Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
1DS5. február II. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 9 Téli halászat a paksi Dunán Amikor a Duna közepén megpillantottuk a paksi halászok csónakját, megvolt a tervünk: fényképes riportot készítünk a téli halászatról. Számunkra már maga az ötlet is kuriózumként hatott. Beevezünk a Duna közepére, s közvetlen közelről figyeljük meg a halászok munkáját. A halászok elismerően néztek ránk, amikor kijöttek értünk, hogy beszálhas- sunk a csónakba. Észrevettük, hogy cinkosan összenéznek. Az idő nem volt éppen csónakázásra csábító. Jeges szél fodrozta a Duna vízét. Fogvacogva húztuk össze magunkon a kabátot, s titkoltuk, hogy fázunk, mégis észrevették. — Terítsék magukra ezeket a gúnyákat, mert megfáznak. Ha kiérünk a Sánc-hegy „árnyékából” még erősebben fúj majd a szél, — ajánlotta Nyitrai Ferenc, és mi szabadkozás nélkül fogadtuk el a halszagú kabátokat. Jólesett a melege is, a szivesség is. A két csónak elindult a Duna közepe felé, s közben beszélgettünk a halászéletről, szépségéről, nehézségéről. — A nóta azt mondja: A halász éjjel-nappal a vízen jár, s halat keres. Ügy látszik, ezt vallják a paksi halászok is. Jó időben még csak megjárja, de ilyen hidegben érdemes-e fagyoskodni? — A vérbeli halász rövid ideig bírja ki víz nélkül. Különös szenvedély is kell ehhez a mesterséghez, és akiben ez a szenvedély megvan, az nem törődik az idővel. Télen, nyáron halász — mondja Wolf Ferenc. A paksi halászok számára a halászat szenvedély is, nemcsak kereseti lehetőség. Amikor a Duna vize annyira befagyott, hogy veszély nélkül rá lehetett menni, léket vágtak, és a jég alatt halásztak. Amikor egy kicsit enyhül az idő, a halász nyugtalan, nem találja helyét. Ladikba ül, kievez a vízre, figyeli a halak mozgását. Rengeteg természeti megfigyelés alapján dol— Hagyjuk itt a kanyart. Próbáljunk szerencsét a zátony mellett — indítványozza Nyitrai Ferenc. se akadt. Sebaj, majd lesz szerencse a következő búzásnál. Az első búzásnál egy „piszéd goznak, és beszédük hemzseg a halászok között használatos szak- kifejezésektől, amelyeknek értelmét sokszor csak maguk tudják. Az első húzás sikertelen volt. Egy „pisze” sem akadt a hálóba, A második ugyancsak. A halászok újból leeresztették a hálót majd kihúzzák, s közben fittyet hányva a hideg szélnek, jókedvűen beszélgettek. — A téli halászat egy kicsit lutri is. Van úgy, hogy négyszeri ötszöri húzásra egymás után semmi. Aztán megfordul a szerencse Ráakadunk a „halfészekre”, s ilyenkor másfél mázsa is bejön égy húzásra — okított bennünket Zerza István bácsi, a csónak motorkezelője. — Mindennek a „graclis” az oka. Elijeszti a halakat — viccelődtek az első evezős Szenest Imre bácsival. JK halászok egymás között nem a 'rendes nevükön szólítják egymást. Mindegyikre ráragasztottak valamilyen enyhén csúfolkodó becenevet. — Na gyere te Bornemissza... — Szólj annak a graclisnak. Nem gúnyolódásból, csúfságból mondanak ilyeneket egymásnak. A jóban, rosszban való egymásra utaltság alakította ki közöttük a barátságot. Megszokták, hogy a rájuk testált, s a maguk részéről is elfogadott viccesen hangzó neveken szólítják egymást, ha maguk között vannak. Az ötödszöri húzás végre hozott valamit a „konyhára”. Néhány karcsú testű kecsege, és egy háromkilós körüli csuka vergődött a hálóban. Most már magunk is megnyugodhattunk. Nem érhet bennünket vád a halászok részéről, a szerencsét illetően. Lehet, hogy a halászok ezt méltányolták. Az is lehet, hogy észrevették, mennyire fázunk, s milyen vágyódva nézünk a partra, a pipáló' kéményű révházra Indítványozták, hogy most már megvan a riport, s kivisznek a partra bennünket. A halászok a paksi Duna boskói részén, mi pedig a halászati termelőszövetkezet birítói halastaván próbálkoztunk a szerencsével. Nem mentünk hiába. Itt is halásztak, s gazdag zsákmányt, sok és nagy pontyokat láttunk. Egy- egy húzásnál szakadásig feszült a háló. Itt könnyebb halászni mint a Dunán, s eredményesebb is a fáradság. A Paksi Halászati Termelőszö vetkezet kettőszázötven mázs- oontyot, és kilenc mázsa harcsa* tárolt a teleltetőbe, a téli hal rílátás biztosítására. A halásza4.' termelőszövetkezet elmúlt év halfogása 1868 mázsa volt. A halászok sokat dolgoztak, valóba- éjjel-nappal a vízen jártak, d ' megvan a haszna is. Ez igen. Ebből lebet majd jó halászlét főzni, Itt mát van valami, amiről érdemes fényképet készíteni. Szöveg: Pozsonyi Ignác.né Foto: Túri Mária Van akkor is elfoglaltság, h >. nem lehet a vízre menni. A halászok a hálót is maguk javítják.
