Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
4 TOLNA HEGYEI NEPŰJSAG 1965. március 2. BORO SEV-KHMN &PKEGENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE a ...EGYIK. NAP FELKER.ESEK EGY, PÓLD/AA, AJV/LYA'n AAEGtUDTA , HOGY K^PELA^E7~ AD • 7~AAA &E A2 AAAE/Z/KA/A KI HOZ HAZATEKE SEAA ÜCtVÉBEAJ .. . HAZA AKAROK > /WENN ( ^HAZA ?! BARA'tOCJKa'aaT^Í^ HOGY GONDOLOD ? KOt VOL tÁl A iya'c.ik. :na'l^ SZOCCr ACTÁl. AZ AAAEfZj ICAIAKNAK... TUDOD /VSf YA'/Z RA'O OTTHOfN ?/.J NAGYON És TÚLADDONKÉPPEN RAÍN\ VADÁSZOTT. OE AKKOR. AAÉG NE/YX A'CLTPAA KjÖTÉLNK/C. .... KÖVETKE2TE/C. AZ ÉHSÉG, A AfYONXO/Z. gzVEI. NEYY YORK. f ÉS PESfS/CVA'N/A .... A CSAVARGÓK- BÖRTÖNE A HVDSON ~ SZ/GE- TEKEAt... AZTAN NYUGAT-A/EAAE7VIZS2AG A WÜRZ&UR&/ VeGrVEST-AÍ/BO/Z... AAA/G | vá&ÚL, AAtNT~ FeoÉLZETAAOsÓ EGY HAJON.., — "C'~*Ér l I i IS. Iris hátravetette a fejét, szembenézett az orvossal, s amikor gyötrődő arcát látta mintha részvétet érzett volna iránta. — Feleségem nem ért meg. Nem rossz hozzám, de hiányzik belőle a megértés munkám iránt. Nem veszi tekintetbe, hogy orvos vagyok, méghozzá ismert és tekintélyes orvos. Felhív a rendelőben, méltatlankodik, zúgolódik, ha nem érkezek haza percnyi pontossággal, és szüntelenül szemrehányásokkal illet. Pedig néhány jó szóra, bátorításra, erőre van szükségem. Úgy érzem, tőled megkapom ezt. Szorosabban magához vonta a lányt. Iris nem ellenkezett. Fél órával később, amikor visszaindultak a városba, dr. Nig- risoli egészen lenyomta a gázpedált. — Azt mondják kitűnően vezetek Már versenyen is részt vettem. Persze, ez nem volt igaz, de imponálni akart a leánynak. Iris nem tudta, hogy az orvos csakis apjának, Pietro Nigrisoli professzornak, a neves sebésznek köszönheti állását és anyagi jólétét. Nem tudta, hogy Carlo Nigrisoli igen gyenge orvos, olyan gyenge, hogy apja klinikáján egyetlen műtétet sem bíznak rá, mert tudását nem tartják kielégítőnek. — Holnap megerőltető műtétek várnak rám — kérkedett, ami-, kor Iris lakásának kapujában elváltak. — Majd felhívlak és megbeszéljük, mikor találkozunk újra. Jó? — Igen — bólintott Iris nyomott hangulatban. — Mi van veled drágám? Aggaszt valami? — Anyámnak sohasem szabad megtudnia, hogy nős vagy ... De nemcsak Nigrisoli házassága vetett árnyékot érzelmeire. Az is bántottta, hogy csak titokban találkozhatnak. És az is, hogy az orvos — enyelgésük közben — olykor Pao- lának szólította. — Miért szólítsz Paolának? Ki az? — Hiszen már többször megmagyaráztam — válaszolta az orvos mosolyogva. — Diákköri szerelmein neve. Ne törődj vele. Iris nem tudta, hogy az orvos találkozásuk után Paola Beccari karjaiba siet. Ez a negyven év körüli nő barátnője volt az orvosnak, 100 000 lírát kapott tőle, vagyis az orvos kitartottja volt. Felesége ebben az időben a következő szavakat jegyezte fel naplójában: „... mindig csak férjem társaságát keresem. Ha nem is szól hozzám, ha újságot olvas, akkor is örülök, ha a közelemben tudom. Biztonságban érzem magam mellette. De ő másként érez, mint én, s ez fáj nekem .. Milyen hosszú idő telt el azóta, hogy ezt írta naplójába: „Négy hónapja vagyok férjnél. Azóta egy szót sem írtam naplómba. Miért? Azért, mert boldog vagyok, s a boldogsághoz nem szükségesek szavak .. A híres Nigrisoli nevet viselő fiatal orvos megkérte őt, egy vidéki tanítónő és egy magántisztviselő leányát! Vak szerelmében nem ismerte fel, hogy nem kérője, hanem annak apja és nagybátyja Bartoló tették ismertté és híressé a Nigrisoli nevet. Nagyon szerette a jóvágású fiatal Nigrisolit, bátyjának, Jaco- pónak barátját. 1946-ban, egy táncmulatságon ismerkedett meg vele. 1950-ben ment feleségül hozzá. Rövidesen megszületett első gyermekük, Guido, majd leányuk Raffaela. Három évvel később Ombretta már látta, hogy a gyors gépkocsik és szép nők jobban érdeklik férjét, mint a családja. Egy haldokló házasság megrázó dokumentuma, naplója lett egyetlen bizalmasa. Abba jegyezte fel minden bánatát, keservét. „Azt hittem, hogy olyan élettársra találok, aki örömmel jön haza, akit minden este örömmel várok... Habár látszatra minden rendben van, házasságunk súlyos válságba került Carlo jobban tette volna, ha mást vesz feleségül, olyasvalakit, aki nem vár el tőle mást mint férji kötelességének teljesítését. Nekem ez nem elég. Én azt hittem, nemcsak férjem, hanem a szó szoros értelmében vett élettársam lesz...” Ombretta egészségi állapota is romlott. Férje Frascaroli professzorhoz küldte vizsgiílatra. És a neves professzor előtt beszélt a boldogtalan asszony első ízben olyan dolgokról, amelyeket azelőtt csak naplójára bízott. Dr. Frascaroli calcibronátot írt elő. Erősítésül. S megrendülve hallgatta az asszony panaszait. Azokat nem tudta orvosolni... Ombretta szótlanul, zokszó nélkül szenvedett. Férje addig csak közönyével, közömbösségével sebezte meg. Most gyötörni kezdte. Akkor kezdődött, amikor Carlo egy este három órával vacsoraidő» Után érkezett haza. — Már egészen kihűlt az étel — mondta Ombretta. — Ha legalább ... Carlo a szavába vágott — Tudom, tudom, mit akarsz mondani. Nagyobb gondjaim vannak, mint a vacsora! Elegem van belőled, érted, végképp elegem van! Kettőink közül az egyik fölösleges ebben a házban. Utam- ban vagy! Tűnj el! Másnap: — Nem törődöm többé sem veled. sem a gyerekekkel! Éjszaka Orhbretta nyomasztó álomból riadt fel. De nem álmodott, ébren hallotta férje szavait: — Látni sem tudlak többé. Tűnj el! öld meg magad! Ez többé már nem a férje! De reggel mégis tőle kapja a calcibronát injekciót, amit dr. Frascaroli írt elő. Az injekciók után még rosszabbul érezte magát. Ombretta most már nem aggodalommal. hanem rettegve várta esténként a férjét. Mindig ugyanazok a szavak: — Még mindig itt vagy? Tűnj el, mondtam már tűnj el, véglegesen! Iris előtt másként beszélt Omb- rettáról. Arról panaszkodott, hogy a felesége nem érti meg. Ezért keres Irisnél vigaszt. A leány egy nap visszautasította kedveskedéseit. Amióta Ombretta felhívta és kérte, maradjon továbbra is Carlo szeretője, nem volt többé nyugta. — Szüntelenül a feleségedre kell gondolnom — mondta Nigirisoli- na\k. De ezenkívül még egy dolog bántja. Anyja eltűrte, hogy viszonya van Nigrisolival. Még azután is, ami kor megtudta hogy az orvos nős. Most azonban szüntelen szemrehányásokkal illette. Már Nigrisoli behízelgő levelei sem tudták megnyugtatni. Az orvos pokoli hazugságot eszelt ki, hogy visszanyerje Irist. Megjátszotta a kétségbeesett férjet és így szólt: — A feleségemet említed? Eddig nem mondtam, de most megmondom: a feleségem beteg. Súlyos beteg. Rákja van. Arra számított, hogy Iris ezekből a szavakból reményt merít, azt a reményt, hogy Ombretta halála után Nigrisoli feleségül veszi. Szeme sarkából leste szavainak hatását. De Iris szemében nem csillant fel remény. Szomorú, levert, visszautasító maradt. Lehetséges, hogy ebben a pillanatban támadt az orvosnak az a gondolata, hogy feltétlenül meg kell szabadulnia feleségétől, hogy megtarthassa írásit.., * 1963. március. Nem múlik nap kínos jelenetek nélkül. Carlo Nigrisoli dühöng, átkozó- dik, de olykor a kétségbeesettet is megjátssza felesége előtt. — Legjobb lesz. ha agyonlövöm magam... Ombretta nem tudta, hogy férje csak színészkedik, s nincs értelme részvétet érezni iránta, ha megjátssza a kétségbeesett férjet... Annái: sem volt értelme, hogy új ruhával, új frizurával próbálja meg visszahódítani. A nagy nő- csábász titokban csak mosolygott felesége igyekvósén, még részvétet sem érzett a szerencsétlen asszony iránt. Március 12-én Carlo a szokottnál is levertebb volt. Egyetlen szót sem szólt otthon, Ombretta igyekezett a szeméből kiolvasni minden kívánságát. — Valami nagy baja, bánata lehet — gondolta. — Talán most érkeztünk el a fordulóponthoz. Talán csak a szavakat keresi, hogy kibéküljön velem ... Nem sejtette, hogy férjének egészen más gondjai vannak. Nigrisoli érezte, hogy Iris kisiklik a kezéből, kiragadja magát befolyása alól. Ombretta nem tudta, hogy Nigrisoli drámai hangú, kétségbeesett levelet küldött Irisnek, s most aggodalommal várja a választ. Március 14-én Nigrisoli még durvább volt a feleségéhez, mert Iris nem fogadta el a neki küldött virágot. Március 14-én este Carlo Nigrisoli elment otthonról. Röviddel később apja, Pietro Nigrisoli csöngetett be. Akikor már sok mindenről tudott, ami fia és menye között az utóbbi időben lejátszódott. Ombretta a konyhába vezette apósát, mert éppen ott foglalatoskodott. . Pietro Nigrisolit is aggasztotta fia házasságának válsága. De mit tehetett? A Nigrisoli-család hagyományai tiltják, hogy családi ügyek barmi módon is nyilvánosságra kerüljenek. Szó sem lehetett válásról. Már a gyermekekre való tekintettel is fenn kellett tartani a család épségét. De Pietro Nigrisoli egyben azt is tudta, hogy a helyzetért kizárólag a fia a felelős. — Meg kell találnunk a helyzetből kivezető utat — mondta. —_ Nyíltan, őszintén meg kell beszélnünk a dolgokat. így nem mehet tovább. Ombretta éppen csészéket vett elő a konyhaszekrényből. Apósához fordulva így válaszolt. Bizony, apa, nagyon súlyos a helyzetem. — Azután hozzáfűzött egy mondatot, amelynek értelme még ma is megfejthetetlen: — Bármi is történik, legyen jó Cáriéhoz tartson ki mellette... Dr. Pietro Nigrisoli elment, Ombretta átvitte a csészéket az ebédlőbe, hogy szokása szerint a másnapi reggelihez még este megterítse az asztalt. Közben benyitott legidősebb gyermeke Guido, hogy jó éjszakát mondjon. Ombretta lehajolt és megcsókolta. — Aludj jól fiacskám. Guido felnézett anyjára, s így szólt: (Folytatjuk.)
