Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
XyöS. március 21. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁÖ s \ A kizsákmányoló társadalmakban a munkásököl szimbólum. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában a kézről ezt olvashatjuk: „Az ember két felső végtagjának, illetőleg ezek valamelyikének, a csuklótól az ujjak hegyéig terjedő, fogásra alakult része, gyakran a karokkal együtt.** A hét öreg ember naponta 70 mázsa műtrágyát szór el. Jónás István 73 éves, Ambrus István 67, Horváth Gyula 64, Mül János 61, Pál Márton 58, Márton Antal 57, Jakab János 53 évet tud maga mögött. A 70 mázsa műtrágya kiszórása reggeltől estig összesen kb. 140 000 karlendítés. Húszezer- szer nyúl mindegyik öregember a nyakba akasztott zsákba. Kivesz onnét egy maroknyi műtrágyát, és elhinti a termőföldre. A kezek, az ujjak fáradhatatlanok. A parasztember tenyere magán is hordja a foglalkozás ezernyi jegyét. Rajta a bőr kérges, durva tapintású és edzett. A karcolást, a tűszúrást sokszor fel sem veszi meg se érzi. A parasztkéz munkáskéz, alkotó, teremtő erő lakozik benne. Nagy az értéke. Hiánya pótolhatatlan. Baleset folytán bekövetkezett állandó rokkantság százalékát a szervek, illetve a végtagok elvesztése, bénulása, megmerevedése esetén az alábbiak szerint kell megállapítani: Két kéz, vagy két láb, egy kéz és egy láb elvesztése száz- százalékos rokkantságot jelent. Egy kar, vagy kéz elvesztése 70 százalékos rokkantságot jelent. Egy kéz, vagy a jobb mutatóujj elvesztése 25 százalékos rokkantság. Egy kézvagy lábujj elvesztése egyenként 10 százalékos rokkantság. Rajta a bőr kérges... Köszöntünk, tavasz... A mozdulatok sokfélesége: ez » tavaszi munka. Eled a kétyi határ A kezek dicsérete Felső végtagjainkat, karjainkat a vállöv kapcsolja a törzshöz. Karjaink, mozgásuk és működésük szempontjából, legjobban a forgó- darunoz hasonlíthatók. A kéz maga három részből áll: a kéztőből, a kézközépből és az ujjakból. A kéztőn két sorban négy-négy, a kézközépen, öt csontot számlálhatunk meg. Az ujjakon Összesen 14 csontra találunk, mindegyiken három-három ujjperec van, ez alól csak a hüvelykujj kivétel, mivel két Ujjperecből álL Látom a mozgást és kimondom: A kétyi közös gazdaság határában is megkezdődött tehát a tavaszi munka. De mi is tulajdonképpen a tavaszi munka? Rengeteg mozdulat, még több erőkifejtés. Ma már nem annyi, mint régen, mert a gépek kímélik az embert, de még mindig sok! Az asszonyok a búzaföldre a műtrágyát szórják. Egyik kezükben reggeltől estig a vödröt tartják, a másik kezükkel úgy tesznek, mint a képekről jól ismert magvetők: hintenek. Körülöttünk a kétyi határban él és mozog minden. A dűlő végén szövetkezeti gazdák állják körül a vetőgépet. Minden előírás szerint tortánk. A nagy munka megkezdése a főagronómus jelenlétében megy végbe. Ö állítja be megfelelő mennyiségre a vetőgépet. Szemével figyel, ujjaival iol- gozik. Miklós Antal és Fazekas Antal, a két faros, minden mozdulatát lesi. Ha majd elindul a gép, akkor kezdődik számukra a szolgálat. Gyalogolniuk nem kell, ettől a fáradságtól a traktor már megkíméli őket. De a karizmokat használnia kell.a farosnak is. — így azért sokkal jobb, köny- nyebb. Régebben a feleségemmel mindig azon vesztünk össze, hogy a farosság nehezére esett. Dehát a lóvezetésnél attól fárad el az ember keze, hogy egész nap a kantárt kell fognia. A gépet vezetni, a csatlakozósorra tartani még nehezebb volt — mondja Miklós Antal. A traktoros eközben felül a gépre, megmarkolja a kormánykereket, hátranéz, int, figyelem, készüljünk az indulásra. Keze olajos. Traktoroskéz. Estig el akar vetni 12 hold borsót. Figyelem őt. Beidegzett mozdulatokat végez, beszélget, ám két karjával eközben tesz-vesz, s úgy látszik, mintha kezei szinte külön élnének. Ebből a rengeteg szabályos mozdulatból lesz minden: kenyér, élelem, takarmány, minden. A traktoros, amikor odahajol a gépéhez és kezével iffazít valamit, akkor ehhez körülbelül ötvenféle izom összedolgozott harmonikus, jól vezérelt munkájára van szükség. A 73 esztendős Jónás István élete során rengeteg zsákot megemelhetett. — Elbírom még — mondja magabiztosan a kicsi, száraz öregember. Hozzá képest Pál Márton, vagy Márton Andor a maga 50 valahány esztendejével gyerek- ember. Antal Jeromos brigádvezető pedig megint csak hozzá képest „süldőlegény”. Messziről megkapó látvány a kezek szabályos, szép mozgása. A napsütés amúgyis jó kecfvre hangolja az embert. A munka ritmusa fokozza a derűt. Ez a tavasz, a munka. Bagos Ferenc elnök a főagronómussal kocsira ül és továbbindul. A dűlőútra befordul egy műtrágyát szállító szekér. A fogatos a tetthelyre érve, lapátot vesz a kezébe, aztán néhány mozdulattal megtölti az odasora- kozók zsákjait. Távolabb, a vetőgépes brigád éppen fordul. A búzaföldön az asszonyok között Csa- bott Bamáné megy legelöl. Ö az aki tavaly a női munkacsapatban a legtöbb munkaegységet szerezte... Kézmozdulatok sokfélesége: a kétyi határban megkezdődött a munka. A brigádvezető A dűlőúton félreállítva pótkocsi áll. A teli zsákokat erősen kell megmarkolni, aztán a zsákot vállon tartani, a magot a vetőgépbe 6zómi — ez mind más és más Indulás tovább mozdulat. Szóval a fő tevékenység a kéznek jut. Szöveg: Szekulity Péter Foto: Túri Mária
