Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-12 / 36. szám
s.10, £0 TOLNA MECT VnJtQ PROLETÁRJAI EGYESÜLTETEK i NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 36. szám. ARA: 60 FILLÉR Péntek, 1965. február 12. Dombóvári melléklet 5. o. Egészen közel egy építkezéshez 7. o. Lángoló vonat — 34 halálos áldozat 8. o. 1 J Folytatja munkáját az országgyűlés Az országgyűlés csütörtökön folytatta az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel 10 óra után Vass Istvánná, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg. Az elnök javaslatára az ország- gyűlés úgy határozott, hogy a külügyi bizottság jelentését a költségvetés tárgyalásának befejezése után tűzi napirendre. Ezután folytatódott a költségvetési vita. Az első felszólaló Nagy Antal, Komárom megyei képviselő volt, majd Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Zala megyei képviselő szólalt fel. Hangsúlyozta: népgazdaságunk egészségesen fejlődik, de eredményeink több szempontból elmaradtak lehetőségeinktől. Beszélt a korszerű nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapjainak megteremtésében eddig elért eredményekről, s hozzátette, a mezőgazdaság termelési eszközeinek további korszerűsítése, az élelmiszeripar fejlesztése, valamint az eddig elmaradt kiegészítő beruházások pótlása szükségessé teszi, hogy lehetőségeinkhez mérten ezután is jelentős összegeket fordítsunk beruházásokra. Ez döntő feltétele annak, hogy mindjobban kielégíthessük a lakosság növekvő élelmiszer-szükségletét, és növelhessük a mezőgazdasági kivitelt. Beszélt a mezőgazdasági beruházásokról, majd kiemelte, hogy a mezőgazdaság idei terve reális, a költségvetés biztosítja pénzügyi alapjait. Ezután Mihályfi Ernő Nógrád megyei képviselő emelkedett szólásra, aki egyebek között az amerikai imperialisták vietnami agressziójának legutóbbi eseményeiről szólott. Báli Zoltán felszólalása Báli Zoltán, Tolna megyei képviselő felszólalása elején hangsúlyozna, hogy saját területeinken további komoly erőfeszítéseket kell tennünk a termelés tartalékainak helyes feltárására, a munka termelékenységének növelésére. Elmondhatom — folytatta — hogy megyénk dolgozóinak nagy többsége egyetért a termelés területén eeyes helyeken mutatkozó visszásságok céltudatos felszámolásával, s a hibák megszüntetéséhez a szükséges támogatást is megadja. Ezután a költségvetés mezőgazdasággal foglalkozó részéről beszélt, majd arról szólott, hogy a mezőgazdaság területén a legtöbb nehézség rendszerint az őszi betakarításkor van. Ismertette a Tolna megyében elért termés- eredményeket, s ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a termésnövekedésekkel nincs arányban az őszi betakarító gépek mennyisége. Az idei költségvetés csaknem 8000 pótkocsit biztosít ugyan a mezőgazdaságnak de ha figyelembe vesszük, hogy a meglévő pótkocsik közül mind többet kell kiselejtezni, kiderül, hogy a szállítási nehézségek ebben az évben is alig enyhülnek. A járművek gyors elhasználódásában közrejátszik a bekötőutak rossz állapota is. Nagy segítséget jelentene, ha, a gazdaságok elegendő traktorra szerelhető tolólemezt kapnának, amelyekkel jól és gyorsan javíthatják az utakat. Báli Zoltán a továbbiakban javasolta. hogy az eddiginél nagyobb mennyiségben gyártsanak a munkagépekre szerelhető műtrágyatartályokat, mert így sokkal jobb hatásfokkal lehetne felhasználni a rendelkezésünkre álló műtrágyát. Gépi felszerelés hiányában a gazdaságok egy részében ezt most kézi erővel végzik, de így a munka nem elég hatékony, sok helyen pedig nem is tudják a szükséges munkaerőt biztosítani. Báli Zoltán végül a szakmunkásképzésről szólt. Kiemelte, főleg jól képzett traktorosok kellenek gazdaságainkba, s ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy általános iskolát végző fiataljainkat helyes felvilágosító munkával, jobb szakpropagandával lehetne erre a mezőgazdasági pályára irányítani. Báli Zoltán a költség- vetési tervezetet elfogadta. Rameisl Ferencné Baranya megyei képviselő után Veres József munkaügyi miniszter emelkedett szólásra. Bevezetői»» arról beszélt, hogy az elmúlt években jelentékenyen emelkedett a termelékenység, de az eredetileg tervezett célt nem értük el. Ebben közrejátszik az is, hogy a munkaszervezési feladatokkal ma még a vállalatok többsége nem foglalkozik megfelelően. A miniszter ezután a létszámgazdálkodás terén tapasztalható hiányosságokról beszélt, s rámutatott arra, hogy a vállalati gazdálkodásban a legtöbb helyen a létszámot nem a normális termeléshez, hanem a negyedévvégi hajrá magasabb követelményeihez mérten állapítják meg. — Az elmúlt esztendőben az állami iparban 11200-zaJ léptük túl a tervezett létszámot — folytatta Veres József —, jóllehet a létszámkeret egyáltalán nem volt túlságosan szigorúan megszabva. Ugyanakkor a legtöbb vállalatnál a kimutatott veszteségidők 15—20 százalékot tesznek ki, ez jórészt a rossz munka- és üzemszervezés számlájára írható. Elmondotta, hogy az építőiparban a kiesett munkaidő mintegy 2000 főnyi létszámú és körülbelül 130 millió forint termelési értéknek felel meg. Beszélt az adminisztratív létszám kedvezőtlen emelkedéséről, majd az utóbbi években végrehajtott ipari átszervezésről. A továbbiakban a helyes normák kialakításával kapcsolatos kérdésekről szólt. Rámutatott, hogy bár fejlődtek a termelési eljárások, javultak a munkafeltételek, a munkanormákat mégsem módosították ennek megfelelően. Hangsúlyozta, az állam gondosan ügyel arra, hogy az átlagkeresetek a lehetőségekhez mérten emelkedjenek: KÁDÁR JÁNOS: A normarendezési munkára abból kell kiindulni, hogy semmiképp ne legyen mechanikus. Népgazdaságunk érdekei azt követelik, hogy — a dolgozók bevonásával a helyzet nyílt, őszinte megbeszélésével — idejében fellépjünk a normalazulás folyamatának megszüntetéséért A munkaügyi miniszter végezetül a Munka Törvénykönyve módosításával foglalkozott A következő felszólaló Petri Gábor, Csongrád megyei, majd Bolodár Alajosné Hajdu-Bihar megyei képviselő, majd Martin János budapesti képviselő volt. Ezután Gonda György Vas megyei, Pankovits Józsefné Bács- Kiskun megyei, Bódi Sándor Sza- bolcs-Szatmár megyei, Mázi József, Dénes Sándor budapesti, Hegedűs Lajos Somogy megyei és Nemeslaki Tivadar Komárom megyei képviselő szólalt fel, Politikánk elvileg megalapozott, a gyakorlatban kipróbált és bevált Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Felszólalásomban — a teljesség igénye nélkül — belső helyzetünk, munkánk és külpolitikánk néhány kérdésével kívánok foglalkozni — kezdte beszédét Kádár János. Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik arra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk számára váratlanul személyi változás történt a Szovjetunió párt- és állami vezetésében, bizonyos nyugtalanság jelentkezett nálunk a szocializmus híveinek széles köreiben. Az foglalkoztatta az embereket, nem változik-e a Szovjetunió politikája, nem változik-e nálunk a párt és a kormány politikája? Ebben a helyzetben is megmutatkozott, milyen nagy Magyar- országon a rokonszenv a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméi, a Szovjetunió általános politikája iránt. Megmutatkozott az is, mennyire erős és milyen mély gyökereket vert, milyen nagy támogatást élvez az országban, a tömegeknél pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány politikája. Abból az általánosan és egybehangzóan kifejezett kívánságból, hogy ne legyen semmiféle fordulat, változás a politikában, talán minden másnál világosabban és meggyőzőbben kitűnt, hogy a magyar nép nagyra értékeli pártunk vezetését és a szocialista építésnek azt a gyakorlatát, amely az utóbbi években nálunk kialakult. A nemzetközi ^közvélemény rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikája nem változott. A magyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Magyar Szocialista Munkásáért politikája sem változott. Ez mind párttagságunknak, mind egész népünknek mély megnyugvást, s megerősödött biztonságérzést adott. Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet — nagy tanulságokkal szolgáltak az emberek véleményének megítélése szempontjából is. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, ilyen helyzetben, hogy ki, hogyan, milyen szilárdan áll a lábán, ki bizonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük — hogy politikánknak, rendszerünknek nemcsak szilárd hívei vannak, nemcsak bizonytalankodók vannak, hanem akainak politikánknak, rendszerünknek ellenzői és ellenségei is. A politikánkkal, rendszerünkkel szembenállók száma az országban a nép tömegeihez, a szocializmus őszinte híveinek számához mérten csekély de mégis, ilyenek is vannak. Vannak jobboldaliak, akik szüntelenül lemondásokról, a kormány, a rendszer bukásáról álmodoznak és suttognak. És akadnak úgynevezett „baloldaliak” is, akik, mint mondják, változatlanul az „igazi, harcos keménykezű vezetés” idejének visz- szatértét várják. Ezek hiába való és dőre reménykedések. Politikánk elvileg megalapozott, a gyakorlatban kipróbált és bevált. Pártunk önálló, országunk szuverén, fejlődésünk minden kérdésében választott legfelsőbb párt- és állami szerveink döntenek. A magyar nép magáévá tette a szocialista társadalom teljes felépítésének programját, s az út mentén elmaradozó madárijesztőkre pillantást sem vetve, minden akadályon át feltartóztathatatlanul halad előre történelmi útján. (Taps). Jó lenne, ha itthon is és határainkon túl is végre mindenki megértené, hogy, noha az élet új és új kérdéseket tűz napirendre, és a dolgok természetes rendje szerint időről időre személyi változások is vannak a tisztégekben, politikánk fő irányvonalát megőrizzük és továbbfejlesztjük, meg- védjük mindenféle torzítási kísérlettel és mindenkivel szemben. Azért hangsúlyozom ezt, tisztelt országgyűlés, mert alá kívánom húzni, hogy politikánk nem a napi konjunktúrától függ. Politikánkat a horthysta, hitlerista fasiszták ellen, a néphatalomért, a személyi kultusz ellen, az ellen- forradalmi felkelés ellen vívott harcokban, súlyos küzdelmek egész korszakán át együtt kovácsolta ki a párt, a munkásosztály, a nép, s az érvényes a szocialista Magyarország teljes felépítésének egész időszakára. Nincs ma erő, amely politikánk fő irányvonalát megváltoztathatná. Ennek tudatában élhet és dolgozhat nyugodtan népünk, minden honfitársunk. Á gazdasági és kulturális építés . kérdései közüggyé váltak Ami a jelen ülésszak napirendjén lévő 1965. évi, mindkét fő tételében kereken 98 milliárd forintot, ezen belül 174 millió forint bevételi többletet előirányzó költségvetést illeti, az tükrözi és meghatározza egy esztendő egész gazdálkodását, a szocialista építés erre az időszakra szóló ütemét. A költségvetés országgyűlési vitája maga, éppen úgy, mint az üzemekben, intézményekben folyó tanácskozásokon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közgyűlései örvendetes módon bizonyítják, hogy a gazdasági és kulturális építés időszerű kérdései mindinkább foglalkoztatják társadalmunkat és a szó teljes értelmében közüggyé váltak. A magyar népgazdaság általános helyzetét s fejlődésének ütemét legjobban valóban második ötéves tervünk eddig eltelt első négy évi teljesítésének fő adataival szemléltethetjük. A négy esztendő alatt, mint erről már ismételten szó volt, a nemzeti jövedelem 23 százalékkal, az ipari termelés 40 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 10 százalékkal* az áruszállítás 32 százalékkal növekedett. A beruházásra és felújításra fordított összeg 1964-ben kereken 26 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban. A négy év alatt a termelékenység az állami iparban 22 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági felvásárlás 26 százalékkal emelkedett. Ugyanezen (Folytatás a 2. oldalon)
