Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-18 / 65. szám
Ií)6S. március 18. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 'mmI Adalékok a Tolna megyei munkaversenyek történetéhez A dombóvári vasutasok kezdték I Évekkel ezelőtt aSzek” i----------------------------------- szardi Állami Gazdaság kajmádi kerülete még önálló vállalatként működött, és hosszú időn keresztül nevét nemcsak Tolnában, országszerte ismerték az újságolvasók. A régi dicsőség írásos emlékei, az elismerő oklevelek, a kitüntetésekről szóló bizonyítványok ott láthatók még ma is a kerületvezető irodájában. Az emléktárgyakat vitrinben őrzik. Egy-egy bekeretezett oklevél hősi munkára, régi nagy hajrákra, áldozatvállalásra és olyan munkaversenyekre emlékeztet, amely gyakran a megye egész mezőgazdaságát megmozgatta. Persze nemcsak Kaj mád büszkélkedhet a munkaversenyekben elért kiváló helyezések írásos bizonyítékaival, hanem még számtalan üzem. Az utóbbi években rendszerint a pálfai Egyetértés Tsz volt egy- egy nagyobb méretű munkaverseny elindítója, kezdeményezője. A közös gazdaságok legtöbbjében is az elnöki szobát díszítik, és mindenütt bekeretezve függnek a falon az elismerő oklevelek, amelyek a régi járási, vagy megyei versenyekre emlékeztetik a szövetkezeti gazdákat. Féltett és megbecsült dokumentumok ezek, hiteles bizonyítékok, amelyek szinte vizuálisan ábrázolják a Tolna “megyei munka versenyek történetét. Ma már kevesen tudják, hogy Tolna megyében az első munkaverseny, ma már klasszikusnak számító ősét 1945 elején a dombóvári vasutasok kezdeményezték: a helyreállítási munkák meggyorsítása volt a cél. Valahol egy jegyzőkönyv, vagy más írásos feljegyzés még ma is őrzi talán a kezdeményezők nevét. Mindenesetre a Tolna megyei versenyek története akkor lenne teljes, ha név szerint is tudnánk, hogy kik voltak az elsők. Azt ma még nem tudjuk sajnos. A megyei pártbizottság archívumvezetője mindenesetre örülne, ha bárki hozzásegítené őt néhány hitelt érdemlő feljegyzéshez. 1 A versenyek, nősen az 50-es években, néha több formális jegyet hordtak magukon, de összességében, mégis csak a dolgozók töretlen alkotókedvét, a rendszerhez való odaadását jutatták kifejezésre mindvégig. „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” — az ilyen.és az ehhez hasonló rigmusok ma már ezen a területen is a hőskor túlzásait elevenítik fel. Persze nem ez volt a döntő és a jellemző, hanem az, hogy a munkások és a dolgozó parasztok a vetélkedéseket mindig a többtermelés szolgálatába állították. Teljes bizonyossággal ma már az sem állapítható meg, melyik volt az a község, ahol először fogalmazták meg a dolgozó parasztok a vállalásokat. A krónikás Kistormásra gondol, mert hosz- szú évekig ez a község reagált leggyorsabban az újra, és fogadta be leghamarabb az újat. Any- nyi bizonyos, a gépállomások, az állami gazdaságok, a tsz-ek még gyerekcipőben jártak, de a dolgozó parasztok körében már volt termelési verseny. Gyakran egy- egy dűlő gazdái vetélkedtek, hogy ki végzi el idejében és legjobb minőségben a vetést, a betakarítást. Az első években szokás volt falugyűléseket tartani, ezeken határozták el rendszerint a községek közötti kihívást. A Tolna megyei Népújság elődje az 50-es évek elejétől már rendszeresen beszámol a teljesítésekről is. Színre léptek az első munkahősök, a sztahanovisták. A legjobbakat már akkor is erkölcsi és anyagi elismerés övezte. 1952 februárjában például az 5-ös számú Népbolt dolgozói elindították a „forgalmazz . ma többet, mint tegnap” versenyt, mert méltóképpen akarták kivenni részüket ötéves tervünk teljesítéséből, a szocialista munkaversenyből. Nagyszékely községben a Petőfi utcában békegyűlést tartottak és ott több praktikusan gondolkozó gazda arra tett felajánlást, hogy Rákosi Mátyás születésnapjáig a zabot és az árpát elveti. Végeredményben hasznos felajánlások voltak ezek, mert a többtermelést szolgálták, még akkor is, ha emellett megvolt az a rendeltetésük, hogy egy ember nagyságát hangsúlyozták; | A felajánlások é® teljesítésének értékéből persze nem von le semmit az egy ember túlzásba vitt népszerűsítése. Sőt, csak elismeréssel adózhatunk a munka frontján helytálló sok ezer Tolna megyei dolgozónak. Nagy lendületet vett a mezőgazdaságban a verseny, amikor színre léptek a tsz-tagok, az állami gazdasági és a gépállomási dolgozók. Voltak emberek, akiknek a nevét napok alatt szinte a megyében mindenki megismerte. Voltak ilyen községek is, mint Dunaszentgyörgy, ahol az MNDSZ- asszonyok kezdeményezéséhez tízesével csatlakoztak a községek. A régi híradások szerint Kisszékely, Felsőnána, Németkér, Ke- szőhidegliút. és szinte valameny- nyi járásból néhány község. De vajon hol járhatnak ők, az egykori munkabősök? Sokan talán már el is felejtették a tíz egynéhány évvel ezelőtti sikereiket. Tizenhárom évvel ezelőtt a Pincehelyi Gépállomás üzemi értekezletén Hegyi István és Retki Ferenc munkáját méltatták, akik a cséplőgépjavító brigádban dolgoztak, és vállalásaikat maradéktalanul teljesítették. A tamási Vörös Szikra Tsz-ben Mayzer János versenyre hívta az összes fiatalt, és vállalta, hogy 700 négyszögölön 350 kilogramm gyapotot termel. Az ürgevári állami gazdaságban vállalása túlteljesítéséért Mohai Ferencné, Bodó Mária pénzjutalmat kapott. Nyirati Ulászló, Szabó Ernő, idős Andrej Lajos, Ladányi János, Horváth Julianna szintén a jütalmazottak listáján szerepelt. A nagydorogi Szabadság Tsz csatlakozott a mucsi termelőszövetkezet országos mozgalmához; P. Kovács István, Szabó István, Sömjén Imre nagydorogi egyéni gazdák a vetés határidő előtt való teljesítésére tettek vállalást. Évről évre nagy eseménye volt Tolna megyének a felszabadulási munkaverseny. A régi újságlapok hasábjairól tudjuk, hogy ezrek és ezrek vettek részt a fel- szabadulási munkaversenyekben. Csak néhány nevet: Kárpáti István bátaapáti egyéni gazda, Szab- ján György hétholdas élenjáró sárpilisi gazda, Németh István györkönyi tanácstag. A közös gazdaságoknak szinte mindegyike a gépállomásokhoz és az állami gazdaságokhoz hasonlóan, évről évre részt vesz a felszabadulási munka versenyben: gyakran szerepel a szedresi Petőfi Tsz, a faddi közös gazdaságok, a báta- széki Búzakalász Tsz, a gyulaji Uj Barázda Tsz, a kocsolai Vörös Csillag Tsz, a Bonyhádi Gépállomás, a Varsádi Gépállomás, a tamási Vörös Szikra Tsz, a zombai Béke Tsz, a Gerjeni Állami Gazdaság és így tovább, és így tovább. | A nevek a régi újságok lapjairól bukkannak elő, mint a Tolna megyei munkaversenyek történetének dokumentumai. Húsz év telt el a felszabadulás óta és ez a két évtized egyebek között azt is hirdeti, hogy a munka versenyek során sok tízezer apró emberi hőstett segítette mindazt megteremteni, amire napjainkban joggal lehetünk büszkék. S a folytatással is. Azzal, hogy a megye dolgozói a huszadik évforduló méltó megünneplésére újabb munkasikerekkel készülnek. Szekulity Péter • • y$v LA'V'X.a/' sj&ífc..-Í5i . •• .. U fc. <' -tíí; >S<> i íí&S'Swí s<. % i ' ' t. . ' I* jut <• l-Á,, ! ' <22, f 4 $<€ f# ' %£■*<■■ . . M tp. ^ ff!|. f WU Szekszárd város felszabadulása után alig két héttel lényegében konszolidálódtak a viszonyok: működött már a közigazgatás, több üzlet megkezdte szűkös árukészletének árusítását. Viszonylag jó volt a közbiztonság helyzete is. A konszolidációt jelentős mértékben elősegítette a helyi demokratikus rendőrség megalakulása 1944. december 16-án. A bűnügyi és politikai rendőrség megszervezését — központi irányítás nélkül — az MKP szekszárdi szervezete, városi bizottsága kezdeményezte. A rendőrség tagjai között 1919-es vörös katonát, illegális körülmények között dolgozó baloldali érzelmű személyeket az MKP városi bizottságának egy tagját, és több demokratikus érzelmű pártonkíviilit találunk. Képünkön a demokratikus rendőrségnek Dániel Béla nevére kiállított 1. számú, kétnyelvű igazolványa látható, amelyet Klein Kálmán főispán írt alá. * Érettségi — egtf év alatt Ahol nem volt pótvizsga — és felvételizni sem kellett az egyetemre "Tizenhét éves korában még nem tudta, hogy * egy év múlva érettségi bizonyítványa lesz. Azt sem, hogy milyen irányba fejlődjön az élete? Egyetlen fiú, gazdálkodnia kellett azon a kis földön, amelyet nem is olyan régen osztottak édesapjának a meglévő hat holdhoz. — Szeretnék szakmát tanulni! — állott szülei elé. — Ne menj el tőlünk! — rimánkodtak, s maradt. Tizenhatéves korában szülőfalujában, Palotabozsokon traktorosiskola nyílt, ide jelentkezett. Elvégezte, s mint utóbb emlékszik. többet agitált, mint vezetett. Kit kellett meggyőznie? Az akkor még egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy jobb, ha traktorral szántják a földet. Talán ma már a gépállomás vezetője, ha nem keresi fel régi iskolaigazgatója. — Okos gyerek vagy te fiam, jelessel végezted az általánost. Nem akarsz leérettségizni egy év alatt? Akart, már hogyne akart volna! Felvételi vizsgára is hívták Pécsre, de ennek az eredményéről nem kapott értesítést. Tíz napja tart már a tanítás, amikor bekopogott és megkérdezte: — Nem sikerült a vizsgám? Nem vettek fel? — Fiatal vagy, várj egy évet — válaszolták, de akadt egy ember, aki megsajnálta, látva megnyúlt arcát. Nevére nem emlékszik pontosan, annyit tud csak, hogy ma a művelődési osztály vezetője Pécsett. Telefonált a minisztériumba, kérte, hogy korengedéllyel hozzájáruljanak tanulásához. így lett a jogász-osztály legfiatalabb diákja. „Jogász-osztály” — mit jelent ez? Már a gimnázium megkezdésekor vállaltuk, hogy folytatjuk a tanulást a jogi egyetemen, ezért a két felvételi tárggyal, a magyarral és a történelemmel foglalkoztunk a legtöbbet. 1949-ben pártunk anyagi áldozatokkal is erősen támogatta a munkás- és parasztfiatalokat, elősegítve továbbtanulásukat. A szakérettségizők átlag-életkora 25 év körül ingadozott, de akadt 40 éves is. Megható erőfeszítéssel próbáltak megfelelni a bizalomnak. Némelyiknek családja, gyereke is volt már, mégis alávetette magát az iskolás rendszabályoknak: Reggel nyolctól este nyolcig állandóan tanulás. Kimenő csak szombaton éjfélig, és vasárnap délután. Szigorú rend volt Pécsett az Ifjúság utcai szakiskolában, ma ott működik a. Pedagógiai Főiskola, Kollégiumban laktunk, teljes ellátás is járt, napi ötszöri étkezéssel, havi 140 forint zsebpénzzel. Könyveket, füzeteket még az egyetem első három évében is ingyen kaptunk. Más feladatunk nem volt, „csak” tanulni. Tizenkét hónap alatt négy év anyagát elvégezni nem gyerekjáték. Sokan nem jutotlak el az érettségiig, és ismételni sem lehetett. Viszont felvételi vizsgát se tettünk az egyetemen, ha legalább hármas eredményt elértünk. A következő évfolyam már kétévesnek indult. Mi történt aki megbukott? Kárba veszett egy átkínlódott éve, mégsem elégedetlenkedett senki. Az osztály 20 százaléka lemorzsolódott, nem bírta „szuflával”. Binszky István győzte. Ö volt a legfiatalabb, nagyon szégyellte volna, ha kihull a rostán. A jogi karon is csak arra vágyott, hogy bebizonyítsa, ugyanolyan komolyan tanul, mint akik négy év alatt végeztek. — Éreztették a társak a kétfajta érettségi közti különbséget? — Nem, itt már csak az volt a fontos, hogy ki hogyan állja meg a helyét. Érdekes, hogy az egyetemen négyes átlaggal végeztem, amíg az érettségim csak hármas rendű volt. Igaz, gyakorlatot szereztem a nagyobb tananyag gyors elsajátításában. Professzoraink is legfeljebb a kiemelt ösztöndíj nyomán tudták volna megkülönböztetni, kinek van szakérettségije. Mi ugyanis magasabb ösztöndíjat kaptunk; 470 forintot. Egyetem, diákévek, megszokott baráti kör, azután megkezdődik a komoly gyakorlati munka. Fogalmazó volt két évig a sellyei járásban (amely 1964-ben a siklósiba olvadt), majd idekerült Szekszárdra. Itt izgalmas területet kapott: a Tolna megyei Főügyészségen a fiatalkorúak ügyésze. 1962- ben már közlekedési ügyészként dolgozik, 1963- ban került a megyei tanács igazgatási osztályára. Munkatársai szeretik, megbecsülik, ő foglalkozását élethivatásnak tekinti. Nagyon szeretett volna a rendőrségnél dolgozni, de itteni munkáját is becsülettel ellátja. Úgy érzi, az egy év alatt szerzett szakérettségi semmi hátrányt nem okozott életében. MOLDOVÁN