Zubavin adatai újabb gondolatokat vetettek fel Gromadában: eljött-e az erők összevonásának ideje? Csábító volt a gondolat, hogy szűkítsék a gyűrűt, de Gromada leküzdötte ezt a kísértést. Még nem világos minden. Az ellenség elleni harc nagy tapasztalata óvatosságra intette Groma- dát. A tábornok megtanulta, hogy csak biztos adatok alapján hozzon döntést. Ezért gyorsan határozott: még korán van. (Folytatjuk)
