Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-03 / 28. szám
19őS. február 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A határozat végrehajtása közügy Taggyűlés a Dombóvári Fatelítőben A DOMBÓVÁRI FATELlTÖ párttaggyűlésén résztvevők véleményének, ha szó szerint nem is pontosan így mondták el, a lényege ez volt: „Felelősek vagyunk azért, ami' az üzemben történik.” A Központi Bizottság december 10-i határozatát tárgyalták a taggyűlésen. A beszámoló eredményekről, 105,8 százalékos tervteljesítésről szólt, de mind a vitából, mind a beszámolóból kitűnt, hogyan kellene és hogyan lehetne jobbá tenni az üzemben a munkaszervezést, hogy a darabbéres órákhoz viszonyítva az idén ne emelkedjék az időbéres órák száma. A példák, amelyeket a beszámoló és a vitatkozók egyaránt elmondtak, „telibe” találtak. Akár a fatelítési napok jobb kihasználásáról, akár a parkettaüzemben a máglyarakásról, akár az oszlophántolás- nál. előforduló hibákról volt szó, szakavatottan beszéltek a tennivalókról. — A munka sürgőssége olykor megkívánja, hogy egyik munkahelyről a másikra munkaerő-átcsoportosítást végezzenek. Erre a legjobb szervezés mellett is néha szükség van, de az olyan átcsoportosítás nem ésszerű, amikor az emberek hántolókés hiánya miatt nem dolgozhatnak. Megemlítettek egy aznapi példát is, ami a munkaszervezés lazaságát igazolta. A parkettaüzemben álltak, mert nem volt mág- lyázó. Helyesen emelték ki a sok tennivaló közül azokat, amelyeket a gazdaságosabb termelés megkövetel, s amelyeket az üzemben hamarosan meg lehetne valósítani. A Dombóvári Fatelítő taggyűlésén a maguk területére konkretizálva foglalkoztak a Központi Bizottság határozataival. Többen az anyag- és az alkatrész-ellátásból adódó hibákat .tették szóvá, s ennek javítását követelték. — Nem lehet azokat a hibákat is a dolgozókra hárítani, I • amelyekért a vezetők felelősek — mondták ki nyíltan, kertelés nélkül. A vezetők egyéni felelősségéről sem általában beszéltek. A felszólalásokban javaslatot tettek. — A gazdasági elemzőmunkát javítani kellene és a vezetők ne elégedjenek meg a hiba regisztrálásával. A hibák okainak feltárását kövessék az erélyes intézkedések, hogy a hibák ne ismétlődjenek meg. — Egy üzemben dolgozunk, egy pártszervezetnek vagyunk a tagjai. A selejt megszüntetéséért, a munkafegyelem-sértés megszüntetéséért mindannyian felelősek vagyunk — hangzott többször. A Dombóvári Fatelítőben is „norma-ivarban tartást” kell végezni, vagyis az élethez igazítani a már elavult normákat. A párttaggyűlésen azzal is foglalkoztak, hogy ezt a munkát hogyan hajtsák végre. Lesz ahol a norma laza volta miatt feszíteni kell, máshol viszont lazítást kell alkalmazni. E munka végrehajtása nem nélkülözheti a politikai előkészítést. „Az üzem dolgozóinak megértésére, támogatására — úgymond — csak akkor számíthatunk, ha a párttag és párton kívüli vezetők egy nyelven beszélnek, s nem úgy adják tovább, miszerint n eleik semmi közük a dologhoz.” Volt már példa arra, hogy a vezető, ahelyett. hogy egy-egy intézkedést megmagyarázott volna, röviden a következő módon intézte el: „így szól a felsőbb utasítás, de...” s utána sokat sejtetően hallgatott. A dolgozók maguk sem szeretik az ilyen vezetőt és sokkal inkább szeretik azokat, akik nyíltan megmondják véleményüket. A DOMBÓVÁRI FATELlTÖBEN a Központi Bizottság határozatával úgy foglalkoztak, hogy kifejezésre jutott: a határozat végrehajtása közügy, minden dolgozónak saját ügye. P. M. Értékes díjak a Felszabadulási Kulturális Szemle pályázatán • A Kulturális Szemle Megyei Operatív Bizottsága az 1965-ös évre meghirdette a Felszabadulási Kulturális Szemlét. A szemle keretén belül különböző művészeti ágakban pályázatot hirdettek, értékes díjakkal. A képző- és iparművészeti pályázaton részt vehet minden nem hivatásos alkotó, grafikával, festménnyel, kisplasztikával, vagy aquarellel. A legjobb művekből májusban kiállítást rendeznek a Balogh Ádám múzeumban, Az arany fokozatot elérő pályaművek tulajdonosai külföldi utazáson vesznek részt. Gondoltak a legfdatalabbakra is, meghirdették a gyermekrajz pályázatot, melyen minden tizenhat évnél fiatalabb gyerek részt vehet. A legsikeresebb alkotásokat Budapesten a gyermekrajz kiállításon fogják bemutatni, a megyei versenyen elért jó eredményért pedig tárgyjutalomban részesülnek a tehetséges rajzolók. Nagyon széles körű á szépirodalmi pályázat, minden témakörből, bármilyen írásművei pályázni lehet. Természetesen elsősorban olyan írásokat várnak, amelyek a felszabadulás óta eltelt húsz esztendőből meríti témáját. A pályázat jeligés, csak géppel írott műveket fogadnak el. A jeligét viselő nevét, és lakcímét külön zárt borítékban kell a művekhez mellékelni. Nagy lehetőséget nyújt a fotózás. filmezés kedvelőinek a fotó- diafilm- és kisf i lm-pály ázat. Filmklubok. 'szakkörök, kollektívája, tagja pályázhat szabadon választott témájú képekkel. A fényképekkel pályázóknak öt 18x24-es képet kell küldeni, a dia- és kds- film vetítési ideje tetszőleges. A díszítő és népművészeti pályázat főleg a lányokat érdekli. Ezen szerepelni lehet lakásdíszá- tési, vagy valamelyik tájegységre jellemző kézimunkákkal, vagy bármilyen tárggyal, ami az adott tájegység népművészetét tükrözi. A felszabadulási pályázaton bárki részt vehet, Tolna megyei vonatkozású tudományos művel. A pályamű lehet tanulmány, monográfia. szociográfia, és az eltelt húsz év valamelyik mozzanatát dolgozza fel. A felsorolt pályázatokon kívül a szakmunkások, vagy akik szakmát tanulnak részt vehetnek a Ki minek mestere? vetélkedőn, amelyet minden szakmában meghirdettek. Itt a résztvevőknek szakma szerinti pályamunkát kell küldeni a KISZÖV címére. A legszebb darabokat február végén a múzeumban állítják ki. A pályázatokra jelentkezési lapot mindenütt a művelődési ház igazgatójától kell kérni, és a pályamunkákat is ott kell leadni. Jelentkezéseket február 15-ig fogadnak el. Mit mond a megyei tanács elnökhelyettese Az önállóságról, a kivételezésről és a felelősségről A dolgozó emberek többsége helyesli azokat az intézkedéseket, amelyek a vezetés színvonalának növelését, az egyéni felelősség fokozottabb érvényesülését írják elő és erélyesebb rendszabályok foganatosítását jelzik a termelés minden frontján a pazarlókkal, a naplopókkal szemben. A hivatalos lépések és intézkedések már eddig is maradéktalanul találkoztak a közvélemény óhajával és helyeslésével. Jól tudjuk azonban, hogy az iparban, a mezőgazdaságban a helyes törekvések megvalósításának első lépése azoknak a lényeges kérdéseknek az elemzése, amelyek a termelés lendületét fékezték és amelyek mintegy mérgező anyagként gyakran bénító- lag hatottak egy-egy üzem életére, egészséges működésére. A mező- gazdasági termelés ilyen természetű problémáiról beszélgettünk Tolnai Ferenc elvtárssal, a megyei tanács vb. elnökhelyettesével. Nem titok, Tolnai elvtárs, hiszen a termelőszövetkezetekben a vezetők vérmérsékletüknek megfelelően nyíltan hangoztatják, hogyha nagyobb önállóságot kapnának, ha nem lenne előírva, hogy miből, mit termeljenek, ha jobban igazodhatnának az adottságaikhoz, akkor tudnának gazdálkodni. Pontosabban, jobban gazdálkodni. — Értem, mire gondol és úgy érzem, ne hallgassunk, beszéljünk róla. Arra most nincs mód, hogy a politikai gazdaságtan idevonatkozó részét fejtegessük, csupán summáznám azt az érvényes tételt, amely világosan bizonyitja, hogy szocialista körülmények között a mezőgazdasági üzemek érdeke is azonos a népgazdaság érdekével. A termelőszövetkezetekben az önállóságot viszont rendszerint akkor kezdik fejtegetni, amikor a két érdeket egybe kellene hangolni és összeegyeztetni. Valamilyen tétel gyakorlati alkalmazás ugyanis mindig bonyolultabb, mint az adott tétel megtanulása. Ez az utóbbi könnyebb. — Nézzük a kenyérgabonát. A szántóterület meghatározott százalékát búzával be kell vetni, mert az ország kenyerét nem bízhatjuk a véletlenre. Elmondhatom, hogy a megye mezőgazda- sági üzemeiben ma már az emberek többsége megérti, hogy itt nem az önállóság megsértéséről, hanem össznépi érdekről van szó. — De tovább megyek. Valóban a járási tanácsok feladata benyújtani a tsz-eknek a népgazdaság igényét, azt, hogy a belföldi szükségleteket és az export- lehetőségeket figyelembe véve hány holdon, mit kellene termelni. És itt, az úgynevezett területkihelyezésnél az eddigieknél jobban össze kell egyeztetni a valójában nem ellentétes érdekeket. Egyébként az önállóság nem azt jelenti, hogy azt termelek, amit akarok. Ez nem önállóság, ez anarchia. Akkor lenne nagy baj, ha az önállóságot, az alkotni tudást ott nyirbálnák meg, ahol valóban nagy szükség van rá, tehát a termelésben. Ha nem az üzem felelős vezetői határoznák meg, hogy mit mikor és hogyan csináljanak. hanem valamiféle felsőbb- ség. De ilyen nincs. Az viszont van, hogy sajnos bíztatni, bátorítani kell a tsz-ek vezetőit, hogy önállóbban alkalmazzák mindazokat az új és hasznos módszereket, amelyekkel többet lehet termelni. — összegezve: szerintünk nem Párttitkárok részére tanfolyam kezdődőit Balatonaligán így vetődne most fel a közös gazdaságokban az önállóság kérdése, ha a szerződtető vállalatok kezdettől fogva egyenlő rangú partnerekként kezelték volna a termelőszövetkezeteket. A vállalatok általában úgy fogták fel a dolgot, hogy a kihelyezés a tanács feladata, s a tsz-szel, mint partnerrel szerződéskötéskor sok tár- gyalnivaló nincs, szóval a vállalatnak legfeljebb az áru megrendelése, átvétele, bírálata a dolga. A szerződéssémák sem tekintették egyenlő rangú partnernek a tsz-t, szóval anélkül, hogy ezt a kérdést most részletezném az önállósággal kapcsolatos problémák jó része ide vezethető vissza. Annyit még nem árt megjegyezni, hogy önmagáért való eszményi önállóság sehol a világon nem létezik. — S ha már itt tartunk, csupán az érzékelés kedvéért megjegyezném, hogy a mi befolyásolási tényezőink között is van néhány, amit felül kell vizsgálni, illetőleg rugalmasabbá kell tenni. Például ha a termelőszövetkezet saját erőből akar építkezni, akkor az építőanyagot képtelen beszerezni. Ha viszont hitelre épít, akkor van építőanyag. Eszerint tehát ez is afféle feje tetejére állított jószándék, és ahhoz hasonlítható, ami miatt tavaly éppen eleget bosszankodtak az iparkodó tsz-ek vezetői és tagjai. A gépek átcsoportosítására gondolunk Tolnai elvtárs. Arra, hogy amelyik tsz nem iparkodott, az végül is jól járt, mert az igyekvő, a ■ munkákkal jól álló tsz-ekből megkapta a gépeket, az igyekvő tsz tagjai viszont pórul jártak, mert a gép-átcsoportosítás legtöbbször azon számításukat húzta keresztül, ami miatt iparkodtak. Mondta is, nem egy elnök, hogy gyakran az a vesztes, aki jól dolgozik. Itt úgy véljük, a kivételezésnek egy sajátságos megnyilvánulásával találkozunk. — A kivételezést, vagy menjünk tovább, a futtatást kár lenne leegyszerűsíteni, a gép-átcsoportosításra. Annál is inkább, mert e témakörben ennél jóval több foglalkoztatja, hozzátenném, feleslegesen, egyik-másik tsz-ban az ernbe reket. Annak idején a mezőgazdaság átszervezése előtt voltak olyan törekvések, hogy egy-egy tsz minta tsz legyen. Egyik-másik gazdaság tehát valóban előtérbe került, több támogatást kapott. Újabban azontetleniil a rendet és a fegyelmet megkövetelő tsz-vezetöKet? — Amikor ez kerül szóba, akkor tulajdonképpen a termelésről beszélünk, mert a tervek teljesítése, vagy nem teljesítése rendszerint összefüggésbe hozható e kérdésekkel. A tsz-ekben a zárszámadásokkal egyidőben most folyik az idei tervek készítése és jóváhagyása. Amikor ezt a tervet a tagok elfogadták, utána tartsák magukénak. A vezetők pedig gondoskodjanak arról, hogy valamennyi gazda ismerje meg azokat a feladatokat, amelyek rá várnak az idei gazdasági évben. Ez azért is fontos, mert a mező- gazdasági termelés terén még a ml megyénkben is sok a tennivaló, hiszen tavaly az átlagtermések különösen kenyérgabonából, árpából, napraforgóból alacsonyak voltak. — 1965-ben ha néhány százalékkal is, de növekedett a műtrágya-ellátottság, jobb a gépellátás, nagyobb az építési és az egyéb beruházásokra fordítható összeg, így tehát az anyagi és a techni kai feltételek adva vannak ahhoz, hogy a mezőgazdaságban a termelési eredmények növelése érdekében a különböző munkákat idejében, jó minőségben végezzék el a szövetkezeti tagok. De ehhez, mint már mondottam, minden embernek ismernie kell a tervből ráháruló részt. — Tolnai elvtárs, ne haragudjon, de közbe szólok. Tudjuk mennyit árt a felületes tervezés, a gyatra kivitelezés és a rengeteg határidőmódosítás. Arról viszont keveset tudunk, hogy személy szerint, név szerint kik a felületes tervezők, a gyatra kivitelezők? A közvélemény nem érti, hogy miért lehet büntetlenül rosszul tervezni, miért nehéz a felelősöket kézre keríteni és miért nem lehet örökre elvenni a kedvüket a káros ügyködéstől. — Erre én azt mondom, a jövőben nem sajnálunk semmilyen fáradságot a felelősség megálla- l pítására, és a kártevők felelős- | ségre vonása nem fog elmaradni. I De a termelési fegyelem szempontjából nézzük most a tsz-vezetők és a tsz-tagok feladatát. , Ez az előbbitől egészen eltérő téma. Tavaly is rendelet írta elő a kalászosok vegyszerezését. Ezt a munkát sok tsz-brp nem végezték el és a mulasztás miatt csak bán kivételezés, vagy futtatás a j néhány helyen történt felelősséghivatalos szervek részéről nincs, , re vonás. a járási tanácsok veze- iUetőleg van de nem elvtelen. Első- , arra gondoltak, ha a rendeletet Az MSZMP Tolna megyei Bizottságának szervezésében hétfőn megkezdődött Balatonaligán a párttitkánok egyhónapos továbbképző-tanfolyama. A tanfolyamon 240 üzemi, állami gazdasági, termelőszövetkezeti, illetve más munkahelyen dolgozó párttitkár vesz részt. A balatonaligai egyhónapos tanfolyamét Soczó József, a Tolna megyei Pártbizottság első titkára nyitotta meg. Soczó elvtárs megnyitó beszédében a tanulás elvi és gyakorlati jelentőségét ismertette. rendű feladatnak tekintjük ugyanis a gyenge tsz-ek támogatását. Ez az elv érvényesült tavaly, amikor a beruházásoknál, a késztermékek értékesítésénél, a szállítógépek ellátásánál, stb. az érintett vállalatoktól megkívántuk, hogy sorrend szempontjából első legyen a gyenge tsz. így lesz ez az idén is, de „agyontámogatás” nincs. ______Ä...___ _____ — A gépek átcsoportosítása. Ez ^ meg kell követelni, a dolog az esetek többségében valóban azt jelenti, hogy amelyik gazdaságban rbssz a szervezés, ott plusz-erőt kapnak abból a gazdaságból, amelyikben jó a szervezés. Egyik-másik tsz-ben létezik is egy olyan elvtelen felfogás, hogy minek iparkodni, ha elmaradnak, kapnak segítséget. Ezzel az idén jó lesz vigyázni. Megmondom miért. Az erőgépek nagy többsége ma már ;atsz-ek birtokábán van. A fentről elrendelt ____________ g ép-átcsoportosítás tehát a dolgok természeténél fogva méreteiben nem lehet olyan, mint; volt a korábbi években. A tsz-tagok körében elég nagy visszatetszést szül a beruházások közti huzavona, a kínlódás és sok esetben a felháborító gazdátlanság, hanyagság. Ide tartozik ehhez a kérdéshez a tsz-tagok és vezetők felelőssége is. Meddig szegheti meg egyik-másik tsz-vezető a rendeleteket és meddig rága'roaz- hatja egyik-másik tsz-tag bünszigorúan betartatják, megsértik a tsz-demokráciát. Ilyen esetekben viszont nem a tsz-demokrá- cia megsértéséről, hanem liberalizmusról van szó, amelyet az idén meg kell szüntetni. Ennél a kérdésnél összességében azt mondanám, hogy az agrotechnikai módszerek maradéktalan alkalmazását minden területen szigo- 11 kö — Nézzük a tsz-demokráciát. Sok oldala van, nem hallgathatom el, hogy csak az a tsz gazdálkodhat eredfriényesen, ahol a vezetők figyelembe veszik a tagok javaslatait, véleményét és így tovább. De van a tsz-demokráciá- nak egy másik oldala is: helytelen például, ha egyes tsz-vezetők a termelési, valamint a munka- fegyelmet azért nem tartatják be, hogy ezzel megsértik a tsz-demokráciát — és a tagok közül esetleg néhányan panaszt tesznek. Ezzel kapcsolatban az a véleményünk, a termelési és a munkafegyelem valamennyi szövetkezeti gazda érdeke és mi az olyan panaszossal nem fogunk egyetérteni, aki azért panaszkodik a vezetőségre, mert a vezetőség a tsz érdekeit szem előtt tartva, munkálkodik. Amikor pedig kimondottan rosszindulatú rágalmazásról van szó, az ügyet célszerű bírósí"' ’’O'a terelni — mondotta Tolna' Ferenc elvtárs. Sz. P.
