Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
8 TOLNA MEGYEI NPPÜJS4G 1965. március 21. Az utóbbi időben nagy és érdekes utazásolcat tettem a nagyvilágban. Erről számolok most be. Glasgowban egy különös sajtóértekezleten vettem részt mint a magyar sajtó képviselője. Különös volt ez a sajtó- értekezlet. Olt szorongtunk a glasgowi temetőben egymást rúgtuk, haraptuk, hogy minél jobb helyet szerezzünk magunknak. Sajnos nekem nem sikerült fényképet készítenem erről a sajtóértekezletről, amelyen az előadó egy tízszeres hulla, John Higgins tizenhárom gyermekes apa volt. Ezért csak írásban számolok be arról, ami ezen a különös sajtó- értekezleten történt, John Higgins, mint elmondotta: az ő betegsége mindeddig rejtély az orvosok előtt. Tízszer halt már meg, de szerencsére még egyszer sem temették el. Többször ébredt arra, hogy a hullakamrában fekszik, csuklójára erősített névcédulával. A sajtóértekezleten megjelent a glasgowi kórház főorvosa is, aki kijelentette: „Higgins régi ismerősünk. Valahányszor beszállították mindig biztosra vettük, hogy halott.’’ Hát így találkoztam egy tízszeres halottal. Gondoltam is magamban: milyen ritka az az ember, aki többször is meghalhat. A legtöbb ember csak egyszer hal meg, sőt van, aki meg sem hal, már élőként eltemetik, ő meg tízszer halt meg.., Egyszóval takarékos ember. Mindig megtakarítja a temetési költséget. De herdáló is, mert ő tízszer veszi igénybe a halált, pedig az rendszerint egy emberhez, csak egyszer szokott elmenni. Még utóbb annyit jár hozzá a halál, hogy kifárad és a halál előbb beadja a kulcsot, mint John Higgins. Bár így lenne! Jó hírt közölhetek a kövérekkel és az autósokkal is. Indiában. Gudzsevat tartományban egy Kalir Kanda nevű növényt fedeztek fel, amelynek elfogyasztása után az ember egy hétig semmiféle éhséget nem érez. Úgy hírlik, hogy ezt a növényt hamarosan Magyarországra is behozzák, ahol igen sok a kövér ember és egyre több a személyautó-tulajdonos. Jól hasznát vehetik ennek a növénynek a kövérek is, meg az autósok is, mert Indiában így gondolkodnak: „ A növény e tulajdonságát a hiányosan élelmezett és a túltáplált vidékeken egyaránt felhasználhatják”. Nálunk ilyen vidékek nincsenek, de vannak túltáplált emberek és vannak személyautó-tulajdonosok. Az alkoholistákra is gondoltam. A Michigan állambeli Pontiac kórházban a főorvos úr szíves engedelmével végignéztem egy sokkos elvonókúrát. Mondhatom: gyönyörűséges látvány volt. A páciens bort ivott miközben az áram fejbe- kólintotta. Utána sört ivott közben ismét egy pofont kapott az áramtól, utána pálinkát kapott és sokkot. Szóval a szesz mellé mindig ugyanazt kapta. Úgy rázkódott a feje a sokktó, mint nálunk a hosszú ideje vezetőállásban lévőnek a sok fúrástól. A készülék jó minőségű, ivás közben nincs áramzavar. Bátran ajánlom a külkereskedelemnek megvételre. Nagy hasznát vehetik, a harmadik kezelés után a bort már el is hagyhatják. Ez pedig nem lényegtelen, különösen most a takarékosság évében. A nyelvészeknek is találtam valami érdekeset. Nemcsak azt, hogy egyes emberek úgy értelmezik a nyelv helyes használatát, hogy másoknak a talpát nyalják. Ez már köztudott dolog. Viszont az még nem köztudott, amit én hallottam az egyik nyugatnémetországi esküvőn, ahol R- Schaffer protestáns lelkész az esketési szertartás után tartott beszédében a következő, mély igazságot tartalmazó megállapításra jutott. Idézem: „A nősülni ige jövő ideje így hangzik: Válunk.” Mennyire igaza van. És a mi iskoláinkban még mindig így tanítják: nősülni fogunk, vagy megnősülünk, holott a helyes ragozás, válunk. Persze üt is van kivétel: van, aki nősül, és soha nem tudja meg a nősülni ige jövő idejét. Szerencsés ember. De, amint hallom a mi népünk is egyre tanulékonyabb. Lehet, hogy több magyar részt vett azon a bizonyos esketési szertartáson? Lehet, bár ez a nullával egyenlő, mert éppen a napokban beszélgettem Strandberg svéd néprajtudóssal kutatási eredményeiről, ö ugyanis azt kutatta: a világon melyik nép a legfecsegőbb és melyik a legszófukarabb. A finnek a leg- szófukarabbak. a legfecsegöbbek pedig az olaszok, a brazilok és a mexikóiak. Tehát mi magyarok olyan se, se nép vagyunk. Bár, amikor megkérdeztem a professzort járt-e Magyarországon, ezen belül Szekszárdon, határozott nemmel válaszolt. Én gyanítom, hogy ez lehet az oka annak, hogy az olaszok, a brazilok, meg mexikóiak megelőztek bennünket. De nem adunk ám mi ilyesmit olyan könnyen. Nem hagyjuk megelőzni magunkat. Becket amerikai építésszel találkoztam a minap. Kérdem: hová megy. Mondja: megy benyújtani a javaslatát egy olyan huszonnyolc emeletes ház építésére, amelynek a tetején lesz úszómedence is, meg park is. Ekkor hirtelen eszembe jutott egy ötlet. Mondtam is neki mindjárt: Szekszárdon építettek már néhány ilyen házat, csak egy hibája van. Nem a tetőn,, hanem a földszinten helyezték el az úszómedencét. — Ez óriási! — mondta az építész. — Hiszen, akkor a magyar építészek és tervezők zseniális emberek! Az ötletet lehet, hogy tőlem lopták, csak egy dolgot elfelejtettek. — Mit? — Hát megfordítani az épületet. Ezzel búcsúzott az építész és most búcsúzom én is. Zárom soraimat, maradok tisztelettel: illés ériéli csempészfegvver a kaióz-repiifíígépben Az amsterdami repülőtéren zuhogott az eső. Egy vámtisztviselő unottan nézte az US Airways f North Star repülőgépét, amely éppen abban a pillanatban szállt Je. I — Nézzétek csak! — kiáltott be hirtelen egy másik vámtisztviselő. A csurgó esővíztől lassan lemosódott a gép jelzése, s helyén Panama nemzeti színei tűntek elő. A pilóta, Charles Wheatney kihallgatása folyamán nyugodtan vallotta: — New Castle-ban, Angliában kellett volna leszállnom. Útközben azonban parancsot kaptam, hogy ide repüljek. Ez minden, többet nem tudok. A repülőgépben egyetlen utas volt: Lucien Pickett, az US Airways igazgatója, akit Luxemburgban jól ismernek, ugyanis feleségével és két gyerekével ott él. Többet ő sem akart mondani. Pedig nyilván jól tudta, miről van szó. Még egy kalóz-repülőgép Alig néhány nappal a történtek előtt egy amerikai Super- constellation repülőgép jelent meg Európában, nem kevésbé gyanús körülmények között. Február 4-én, Máltán foglalták le a hatóságok. Nagy mennyiségű csempészfegyver, száz puska, 18 000 töltény, két könnyű gépfegyver, 115 000 golyó és száz ejtőernyő volt benne. Ghánád jelzésű volt. Amsterdamban azonban, mint utólag kiderült, még Marslakó vagy ősember ? Érdekes leletet találtak Uzbekisztánban, Fergána közelében. A felfedező, Georgij Sackij műkedvelő archeológus a neolit-korból való barlangrajzot talált, amely széttárt karú emberalakot ábrázol. Törzsét derékban :j vízszintes vonal szeli ketté, feje körül pedig kör van, amelyből rövid suga- ! rak indulnak ki. | Hát ez vajon mi lehet emberünk fején? Talán légmentesen záró sisak, ■amelyen antennák vannak? Az, hogy két keze és két lába van, rendjén i való, de mi lehet az ott a háta mögött? Talán valamely, a repüléshez j. szükséges alkalmatosság? ! A kérdőjelek, amelyek egyúttal feltételezésekre utalnak, tudósoktól : származtak. Egyes tudósok ugyanis emlékeztettek rá, hogy hasonló raj- ! zokat találtak 1956-ban a Szahara központi vidékein is. A szakemberek egy része azt állította: ezek a rajzok — űrhajósokat ábrázolnak, akik háromezer esztendeje látogattak Földünkre. kanadai jeleket viselt. Az utasok között ezúttal is ott volt Lucien Pickett úr. Letartóztatták, később azonban szabadlábra helyezték. A pilóta akkor sem volt túlságosan beszédes és mindössze any- nyit volt hajlandó elárulni, hogy valahova Afrikába kellett volna repülnie. A vizsgálat folyamán aztán azt is megállapították, hogy ezek az Amerikából érkező „fantomgépek” Beek holland városkában, Limbourg közelében változtatják meg jelzésüket. A rendőrség egyelőre többet nem tudott kideríteni. A legénység tagjai úgy nyilatkoztak, hogy a fegyverszállítást az amerikai és más kormányok tudtával bonyolították le. A fegyvercsempészet — függetlenül attól, hogy mivel védekeznek — mindig is a nemzetközi kalandorok legjövedelmezőbb foglalkozása volt, válaszolták Washingtonban. Robert Margrave, az amerikai véderőminisztérium! lőszerellenőrző osztályának főnöke szerint manapság évente legalább 200 millió francia frank értékű fegyvert csempésznek világszerte. A titkos fegyverszállítmány a világ nyugtalan pontjai, Délkelet- Ázsia, Középkelet, Afrika és La- tin-Amerika felé irányul. Egy szerény nyilatkozat A fegyverkereskedők minderre rendszerint azzal válaszolnak, hogy: „Mi fegyvereket árulunk, ahogyan mások burgonyát”. Va- lamannyiük közül legismertebb az ugyancsak amerikai Sámuel Cummings, a Monte Carlóban székelő „Intermaco” élén áll. Állítólag ő bonyolítja le a világ fegyverkereskedelmének 75—80 százalékát. Cummings ezt nem is igen tagadja, s azt mondja, hogy a Lebel puskától a torpedócsónakig vagy akár a ballisztikus rakétáig, mindenfajta fegyvere van raktáron. Atomfej nélkül — teszi hozzá szerényen. Ügyletei pénzügyi részét Svájcban székelő bankján át intézi. — Üzleti ügyeimet nyilvánosan, mindenki szeme láttára bonyolítom — szekta mondani. Éppen csak arról nem nyilatkozik, kik az üzletfelei s kinek adja el fegyvereit. mtwwmim'rimTTT TTpyirnryTmTtTwmTmTmwnfrT n»r»r>v , »TTrrrm r»m ttt» Felcserélték két asszony holttestét Hallatlan eset a szabadkai kórházban Furcsa tévedés történt a napokban a szabadkai városi kórházban. A kórboncteremben felcserélték egy horgosi és egy moravicai asz- szony tetemét. Ez a tévedés sok bonyodalmat okozott az elhunytak hozzátartozóinak, és a kórházban is. Halász Józsefné, 64 éves horgosi asszony epebántalmakkal került a kórház sebészeti osztályára, ahol március 2-án meghalt, mielőtt még megoperálták volna. Hasonló diagnózissal vették fel a sebészeti osztályra Pintér Zsófia 65 éves moravicai asszonyt is. ö is ugyanazon a napon halt meg. A két tetemet a kórboncosztályon felboncolták. Megállapították, hogy a halált az epemegbetegedés folytán fellépő sárgaság okozta. Március 3-án Horgosról Halász Istvánné és Fejős Etel tehergépkocsin megérkezett a kórházba, ahol, miután megkapták hozzátartozójuk holmiját, a bóneházba vitték a koporsót és a ruhát. Pintér Zsófia hozzátartozóit is értesítették, s azok nyomban gondoskodtak a temetésről. És ezen a napon két koporsó indult, látszólag utolsó útjára. Ezután egymást követték a nem várt kellemetlen események. Pintér Zsófiát Moravicán akarták eltemetni, de később hozzátartozói úgy döntöttek, hogy Szabadkán helyezik örök nyugalomra. Fia a bajai temető halottasházában ravataloztatta fel. Utoljára látni szerette volna anyját, ezért felnyitották a koporsó fedelét. Ekkor megdöbbenve látta, hogy abban nem anyja fekszik. Ez nagy riadalmat keltett. Jobban megnézték a halottat, de csak a ruhája volt ismerős. Ez nem Zsófika néni — mondták a többiek is. Fia, miután, végérvényesen meggyőződött, hogy a halottat elcserélték, izgatottan visszásietett a kórházba, s jelentette, mi történt. Itt kiderült, hogy Pintér Zsófiát Horgosra szállították. Savó Kacanski, aki kiadta a tetemeket, rögtön telefonált a horgosi milíciára, hogy értesítse Ha- lászékat: a koporsóban idegen halott van, szállítsák vissza. Horgoson Halász Józsefnét házénál ravatalozták fel. Amikor megjelentek a siratóasszonyok, felnyitották a koporsót. A jelenlévők ugyancsak meglepődtek, és egyikük meg is jegyezte: — Szent isten, de megváltozott Matild néni. Később kiderült, hogy a koporsóban egy ismeretlen asszony teteme fekszik. A történtekről értesítették dr. Sőregi Magdolna horgosi orvosnőt, aki a beteget kezelte, s ő is megállapította, hogy elcserélték valakivel. Közben megérkezett a hivatalos értesítés is Szabadkáról, hogy szállítsák vissza a halottat. A kórház kapujában már várta őket az ügyeletes orvos és Savó Kacanski, valamint a másik halott hozzátartozói. Innen a bajai temető halottasházába mentek. Halász Józsefnét másnap Horgoson temették el. Pintér Zsófiát pedig a bajai temetőben helyezték örök nyugalomra. A kórház igazgatója, dr. Szekér Lajos elrendelte az ügy kivizsgálását. A kórboncosztály alkalmazottja, Savó Kacanski kijelentette, hogy a sajnálatos tévedésre azért került sor, mert Halászék nem ismerték fel anyjukat. Ugyanis szerinte, amelyik tetemre rámutattak, azt adta ki nekik. Halászék viszont azt állítják, hogy nem voltak benn, és nem látták, kit tesze nek a koporsóba. Növi Sad-i Magyar Szó
