Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-27 / 73. szám
1965. március 27, TOLNA MEOYFT NEPOJSÄQ 3 Törpe bensinkút Iskolát nem lehet varázsolni ■M Kurdon kaptuk lencsevégre. De hasonló lenne a kép, ha Nagy- dorogon, vagy Tevelen, vagy más faluban fényképeztük volna. A motorosok örömére, egyre több az ilyen törpekút. Nem kell húszharminc kilométert motorozni csak azért, hogy megtöltsék a tankot, mint akár egy-két évvel ezelőtt is. A kurdi benzinkutat a múlt év októberében helyezték üzembe. Azóta járnak ide szorgalmasan a helybeli és környékbeli motorosok, Csak motorosok, mert itt keveréket „mérnek”, no, meg kenőanyagokat. — A téli hónapokban elég gyér volt a forgalom, — mondja No- vák László benzinkútkezelő, miközben a helybeli Fritz Péter kőműves Danuviájának a tartályát megtölti —. de ahogy megjött a jó idő, megszaporodtak a motorosok. Van olyan nap, hogy negy- venen-ötvenen is jönnek, több hordó keverék is elfogy. — Állandóan itt tartózkodik? —• Nem, mivel nincs fedett hely, ahova behúzódhatnék. Különben eladó vagyok a pár lépésnyire lévő földművesszövetkezeti boltban. Aki keres, odajön. De különben is ki van írva: Nyitvatartási idő: 8—12J0 és 15—18 óráig. — Természetesen csak hétköznap ... — Hivatalosan igen. De épp most vasárnap fordult elő, hogy a lakásomra jöttek értem. Egyszerre nyolc motoros jött át Döb- röközről, üzemanyagért. Nem kellett egy óra sem, hogy kiszolgáljam őket. Egy hordó keverék fogyott el. Előző nap nem tudták, hogy vasárnapra jó idő lesz, így nem készültek fel. Vasárnap aztán összebeszéltek, hogy együtt jönnek, így talán kapnak üzemanyagot. Közben megtelt a Danuvia tankja, de máris itt egy pannoniás. — Tizenöt liter kevertet, Lacikám ... (J) Felállították a dunaszentgyörgyi hidroglóbust Hírül adtuk már, hogy a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Dunaszentgyörgyön törpe- vízmüvet épített. Most sor került a 28 méter magas és száz köbméter víz tárolására alkalmas hidroglóbusz felállítására. Az érdekes munkához a községből több száz kíváncsi vonult a glóbuszhoz. A hatalmas víztároló tornyot ugyanis a földön szerelik össze és különleges eljárással, speciális emelőszerkezetekkel, egyben állítják fel, s ezután csak a merevítő drótkötelek megerősítése, a tál pcsavarok felrakása, és a csövek összekötése van hátra, s máris üzemképes a víztorony.,. Alig múlt el egy kis idő, ezek az emberek már így szólították egymást: — Elvtársi Az emberek színe-java egyet gondolt: „Itt az idő, cselekedni kell.” Kertész Horváth István, a 19-es direktóriumi elnöknek valósággal repesett a szíve: — Ugye mondtam, hogy egyszer eljön még a ml időnk?! És cselekedett. Járta a házakat, vitatkozott, érvéit az emberekkel: „Ha most összefogunk... Ne szalasszuk el az alkalmat!” Czinkon György, aki a szomszédos Simontornyai Bőrgyárba járt dolgozni, ugyancsak tudta, hol a helye, mi a teendője. Nem. nem járt semmiféle instruktor a faluban, — ugyan honnan jött volna akkoriban — senki nem mondta a kisszékelyiek- nek, hogy szervezkedjetek. De a legjobbak, a veteránok elkezdték, s mind többen álltak melléjük. 1945. januárjában megalakult a kommunista pártszervezet Kisszékelyben. — Száznál is többen voltunk — emlékeznek a jelenlévők. Tolna megyében az elsők köZÖftft, Aztán peregtek tovább az események Kisszékelyben is. A kommunisták végrehajtották a föld- reformtörvényt. Hitet, bizakodást öntöttek a kétkedőkbe. A fiatalokat kezdték küldeni felsőbb iskolákba. A helyi közigazgatást fokozatosan új alapokra helyezték. Népi hatalmat teremtettek az eldugott kis községben. — Amíg valamit sikerült elérnünk, hej, de sokszor be kellett gyalogolni Csókásról — mondja Botos József. Ö itt volt régebben cseléd, de aztán az elsők közt találta meg ő is a helyét: nappal dolgozott, mert szorította a mindennapi megélhetés, este. éjszaka pedig gyűlésekre járt, rótta a kilométereket a falu és Csókás között. Sándor István, Savanyú József, Boda Gyula, Lakk György, Kun József is itt ül most az emléke- zők közt. Az elmúlt húsz esztendőre emlékeznek, arra, hogy honnan indultunk el, s hogyan jutottunk ide. Milyen sok izgalommal járt először felszólalni, először véleményt nyilvánítani valamilyen közügyben, milyen nehéz volt „bírókra kelni” a régi rend iskolázott képviselőivel —, de meg kellett tenni, de úrrá kelNAGYJÁBÖL befejeződött a jelentkezés. A középiskolák többségében tudják: milyen létszámmal számolhatnak, s azt is, mennyit vehetnek fel a jelentkezők közül. Ha a két adatot összevetik, ahogy ezt tette Bársony Róbert, a szekszárdi közgazdasági technikum igazgatója, bizony furcsa gondok közé kerülnek az iskolák vezetői. Mert a tapasztalat, hogy a túljelentkezés négyszerese, sőt néhol ötszöröse a felvehető létszámnak. Közelebbről így fest a helyzet: a már említett közgazdasági technikum az idén 70 első osztályos tanulót tud beiskolázni. A 70 helyre viszont hat dunántúli megyéből 203 fiatal jelentkezett. S hogy teljes legyen a felsorolás azt is elmondjuk: a SZŐ VOSZ korábban meghatározta a Tolna megyei keretet. E szerint a megyéből 20 gyerek pályázhat a köz- gazdasági technikumba. Jelentkezett összesen 100! A helyzet máshol sem jobb, s nem is egyszerűbbek a problémák. A tantestületek sokrétű elfoglaltságuk mellett újabb gondokkal küzdenek: miként oldják meg a felvételi beszélgetéseket úgy, hogy senki se érezze magát megbántva vagy mellőzve. Nem könnyű dolog igazságot tenni, mert a jó képességű gyerekek száma az utóbbi években megszaporodott. Ez mutatja az általános iskolákban folyó oktató- és nevelőmunka színvonalának fokozatos és állandó emelkedését. Az ilyen méretű túljelentkezés azonban képet ad egy másmilyen helyzetről is: egészen pontosan a továbbtanulás divatjáról és a helyes irányelvek félreértéséről van szó. Azzal kell számolnunk, hogy a megye középiskoláinak elhelyezési lehetőségei szeptemberig már tulajdonképpen semmit sem változnak. Alig, vagy egyáltalán nem szaporodnak a tantermek, a férőhelyek. Ennélfogva képtelenség azt hinni, hogy több tanulót vehetnek fel, mint amennyi érettségizik. Lassan már az is képtelenségszámba megy, ahogy egy- egy gimnáziumunkban, technikumunkban most végzik az oktatást, nevelést. A bonyhádi közgazdasági technikumban például több mint 600 nappali és esti hallgató tanul, száznál alig nagyobb befogadó- képességű iskolában. A szekszárdi Garay Gimnáziumban 300 gyerek ideális férőhelyén több mint 1000 tanuló osztozik. Tamásiban talán még ma is a folyosón tanul egy osztály, ha történetesen nincs egy másik szakoktatási gyakorlaton. BIZONYOS vonatkozásban érthető a szülők és a gyerekek törekvése: mindenki szeretné, ha a tanulásra legalkalmasabb, fiatal korban szerezhetné meg a lehető legtöbb műveltséget. Ámde ennek vannak az iskolákon kívül álló olyan akadályai, amelyeket nem lehet egy, sőt , két tollvonással cem megszüntetni. Ahhoz, hogy szaporodhasson a felvételi lehetőség, bővülni kellene iskoláinknak és növekedni tantestületeinknek. Gyakran mondják, főként azok a szülők, akiknek gyermekei nem juthattak be a kívánt iskolába, hogy miért nem intézkedik a megye vagy a kormány. Nos, azért nem, mert az intézkedéshez pénz kell és nem is kevés, meg idő, mivel máról holnapra nem lehet a földből új iskolákat elővarázsolni. Amiért nem érthetők meg sem a szülők, sem pedig a tanulók, az az iskolai továbbképzés egészségtelen értelmezése. Úgy tűnik: legtöbben csak akkor tartják a tanulást továbbtanulásnak, ha az gimnáziumban vagy technikumban történik. Pedig a helyzet mást mutat. Azt, hogy egészségesebb és célravezetőbb dolog, ha a tanuló először az életben igyekszik tanulni. Mit értünk ezalatt? Nem valamilyen új oktatási, nevelési formát, hanem azt, hogy hasznosabb az, ha a fiatal előbb szerez magának valamilyen szakmát, s majd csak erre alapozva próbálkozik meg közép- vagy felsőoktatásra jelentkezni. Többféle haszna van az ilyen megoldásnak. Mind között azonban a legfontosabb, hogy ilyen úton a fiatal megismerkedik és megbarátkozik a munkával, közelebb kerül a termeléshez, s azokhoz, akik termelnek. Szemlélete, élet- felfogása tehát kerekebb, szélesebb körű és egészségesebb lesz. NEM EGYSZERŰ valakit elutasítani vagy azt mondani neki: próbálkozzék máshol. Középiskoláink igazgatói, tanárai azonban az idén a felvételi beszélgetések után sok esetben tárják majd szét a kezüket, s ha akarják, ha nem, elsősorban azokat sorolják be a felvételre kerülők közé, akik az általános iskola osztályaiban a legjobb eredményeket érték el. S ezt azért teszik, mert ők csupán nevelők, akik nem tudnak annyi iskolát varázsolni, hogy 70 gyerek helyére több mint kétszázat vehessenek fel. Kevesebb a túlóra, elismerés a TBC elleni küzdelemért a megyei tanács végrehajtó bizottsága Ülést tartott Tegnap Szekszárdon tartotta ülését Tolna megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen a lejárt határidejű vb-határoza- tokról szóló jelentés mellett megtárgyalták a tanács felügyelete alá tartozó vállalatok bér- és létszámgazdálkodását, az 1964. évi munkaügyi mutatók alakulását. Részletesen foglalkoztak a TBC elleni küzdelem tavalyi terveinek végrehajtásával és az idei tennivalókkal. lett lenni a szívszorangásom, a kisebbségi érzeten, mert ez létkérdés volt. Néha maguk is alig tudták elképzelni, hogy ezekből a szárnypróbálgatásokból egy új élet születik. De cselekedtek, hol tudatosan, höl az életösztöneikre hallgatva. Közben tovatűnt a húsz esztendő. Felettük is eljárt az idő. Az első harcosok közül sokat már a halál is elszólított. Akik élnek, büszkén emlékeznek a húsz esztendőre. a harcos mindennapokra. És most, amikor erejük, energiájuk már fogytán, megnyugtató érzéssel tölti el őket, hogy küzdelmük nem volt hiábavaló, életművüknek méltó folytatója a most felnövő generáció. Azok a fiatalok, akik közül sokan jelen vannak, feszülten hallgatják a régi harcosokat, s tapsolnak, amikor a szónok átnyújtja nekik a húsz éves párttagság megköszö- nését jelentő, az áldozatkész munka megbecsülését jelképező emléklapokat. BODA FERENC Az első napirend beszámolója részletesen ismertette a tanácsi vállalatok bér- és létszámgazdálkodását. A termelés tükrében vizsgálva megállapította a végrehajtó bizottság, hogy tavaly a korábbi évhez képest bizonyos javulás tapasztalható. Azt is hozzátették azonban, hogy az 1964-ben elért termelési emelkedés nagyobb részben a létszám emeléséből származott, s csak kisebb arányban a termelékenység fokozódásából. A vitában igen sok szó esett a túlóráziásról és az állományon kívüli béralap felhasználásáról. Többen hangsúlyozták a végrehajtó bizottság tagjai közül, hogy bár lényegesen csökkent tavaly a túlórák száma, s a csökkenés 1963-hoz képest 14 396 óra, mégsem kielégítő a helyzet. A vállalatoknál nem mindig az előirt szabályoknak megfelelően utalványozzák a túlórát, s gyakran előfordul, hogy a túlmunkával kapcsolatban nem kérik ki a szakszervezet véleményét. A végrehajtó bizottság határozata hangsúlyozza: minden vállalatnál és intézménynél meg kell szüntetni az indokolatlan túlórázást, s csak akkor kell folyamodni a túlóra igénybevételéhez, ha például csúcsidőben másként nem lehet elvégezni a feladatokat. Egész közéletünket áthatják a decemberi határozat intézkedései. Ezeknek megfelelően került sor a beszámolóban és vitában is az állományon kívüli béralap felhasználásának vizsgálatára. Több jó tapasztalat mellett említették meg az egyik sütőüzemnél kialakult helyzetet. Itt olyan kemencéket működtetnek, amelyekhez az alkatrészeket még import útján is nehéz beszerezni. Javításukhoz nagyjából csak egy fővárosi kisiparos ért, s az ő munkájáért az állományon kívüli béralapból kell fizetést eszközölni. Járhatóbb út lenne, ha az üzemen belül keresnének lehetőséget a kisebb javítások elvégzésére, s így az állományon kívüli béralapot másra lehetne fordítani. A TBC elleni küzdelem tavalyi eredményeit és idei feladatait összegező napirend tárgyalásán részt vett dr. Jakab Zoltán, az Egészségügyi Minisztérium IIL főosztályának vezetője is, A végrehajtó bizottság részleteiben megvitatta a tapasztalatokat, s meT'llanította. hogy a Megvei Tüdőbeteggondozó Intézet, valamint a járási székhelyeken működő dolgozói elismerésre méltó munkát végeztek a rejtett megbetegedések felkutatásában, a betegségek megelőzésében, a gyógyításban. Nem kerülte el figyelmüket az a nagyon fontos tennivaló sem, amelvik a gyógyult emberek munkába állítása, rehabilitálá.ta során szinte minden alkalommal kínálkozik. A végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki azoknak az orvosoknak, asszisztenseknek. akik néhány év alatt elérték, hogy a TBC-s megbetegedések száma jelentősen csökkent Tolna megyében. Harmadik napirendi pontként a végrehajtó bizottság a megyei tanács áprilisi ülésének előkészítéséről tárgyalt, majd döntött több bejelentés és előterjesztés ügyében.
