Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-28 / 74. szám
Tolna megyei nepüjsag 1965. március 28. Kék-fehér variációk Jellemzik a tavaszi Jersey és kötött divatot. A Budapesti Kötő Háziipari Szövetkezet bemutatta külföldre készült modelljeit. A kék-fehér szín- kombináció ilyen gazdag variálása ddig még nem szerepelt bemutatón. RENTEN ,<w SÜ Háromrészes gyapjú összeállítás. A Ä kötött kollekció legszebb darabja legideálisabb tavaszi, utcai viselet. A ez a diagonál kötésmegoldású puló- kabát és a szoknya tintakék. A kiegé- ver. Buksi kötéssel készült, kobaltkék szító rövidujjas pulóver, a zseb- és színben. A pulóver eleje fehérrel gallérdíszítés kék-fehér-piros csikós, kombinált. Virág- és levélmotivum Kellemes szinhatásával elegáns tava- díszíti. Az egyik virág kék, a má- szi öltözék. sik halványkék színű. A modelleket az utrechti, az amsterdami és a helsinki magyar kiállításon is bemutatták, nagy sikert aratott. Bizonyára tetszéssel fogadják ol . vasóink is. (K. M.) (MTI-fotók — Balassa Ferenc felvételei.) 19. — Igen, valamennyien egy fészekből repültek ki. Az őrnagy gondosan bőröndbe rakta a tárgyi bizonyítékokat. A j'egyzőkönyv aláírása után Gro- mada utasítást adott, hogy fényképezzék le a hullákat és temessék el őket. * Zubavin őrnagy folytatta a kutatást: óvatosan, csendben, nehogy az üldözött gyanút fogjon. Folytatták a kutatást a határőrök is. Gromada tábornok ugyanis nem számított arra, hogy Karéi Groncsak ejtőernyős felismerd a holttestek valamelyikében főnökét és útitársát. Gromadának az volt a határozott meggyőződése, hogy a három haitársértőnek csupán az volt a feladata, hogy elvonja a figyelmet a főnőkről. Most azt kellett eldönteni, hogy hol és hogyan keressék a negyediket, a főnököt. Mindenki egyetértett Groma- dával abban, hogy a kémfőnök nem kerülheti el Jávort. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak a városban kell keresni. Lehet, hogy már el is hagyta Jávort, és gépkocsival, vagy vonattal északra utazott. Gromada gondoskodott róla, hogy ezt az irányt is ellenőrizzék. Az sincs kizárva, hogy a kémfőnök meghúzódott valamilyen előre előkészített rejtekhelyen, és ott várja a jobb napok bekövetkeztét. Gromada erre az eshetőségre is gondolt, és a határőrök átfésültek minden elképzelhető rejtekhelyét. Igen, az ellenség ravasz és előrelátó, gondolta Gromada, nem könnyű lefülelni. \ A kémnek csak egy útja van. De száz és ezer útjuk van az ellenséget üldöző határőröknek. Egyidejűleg ezer felé kell keresniük: mocsárban, erdőben, házak romjai között, kőbányában, vasIRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR útállomáson, kolhozakólban, téglagyári kéményben... A nehézségek leküzdhetetlenck lennének, ha a határőröknek nem volnának segítőtársaik. De a határsértőkkel szemben hatalmas sereg vonul fel. Ha sikerül is neki az első védelmi vonalon áttörnie, beleütközik a másodikba, a harmadikba... A kém nem menekülhet, mert emberek ezrei —■ katonák, államvédelmiek, munkások, kolhozparasztok — sorakoznak fel ellene, és nem engedik behatolni az ország belsejébe. A legendás Anteus erejét a földanyától nyerte — a határőr ereje a nép odaadó támogatásában rejlik. * Clark és Grab szovjet földön való tartózkodásuk második órájának végén, nagy kerülővel kijutottak a szerpentin útra. Clark leült egy kőre, elővette dohányzacskóját: — Hála isten; a nehezén már túl vagyunk! Gyújtsunk rá! Igyekezett bátornak mutatkozni, de hangjának remegése elárulta félelmét, és reszkető ujjai sehogy sem tudták megsodomi a cigarettát. Grab csendesen örült a sikernek: megkönnyebbülten fellélegzett, letörölte gyöngyöző homlokát, majd nyögdécselve megtapogatta fájós hátát. A teherautó a megállapodás szerint a pályaőr házának szomszédságában várta őket. A kocsira rakott, frissen fűrészelt deszkák elárulták Clarknak, hogy az a kocsi áll ott, amelyet várt. — Jó estét! — mondta Clark a jelszót. — Kinek jó, kinek... — morgóit a sofőr, és kalapácsával nagyot ütött a tömlőre. — Megkínzott ez az átkozott kerék. Már lsét órája vesződöm vele. — Most minden rendben van? — Rendben. — Elviszel Jávorba, testvér? Kereshetsz két decire valót. — Üljenek fel! Clark és Grab helyet foglalt a tágas sofőrfülkében. Szkiban jobban szemügyre vette őket, hogy megállapítsa, melyik is közülük a főnök, ügy látta, hogy a fiatalabb. A sötétben erősen kezet szorított vele. — Gratulálok a szerencsés megérkezéshez! Clark nyugodtan, kissé ironikusan válaszolt. — No nézd csak, jobban örül mint én. — Az sem bűn, ha maga örül — mondta a sofőr — ilyen akadályokon átmászni nem könnyű dolog! — Induljunk, mert álmos vagyok — ásított Clark. Ez igen! Szkiban, a régi kém és többszörös gyilkos, elismerő és egyben kíváncsi tekintetet vetett új főnökére. Késő este északról, a Kárpátok felöl tértek be Jávorba, ahonnan — számításuk szerint — a legkevésbé várnak határsértőket. Az egyik sötét, rosszul világított utcán Szkiban megállította a kocsit, és Grabhoz fordult: — A sarkon túl van egy söröző, emlékszel rá? Ott vacsorázik most a sógorod, Csekanyuk. — Szkiban kinyitotta a fülke ajtaját — Viszlát! — És ha nincs ott? — kételkedett Grab. — Itt van, légy nyugodt. Minden este ilyenkor iszogatja a sörét. Grab leszállt a kocsiról, bizonytalanul kezet nyújtott. Clark erősen megszorította a felé nyújtott kezet. — Sok szerencsét, barátom! Három nap múlva találkozunk. Személyesen felkereslek. Én magam! Érted? Jó éjszakát! Grab nehézkes, himbáló léptekkel távolodott a sötét, néptelen utcán. Clark tekintetével követte, azután így szólt; — Szkiban, holnap jelentsd fel. — Én? Feljelenteni? — válaszolt ijedt hangon Szkiban. — Igen, te. — Miért tréfál így, uram? — Nem tréfálok, egészen komolyan mondom, hogy neked ki kell őt szolgáltatnod. Csekanyuk a szomszédod? — Igein. — Na, ez nagyon jó. Véletlenül megláttad, hogy Csekanyuk valami gyanús alaknak adott szállást. Érted? — Ha agyonütnek sem értem uram... azaz Belograj elvtárs! — Grab fölösleges ember a mi társaságunkban. Követni fogják a nyomát... Világos? — De ha lefogják Grabot, akkor ez maga után vonhatja a mi... — Nem vonja maga után. Légy nyugodt, erről gondoskodtunk. — Igenis! — felelt Szkiban. „Talán valamikor én is fölösleges leszek — gondolta magában* és kényszeredetten elmosolyodott. — De ki marad akkor nekik?” — Mehetünk! De ne siess: úgy számítsd ki, hogy pontosan a vonattal egyidőben érkezzünk a pályaudvarra. Clark a jávori állomás szomszédságában egy csendes mellékutcában kiszállt a kocsiból, Szkiban tovább hajtott. Se fényszóróját, se hátsó lámpáját nem gyújtotta ki, míg be nem fordult a szomszédos utcába. „Derék fiú, ismeri a mesterségét!” — gondolta Clark, miközben kisimította mellén és vállán a gyűrött katonaköpenyt. A cseresznyefákkal szegélyezett utca a vasúti híd lépcsőjénél végződött. Clark életében először látta ezt a lépcsőt, de olyan nyugodtan ment végig rajta, mintha ezredszer tette volna meg ezt az utat Nyugodtan, magabiztosan szívta vastag cigarettáját, csizmájának patkója visszhangzott a .híd deszkapadlóján. Mellén megmegcsendültek a kitüntetések. A hűvös tiszai szél lebegtette köpenye szárnyát A szitáló eső benedvesítette a sapkája alól kikandikáló göndör hajfürtjét. Amikor lefelé tartott a hídról* elhaladt mellette a moszkvai vonat. Clark órájára nézett: — Ez aztán pontosság! Minden tervszerűen megy. A „leszerelt törzsőrmester’’ hirtelen előbukkant a pályaudvar félhomályából, elvegyült a szabadságra vagy a csapattestükhöz igyekvő katonák hangos tömegében, s megindult a kivilágított állomásépület felé. — íme, itt a szovjet föld határa! Egv-két órányi út, és megint külföld. Hej, szomorú a katonaélet! .. j mondta nagyot sóhajtva. Clark jól számított, szavai megértő visszhangra találtak a mellette haladó fiatalemberek körében. Egyik szomszédja, egy kerek arcú, piros képű tüzér törzsőrmester, válaszolt is: — Hallgass, elvtárs, ne izgasd fel az embert.. * — Értem ... — kacsintott Clark — fiatal asszonyt hagytál otthon. — Neked miért nincsenek vállpántjaid? — kérdezte a törzsőrmester, amikor egymás mellé ültek a váróteremben. — becsülettel hordtam én is a vállpántokat, de már elég volt Leszereltem... Irigyelsz, mi? A tüzér sóhajtott. — Legalább egy heti szabadságot kaphatnék! — Egy hónap is kevés lenne neked, testvér. A boldogok nem számolják a napokat. Hogy hívják a fiatal menyecskét? — Kláva a neve — mosolygott a tüzér szégyellősen. — És téged? (Folytatjuk)
