Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február 14. gubánov tábornok hívatta TISZT TÁRSAIT... elv társak. ! ^ SÚLYOS PROVO-\ RÁCIÓ történt. AZONUAL INDUL - NUNK KELL ' BORO SEY-KITAÍN EPKEOENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE 1 ■ m* i ii * ■TISZTEK GYŐR TÉRRE . HAJTA TTAK mZD RÖVIDESEN FELEMELKEDETT GÓBÉ A TU-104, HOGY NYUGATRA REPÜL JÖN, M/NSZK FELÉ. A GÉP FEDÉLZETEN.-. 6. Némelyik nem vette le a szemét valamelyik legényről, mert, habár egyformán fekete ruhát viseltek, és mindannyian vén varjakhoz hasonlítottak, korban mégis volt különbség közöttük. Némelyik fe­kete ruha alatt, még gyorsabban dobogott a szív egyik-másik le­gény láttán. Már nem táncoltak, de azért még élvezték az élet örömeit, s jobban, másként ismerték a legé­nyeket, mint a táncoló leányok. I Az első padsor közepén éles arcélű, meghatározatlan korú, si­mára fésült hajú, villogó fekete szemű asszony ült: Fazekos Ilona, a nagyrévi szülésznő, vagy aho­gyan mondják: bábaasszony. Sen­ki sem mondta volna róla, hogy már hatvan éves. Még fiatal korá­ban özvegységre jutott, nem is ment többé férjhez. Oláh Ilona jvolt a leánykori neve, a faluban, s az egész Tiszazugban, ki tudja | miért, Zsuzsi néninek nevezte i mindenki. Váratlanul megszakadt a zene. IA táncoló fiatalok', de a többiek is szemrehányó tekintettel néztek a prímásra. Nagy meglepetésükre egy csendőrt láttak. — Csend! — kiáltotta a csendőr. S ha volt is szándékában vala­melyik legénynek szót emelni a mulatság megzavarása miatt, ha­mar torkán akadt a szó, mert minden oldalról szuronyos csend­őrök bukkantak fel. Egészen kö­rülvették a táncteret. ■ Felszólítom a következő sze­mélyeket, hogy ellenállás nélkül kövessenek — mondta a csendőr­altiszt. majd egy papíroslapot vett elő és öt nevet olvasott fel: j — Holyba Rozália, Pápai Júlia, Sebestyén Lídia, Lipka Júlia és I Fazekas Ilona. I Minden tekintet az asszonyok padjára szegeződött. Senki sem mozdult. A csendőraltiszt kényte­len volt mindegyik nőtől megkér­dezni a nevét, hogy a keresett ötöt letartóztathassa. EGY HOLTTEST NEM ELEGENDŐ BIZONYÍTÉK — Szóval özvegy Pápai Lajos- né, maga bevallotta, hogy megölte az urát — foglalta össze a csend­őrbiztos a kihallgatás eredmé­nyét. — Megdöglött a disznó! — Továbbá bevallotta, hogy ar­zénoldatot öntött az ura teájába. — Elvitte az ördög — válaszol­ta özvegy Pápai Lajosné vigyo­rogva. . Letartóztatása után kertelés nélkül bevallotta, hogy szabadul- 1 ni akart a férjétől, mert' állandó­an ülö'tte-verte. Ezt elmondta ba­rátnőjének, Lipka Juliskának. — Juliska másnap egy sósbor- szeszes üveget adott. Azt mondta, adjam be az uramnak ami az I üvegben van. Úgy is tettem. Az | uram megitta, de semmi tjaja sem ; lett tőle. Erre Zsuzsi nénihez for­dultam, s a tőle kapott szer men- 1 ten megszabadított attól a gonosz­ból ___ A z öt letartóztatott asszony kö- zül özvegy Pápai Lajosné az : egyetlen, aki vallomásra nyitotta ja száját. A többiek összeszorított ajakkal hallgattak. Pápainé töre- I delmes beismerő vallomást tett, s a csendőrbiztos meg lehetett vol­na elégedve, ha ... ... .ha a vallomás nem lett vol­na teljesen értéktelen. Mert bizony teljesen értéktelen és hasznavehetetlen. E vallomás alapján nem lehet férjgyilkosság címén vádat emelni özvegy Pápai Lajosné ellen, s a vallomással nem lehet sem Fazekas Hona bá­baasszonyt, sem a többieket beis- 1 mérésre bírni. S ök négyen is tisztában voltak ezzel. Hiába mondta nekik a csendőrbiztos: — Hasztalan tagadnak, Pápadné már mindent bevallott. — Bolond lyukból, bolond szél fúj — válaszolták. A csendőrbiztos is tudta, hogy Pápai Lajosné „nem tökéletes’’, s a bíróság — még orvosszakértő meghallgatása nélkül is beszámít- hatatlannak fogja nyilvánítani. — Mitévők legyünk most? — kérdezte a csendőrbiztos Bartók János törzsőrmestertől, s hangjá­ból kiérződött á súlyos szemrehá­nyás. Bartókot okolta mindenért, ő indította el az egész ügyet. Évek óta konokul állította, hogy Nagy­révben és a szomszéd Tiszakürtön az utóbbi években kevés em/ber halt (meg természetes halállal. Mire alapozta ezt az állítását? öt esztendővel ezelőtt egy nagyrévi parasztasszony holttestét vetette ki a Tisza. A boncolóorvos megállapította, hogy már holtan került a vízbe, előzőleg arzénnal megimérgezték. Bartók hamarosan kiderítette a tettest az asszony leánya személyében. A bíróság halálra ítélte, de kegyelmet ka­pott, a halálbüntetését élethosszig­lani börtönre változtatták. A bíróságon beismerte a tettét csak azt nem árulta el, honnan, kitől szerezte a mérget. Azóta, ha valaki meghalt Tisza­kürtön, vagy Nagyrévben, rögtön elindult a pletyka:' újra megmér­geztek valakit. A csendőrség több névtelen levelet is kapott, többen Zsuzsi nénit jelölték meg a méreg forrásául. A hatóságok egy ízben hitelt ad­tak a mendemondának., s elren­delték égy állítöBigös megmérge­zett gazda, holttestének, kihanto- lását, de arzénnek, vagy .más mé­regnek nyomát sem találták ben­ne. Attól kezdve az államügyész-' sóg és a csendőrség felelőtlen pletykának tartotta a keringő hí­reket, s Bartók János törzsőrmes­ter állításainak nem adtak hitelt Azonban Pápai Lajos halála után dr. Szegedi járási tiszti fő­orvos is gyanút fogott. Néhány nappal a haláleset előtt torokbaj miatt gyógykezelte Pápait. Ami­kor értesült, hogy páciense halála előtt valósággal ordított fájdalmá­ban, Szolnokra Utazott és közölte gyanúját az államügyészségen. Az ügyész elrendelte a holttest kihantolását, és a boncolóorvosok ez alkalommal valóban sok ar­zént találtak Pápai Lajos belső szerveiben. Ez volt az öt nagyrévi asszony letartóztatásának előzménye. Pá­pai Lajosnét hitvesrgyilkosság gya­núja miatt tartóztatták le, Faze­kas Ilonát és Lipka Juliskát azért, mert ők adták a mérget Pápai­nénak, Holyba Rozáliát szintén azért, mert az volt a gyanú, hogy megmérgezte második férjét, Se­bestyén Lídiát pedig, mert a jelek szerint Pápainét és Holybánét is ő beszélte rá a gyilkosságra. — Mitévők legyünk most — kérdezte a csendőrbiztos. — Még ma este meglesz a töb­biek beismerő vallomása — fo- gadkozott a törzsőrmester. A tiszt kételkedve nézett rá, s amikor Bartók beavatta tervébe, meggyőződés nélkül mondta: — Nem , bánom, próbálja meg. Nem hiszem, hogy használ, de semmi esetre sem árt. Holyba Károilynét és Sebestyén Lídiát kihallgatásra Bartók elé vezették. A 44 esztendős Holybáné volt a legfiatalabb a letartóztatottak között. Első férje 1924-ben felakasz­totta magát. Állítólag az asszony tékozló, csapodár életmódja miatt. A szép Rozi nem sokáig maradt özvegyi sorban, feleségül ment Holyba Károly szomszéd falu­beli özvegyemberhez. Ez a házas­ság csak néhány hónapig tartott. Holyba Károly hirtelen meghalt. Akkor is mérgezésről suttogtak Nagyréven, de a szolnoki állam- ügyészség — a korábbi felsülés miatt — nem rendelte el a holt­test kihantolását. A még mindig helyrevaló Holy- báné mellett Sebestyén Lídia va­lóságos boszorkánynak tűnt. Már 71 év nehezedett a vállára, nem csoda, hogy gömyedten járt. Szeme alig látszott ki arcának sok ránca közül. Senki sem mond­ta volna, hogy Fazekas Ilonának* a hatvanéves kora ellenére is büszke, egyenes tartású bábaasz- szonynak a nénje. Bartók benne sejtette a szü­lésznő legfőbb cinkosát, felhajtó- ját. Néhány percig egy szót sem szólt hozzájuk. Ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Belépett egy csendőr és egy papirosilapot tett az íróasztalra. Bartók elolvasta az írást, majd a faliórára pillantott, s megszó­lalt: — Hajlandók végre vallani? Mind a ketten tagadólag ráz­ták a fejüket. — Mit vallják be? — kérdezte az öregasszony, — Már több mint, ötven esz­tendeje együtt’ élek az urammal, híven kitartottam mellette. Mért beszéltem volna rá másokat, hogy mérgezzék meg az urukat? — Azért, mert negyven pengőt kapott a méregért. — Szemenszedett hazugság! Egy szó sem igaz belőle. — Nem én állítom, Zsuzsi néni mondta. Meg akarja hazudtolni a saját húgát? Bartók az ablakhoz lépett, ki­nézett, majd ódaintette a két asz- szonyt. — Jöjjenek csak ide, Az ablakból a szolnoki főtér látszott. Késő este volt már, a téren álig járt valaki. — Nézzék csak, kik azok ott? Két asszonyt láttak sietve ke­resztülvágni a téren. Rögtön fel­ismerték bennük Fazekas Ilonát és Pápainét. — Látják, ők ketten nyugodtan hazamehetnek. Elmondták, amit tudtak, s hazaengedtük őket. A többi már nem a mi dolgunk, az a bíróságra tartozik. A két asszony elértette a cél­zást, — Nekik talán volt mit beval­lani, de nekem nincs! — mondta keményen Holyba Károlyné. — Nekem sincs — toldotta meg Sebestyén Lídia. — Vagy talán nekem nem akar­nak vallani? — folytatta Bartók, mintha nem is hallotta volna megjegyzésüket. — Nem bánom, majd kimegyek, és mást. küldök be Jielyettem. Egy másik csendőr vette át a két asszony kihallgatását azzal az utasítással, hogy akár valla­nak, akár nem, félóra múlva zárja be őket egy közös cellába. Félóra múlva szótlanul ültek a cellában az ágy szélén. A másik csendőr előtt sem vallottak. Néhány perces kihallgatás után Sebestyén Lidia törte, meg a csendet: — Hallod-e Julis, nekünk is vallani kellene Akkor minket is hazaengednek, mint azt a kettőt. — Eszem ágában sincs — ug­rott fel Holybáné. — Azt mondhatnád, hogy a boltban vetted a mérget. — Jól tudja, hogy nem ott vet­tem, hanem maga hozta el Zsu­zsi nénitől. — Megvesztél?! Minket is ma­gaddal akarsz rántani? — Már magam sem tudom, mit beszélek... — tördelte a kezét Holybáné. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents