Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február 14. gubánov tábornok hívatta TISZT TÁRSAIT... elv társak. ! ^ SÚLYOS PROVO-\ RÁCIÓ történt. AZONUAL INDUL - NUNK KELL ' BORO SEY-KITAÍN EPKEOENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE 1 ■ m* i ii * ■TISZTEK GYŐR TÉRRE . HAJTA TTAK mZD RÖVIDESEN FELEMELKEDETT GÓBÉ A TU-104, HOGY NYUGATRA REPÜL JÖN, M/NSZK FELÉ. A GÉP FEDÉLZETEN.-. 6. Némelyik nem vette le a szemét valamelyik legényről, mert, habár egyformán fekete ruhát viseltek, és mindannyian vén varjakhoz hasonlítottak, korban mégis volt különbség közöttük. Némelyik fekete ruha alatt, még gyorsabban dobogott a szív egyik-másik legény láttán. Már nem táncoltak, de azért még élvezték az élet örömeit, s jobban, másként ismerték a legényeket, mint a táncoló leányok. I Az első padsor közepén éles arcélű, meghatározatlan korú, simára fésült hajú, villogó fekete szemű asszony ült: Fazekos Ilona, a nagyrévi szülésznő, vagy ahogyan mondják: bábaasszony. Senki sem mondta volna róla, hogy már hatvan éves. Még fiatal korában özvegységre jutott, nem is ment többé férjhez. Oláh Ilona jvolt a leánykori neve, a faluban, s az egész Tiszazugban, ki tudja | miért, Zsuzsi néninek nevezte i mindenki. Váratlanul megszakadt a zene. IA táncoló fiatalok', de a többiek is szemrehányó tekintettel néztek a prímásra. Nagy meglepetésükre egy csendőrt láttak. — Csend! — kiáltotta a csendőr. S ha volt is szándékában valamelyik legénynek szót emelni a mulatság megzavarása miatt, hamar torkán akadt a szó, mert minden oldalról szuronyos csendőrök bukkantak fel. Egészen körülvették a táncteret. ■ Felszólítom a következő személyeket, hogy ellenállás nélkül kövessenek — mondta a csendőraltiszt. majd egy papíroslapot vett elő és öt nevet olvasott fel: j — Holyba Rozália, Pápai Júlia, Sebestyén Lídia, Lipka Júlia és I Fazekas Ilona. I Minden tekintet az asszonyok padjára szegeződött. Senki sem mozdult. A csendőraltiszt kénytelen volt mindegyik nőtől megkérdezni a nevét, hogy a keresett ötöt letartóztathassa. EGY HOLTTEST NEM ELEGENDŐ BIZONYÍTÉK — Szóval özvegy Pápai Lajos- né, maga bevallotta, hogy megölte az urát — foglalta össze a csendőrbiztos a kihallgatás eredményét. — Megdöglött a disznó! — Továbbá bevallotta, hogy arzénoldatot öntött az ura teájába. — Elvitte az ördög — válaszolta özvegy Pápai Lajosné vigyorogva. . Letartóztatása után kertelés nélkül bevallotta, hogy szabadul- 1 ni akart a férjétől, mert' állandóan ülö'tte-verte. Ezt elmondta barátnőjének, Lipka Juliskának. — Juliska másnap egy sósbor- szeszes üveget adott. Azt mondta, adjam be az uramnak ami az I üvegben van. Úgy is tettem. Az | uram megitta, de semmi tjaja sem ; lett tőle. Erre Zsuzsi nénihez fordultam, s a tőle kapott szer men- 1 ten megszabadított attól a gonoszból ___ A z öt letartóztatott asszony kö- zül özvegy Pápai Lajosné az : egyetlen, aki vallomásra nyitotta ja száját. A többiek összeszorított ajakkal hallgattak. Pápainé töre- I delmes beismerő vallomást tett, s a csendőrbiztos meg lehetett volna elégedve, ha ... ... .ha a vallomás nem lett volna teljesen értéktelen. Mert bizony teljesen értéktelen és hasznavehetetlen. E vallomás alapján nem lehet férjgyilkosság címén vádat emelni özvegy Pápai Lajosné ellen, s a vallomással nem lehet sem Fazekas Hona bábaasszonyt, sem a többieket beis- 1 mérésre bírni. S ök négyen is tisztában voltak ezzel. Hiába mondta nekik a csendőrbiztos: — Hasztalan tagadnak, Pápadné már mindent bevallott. — Bolond lyukból, bolond szél fúj — válaszolták. A csendőrbiztos is tudta, hogy Pápai Lajosné „nem tökéletes’’, s a bíróság — még orvosszakértő meghallgatása nélkül is beszámít- hatatlannak fogja nyilvánítani. — Mitévők legyünk most? — kérdezte a csendőrbiztos Bartók János törzsőrmestertől, s hangjából kiérződött á súlyos szemrehányás. Bartókot okolta mindenért, ő indította el az egész ügyet. Évek óta konokul állította, hogy Nagyrévben és a szomszéd Tiszakürtön az utóbbi években kevés em/ber halt (meg természetes halállal. Mire alapozta ezt az állítását? öt esztendővel ezelőtt egy nagyrévi parasztasszony holttestét vetette ki a Tisza. A boncolóorvos megállapította, hogy már holtan került a vízbe, előzőleg arzénnal megimérgezték. Bartók hamarosan kiderítette a tettest az asszony leánya személyében. A bíróság halálra ítélte, de kegyelmet kapott, a halálbüntetését élethossziglani börtönre változtatták. A bíróságon beismerte a tettét csak azt nem árulta el, honnan, kitől szerezte a mérget. Azóta, ha valaki meghalt Tiszakürtön, vagy Nagyrévben, rögtön elindult a pletyka:' újra megmérgeztek valakit. A csendőrség több névtelen levelet is kapott, többen Zsuzsi nénit jelölték meg a méreg forrásául. A hatóságok egy ízben hitelt adtak a mendemondának., s elrendelték égy állítöBigös megmérgezett gazda, holttestének, kihanto- lását, de arzénnek, vagy .más méregnek nyomát sem találták benne. Attól kezdve az államügyész-' sóg és a csendőrség felelőtlen pletykának tartotta a keringő híreket, s Bartók János törzsőrmester állításainak nem adtak hitelt Azonban Pápai Lajos halála után dr. Szegedi járási tiszti főorvos is gyanút fogott. Néhány nappal a haláleset előtt torokbaj miatt gyógykezelte Pápait. Amikor értesült, hogy páciense halála előtt valósággal ordított fájdalmában, Szolnokra Utazott és közölte gyanúját az államügyészségen. Az ügyész elrendelte a holttest kihantolását, és a boncolóorvosok ez alkalommal valóban sok arzént találtak Pápai Lajos belső szerveiben. Ez volt az öt nagyrévi asszony letartóztatásának előzménye. Pápai Lajosnét hitvesrgyilkosság gyanúja miatt tartóztatták le, Fazekas Ilonát és Lipka Juliskát azért, mert ők adták a mérget Pápainénak, Holyba Rozáliát szintén azért, mert az volt a gyanú, hogy megmérgezte második férjét, Sebestyén Lídiát pedig, mert a jelek szerint Pápainét és Holybánét is ő beszélte rá a gyilkosságra. — Mitévők legyünk most — kérdezte a csendőrbiztos. — Még ma este meglesz a többiek beismerő vallomása — fo- gadkozott a törzsőrmester. A tiszt kételkedve nézett rá, s amikor Bartók beavatta tervébe, meggyőződés nélkül mondta: — Nem , bánom, próbálja meg. Nem hiszem, hogy használ, de semmi esetre sem árt. Holyba Károilynét és Sebestyén Lídiát kihallgatásra Bartók elé vezették. A 44 esztendős Holybáné volt a legfiatalabb a letartóztatottak között. Első férje 1924-ben felakasztotta magát. Állítólag az asszony tékozló, csapodár életmódja miatt. A szép Rozi nem sokáig maradt özvegyi sorban, feleségül ment Holyba Károly szomszéd falubeli özvegyemberhez. Ez a házasság csak néhány hónapig tartott. Holyba Károly hirtelen meghalt. Akkor is mérgezésről suttogtak Nagyréven, de a szolnoki állam- ügyészség — a korábbi felsülés miatt — nem rendelte el a holttest kihantolását. A még mindig helyrevaló Holy- báné mellett Sebestyén Lídia valóságos boszorkánynak tűnt. Már 71 év nehezedett a vállára, nem csoda, hogy gömyedten járt. Szeme alig látszott ki arcának sok ránca közül. Senki sem mondta volna, hogy Fazekas Ilonának* a hatvanéves kora ellenére is büszke, egyenes tartású bábaasz- szonynak a nénje. Bartók benne sejtette a szülésznő legfőbb cinkosát, felhajtó- ját. Néhány percig egy szót sem szólt hozzájuk. Ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Belépett egy csendőr és egy papirosilapot tett az íróasztalra. Bartók elolvasta az írást, majd a faliórára pillantott, s megszólalt: — Hajlandók végre vallani? Mind a ketten tagadólag rázták a fejüket. — Mit vallják be? — kérdezte az öregasszony, — Már több mint, ötven esztendeje együtt’ élek az urammal, híven kitartottam mellette. Mért beszéltem volna rá másokat, hogy mérgezzék meg az urukat? — Azért, mert negyven pengőt kapott a méregért. — Szemenszedett hazugság! Egy szó sem igaz belőle. — Nem én állítom, Zsuzsi néni mondta. Meg akarja hazudtolni a saját húgát? Bartók az ablakhoz lépett, kinézett, majd ódaintette a két asz- szonyt. — Jöjjenek csak ide, Az ablakból a szolnoki főtér látszott. Késő este volt már, a téren álig járt valaki. — Nézzék csak, kik azok ott? Két asszonyt láttak sietve keresztülvágni a téren. Rögtön felismerték bennük Fazekas Ilonát és Pápainét. — Látják, ők ketten nyugodtan hazamehetnek. Elmondták, amit tudtak, s hazaengedtük őket. A többi már nem a mi dolgunk, az a bíróságra tartozik. A két asszony elértette a célzást, — Nekik talán volt mit bevallani, de nekem nincs! — mondta keményen Holyba Károlyné. — Nekem sincs — toldotta meg Sebestyén Lídia. — Vagy talán nekem nem akarnak vallani? — folytatta Bartók, mintha nem is hallotta volna megjegyzésüket. — Nem bánom, majd kimegyek, és mást. küldök be Jielyettem. Egy másik csendőr vette át a két asszony kihallgatását azzal az utasítással, hogy akár vallanak, akár nem, félóra múlva zárja be őket egy közös cellába. Félóra múlva szótlanul ültek a cellában az ágy szélén. A másik csendőr előtt sem vallottak. Néhány perces kihallgatás után Sebestyén Lidia törte, meg a csendet: — Hallod-e Julis, nekünk is vallani kellene Akkor minket is hazaengednek, mint azt a kettőt. — Eszem ágában sincs — ugrott fel Holybáné. — Azt mondhatnád, hogy a boltban vetted a mérget. — Jól tudja, hogy nem ott vettem, hanem maga hozta el Zsuzsi nénitől. — Megvesztél?! Minket is magaddal akarsz rántani? — Már magam sem tudom, mit beszélek... — tördelte a kezét Holybáné. (Folytatjuk)
