Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

8 TOLNA MEGYEI NPPÜJS4G 1965. március 21. Az utóbbi időben nagy és érdekes utazásolcat tettem a nagyvilágban. Erről számolok most be. Glasgowban egy különös sajtóértekezleten vettem részt mint a magyar sajtó képviselője. Különös volt ez a sajtó- értekezlet. Olt szorongtunk a glasgowi temetőben egymást rúgtuk, haraptuk, hogy minél jobb helyet szerezzünk ma­gunknak. Sajnos nekem nem sikerült fényképet készítenem erről a sajtóértekezletről, amelyen az előadó egy tízszeres hulla, John Higgins tizenhárom gyermekes apa volt. Ezért csak írásban számolok be arról, ami ezen a különös sajtó- értekezleten történt, John Higgins, mint elmondotta: az ő be­tegsége mindeddig rejtély az orvosok előtt. Tízszer halt már meg, de szerencsére még egyszer sem temették el. Többször ébredt arra, hogy a hullakamrában fekszik, csuklójára erő­sített névcédulával. A sajtóértekezleten megjelent a glas­gowi kórház főorvosa is, aki kijelentette: „Higgins régi is­merősünk. Valahányszor beszállították mindig biztosra vet­tük, hogy halott.’’ Hát így találkoztam egy tízszeres halottal. Gondoltam is magamban: milyen ritka az az ember, aki többször is meghalhat. A legtöbb ember csak egyszer hal meg, sőt van, aki meg sem hal, már élőként eltemetik, ő meg tízszer halt meg.., Egyszóval takarékos ember. Mindig megtakarítja a temetési költséget. De herdáló is, mert ő tízszer veszi igény­be a halált, pedig az rendszerint egy emberhez, csak egy­szer szokott elmenni. Még utóbb annyit jár hozzá a halál, hogy kifárad és a halál előbb beadja a kulcsot, mint John Higgins. Bár így lenne! Jó hírt közölhetek a kövérekkel és az autósokkal is. Indiában. Gudzsevat tartományban egy Kalir Kanda nevű növényt fedeztek fel, amelynek elfogyasztása után az ember egy hétig semmiféle éhséget nem érez. Úgy hírlik, hogy ezt a növényt hamarosan Magyarországra is behozzák, ahol igen sok a kövér ember és egyre több a személyautó-tulajdonos. Jól hasznát vehetik ennek a növénynek a kövérek is, meg az autósok is, mert Indiában így gondolkodnak: „ A növény e tulajdonságát a hiányosan élelmezett és a túltáplált vidé­keken egyaránt felhasználhatják”. Nálunk ilyen vidékek nincsenek, de vannak túltáplált emberek és vannak sze­mélyautó-tulajdonosok. Az alkoholistákra is gondoltam. A Michigan állambeli Pontiac kórházban a főorvos úr szíves engedelmével végig­néztem egy sokkos elvonókúrát. Mondhatom: gyönyörűséges látvány volt. A páciens bort ivott miközben az áram fejbe- kólintotta. Utána sört ivott közben ismét egy pofont kapott az áramtól, utána pálinkát kapott és sokkot. Szóval a szesz mellé mindig ugyanazt kapta. Úgy rázkódott a feje a sokktó, mint nálunk a hosszú ideje vezetőállásban lévőnek a sok fúrástól. A készülék jó minőségű, ivás közben nincs áramzavar. Bátran ajánlom a külkereskedelemnek megvételre. Nagy hasznát vehetik, a harmadik kezelés után a bort már el is hagyhatják. Ez pedig nem lényegtelen, különösen most a takarékosság évében. A nyelvészeknek is találtam valami érdekeset. Nemcsak azt, hogy egyes emberek úgy értelmezik a nyelv helyes használatát, hogy másoknak a talpát nyalják. Ez már köz­tudott dolog. Viszont az még nem köztudott, amit én hallot­tam az egyik nyugatnémetországi esküvőn, ahol R- Schaffer protestáns lelkész az esketési szertartás után tartott beszé­dében a következő, mély igazságot tartalmazó megállapítás­ra jutott. Idézem: „A nősülni ige jövő ideje így hangzik: Válunk.” Mennyire igaza van. És a mi iskoláinkban még min­dig így tanítják: nősülni fogunk, vagy megnősülünk, holott a helyes ragozás, válunk. Persze üt is van kivétel: van, aki nősül, és soha nem tudja meg a nősülni ige jövő idejét. Szerencsés ember. De, amint hallom a mi népünk is egyre tanulékonyabb. Lehet, hogy több magyar részt vett azon a bizonyos esketési szertartáson? Lehet, bár ez a nullával egyenlő, mert éppen a napok­ban beszélgettem Strandberg svéd néprajtudóssal kutatási eredményeiről, ö ugyanis azt kutatta: a világon melyik nép a legfecsegőbb és melyik a legszófukarabb. A finnek a leg- szófukarabbak. a legfecsegöbbek pedig az olaszok, a brazi­lok és a mexikóiak. Tehát mi magyarok olyan se, se nép vagyunk. Bár, amikor megkérdeztem a professzort járt-e Magyarországon, ezen belül Szekszárdon, határozott nemmel válaszolt. Én gyanítom, hogy ez lehet az oka annak, hogy az olaszok, a brazilok, meg mexikóiak megelőztek bennünket. De nem adunk ám mi ilyesmit olyan könnyen. Nem hagyjuk megelőzni magunkat. Becket amerikai építésszel találkoztam a minap. Kérdem: hová megy. Mondja: megy benyújtani a javaslatát egy olyan huszonnyolc emeletes ház építésére, amelynek a tetején lesz úszómedence is, meg park is. Ekkor hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Mondtam is neki mindjárt: Szekszárdon építettek már néhány ilyen há­zat, csak egy hibája van. Nem a tetőn,, hanem a földszinten helyezték el az úszómedencét. — Ez óriási! — mondta az építész. — Hiszen, akkor a magyar építészek és tervezők zseniális emberek! Az ötletet lehet, hogy tőlem lopták, csak egy dolgot elfelejtettek. — Mit? — Hát megfordítani az épületet. Ezzel búcsúzott az építész és most búcsúzom én is. Zá­rom soraimat, maradok tisztelettel: illés ériéli csempészfegvver a kaióz-repiifíígépben Az amsterdami repülőtéren zu­hogott az eső. Egy vámtisztviselő unottan nézte az US Airways f North Star repülőgépét, amely éppen abban a pillanatban szállt Je. I — Nézzétek csak! — kiáltott be hirtelen egy másik vámtisztviselő. A csurgó esővíztől lassan le­mosódott a gép jelzése, s helyén Panama nemzeti színei tűntek elő. A pilóta, Charles Wheatney kihallgatása folyamán nyugodtan vallotta: — New Castle-ban, Angliában kellett volna leszállnom. Útköz­ben azonban parancsot kaptam, hogy ide repüljek. Ez minden, többet nem tudok. A repülőgépben egyetlen utas volt: Lucien Pickett, az US Air­ways igazgatója, akit Luxem­burgban jól ismernek, ugyanis feleségével és két gyerekével ott él. Többet ő sem akart mondani. Pedig nyilván jól tudta, miről van szó. Még egy kalóz-repülőgép Alig néhány nappal a történ­tek előtt egy amerikai Super- constellation repülőgép jelent meg Európában, nem kevésbé gyanús körülmények között. Feb­ruár 4-én, Máltán foglalták le a hatóságok. Nagy mennyiségű csempészfegyver, száz puska, 18 000 töltény, két könnyű gép­fegyver, 115 000 golyó és száz ej­tőernyő volt benne. Ghánád jel­zésű volt. Amsterdamban azon­ban, mint utólag kiderült, még Marslakó vagy ősember ? Érdekes leletet találtak Uzbekisztánban, Fergána közelében. A felfe­dező, Georgij Sackij műkedvelő archeológus a neolit-korból való barlang­rajzot talált, amely széttárt karú emberalakot ábrázol. Törzsét derékban :j vízszintes vonal szeli ketté, feje körül pedig kör van, amelyből rövid suga- ! rak indulnak ki. | Hát ez vajon mi lehet emberünk fején? Talán légmentesen záró sisak, ■amelyen antennák vannak? Az, hogy két keze és két lába van, rendjén i való, de mi lehet az ott a háta mögött? Talán valamely, a repüléshez j. szükséges alkalmatosság? ! A kérdőjelek, amelyek egyúttal feltételezésekre utalnak, tudósoktól : származtak. Egyes tudósok ugyanis emlékeztettek rá, hogy hasonló raj- ! zokat találtak 1956-ban a Szahara központi vidékein is. A szakemberek egy része azt állította: ezek a rajzok — űrhajósokat ábrázolnak, akik három­ezer esztendeje látogattak Földünkre. kanadai jeleket viselt. Az utasok között ezúttal is ott volt Lucien Pickett úr. Letartóztatták, később azonban szabadlábra helyezték. A pilóta akkor sem volt túlsá­gosan beszédes és mindössze any- nyit volt hajlandó elárulni, hogy valahova Afrikába kellett volna repülnie. A vizsgálat folyamán aztán azt is megállapították, hogy ezek az Amerikából érkező „fantomgé­pek” Beek holland városkában, Limbourg közelében változtatják meg jelzésüket. A rendőrség egy­előre többet nem tudott kiderí­teni. A legénység tagjai úgy nyi­latkoztak, hogy a fegyverszállí­tást az amerikai és más kormá­nyok tudtával bonyolították le. A fegyvercsempészet — függet­lenül attól, hogy mivel védekez­nek — mindig is a nemzetközi kalandorok legjövedelmezőbb foglalkozása volt, válaszolták Washingtonban. Robert Margrave, az amerikai véderőminisztérium! lőszerellenőr­ző osztályának főnöke szerint manapság évente legalább 200 millió francia frank értékű fegy­vert csempésznek világszerte. A titkos fegyverszállítmány a világ nyugtalan pontjai, Délkelet- Ázsia, Középkelet, Afrika és La- tin-Amerika felé irányul. Egy szerény nyilatkozat A fegyverkereskedők minderre rendszerint azzal válaszolnak, hogy: „Mi fegyvereket árulunk, ahogyan mások burgonyát”. Va- lamannyiük közül legismertebb az ugyancsak amerikai Sámuel Cummings, a Monte Carlóban székelő „Intermaco” élén áll. Ál­lítólag ő bonyolítja le a világ fegyverkereskedelmének 75—80 százalékát. Cummings ezt nem is igen tagadja, s azt mondja, hogy a Lebel puskától a torpedócsó­nakig vagy akár a ballisztikus rakétáig, mindenfajta fegyvere van raktáron. Atomfej nélkül — teszi hozzá szerényen. Ügyletei pénzügyi részét Svájc­ban székelő bankján át intézi. — Üzleti ügyeimet nyilvánosan, mindenki szeme láttára bonyolí­tom — szekta mondani. Éppen csak arról nem nyilat­kozik, kik az üzletfelei s kinek adja el fegyvereit. mtwwmim'rimTTT TTpyirnryTmTtTwmTmTmwnfrT n»r»r>v , »TTrrrm r»m ttt» Felcserélték két asszony holttestét Hallatlan eset a szabadkai kórházban Furcsa tévedés történt a napok­ban a szabadkai városi kórházban. A kórboncteremben felcserélték egy horgosi és egy moravicai asz- szony tetemét. Ez a tévedés sok bonyodalmat okozott az elhuny­tak hozzátartozóinak, és a kórház­ban is. Halász Józsefné, 64 éves horgosi asszony epebántalmakkal került a kórház sebészeti osztályára, ahol március 2-án meghalt, mielőtt még megoperálták volna. Hasonló diag­nózissal vették fel a sebészeti osztályra Pintér Zsófia 65 éves moravicai asszonyt is. ö is ugyan­azon a napon halt meg. A két te­temet a kórboncosztályon felbon­colták. Megállapították, hogy a ha­lált az epemegbetegedés folytán fellépő sárgaság okozta. Március 3-án Horgosról Halász Istvánné és Fejős Etel tehergép­kocsin megérkezett a kórházba, ahol, miután megkapták hozzá­tartozójuk holmiját, a bóneházba vitték a koporsót és a ruhát. Pintér Zsófia hozzátartozóit is értesítették, s azok nyomban gon­doskodtak a temetésről. És ezen a napon két koporsó indult, lát­szólag utolsó útjára. Ezután egy­mást követték a nem várt kelle­metlen események. Pintér Zsófiát Moravicán akar­ták eltemetni, de később hozzátar­tozói úgy döntöttek, hogy Szabad­kán helyezik örök nyugalomra. Fia a bajai temető halottasházá­ban ravataloztatta fel. Utoljára látni szerette volna anyját, ezért felnyitották a koporsó fedelét. Ekkor megdöbbenve látta, hogy abban nem anyja fekszik. Ez nagy riadalmat keltett. Jobban meg­nézték a halottat, de csak a ru­hája volt ismerős. Ez nem Zsófika néni — mondták a többiek is. Fia, miután, végérvényesen meggyőző­dött, hogy a halottat elcserélték, izgatottan visszásietett a kórházba, s jelentette, mi történt. Itt ki­derült, hogy Pintér Zsófiát Hor­gosra szállították. Savó Kacanski, aki kiadta a te­temeket, rögtön telefonált a hor­gosi milíciára, hogy értesítse Ha- lászékat: a koporsóban idegen ha­lott van, szállítsák vissza. Horgoson Halász Józsefnét há­zénál ravatalozták fel. Amikor megjelentek a siratóasszonyok, felnyitották a koporsót. A jelen­lévők ugyancsak meglepődtek, és egyikük meg is jegyezte: — Szent isten, de megváltozott Matild néni. Később kiderült, hogy a kopor­sóban egy ismeretlen asszony te­teme fekszik. A történtekről értesítették dr. Sőregi Magdolna horgosi orvos­nőt, aki a beteget kezelte, s ő is megállapította, hogy elcserélték valakivel. Közben megérkezett a hivatalos értesítés is Szabadkáról, hogy szállítsák vissza a halottat. A kórház kapujában már várta őket az ügyeletes orvos és Savó Kacanski, valamint a másik ha­lott hozzátartozói. Innen a bajai temető halottasházába mentek. Halász Józsefnét másnap Horgo­son temették el. Pintér Zsófiát pe­dig a bajai temetőben helyezték örök nyugalomra. A kórház igazgatója, dr. Szekér Lajos elrendelte az ügy kivizsgá­lását. A kórboncosztály alkalma­zottja, Savó Kacanski kijelentette, hogy a sajnálatos tévedésre azért került sor, mert Halászék nem is­merték fel anyjukat. Ugyanis sze­rinte, amelyik tetemre rámutat­tak, azt adta ki nekik. Halászék viszont azt állítják, hogy nem vol­tak benn, és nem látták, kit tesze nek a koporsóba. Növi Sad-i Magyar Szó

Next

/
Thumbnails
Contents