Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

2965. március 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Fiatalok és Jelnőttek C zinte naponta szóba kerül­^ nek. Emlegetik a mai fia­talságot úgy, mint céltudatos életfelfogást valló nemzedéket, de úgy is, hogy ifjabb kortársaink nem találják sem helyüket, sem pedig azt a mértéket, amelynek alapján megítélhetik napjaink kérdéseit. Ez is, az is igaz. Az sem valótlan, hogy a problémáz- gatások mellett, főként a húsz év körüliek emlegetnek valami­lyen nemzedéki gondot. Középis­kolásaink, de még fiatal szak­embereink egy része is úgy vé­lekedik: az idősebbek eddig sok dolgot elrontottak, s tulajdonkép­pen azért nem értik meg az if­júság elképzeléseit, mert ragasz­lkodnak régi konvenciókhoz, s csak azt tartják jónak, amit ma­guk csinálnak. Úgy tűnik olyan vita ez, ame­lyiknek a végére pontot tenni vajmi nehéz lenne. Egy bizonyos: az, aki akar, életkorától függetle­nül megtalálhatja helyét a társa­dalomban, s azt az elfoglaltságot is, amelyik leginkább kielégíti érzelmi világát. Az alkotóknak — ahogy egy újságcikk megje­gyezte — kedvez a légkör. S hogy ez az alkotás számára ked­vező közeg méginkiább kiteljesed­jen, azért az idősebbek legalább annyit tesznek, mint a fiatalok. Bőt, többet! Erről győz meg ta­nácsainknak jelenlegi működése is. Bonyhádon legutóbb a járási tanácsülés foglalkozott a járás if­júságának helyzetével. Sok, helyt­álló megállapítás elhangzott, s nem kevesebb őszinte önbírálat. Felvetődött például — s érdekes módon éppen az idősebbek ré­széről —, hogy a falvakban még korántsem alakultak ki a szabad idő hasznos eltöltésének feltéte­lei. A művelődési otthonok és klubok programja sokszor még igen szegényes, s a legminimá­lisabb igényeket is alig elégíti ki. Pedig az ifjúság méltán várná el, hogy szőkébb környezetében olyan körülmények között éljen, amilyet létformája megkíván. Van azonban egy figyelmen kí­vül nem hagyható momentum ebben az egész dologban. A fia­talok bizonyos része, miközben jogos igények kielégítéséről be­szél, azt várja, hogy mindazt, ami az élet kényelmesebbé tételéhez szükséges a felnőttek, az időseb­bek teremtsék meg. Ez az első olyan félreértés, amelyik gyakran exponál megalapozatlan vitákat. Csak egy példa. Kétyen tavaly 28 gyerek végezte el az általános is­kola nyolcadik osztályát. Közülük továbbtanul 25, s a község ter­melőszövetkezetében alig 8—10 fiú vagy lány dolgozik. Az eljá­rók, a középiskolások vagy ipari tanulók csak vendégként látogat­nak haza, a jobbik esetben heten­ként kétszer. Az ilyen alkalmak­kor csepülik a falut: mert az nem nyújt annyit, mint a me­gyeszékhely. De vajon csak azok okolhatók az ilyen helyzetért, akik a faluban élnek? Legalább annyira felelősek a falu „vendé­gei” is, mint a falubeliek. Rájuk várna, hogy ne a készet keressék, hanem amennyiben hiányzik va­lamilyen feltétel, teremtsék meg. Azon sem segíthetnek az öre­gek, hogy a náluk fiatalabbak között bizonyos határok alakul­tak ki. Ugyancsak az egyik ki­sebb faluban panaszolták, hogy az állami gazdaságban dolgozó ifjúmunkások lenézik a termelő- szövetkezet fiatal tagjait, mert azok havonta nem kapnak annyi készpénzt, mint ők a gazdaság­ban. Az lenne persze a jobb, ha a termelőszövetkezetek a végzcS: munka arányában több készpénzt adnának havonta fiatal tagjaik­nak. De vajon azért, mert inkább év végén terményben és pénzben kapják munkájuk ellenértékét az idősebbek okolhatók? A termelő­szövetkezetben sajátságos java­dalmazási formák szokásosak. Az elosztás módját az általános gya­A szakszervezeti választások félidejénél Tolna megye üzemeiben, gaz­daságaiban, hivatalaiban a SZOT határozata értelmében idén újjá­választják a szakszervezeti bizott­ságok vezetőségét. A nagy tömeg­szervezeti munka már hónapok­kal ezelőtt megkezdődött. A há­rom évvel ezelőtt lefolytatott vá­lasztások tisztségviselői ezekben a napokban adnak jelentést arról, hogyan képviselték a munkatár­saik érdekeit, mit tettek annak érdekében, hogy üzemükben a termelési verseny szervezői, érté­kelőivé váljanak a szakszervezeti szervek. A választások félidejénél tar­tunk. Ezideig több mint kétezer aktívát választottak meg. Először a bizalmi választásokat bonyolí­tották le, majd a műhely- és az üzemi bizottságok megválasztása következett. A szakszervezeti választások ta­pasztalatainak összegezése a Szak- szervezetek Megyei Tanácsán megkezdődött. A tanulságokról, a tapasztalatokról folytattunk be­szélgetést Egyed Mihály elvtárs­sal, az SZMT vezető munkatársá­val. — A választások bizonyították, hogy az eddig ismert tevékeny­ség sokkal szélesebb körű volt, alaposabb, a dolgok mélyére nyú­ló elemző munkát végeztek a szakszervezeti bizottságok. A több­ség igazolja, hogy a választások előkészítése megfelelő volt, és a taggyűléseken alapos vita követ­te a beszámolókat. — Hogyan zajlottak le a je­lölések? — Természetesen a dolgozók legnagyobb fokú részvételét akar­tuk elérni. Úgy érezzük ez sike­rült is. A javasolt dolgozók fel­vétele a jelölt-listákra nyilvá­nosság előtt történt, mégis tapasz­taltuk, hogy választáskor meg­változtatták a dolgozók vélemé­nyüket a jelölésről. Ezt annak tu­lajdonítjuk, hogy alaposabban megvizsgálták jelöltjeiket a mun­kások, s csak olyanokat válasz­tottak szakszervezeti tisztségvise­lőnek, aki méltóképpen tudja ér­dekeiket képviselni. Pakson, a konzervgyárban és a megyei ta­nácsnál tapasztaltunk ilyen egész­séges megnyilvánulást. — Hogyan segítik a gazdasági vezetők a szakszervezeti válasz­tásokat? — Tapasztalataink kedvezők. A dombóvári vasútüzemekben, más minisztériumi vállalatoknál, helyi ipari üzemekben nincs különö­sebb probléma. A mezőgazdasági üzemek vonatkozásában kellene előbbre lépnünk. Úgy tapasztal­juk, nagyobb segítség a gazdaság­vezetők részéről, eredményesebb szakszervezeti munkát hozna a mezőgazdasági üzemeltben. — Milyen feladatokat jelöl­tek meg az szb választási gyű­lések határozatai? — Elsősorban a termelést se­gítő szakszervezeti munka a leg­fontosabb teendő. Példák bizo­nyítják, a sajtó már több alka­lommal nyüvánosságra hozta, hogy az év ©lején a szakszerveze­ti bizottságok már gazdáivá vál­tak a munkaverseny szervezésé­nek. Nem úgy mint a korábbi években, amikor az első negyed­év is elmúlott, mire életképes ver­senyt szerveztek. Fontosnak tart­ják az alapszervezetek a szerve­zeti élet további erősítését is, ter­mészetesen itt tagszervezésre, és mozgalmas szakszervezeti munká­ra gondolnak. A tapasztalatok a szakszervezeti választások félide­jén jók. Bizonyára a folytatás is ilyen lesz — fejezte be nyilatko­zatát Egyed elvtárs, Kongresszusra készülnek a Tolna megyei asszonyok korlat mellett a közös gazdaság közgyűlése határozza meg úgy, hogy közben figyelembe veszi, miként boldogulhat leginkább a tagság. Furcsa lenne, ha a több­ség akaratával szembehelyezked­ve a termelőszövetkezeti vezetők valamelyike jogtalan kedvez­ményhez juttatná a fiatalokat. A nnak idején, amikor Kétyen a községi tanács ülése napi­rendre tűzte az ifjúság helyzeté­nek vizsgálatát, több tanácstag elmondta véleményét. Itt és más­hol is az csendült ki a hozzászó­lásokból, hogy a felnőttek számí­tanak a fiatalok segítségére, s arra, hogy vállalják apáik örök­ségét, a mezőgazdasági munkát, persze emberibb körülmények kö­zött, mint amilyenben nekik volt részük. Lovász Sándor tanácstag például így vélekedett: a fiata­lok azért kívánkoznak él a falu­ból, mert már eleve messze ke­rültek a paraszti foglalkozástól. S mindjárt hozzátette: a mező- gazdaság munkásutánpótláaát csak akkor lehet kellőképpen biz­tosítani, ha már a gyermekkor­ban olyan irányú nevelést kap­nak, amelyiknek eredményeként nem lebecsülik a kétkezi mun­kást, a gépekkel bajlódó trakto­rost vagy az állattenyésztőt, ha­nem felnéznek rá. Ennél a gondolatnál érdemes egy kicsit időzni. Van ugyanis olyan tapasztalat, hogy a fiata­lok bizonyos része valóban ran­gon aluli tevékenységnek tartja a mezőgazdasági munkának még azt az ágát is, amelyik a gé­pekkel van szoros kapcsolatban. S ezért feltétlenül megérdemlik az idősebbek bíráló szavait. Fő­ként akkor, ha a munkát csak akkor tudják igaz hivatásnak el­képzelni, ha az íróasztal mellett folyik. Meg kell mondani: ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz egyre kevesebb azoknak a száma, akiknek jut íróasztal. Egyszerűen nem igényli majd a társadalom a mostani létszámú igazgatási, nyilvántartási appará­tust. Annál inkább szüksége lesz azonban a művelt, alkotó mun­kásra, aki vagy az iparban vagy pedig a működésében iparhoz hasonló mezőgazdaságban dolgo­zik. Úgy tűnik: ezt a jövőt az idősebbek jobban látják, mint a fiatalabb generáció. 1W int említettük, a tanácsok mostanában tárgyalják a fiatalok problémáit. Sok kérdés szerepel ezeken a tanácskozásé)- Néhány napja került napvilág- nulólétszám. Középiskoláink több­kon, annyi, hogy még summázni ra a Művelődésügyi Minisztérium sége kétszeres sőt háromszoros is nehéz volna az összest. Egyet továbbtanulási tájékoztatója megterheléssel tanít. Más iskolák­azért kiemelünk közülük. Azt, amelyben utalás volt arra, hogy bán viszont alig képesek feltolté­hogy az idősebbek ismerik az if- azokban a középiskolákban ahol ni a tanulócsoportokat. Az év őszén kerül sor a ma­gyar nőik országos kongresszusá­nak összehívására. A kongresszus előkészületei Tolna megyében is megkezdőitek a termelőszövetke­zeti nőbízottságok és falusi nőta­nácsok megválasztásával. A me­gyében eddig 57 községben, illet­ve termelőszövetkezetben tartot­tak vezetőségválasztó nőgyűlést, ahol számtalan javaslat hangzott el a termelőszövetkezet és a falusi élet fellendítésére. A nőgyűlések többségén részt vesznek a falusi vezetők, a párttitkárok, tanácsel­nökök, tsz-vezetők. akik sokolda­lúan értékelik a nők munkáját. A bonyhádi járásban, az eddig megtartott nőgyűléseken a község nagyságától függően 40—50 nő vett részt egy-egy gyűlésen. Möcsényben a vezetőségvá­lasztó nőgyűlés alkalmával adták át a baromfihús- és tojástermelési verseny három legjobbjának a kitűzött jutal­mat. A bonyhádi Ezüstkalász Tsz-ben megtartott nőgyűiésen az asszo­nyok részéről olyan javaslat hang­zott el, hogy a jövedelmezőség és a község ellátásának szempontjá­ból is jó lenne, ha a tsz-ben fog­lalkoznának baromfitenyésztéssel és növelnék a kertészetet. A ház­táji baromfinevelésről is szó esett, s az egyik asszony, K. Nagy Gá- bomé példáiát említették meg, aki nyolc mázsa baromfihúst ér­tékesített az elmúlt évben. A tsz- ben kapott iövodplmet lói kiegé­szítette a háztáji gazdaságból szár­mazó bevétel. Dunaföldvúron á Dunagyöngye Tsz nőbizottság- választó gyűlésén a tsz-vezetők közül az agronómus vett részt. Az asszonyok előtt a tsz terveit ismertette, s végrehajtásukhoz, az asszonyok segítségét kérte. Több helyen szóvá tették az asszonyok, hogy a tsz-vezetőség, a lehetőség szerint, folyamatosan biztosítson számukra munkát, s itt különösen vegyék figyelembe az egyedülálló ■asszonyok helyzetét, akik mint családfenntartók, két-három gyer­meket nevelnek. A Dalmandi Állami Gazda­ság üzemegységeiben megtar­tott vezetőségválasztó nőgyű­lésen a dolgozók lakáshelyze­tét és a közlekedés javítását kérték a tanyai asszonyok. Kocsolán vasárnap 280 asszony vett részt a művelődési házban megtartott nőgyűlésen. A vezető­ségválasztást a nemzetközi nőnapi ünnepségekkel egybekapcsolva tartották meg. A tsz-vezetőség ki­sebb ajándékkal örvendeztette meg a tsz-asszonyokat. Szekszár- don és a szekszárdi járásban ki­lenc tsz-b°n választottak nőbizott­ságot: Bátaszéken. Fácánkerten és Medinán a községi nőtanácsot választották meg. A fácánkerti nőgyűlésen Bol- vári Józsefné országgyűlési képviselő is részt vett. Felszólalásában személyes tapasz­talatai alapján számolt be az or­szággyűlésen elhangzott referá­tumról, a vitáról és az ötéves terv utolsó évének feladatairól. Befejeződött a balatonaligai titkári tanfoiyam Befejeződött a balatonaligai párttitkári tanfolyam. Az egyhó­napos iskolán kétszá2harmlnc Tolna megyei alapszervezeti tit­kár és titkárhelyettes ismerkedett meg a párt politikájának időszerű kérdéseivel és a gyakorlati párt­munka tudnivalóival. Virág Ist­ván, a megyei pártbizottság tit­kára tanfolyamzáró beszédében elemezte az egyhónapos munkát) megállapította, hogy mind a hall­gatók, mind az előadók, tanárok jól látták el feladataikat és bi­zonyos, hogy az alapszervezetek tevékenységében is érezhető lesz majd a tanfolyam hatása. Megjegyzés: A felvételi beszélgetésekről iúság gondjait. Tudják mit kel- túl sok a jelentkező, a tanévkezdet lene tenni azért, hogy változzék elölt tájékozódó beszélgetésre fát ti! * flftn nf’flínfffí o falusi fiatalok helyzete. VI- hívhatják be a tanulókat. Sokan l Z V' nt a? sem ismeretlen előttük- úmi vén,y „ renrh>n-o,óc tálán aramlast. Mondjuk ki: szent az sem ismeretlen előttük, úgy vélik a rendelkezés kapcsán, rSJ* hogy a tennivalókat csak akkor hogy tulajdonképpen ismét vissza• borim ol n' k°PV (tudják elvégezni, ha a megoldás- állították a felvételi vizsgákat. ^ l bán segítenek azok is, akik most Nos, nem erről van szó. Az in- ** 'LltkffZ?'? nf PC~ még gyakran csak kívánják a tézkedésre azért volt szükség, mflni 7 aitaíanos is­problémák megváltoztatását i mert a legutóbbi néhány évben, beSJetfwí főleg a gimnáziumok esetében ug- ^ J - 9f S*. I. rásszerűen megemelkedett a ta- L 'offdifi ke mjX?£k ——---------------------------------------------------—— ■■■' ■ ...... képesek arra, hogy a különben sz akmát nem adó négy évi tanu- m , lás után egyetemen vagy főisko­($5J5 POPÍIT I i-s sikerrel szerepeljenek. ,. ■ I A beszélgetések lehetővé teszik Teljesen sosem feledkeztünk belőle 8—10 oldalt. A többit úgy azt is, hogy a beiskolázások során el róla, de mostanában különö- j hagyják üresen, ahogy az ügy-. gyorsabb és gördülékenyebb le­sen sok szó esik a takarékosság- : viteli utasítás előírja. | gyen az irányítás. Pontosan a ról. Latolgatják így is, úgy is. | Ugyanakkor itt van az iktató- magas létszám s az ebből eredő Mondják például, hogy igen s:k könyv. Ez érdekes jószág, mert több elfoglaltság miatt előfordult valutát lehetne megspórolni ha. 150 laposnál kisebb terjedelmű olyan eset amikor a túljelentke­jobban gazdálkodnánk az import nem kapható belőle. Nakon és zés miau felvételt nem nyert je­anyagokkal. Azt is emlegetik: a még ki tudja hány hasonló köz-' lölt akkor kapta meg az erről szó­költségek csökkentéséhez lénye- j ségben felhasználnak évente' ló értesítést amikor már nem ges, hogy minden esetben ala- (70—80 oldalt. Év végén le-árjrk,1 volt előtte semmiféle választék. pos tervezés és körültekintés s a félig betelt könyvet irattár- Most viszont a rendelkezés értel­előzzön meg valamit. ■** *• ................. Ez zel a tervezéssel és körül­tekintéssel azonban mintha nem lenne minden a legnagyobb rend­ben. A községi tanácsok kaptak például egy nyomtatványt. A bä helyezik újévkor újat vesz- j mében legkésőbb április közepén 15 Nem lenne ez sok feleslegesen • 0m5!’ 1elvették-? abba az kidobott papír, ha csak egy ía- uk°lába amit jelentkezési lapján luról volna sző. De az országban i erőnek megjelölt. A másodiknak . . 3 ezernél több község van, s ■ feltüntetett vagy a beszélgetés címe: A községfejlesztési alap évi, így a két nyomtatvány ára már során tanácsolt iskolába ekkor beszamoloianak összesítése. Tér- takaros summát tesz ki. Olyan ... . * , ű ekkor iedelme 62 oldal, s a kis és pénzösszegeket. amelyeket a me® mindig időben jelentkezhet* közepes községek, amelyek a szabvány megváltoztatásával nie" 3 részt vehet ha szükséges a fel- legtöbben vannak, felhasználnak i lehetne takarítani I vételi vizsgákon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents