Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-16 / 63. szám
1965. március 16. TOLNA MEGYEI NEPOJSAO 3 MIÉRT BECSÜLIK? Lehet vele dolgozni Hajdú László kőműves szakmunkás. A tanácsi építőipari vállalatnál dolgozik, 11 tagú brigád egyik tagja. Amikor brigádvezetőjétől, Gödör Józseftől arról érdeklődtünk, hogy miért becsüli Hajdú Lászlót, csak ennyit mondott: „Lehet vele dolgozni". Ebben a három szóban, ebben a szűkszavú megnyilatkozásban viszont benne van minden. Az. hogy rá lehet bízni a nehezebb munkákat is, becsülettel megcsinálja. Három éve együtt van a brigáddal, nem volt még soha nagyobb nézeteltérés közöttük. Hallgat a szóra, sohasem „okoskodik", nem akár mindent jobban tudni, mint más. Egyikük azt mondta róla, hogy nem fordult még elő olyasmi, hogy letette volna a vakolókanalat azzal, hogy most már elég volt a hajtásból, pihenjünk egy kicsit. így aztán ha egyik nem szól, a másik is „röstelli", hogy éppen ő legyen az, aiki abbahagyja a munkát. A brigádtagok nemcsak a munkában találják meg egymást. Összejönnek egy-egy pohár sör mellett, vagy hazamenet együtt tartanak, hogy beszélgessenek egy kicsit. Hajdú László is velük van, ha ideje engedi. Mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy: „lehet vele dolgozni". (TÚRI—KONYA) . »1 * > * fPi i i.v tf m A gyermekek védelmében Dunaföldváron az ajtóban. Katonaruhás ember. Fiatal. Se puska, se derékszíj, csak egy tarisznya van nála. Ugyan ki lehet és mit akarhat? Piros az arca, felhevült. Talán szaladt idáig. — Hát maga? Mi szél hozta ide? — szól rá az öreg. s az csöndes jóestét mormol, aztán fáradtan leül a sarokban álló sámlira. Tán kergették, vagy szökött valahonnan? Magyar katona, de a rangjelzése hiányzik. Nem tiszt, inkább csak tizedes vagy őrvezető lehet. No, hadd fújja ki magát. Mihály bácsi tesz-vesz, kirakja a kenyeret az asztalra, aztán kanalat, kést vesz elő és tányért, bádogtányért, kettőt. Fakorongot rak középre és rá a kisbográcsot. Mellé telepszik. Szedi az ételt, fújja, kóstolgatja. — No, üljön közelebb. A katona húzódozik. Nyugtalanul jártatja a szemét, kifelé hallgatózik idegesen. — Egyen no, ne féljen, ide nem jön senki. Messze vagyunk az úttól. A fiú megnyugszik, a lócára ül, szed magának, s enni kezd. Tisztességgel, illendően, pedig tán falni szeretne. Beesett, sápadt az arca. — Mióta van úton? — Négy napja. — Messziről? — Pápáról. Gyalog. Mindig csak éjszaka, nehogy... De már nem bírom tovább. — Itt elmaradhatna. Nem sokáig tarthat ez már. — Inkább odaát. Oda szeretnék. Haza... — Hogy gondolta, á vizein át? — Más út nincsen. — És hogyan? — Űszva, ha másképp nem megy. Jó úszó voltam. Az apám is halász, de tiszai. Nem félek a víztől. — Hideg. A görcs lehúzza az embert. — Hát! — No, egyen. És eszik a fiú. Aztán elbóbiskol. Megvackol neki. s nézi, milyen szépen elcsitultak a vonásai alvás közben. Hadd pihenjen szegény. Reggel a katona korán ébred. Csámborog, lemegy a vízhez, aztán futva jön fel. — A csónak! — Mi van a csónakkal. — Ugye jó még? — Ha megjavítják. A fiú elszontyolodik, nem sok biztatást érez az öreg szavaiban. Hát persze, ez a kenyere, hogy is gondolhatott ilyet. Mihály bácsi rozsét szed az esti tűzhöz, aztán a ladikot nézegeti. Kintebb húzza, megbillenti, fenékkel felfelé fordítja, ügyes, értő ujjakkal végigtapogatja. Faggyút, szerszámot hoz. Vékony forgáccsal tömíti a nyílásokat. — Ez csak kis időre elég. de azért kitart bizonyosan — mondja félhangosan, aztán nem is töMegilletődött, szeplős arcú fiúcska ül előttem. Halkan beszél, úgy kell kihúzni belőle minden szót. Körmeit rágja, s látszik rajta, hogy nem szereti a tisztaságot. Egy juhólban alszik Beszéd közben vastagon sáros gumicsizmáját nézi, mintha onnan olvasná le, vajon mit feleljen? Haja kócos, kezében forgatja fül- védós, viharvert sapkáját. — És miért zavart el édesanyád a háztól? — kérdezem. — Azt mondta, nagy vagyok én már ahhoz, hogy a magam lábán megéljek... — Most hol laksz? — Hát... egy juhólban alszom három napja... — Mikor mosakodtál utoljára? — Nem tudom... a közelben nincs víz. J. Jancsi élete félrecsúszott, amint az a fenti beszélgetésből is kitűnik. Édesapja elhagyta a családot, édesanyja Dunaújvárosba jár dolgozni, és talán nem is nagyon törődik a gyerekkel. Korán kimaradt az általános iskolából, még a nyolc osztályt sem végezte el. Nem egy ilyen eset fordul elő Dunaföldváron. A bajokat azonban igyekeznek megelőzni, és ha már előrehaladott, akkor segítenek rajta. A községben egy jól működő gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság dolgozik, öt év alatt nagy munkát végeztek a község veszélyeztetett fiataljai érdekében. Egyebek között létrehoztak egy olyan pártfogói hálózatot, amelynek munkájával megelőzik a gyermekek elzüllését és minden bajbajutotton kellő mértékben és időben segítenek. A bizottságban szerepel a tanácselnök, a tanácstitkár, s még öten a községből. Negyven- három fő a pártfogói hálózat létszáma, akik közé a szülői munkaközösségből, orvosokból, pedagógusokból, a KISZ-ből, a nőtanácstól, a rendőrségtől választottak tagokat. Kígyófészek a lakásban Annyira ismert a községben a bizottság, hogy ha egy-egy családnál valamilyen probléma adódik, azonnal jelzik, hogy időben megelőzhessék a bajt. Itt van például Reiner Antal esete. Jelezték a bizottságnak, hogy Rei- nerék rossz körülmények között élnek, néhány hete költöztek Dunaújvárosból Dunaföldvárra. A rődik a csónakkal meg a katonával tovább. Este vacsorázni hívja a legényt, de az csak turkálja az ételt. — Egyen, no. Ki tudja, mikorra ér haza — s eléje tolja a kis bográcsot. A katona szeme felvillan, de nem szól, mintha félne elriasztani a titkos reménységet. Az öreg tempósan elmosogat, elrakja az edényeket, aztán megszólal: — Nézzük, no! — s kilép az ajtón. A fiú utána. A csónak szépen rásurran a vízre. — Fogjad, öcsém! — szól rá Mihály bácsi a bámészkodóra, s evezőt ad a kezébe. — Azt mondtad halász fia vagy. Most a szélén felfelé megyünk, aztán a csurgással át. Ha szerencsénk van, átérünk, mielőtt... — s felfelé néz, mintha fohászkodna, pedig csak arra les, amerről íel- kél majd a Hold. S az öreg csónak alig csobogva, halkan fordul szembe a parti füzesek közt bujkáló vízzel. Fürge kutya párat utánuk vakkant, aztán belenyugvással bújik az óljába. A kis halászkunyhó is csendben meglapul az éjszaka sötétjében. Ha nem villognának távolban a vörösfényű torkolattüzek. azt hinné az ember, hogy béke van és alszik a világ. F. TÓTH PÁL helyszínre kiszálló bizottsági tagok valóban meglepődtek a tapasztaltakon. — A Kálváriánál egy odúban laknak, amelyet valamikor a domboldalba fúrtak — meséli szörnyül köd ve a gyámügyi előadó aki hivatalból is a bizottság tagja. — Valóságos kigyófészek a lakás, még az ajtóban is döglött kígyót találtunk. A berendezést szavakkal nem lehet leírni. A szobában két vaságy és néhány bútordarabnak egyáltalán nem nevezhető valami áll. Itt él Reiner József és felesége nyolc gyermekével. A nyolc gyermekből öt iskolaköteles, de egy sem jár iskolába. Ruházatúk szegényes és megkeresésükkor erre hivatkozott Reinemé. Azért nem tudnak a gyermekek iskolába járni, mert nincs ruhájuk. — Minden negyedévben kapunk a járási tanácstól pénzt, segélyezésre, így azonnal megvettük a legszükségesebb ruhát — mondja a gyámügyi előadó. — Természetesen a gyermekeket azóta sem járatják iskolába. Ez már bírósági ügy, itt nem lehet szép szóval, meggyőzéssel eredményt elérni. Hogy juthattak Reinerék ilyen körülmények közé, amikor Dunaújvárosban szépen berendezett kétszobás lakásuk volt? Az apa és az anya úgy gondolja, nem felelős gyermekei sorsáért? Meddig tarthat ez az állapot? Sajnos többen így gondolkoznak a községben, gyermekeik terhére. Az ifjúságvédelmi bizottság azonban igyekszik minden esetről tudomást szerezni és azonnal intézkedni. A veszélyeztetett gyermekek mellé egy-egy pártfogót osztanak be, aki állandóan szemmel tartja a gyermeket és gyakran ellátogat a családhoz is. Ha rendetlenséget észlel, azonnal intézkedik a bizottság. A dunaföldvári K. János esete is bizonyítja, hogy amíg a bizottság tagjai pártfogolták a fiatal fiút rendezetlen életkörülményei ellenére sem történt vele különösebb baj. A közelmúltban elkerült Du- naföldvárról és most jelenleg a szekszárdi börtönben tölti büntetését. — Minden családdal külön- külön foglalkozunk, ahol úgy látjuk, a gyermekek rossz körülmények között nevelkednek, — tájékoztat a gyámügyi előadó. — Behivatjuk a szülőket és a gyereket is, beszélgetünk velük és megmagyarázzuk, hogyan tovább. Segítünk mindenhol, de ahol erre nincs más lehetőség, a gyermekeket állami gondozásba vesszük. Az ilyen szülők nem érdemlik meg, hogy maguk neveljék őket. A dunaföldvári gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság megalakulása óta csökkent a veszélyeztetett gyermekek létszáma. Egyre kevesebb a hanyag szülő. A társadalmi szervek és a bizottság munkája nagy segítséget nyújt ehhez. A dunaföldváriak egy lépéssel tovább jutottak a megszokottnál; „hatáskörük” kiterjedt a családvédelemre is! Fertői Miklós Milyen szakmát válasszak? Ipari tanulók remekműveinek kiállítása Szekszárdon Az általános iskolát végző és a most érettségiző fiatalok élethivatás-választását kívánja elősegíteni a KISZ Tolna megyei Bizottságának rendezésében nyiló kiállítás. A kiállítás — amelyet a KISZÖV, az ipari tanuló-iskola valamint három gimnázium is patronál — vasárnap, március 21-én nyílik. Ezúttal is, a sokéves hagyományokhoz híven, az ip>ari tanulók legszebb vizsga- munkáit mutatják be. A belvárosi pártszervezet nagytermében (Széchenyi u. 38.) több mint száz modellt, illetve terméket állítanak ki. A KISZÖV ipari tanulói közül a Szakma kiváló tanulója jelvé- nyesek hozzák el vizsgaremekeiket. Kiállítják a vasas-, a kádár-, a bognár- és a cipészipar legszebb termékeit, — az építőipari szakma modellekkel szerepel a kiállításon. Az ipari iskola elsősorban a helyi ipwri üzemek tanulóinak termékeit mutatja be. De minden bizonnyal a kiállítás egyik érdekes színfoltja lesz a bőrdíszműves tanulók szép munkája. A gimnáziumok — a dombóvári, a bonyhádi és a szekszárdi — a szakkörök kiállítási darabjait hozzák el az egy hétig nyitva tartó szekszárdi kiállításra. A nyitva tartás idején szaktanárok tartanak állandó ügyeletet és tanácsokkal látják el a szakmaválasztó fiúkat, lányokat. A tervek szerint a szekszárdi általános iskolások csoportosan keresik majd fel a kiállítást. S a szaktanácsadás segítségükre lesz — különösképpen az egyes szakmák munkakörülményeit bemutató fényképes tablók segítségével, — a fiataloknak a szakma választásában. A KISZ megyei bizottságának e kezdeményezését, a kiállítás megrendezésének elhatározását bizonyára örömmel veszik tudomásul és tekintik meg szülők, nevelők és gyerekek egyaránt. — Pj Egy lapát, vagy öt lapát Kis dolgokból tevődik össze a nagy. Es sokszor a kis dolgok is éppoly bosszantók, mint a nagyok. Itt van például a lapátok esete. Évtizedeken át az volt a szokás, hogy a vállalatok — természetesen elsősorban építőipari vállalatok — szerszámkopás címén a munkásoknak havonta né- | hány filléres díjat adtak. Ez az összeg egy kubikoslapátnál 1,30 forint volt. A takarékosságra" hivatkozván, körülbelül két-há- rom éve minden ilyen „szerszám- kopás-térítö” vállalatnál megszüntették e címen a pénz kifizetését ... Azóta nőtt a lapátfogyasztás. Oka ennek sok mindenben kereshető. Először is abban, hogy a munkások — ha nem isi többség, de a tény ezt bizonyít-l ja —, nem vigyáznak úgy a vállalati szerszámra, ásóra, lapátra, mintha az sajátjuk volna. Amíg szerszámkopást kaptak, egy lapát másfél-két évig is elég volt. Most egy évben öt-hat lapátot kell a dolgozónak adni — a palánki téglagyárban éppúgy, mint az építőipari vállalatnál. S egy lapát ára ugyan húsz forint körül van és egy évben egy kubikmunkát végző embernél csak száz forint kiadás ez — de ez a száz forint, sok ezer forintra rúg, évenként és vállalatonként. Holott, a szerszámkopási díj, ennek mindössze íizedrésze volt csupán... A kérdés a következő: takarékosság ez vagy sem? Nyilván a válasz mindenki részéről egyértelmű. — Pálkovács —
