Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄÖ

1965. március 18.

Gazdasági alapfogalmak

Nemzetközi fizetési mérleg

A „mérleg” a gazdasági életben gyakran használt elszámolási , összehasonlítási módszer, amely egy-egy gazdasági jelenséget úgy vizsgál, hogy az erőforrásokat és a felhasználást — tételesen részletezve — szembeállítja egymással. így kiderül: a vizsgált területen hiány, vagy felesleg mutatkozik-e? Minden évben összeállítják pl. a legfontosabb anyagok, termékek népgazdasági mérlegét, a munkaerő mérlegét stb. •

A nemzetközi fizetési mérleg az ország egy év alatti külföldi pénzkifizetéseinek és külföldről származó pénzbevételeinek szem- beállítása. A különböző tételek felsorolása után elkészítik az egyenleget, ami nem más, mint a mérleg két oldalának, a bevételek és kiadások végösszegeinek különbsége. Az egyenleg aktív, ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, míg ellenkező esetben passzív.

Milyen tételek szerepelnek a nemzetközi fizetési mérlegben? Legjelentősebb a külföldre szállított és a külföldről vásárolt áruk ellenértéke. Ezeket a kereskedelmi bevételeket és kiadásokat külön is számba veszik és külkereskedelmi mérlegnek nevezik. Ez összegszerűen a fizetési mérleg legnagyobb része. Az országok nemzeti jövedelmét alkotó terméktömegben vannak olyan áruk, amelyeket az országban nem használnak fel, s ugyanakkor szükség van egy sor olyan termékre, amelyeket az országban nem állítanak elő. Hazánk pl. gyógyszereket, műszereket stb. sokkal többet termel, mint amennyit felhasználhatunk, míg pl. vasérc-, koksz-, pamut- stb. szükségletünket leginkább külföldről fedezzük. így a nemzeti jövedelem egy része a külkereskedelemben kicserélődik. Magyar- ország nemzeti jövedelmének kb. egyharmadát cseréli más termékekre, ami magas aránynak számít és azt jelenti, hogy a külkereskedelem lényegesen befolyásolja az ország egész gazdasági életét.

Nemzetközi pénzmozgás keletkezhet úgy is, hogy egy ország beruházásokat végez más ország területén. Ilyesmire pl. segély keretében kerülhet sor (mint az asszuáni gát építése Egyiptomban a Szovjetunió által), vagy ha több ország, közös használatra létesít beruházást más ország területén. Az ilyen nemzetközi tőkemozgás, valamint a törlesztésekkel, továbbá az esetleges kamat- vagy az osztalékkiegyenlítéssel összefüggő fizetések szintén szerepelnek a nemzetközi fizetési mérlegben.

Az áruk szállításával, a biztosítással stb. járó szolgáltatások, az ajándékozás, örökösödés, a diplomáciai képviseletek fenntartása mind szükségessé tesznek országok közötti fizetéseiket, s így szerepelnek a nemzetközi fizetési mérlegben. Jelentősek lehetnek az idegenforgalommal összefüggő tételek is.

Egy ország fizetési mérlegében természetesen sok országgal kapcsolatos fizetések szerepelnek. Hazánk fizetési mérlege is tartalmaz szocialista és kapitalista országokkal kapcsolatos tételeket. Ami a szocialista országokat illeti, nem szükséges, hogy mindegyikkel külön-külön fizetési egyensúlyban legyünk. Az ún. kliring elszámolási rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes országokkal kapcsolatos, tartó fásainkat más országokban fennálló követeléseinkkel egyenlítsük ki. Ez a lehetőség kapitalista országokra nem vonatkozik, velük országonként kell megteremteni a tartozások és a követelések egyensúlyát.

Hazánk gazdasági helyzetének szilárdsága abban is tükröződik, hogy nemzetközi fizetőképességünket a legbizalmatlanabb, a legnagyobb biztonságra törekvő tőkés cégek, országok sem vonják kétségbe. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy maximális import takarékossággal és a tervben megszabott export feladatok pontos és megfelelő minőségű teljesítésével is tovább javítsuk nemzetközi fizetési mérlegünket.

fttffcurfti

to.

De Clark megértette, mert nagyon jól ismerte ennek a szónak a titkát.

Hányféle módot, hányféle lehetőséget ki nem találtak annak idején a kémiskolában ő is, tanu- lótársai is, e keskeny földsáv bevételére. De bármit gondoltak is ki, eredményes megoldásra nem jutottak. Ezen a laza, porhanyós földsávon nem egy embernek, de még egy nyúlnak a lábnyoma is világosan meglátszik. Ezt a sávot nem lehet megkerülni, ezen a földsávon nem lehet észrevétlenül átjutni. S bárhol akarná valaki titokban átlépni a szovjet határt, ebbe a sávba mindenütt beleütközik, a síkságon, a folyópartokon, a mocsárvidék peremén, sőt még a hegyekben is. A határőrök azonnal felfedezik az idegen nyomokat a határsávon, s könnyen megállapíthatják, merről jött, milyen irányban haladt tovább a határsértő. Sőt, bizonyos jelekből még az illető testi tulajdonságaira is következtetni tudnak. A rendőrkutyák itt szimatolják ki a nyomot, melyet aztán követni tudnak. És mennél tapasztaltabb valaki, mennél többet tud erről a sávról, annál jobban retteg tőle. Clark is ezerszer szívesebben ugrott volna le repülőgépről bármilyen veszélyes vidéken, mintsem ezen a látszatra ártatlan földdarabkán áthatoljon.

Gondolatai akaratlanul is megint veszélyes területre tévedtek. Arra gondolt, hogy tulajdonképpen milyen fiatal ő, még szerelmes sem volt... ezredesi rang? — hol van az most tőle! Itt fekszik a Tisza partján halálos életveszedelemben — John Fine meg hentereg a puha ágyban, vagy talán éppen pókerezik. Az is eszébe villant, hogy tulajdonképpen minden, amit eddigi életében csinált, csak előkészítése

(B. Gy.) 1 volt annak a nagy feladatnak,

IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA-' FRIEDRICH GABOR

amelyet most ha törik, ha szakad meg kell oldania.

— A határsáv — ismételte most meg Grab, aki a maga módján értelmezte „lovasának” hallgatását és határozatlanságát.

Clark erélyesen megnyomta Grab vállát. Grab óvatosan letérdelt, hihetetlenül ügyes mozdulattal élőre csúszott valameny- nyit, kiterített maga előtt egy gumiszőnyeget, s erre ráfeküdt. Clark maga sem tudta megtagadni elismerését ezért az ügyes mozdulatért, barátságosan megveregette Grab vállát. Ez egyébként szintén megbeszélt jel volt közöttük, az ilyen barátságos vállveregetés azt jelentette, hogy „minden rendben van”. Ilyen jelekkel irányította Clark „lovát”.

Grab — még mindig Clarkkal a hátán — elnyúlt a gumiszőnyegen, kissé lihegett már a megerőltetéstől, de várta a további parancsot. Clark még a ruhán keresztül is érezte, milyen forró, hogy izzad Grab háta.

A mély csendet még mindig nem törte meg semmi. Ha Clark nem az az ember lett volna, akihez már a híres „college”-ben is igen nagy reményeket fűztek, valószínűleg nem tudott volna ellentállni a kísértésnek, és nekivágott volna a határsáv átlépésének. De Clark mindig hideg fővel számított. Tudta, mi lenne a következménye ennek a lépésnek. Az éjjeli őrjárat minden bizonnyal felfedezné a nyomokat a sávon, s akkor a rendőrkutyák segítségével hamarabb megtalálnák őt, semminthogy biztos helyen el tudna rejtőzködni. Akkor pedig dicstelen véget érne Clark ragyogóan megkezdett, pontosan kitervelt pályafutása.

Clark körmével megvakarta Grab nyakát. Ez azt jelentette, hogy „vissza!” Grab csúszni kezdett visszafelé, a Tisza irányába. Három, négy ... hat métert csúszott. A föld itt csupa dudva, .gaz. Amott egy tuskó, egy kidőlt fa elrothadt, bemohosodott törzse... Egy homokgödör... Ez jó lesz! Clark gyöngéden megütöget- te Grab fejét. Grab azonnal megállt, csak ziháló lihegése hallatszott.

Clark minden idegszálával a határsávot figyelte. Várta, mikor jelenik meg az őrjárat, s merről jön. Jobbfelől-e, a villámütötte nagy tölgyfa irányából, vagy bal- felől, a romháztól? A határőrök lassan haladnak a kijelölt határsáv mentén, villanylámpájukkal állandóan pásztázzák a terepet. Ha az őrjárat a kijelölt szakasz végére ér, kicsit megpihen, s indul visszafelé. Ha tehát — morfondírozott magában Clark — nem most megy át a sávon, mielőtt még áthalad az őrjárat, hanem csak akkor, amikor már visszafelé tart, akkor legalább egy óra áll rendelkezésére. Ez alatt pedig már el tud illanni biztos helyre, még abban az esetben is, ha a nyomát hamar felfedezik. Ha pedig — amint erre Clark biztosan számított — nem az ő nyomait fedezik fel elsőnek, hanem a hármas csoportét, akkor még nagyobb, hasonlíthatatlanul nagyobb esélye van a sikerre. Két óra alatt olyan mesz- szire jut a határtól, hogy száz rendőrkopó sem fedezi fel a nyomát.

Clark és Grab egyszerre rezzentek össze, amikor jobbfelől, a mindent elborító sötét ködben egyszerre felvillant egy villamos zseblámpa keskeny fénye. Röviddel utána Clark érzékeny füle óvatos léptek közeledő neszét fogta fel.

Az őrjárat most egyvonalba ért a homokgödörben rejtőzködő Clarkkal és Grabbal. A zseblámpa fénye egyenletesen, nyugodtan ámította végig a laza földet. A

katonák léptei balfelé eltávolodtak.

Clark mélyet sóhajtott, megnyalta a szájaszélét. A zseblámpa fénye kialudt. „Elmentek egész a romházig — vélekedett Clark; Mindjárt visszajönnek.” Könnyedén megérintette Grab vállát. Ez azt jelentette: „Légy készen!”

A fény ismét felvillant, ismét lépteket hallottak, de most már sokkal határozottabban, mint az előbb. Clark elégedetten mosolygott. Úgy érezte, pontosan eltalálta a katonák lelkiállapotát: végeztek az őrjárattal, most sietnek hazafelé, a szállásra.

Az őrjárat végigsiklatta a zseblámpa fényét a határsávon, majd lassan elhaladt, s végleg eltűnt. *

Pár nappal a fentebb leírt események előtt Saposnyikov kapitány, az ötödik határőrségi szakasz parancsnoka őrjáratba küldte Kablukov őrvezetőt és Szmoljarcsuk őrmestert, a híres Vitéz rendőrkutya gazdáját. Éppen azt a szakaszt bízta rájuk, amelyen a határsértők elrejtőztek döntő lépésük, a határsáv átlépése előtt.

Kora hajnalban, röviddel napfelkelte után, a határőrök kiléptek a kapun, és elindultak a Tisza felé, a kijelölt szakaszra. Egy darabig szótlanul lépegettek egymás mellett, majd Szmoljarcsuk megszólalt:

— Micsoda gyönyörű napunk lesz! Az esőnek úgy látszik, már vége. Sütkérezhetünk majd a napon. Mi, Andrusa?

Kablukov nem válaszolt, még a fejét is csak akkor fordította társa felé, mikor az a vállára tette a kezét és megismételte kérdését. Ránézett baj társára, de a vak is láthatta, hogy gondolatai messze járnak innen, nagyon messze, valahol a tengerparton, a szülőfalujában. Az őrsön egyiknek sem volt titka a másik előtt, most is mindenki tudta, mi bántja Kablukovot. Pár nappal ezelőtt levelet kapott, melyben közölték vele, hogy édes anyja súlyosan megbetegedett.

Saposnyikov kapitány miás időkben haladéktalanul közbenjárt volna, hogy az őrvezető rövid szabadságot kapjon, de most nem tehette. Olyan zavaros idők jártak, hogy a határokat kettőzött éberséggel kellett őrizni, ilyenkor senki sem kaphat szabadságot. Egyébként Kablukov szolgálati ideje rövidesen letelik, akkor leszerelhet, és végleg hazautazhat.

Az őrmester előhúzta zsebéből ezüst cigarettatárcáját, kivett belőle egy cigarettát, megütögette a tárca fedelén, amelybe a következő szavak voltak bevésve: „A kiváló nyomkeresőnek — a kárpátaljai pioníroktól.”

— Andrej, anyádtól kaptál levelet?

— Nem — dörmögte Kablukov —, a húgomtól.

Széthajtogatta köpenyét, nadrágzsebéből előkotorászott egy tintaceruzával sűrűn teleírt irkalapot. Szemével átfutott egyes részeket, majd hangosan olvasta: „... az ilyen napokon aztán anyuka úgyszólván még mozdulni is képtelen. Előkerestette a ládából az összes fényképeket, kirakta maga élé az ágyra, és reggeltől estig le sem veszi a szemét róluk.”

Kablukov sóhajtott, majd ösz- szehajtogatta a levelet, visszarakta a zsebébe, és a szorosra húzott szíj alatt akkurátusán megigazította, köpenyét.

— Érted már, hogy miért vagyok ilyen rosszkedvű?

— Idefigyelj, Andrej! — szólt most hirtelen Szmoljarcsuk. —. Mit gondolsz, hogy írna neked Olga Fjodorovna, ha megtudná, bogv mi a helyzet most a határon?

(Folytatjuk)

12288713