Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1965. február 3.

r

Négyszázmilliárd forinttal gyarapodott az ország vagyona

2363-mal több az ipartelep, háromszor annyi a gyáripari

dolgozó mint 1938-ban

A felszabadulás 20. évfordulójának közeledtével a Központi Statisztikai Hivatal is sorra felméri, hogy a 20 év alatt mennyit fejlődött, gyarapodott az ország. Hazánk a második világháborúban emberáldozatokban és anyagiakban történelmének legnagyobb veszteségét szenvedte. Négyszázezer magyar pusztult el, a közvetlen anyagi károk értéke pedig elérte a 22 milliárd pengőt, vagyis a háború előtti 4—5 esztendő teljes nemzeti jövedelmét. Az ipari üzemek kapacitása a felére csökkent, a járművek 00—90 százaléka elpusztult, vagy elhurcolták, súlyos károk érték a lakóházakat, az állatállományt. A rombadőlt ország helyzete reális összehasonlításra nem alkalmas, ezért a Központi Statisztikai Hivatal a háború előtti utolsó békeév és az újjáépítést követő 1949-es esztendő adatai alapján mérte fel 20 év fejlődését.

Előrehaladásunkat a legszem- léltetőbben a nemzeti jövedelem alakulása fejezi ki, amely a KSH

előzetes adatai szerint 1964-ben 176 százalékkal magasabb volt, mint 1949-ben, s több mint háromszorosa az 1938. évinek. A nemzeti jövedelem 1949 óta évente átlagosan 7 százalékkal növekedett, három és félszer olyan gyorsan, mint a második világháborút megelőző 15 esztendőben. E fejlődés gyors üteme az ország vagyonát lényegesen megnövelté és emelte a lakosság jólétét. Jelenleg 710 milliárd forint értékű vagyona van az országnak, ennyi az épületek, gépek, félkész és készáruk, vagyis az úgynevezett álló- és forgóeszközök értéke, kereken. 400 milliárd forinttal több, mint a háborút megelőző utolsó békeévben. Ebbe a vagyonba azonban nincsenek beleszámítva a lakosság személyi tulajdonában levő értékek, amelyek több tlzmilliárd forintra tehetők.

Az ország gazdagodásának a termelés nagymérvű növekedése a forrása. A magyar ipar ma 358 százalékkal többet termel, mint 1949-ben, ezen bedül azonban például a gyógyszeripar 48- szorosára, a műszeripar 23-szoro- sára, a híradástechnika 16-szoro- sára, a vegyipar, a gumi- és műanyag-, továbbá a bútoripar szintén több mint tízszeresére növelte termelését. A mezőgazda- sági termelés 45 százalékkal fokozódott. Ezen belül azonban sokkal gyorsabb ütemben növekedett a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a lucerna és egyéb fontos termények termelése. A népgazdaság nagy összegeket költött beruházásokra, jelenleg 6475 ipartelep dolgozik hazánkban, 2363-mal több, mint 1938-ban A gyáriparban körülbelül három- szior annyian dolgoznak, mint a háború élőtti utolsó békeévben, a keresők összlétszáma pedig a legutóbbi felmérések szerint elérte a 4 790 000-et, tehát majdnem minden második magyar állampolgárnak van közvetlen jövedelme.

Egyrészt a reálbérek növekedésével, másrészt a foglalkoztatottság állandó fokozódásával és a „borítékon kívüli” juttatások növekedésével lényegesen javult 20 év alatt a lakosság anyagi helyzete. 1964-ben a munkások és- alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 70 százalékkal volt magasabb, mint 1949-ben, és mint 1938-ban. A munkás és alkalmazotti népesség egy főre számított jövedelme azonban a Valóságban ennél is nagyobb mértékben növekedett, ha figyelembe vesszük, hogy a családokon belül egyre többen dolgoznak. Ilymódon az egy lakosra jutó jövedelem körülbelül kétszer akkora, mint 1938-ban, vagy mint 1949-ben. A parasztság jövedelme is jelentékenyen nőtt, bár még így is mintegy 15 százalékkal alacsonyabb, mint a munkásoké ,és alkalmazottaké. Az egy lakosra jutó havi jövedelem egyébként (beleértve a csecsemőket és aggastyánokat is), jelenleg átlagosan körülbelül 1200 forint, ennek egy részét azonban — mintegy 23 százalékát — nem pénzben, hanem borítékon kívüli juttatás, mint például nyugdíj, táppénz, ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás formájában kapják. (MTI)

£SCiHÉilH®Í4 SOROKBAN

Nyikolaj Patoliosev szovjet külkereskedelmi miniszter kijelentette, Jugoszlávia és a Szovjetunió idei árucsereforgalma kedvezően fejlődik. Nemrégen aláírt egyezmény értelmében a két ország 1965. évi áruforgalmának értéke körülbelül 300 000 000 dollár lesz, vagyis 35 százalékkal több, mint 1964-ben, jóllehet már a tavalyi is 20 százalékos növekedést jelentett az előző évihez képest

•

Adam Rapacki lengyel külügyminiszter hétfőn hazaérkezett Iránból. A Trybuna Ludu keddi száma megállapítja, hogy a megbeszélések őszinte légkörben folytak és egész sor nemzetközi kérdés megítélésében sok azonosságot mutattak. Rapacki a látogatás végén meghívta Aram külügyminisztert, hogy látogasson el Lengyelországba.

ügynökségének központjában. A 2 atomnagyhatalom képviselője közölte, hogy az egyezmény alapján kibontakozó tudományos és technikai együttműködésről szóló dokumentumokat, s a két ország tudósai közötti személyes tapasztalatcserék eredményeit az ügynökség révén a többi tagállam rendelkezésére bocsátják.

*

Edgar Faure volt francia miniszterelnök New York-ban sürgette hogy Kína elfoglalhassa az őt megillető helyet az Egyesült Nemzeteik Szervezetében.

*

Prágában hétjön este ünnepi filmbemutatót rendeztek a KGST tanácskozáson részt vevő kormányküldöttségek és delegációk tiszteletére. Ezen többek között bemutatták Kiss József „Együtt” című filmjét, amely igen nagy sikert aratott.

" —i——

A KGST kiállítása

Prágában a KGST tizenkilencedik ülésszaka alkalmából szabványkiállítás nyílt meg, amelyet megtekintettek az ülésszak résztvevői is. Képünkön balról jobbra: Faggyejev, a KGST titkára, Takác csehszlovák építésügyi miniszter, Jaroszewicz, a lengyel KGST- küldöttség vezetője és Apró Antal, miniszterelnök-helyettes.

(Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat)

Bankrabló rendőr

Hans Joachim Goll nyugatberlini rendőrőrmestert hosszú éveken át senkinek sem jutott eszébe bármi rosszal jjs gyanúsítani. Tizenegy éven át teljesített alakulatában szolgálatot és semmiben sem különbözött társaitól. Úgy látszott, lelkiismeretesen végzi munkáját, s minden a legnagyobb rendben van vele.

Volt azonban egy hibája: Nagyon szeretett kártyázni, mégpedig állítólag igen nagy összegben. Hogy honnan van rá neki, arra senki sem gondolt. Arra sem, hogy három fegyveres rablótámadást hajtott végre, s hogy csak a múlt évben három berlini bankot fosztott ki.

A gyanú először akkor terelődött rá, amikor a múlt év december 7-én a forgalmi rendőrök lefényképeztek Berlinben egy túl sebesen hajtó gépkocsit.

A kocsit néhány nappal később megtalálták gazdátlanul. Kiderült, hogy valaki elrabolta. A fénykép tüzetesebb vizsgálatából aztán megállapították, hogy a kocsit egy rendőri egyenruhát viselő férfi vezette. A rendőrség, hogy tisztázza a dolgot, nagyszabású nyomozást indított. Megvizsgálta mind az ötezer berlini rendőr újjlenyomatát. Január 19-én Goll is sorra került és neki is meg kellett volna jelennie a vizsgálaton. Ö azonban nem mutatkozott. Két társa erre elment érte a lakására. Amikor Goll meglátta őket, megpróbált merlekülni, de belátta, hogy ez reménytelen, előrántotta szolgálati revolverét és a szájába lőtt. Sürgősen beszállították a kórházba, de már nem lehetett segíteni rajta.

Argentínában kedden 0 órakor, több mint 170 000 vasutas 24 órás sztrájkba lépett. Az ország vasúti forgalmát megbénító sztrájk résztvevői követelik a kormánytól bérük sürgős rendezését.

*

A Szovjetunió és az Egyesült Államok atomtudósai együttműködnek a tengervíz-sótalanítási eljárások kidolgozásában — jelentették be hivatalosan Bécsben az ENSZ nemzetközi atomenergiaWWIftAIVWVVWWWM

Sikeres szovjet rakétakisérlet

Moszkva (TASZSZ) Január 30án a Szovjetunióban sikerrel bocsátottak fel egy kozmikus objektumok pályára bocsátását szolgáló új típusú hordozórakétát. A rakéta több mint 13 000 kilométer távolságban a Csendes-óceán felszínén ért célba.

Repülés közben minden egyes fokozat az adott programnak megfelelően működött. Utolsó előtti fokozatának modellje nagy pontossággal az adott körzetben csapódott be.

Minthogy a kísérletek jó eredménnyel zárultak, február 3-án, határidő előtt, szabaddá teszik a tengerhajózás és a repülőgépek számára a Csendes-óceánnak azt a részét, '•""'‘Ivet a TASZSZ január 9-i ' özleményében jelölt

meg. (MTI)

Naponta 33 millió felnőtt olasz 66 millió csésze kávét fogyaszt el. Ez, — hogy úgy mondjuk —, statisztikai adatokon alapuló meny- nyiségi mutató. .

De, hogy hogyan készül ez a kávé, hogyan őrlik meg a barna kávészemeket, s ebből a porból hogyan készítenek élénkítő italt, — ez már minőség kérdése.

Az olaszok — türelmes emberek és nyugodtan elnézik, hogy az oroszok nem eszik a spagettit, hogy a németek főzés előtt megmossák, az amerikaiak pedig körítésnek adják. Az olaszok még azt is elismerik, hogy minden országnak megvan a maga hagyományos konyhája. De amit semmiképpen sem tudnak megbocsátani a külföldieknek, — ez az Idegen országok barbár feketekávéja.

Olaszország egész élete a kávé jegyében zajlik. A kaszárnyákban, mielőtt a katonák felsorakoznak az ünnepélyes zászlófelvonáshoz, megisznak vagy félliternyi folyadékot, amelyet a feletteseik kávénak neveznek.

Reggelente szerte Olaszországban több millió kávéfőző gépet kapcsolnak be és kinyitnak az eszpresszók, a kávézók. Statisztikusok kiszámították, hogy az olaszok 28 százaléka naponta egy csésze feketét iszik, 21 százaléka 2 csészét, 24 százalék 3 csészét és a fennmaradó 27 százalék — meghatározatlan számú csészét, tejjel, vagy rummal.

Országunk egész élete — ismétxLgy cééó<ze kávé

lem — a fekete körül forog. A parlamenti képviselők politikai meggyőződésüktől függetlenül, a Montecitorio palota híres bárjában találkoznak. Minden megállapodást egy csésze erős feketével „öblítenek le”. A nőknek tett első ajánlat rendszerint így hangzik:-„Nem inna meg velem egy kávét?”. Az embertárs iránti ro- konszenv kifejezésének legegyszerűbb módja, ha meghívják az illetőt egy csésze kávéra. Olaszországban minden gyűlés kávézással kezdődik, kávéval erősíti magát a tüntető, akibe belekötöttek a rendőrök, vagy a rendőr, aki megkapta a magáét a tüntetésből.

Állíthatjuk, hogy nemzeti kultúránk is szorosan kapcsolódik a kávéházhoz. Sok irodalmi és művészeti alkotás születése függ ösz- sze híres espressóikkal. Ugyanezt elmondh at j uk film gyár t ásu n król is: Rómában a festőknek és a

filmművészeknek .saját kávézójuk van: itt vitatkoznak az új eszmékről, s ide látogatnak el az új tehetségek, hogy befolyásos barátokat, vagy mecénásokat keressenek.

Eddig azonban csak a dolog mennyiségi oldaláról beszéltünk. Ezzel tulajdonképpen abba is kellene hagynom a témát, mivel az o'aszok szilá-d meggyőződése szerint lehetetlen megmagyarázni, hogyan készül az igazi feketekávé, hiszen ez — valóságos művészet. Köztudomású, hogy az olaszok mindennél többre becsülik a nőd bájakat. De legyen a nő olyan szép, mint a mólói Vénusz, akkor sem lesznek hódolói, ha nem tud jó kávét főzni.

A kávéfőzés „munkaeszközei” Olaszország rhás-más vidékein különbözőek. Szicíliában például az egyszer már kifőzött kávét speciális agyagkorsócskában sokáig főzik, azután friss kávét tesznek hozzá, majd a habját leszedik, s az így nyert sűrű folyadékot széttöltik és ... (bár ez sehogyan sem egyeztethető össze az illemszabályokkal.)

Nápoly nemcsak a Vezuvról híres, hanem sajátos kávéfőzési módszeréről is, amelyet „napole- taná”-nak neveznek.

Az ország többi részében osztatlanul uralkodik- az „Espresso”- készülék, amelyről az olaszok azi tartják, hogy ugyanolyan nagymértékben gazdagította a modern civilizációt, mint például Ferm-i kísérletei a lassított neutronokkal.

Az ,.Espresso”-készülék ma már Európa-szerte népszerű, — ha az olasz ember külföldön járva ilyen kávéfőző gépet lat, úgy rn-eg- ihatódik. mintha hazájának egy darabját pillantotta volna meg.

De a gépeknek is megvannak a maguk szeszélyei: jó kávét csak akkor adnak, ha olasz ember kezeli őket. „Minden a keveréstől függ” — magyarázzák nálunk: a „barbárok” még nem értették meg, hogy az igazi fekete nem egyszerűen csak kávéból készül, hanem különböző kávéfajták keverékéből.

Mindezek révén megérthetjük, milyen érzés tölti el az olaszokat, amikor a kormány felemeli a kávé és a cukor ánát. Képzeljék él, mit éreznek most az olaszok, amikor megdrágultak az élelmiszerek, amikor csökkent a reálbér, a mindennapi élet nehézségei pedig az úgynevezett „luxus kiadások” csökkentésére kényszerítenek.

Az olasz fogyasztó azonban nem adja meg magát: még ha rosszabbul mennek is a dolgok, ha emelkedik az egyébként is magas lakbér, még ha duplájára emelik is a városi közlekedés diját, s az amúgyis drága hús lassan már aranyat fog érni, a gyümölcs pedig drágább lesz a pezsgőnél, — az olasz gyermekek inkább lemondanak a levegőről, mint a tejeshivéról, az eladósodott felnőttek cedig l^ugranak a hídról, de haláluk előtt, büszkén megisszák utolsó csésze feketéjüket:

— Mert igazi feketét csak mi tudunk főzni, másutt a világon ördög tudja, hogy milyen koty- valékot isznak!...

Enzo Rava