Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-11 / 35. szám
4 fÖLNA MEGYEI NGPŰJSAG 1965. február 11. Tizenhét éves álom Tizenhét éve alszik egy chicagói lány. Az orvosok sehogyan sem tudják felébreszteni Patrícia Meggirt 1947. január 27-én az amerikai katonai hatóságok értesítették, hogy vőlegénye egy gyakorlat .alkalmával életét vesztette. A lány éppen a lépcsőket mosta. Amikor átvette az értesítést, elindult a konyhába, hogy elolvassa. Munkaadója később elmondta, hogy a lány egy ideig meredt szemmel nézett maga elé, és hatalmasakat ásítozott, aztán felment a szobájába, lefeküdt és rögtön elaludt. Amikor két nap és két éjjel után sem ébredt fel, orvost hívtak. Az megpróbálta felébreszteni. de nem sikerült. Múltak a hetek, s ágyához nap nap után érkeztek a szakorvosok a világ minden tájáról. Az esettel még a New York-i orvoskongresz- szuson is foglalkoztak. Ez ugyanis, ha ritka is. nem egyedülálló. Eddig is előfordultak már ilyen furcsa jelenségek, és az orvosok mindenáron szerették volna tisztázni az okát. Akin nem fog az idő A legfeltűnőbb eset egy norvég asszonnyal, Augusta Langarddal történt meg. Ez az asszony 1919. február 8-án reggel hat óra tájban kislányt hozott a világra. Mindaddig semmi különös dolog sem történt vele. Hat óra 28 perckor a fiatal anya mély álomba merült, s aludt, aludt rendületlenül. A kis norvégi halászfaluba több ismert oslói egyetemi tanár is elment, hogy megvizsgálja, arra azonban senki sem volt képes, hogy felébressze. Szerencsétlen férje. Prederick Langard tehetetlenül ült ágya mellett, s nézte, nézte, remélve, hogy végül felébred. Szegény beleőszült a várakozásba, Az asszony pedig nyugodtan, szinte mozdulatlanul feküdt ágyában, és aludt. A kislány időközben felcseperedett, férjhez ment, és ő is anya lett. A legkülönösebb az volt, hogy miközben az asszony környezete lassan öregedett, ő változatlan maradt, mintha rajta nem fogna az idő. Évek teltek el, és még mindig olyan volt, mint 1919-ben amikor elaludt. Az élet legszebb évei Auguszta végül 1941. november 23-án felnyitotta szemét és megszólalt: — Oh, Frederick, alighanem késő van. A gyerek biztosan éhes. Add ide, hogy megszoptassam. Amikor felült ágyában, és jobban széjjel nézett, megrökönyödve látta időközben megőszült férjét. s az ismeretlen fiatalasszonyt, aki vele volt. Alig tudta elhinni, hogy az ő lánya. Huszonkét éven át aludt megszakítás nélkül, mégis úgy tűnt neki, mintha az előző este feküdt volna le. Amikor elaludt 26 éves volt, amikor felébredt 48. Azt lehet mondani, hogy átaludta élete legszebb éveit. A következő napokban azonban furcsa dolog történt vele: rohamosan öregedni kezdett. Úgy látszott, a természet pótolni akarja az elmulasztottakat. Egy évvel1 később Auguszta húsz évvel idősebbnek látszott, mint ébredése napján. Még öt évet élt. s 1946. októberében halt meg. ö volt az az asszony, aki a világon a leghosszabb ideig aludt. Betegségének oka és mibenléte azonban megfejthetetlen rejtély maradt az orvosok számára. , Az első ilyen esetet annak idején Németországban jegyezték fel. Gesina Meyerrei, egy Bréma környéki paraszt lányával történt a különös dolog. 1857-ben. 19 éves korában mély álomba merült, s teljes harminc hétig nem ébredt fel. Ébredése után hat éven át semmi különös dolog nem történt vele. Akkor megint átaludt néhány kisebb időszakot, négy, ti-1 zennégy, huszonhat napot. Az orvosok tehetetlenek voltak. Amikor magától felébredt, folytatta nehéz paraszti munkáját, mint a többiek. I 1886-ban — Gesina akkor már 38 éves volt — lefeküdt a krumpliföldön, ahol dolgozott, és azonnal elaludt. A szülők hazavitték. A lány ettől fogva megszakítás nélkül aludt 17 éven át. Végül megint felébredt. Betegsége semmilyen nyomot sem hagyott rajta. Nyolcvan évig élt, és aggkori elgyengülésben halt meg. Miért égett le a bonyhádi templom tornya? — Tűzoltók a füzekről — Az elmúlt év tűzeseteinek sta- okokhoz kapcsolódó tanácsokkal tisztikája igen szomorú. Az em- is szolgálnak: béri gondatlanság játssza a főszerepet. Gyerekek előtt ne hagyjanak tűzszerszámot. És felügyelet nélAz 1964-ben keletkezett 118 kul ne hagyja senki az aprosá- tűzeset nem több az 1963. évinél, gokat. Éghető könnyen gyűlő A kár szempontjából azonban fi- anyagokat ne tartsanak tűz melNe várják meg, míg a kéményseprők észreveszik a szabálytalanul beépített fagerendát. A házgyelemre méltó a mintegy 200 ezer lettforintos növekedés. Az összes tűzkár összege megyénkben egymillió forint. ... , , ~ tulajdonosok érdeke a gerendák A gyermekjátékból keletk eltávolítása. Ilyen tűz szinte el- tüzek állnak az első helyen, lyen jj^pzelhetetlen következményétől 24 esetben történt. A második he- csak a v^jetlen mentette meg az lyet a szabalytalan építkezésből művelődési házban szóraadódóak foglaljak el. Tizenkilenc tavaly szilveszterkor. Ha esetben okozott tüzet a beépített [j észre nem veszik a be- fagerenda. Gondatlansag az is, tüzesedett gerendát, éjfélre a tán- amikor éghető anyagokat helyez- coj^ tömeg fejére szakadhatott nek közel a kályhához, tűzhelyhez. Tavaly 18 ilyen tűzhöz kellett kivonulni a tűzoltóknak. volna a mennyezet. A villámhárítók szigorú megvizsgálása sem felesleges. A szab A statisztika még egy adata ványokat itt is be kell tartani. A igen figyelemre méltó: a tűz- bonyhádi templom tornya azért esetek mintegy 30 százaléka ház- égett le, mert két levezető helyett táji területeken keletkezett, és csak egy volt, s a kupolát nem negyedrésze a lakóházakban pusz- földelték. Megéri, ha a szerfás is- tított. Ez szorosan kapcsolódik az tállókra is felszerelik a villámemberi gondatlansághoz. A társadalmi tulajdon védelmének fokozódását mutatja, hogy a közös gazdaságokban keletkezett tűzesetek száma csökkent az elmúlt évben. A tűzrendészet szakember- nemcsak statisztikával, hanem az hárítókat, különösen villámjárta helyeken. Vonatkozik a fokozottabb óva- f-sság a dohányzókra és a ha fórban gazt égetőkre is. Csak így --nyelhetjük, hogy az idei év sta- ' -ztikája jobb képet mutat. Sz. E. A CSALÁDIRTÚ grófné A méreggel elkövetett bűntettek története messze visszanyúlik a múltba. A régi krónikák számtalan esetet jegyeztek fel. A sok közül kiragadunk egyet. Csaknem háromszáz évvel ezelőtt játszódott le Párizsban. Főszereplője, Marie Madeleine de Brinvilliers grófnő a családírtó grófné néven kapott helyet a bűnözés történetében. A grófné apja Antoine d’ Aub- ray, Párizs helyettes városbírója nagyon szigorúan nevelte gyermekeit. Amikor Marie Madeleine elérte 21 éves korát, apja kijelölte jövendő férjét Antoine Gobelin de Brinvilliers gróf személyében. Több mint 10 évig nem történt említésre méltó esemény a fiatal grófné életében. De 1659-ben a gróf egy hadjáratról visszatérve bemutatta feleségének Jean Bap- tiste Sainte-Croix századost. Attól kezdve teljesen megváltozott az élet a Brinvilliers palotában. A daliás termetű fiatal tiszt egy csapásra meghódította a grófnét. Hamarosan átvette az udvarmester szerepét. Kidobatta a palotából a régi bútorokat, egy sereg kézművessel átalakíttatta és újra berendeztette a palotát, egyenruhás livrébe bújtatta a személyzetet. A palota istállója hamarosan szűknek bizonyult az elegáns fogatok és a nemes paripák részére. Marie Madeleine apja nagy aggodalommal figyelte a változást, a nagy pazarlást. Első lépése az volt, hogy a grófot megfosztotta attól a jogától, hogy tekintélyes hozományával. Ez természetesen nem maradt következmények nélkül. Brinvilliers gróf teljesen elhidegült feleségétől, másutt keresett vigasztalást, és a házasság pusztán csak azért nem bomlott fel, mert akkor még nem ismerték a válópert és a válást. A grófné egyre kevésbé titkolta Sainte-Croix századossal való viszonyát. Bőkezűen kifizette szeretője kártyaadósságait, és ugyanolyan bőkezűen pénzelte költséges kedvtelését, a vegyészetet is. Mert Sainte-Croix egészen komolyan foglalkozott ezzel az akkor teljesen új tudományággal. Brinvilliers márki nem törődött felesége egyre botrányosabb viselkedésével, ám Antoine d’ Aubray városbíró számára nem volt közömbös, hogy mit beszélnek a lányáról. Többször figyelmeztette, hogy szakítson szeretőjével, és amikor a figyelmeztetés nem használt, igénybe vette bírói hatalmát. Egy alkalommal, amikor a szerelmes pár nyitott hintóbán vé- gigkocsizott Párizs főutcáján, a városbíró emberei letartóztatták Sainte-Croix századost és a Bas- tille-ba zárták. Marie Madeleine semmivel sem árulta el, hogy abban a pillanatban meggyűlölte apját, és halálos bosszút esküdött ellene. Annál is inkább, mert fényűző életmódja a tönk szélére juttatta és sürgősen szüksége volt az apai örökségre. A párizsi előkelő társaság nagy meglepetésére röviddel később kibékült apjával. Kijelentette, hogy töredelmesen megbánta addigi életmódját, megígérte, hogy szakít szeretőjével. A főbíró hitelt adott legkedvesebb gyermeke fogadkozásainak. Sainte-Croix hamarosan szabadlábra került. Senki sem sejtette, hogy a szerelmesek titokban találkoznak, méspedig a Place Mnubert egyik zsákutcájának végén berendezett titkos laboratóriumban. Ott szerelmeskedtek, és ott szőtték gyilkos tervüket. Sainte-Croix sokkal megfontoltabb és óvatosabb volt, mint szeretője, a szép grófné. Sok mérget ismert, de főképpen gyorsan ölő mérgeket. D’ Aubray azonban hatalmas termetű, makkegészséges ember volt. Hirtelen halála egészen biztosan gyanút keltene. — Olyan mérget kell találni, amely lassan végez vele, s rejtve marad az orvosok szeme elől — mondta a grófnénak. Ilyen méreggel nem voltak tapasztalatai, tehát előbb tapasztalatokat kellett szerezni... A PÁRIZSI KÓRHAZAK ANGYALA A Hotel Dieu és a La Charité nevű nagy párizsi kórházakban akkoriban leírhatatlan nyomor uralkodott. A betegek négyesével- ötösével feküdtek egy ágyon, megoperáltak, fertőzöttek, haldoklók egy rakáson. Ellátást nem kaptak, azt ették, amit hozzátartozóik, vagy kegyes adakozók hoztak a kórházba. Egy napon szürke köpenybe burkolt, előkelő hölgy jelent meg a La Charité kórházban. Kosarából finom falatokat, zamatos bort osztott a betegeknek. Részvétteljes hangon érdeklődött betegségük, családi körülményeik felől, s bátorította, bíztatta őket. Attól kezdve nem múlt el nap, hogy Brinvilliers grófné ne látogatott volna el a kórházba. — Megjött az angyal — suttogták a betegek egymásnak, amikor a kórterem ajtajában megjelent. Akkoriban könnyen és gyorsan haltak az emberek a kórházakban. A párizsi kórházban nem tűnt fel senkinek, hogy akik ettek az „angyal” hozta ételből," vagy ittak a borából, néhány nap múlva keserves kínok között kiszenvedtek. Az „angyal” mindig mély részvéttel vette * tudomásul, ha valamelyik pártfogoltját nem találta az élők között, és többiektől megérdeklődte, mikor, hogyan és milyen körülmények között halt meg az a sápadt arcú, vagy a sarokágyban fekvő szakállas férfi... Jól megjegyezte a hallottakat, s a kórházból egyenesen a titkos laboratóriumba sietett, ahol feljegyezte, melyik méreg, mennyi idő után és hogyan fejti ki hatását. Végül, amikor a grófné és szeretője úgy vélték, hogy elegendő tapasztalatot szereztek és tisztában vannak az egyes mérgek hatásával, elmaradtak a kórházi látogatások. Kiválasztották a legmegfelelőbbnek tartott mérget és elhatározták, hogy még egy utolsó kísérletet végeznek vele, mégpedig olyan személyen, akin a legtüzetesebben megfigyelhetik a méreg hatását. Erre a kísérletre Francoise Rousselt, a grófné fiatal komor- náját szemelték ki. A komorna nem tudta mire vélni, hogy úrnője olyan szíves lett hozzá. Többször megkínálta egy pohárka édes borral, máskor cukrászsüteménnyel, kedveskedett neki. Még akkor sem fogott gyanút, amikor nem sokkal később állandóan heves gyomorgörcsök gyötörték. Francoise Roussel hónapokig lebegett élet és halál között. A grófné nem engedte kórházba szállíttatni, maga ápolta a leggondosabban, hogy minél pontosabban megfigyelhesse a méreg romboló hatását. — Most már mindent tudok, amit erről a méregről kell! — mondta egy nap a szeretőjének. — Elérkezett az idő... 1666 pünkösdje előtt nagy izgalom uralkodott Offrémont kastélyban; a kastély ura d’ Aubray városbíró a szokásosnál egy hónappal korábban érkezett vidéki birtokiára üdülni. Az úr korai megérkezése izgalmat, egészségi állapota viszont aggodalmat keltett a személyzet körében. — Urunk nyilván beteg — mondta a szakácsnő. — Mintha tavaly óta évekkel öregedett volna. — Valami nagy baja lehet — erősítette a lovász. — Már itt van öt napja és még egyszer sem lovagolt ki. Még nem is járt az istállóban. A főbíró türelmetlenül várta a lányát. A Szilveszter esti családi vacsora óta, amikor először érzett heves gyomorgörcsöket, leánya szeretettel gondoskodott róla. Sajátkezűleg készítette el az orvosok által javallt könnyű ételeket, ő maga adta be neki az előírt orvosságokat. Leánya tanácsolta, hogy még a nyár előtt költözzön Offrémont-ba. — Mihelyt lehet, utánad jövök, és ápollak — ígérte. — A gyerekeket is hozd magaddal. A városbíró nagyon szerette kis unokáit. Nem sokkal később Marie Madeleine gyermekeivel együtt megérkezett a vidéki kastélyba. Attól kezdve ő főzte, ő szolgálta fel apja ebédjét. Ám a leggondosabb ápolás sem segített a városbírón. Szeptemberben meghalt. Orvosai gyanúsnak találták halálának körülményeit. Emiatt felboncolták holttestét, de belső szervein nem észleltek olyan elváltozást. amiből mérgezésre következtethettek volna. Marie Madeleine híven eljátszotta a vígasztalhatatlan gyászoló gyermek szerepét. Szerepéből még akkor sem zökkent ki, amikor felbontották apja végrendeletét, és megtudta, hogy a tekintélyes családi vagyon nagy részét nem ő, hanem két bátyja örökölte. Ü.I TERVEK, Ü,I GYILKOSSÁGOK, ÜJ SZERETŐ Három évvel később szorult anyagi helyzete arra kényszerítette a grófnét, hogy két fivérét is eltegye láb alól. Sainte Croix ezúttal nemcsak a mérget bocsátotta rendelkezésére, hanem megbízható cinkost is talált, régebbi lakája, La Chaussee személyében. Valamilyen úton-módon lakájként becsempészte cinkosát a d’ Aubray fivérek házába. La Chaussee nem volt olyan könnyűkezű. mint megbízója. Egy alkalommal majdnem végzetes hibát követett el. Túl erős mérget tett a konyakosüvegbe, amelyből az idősebb d’ Aubray-nak, — az új párizsi városbírónak — töltött. D’ Aubray gyanúsnak találta az ital ízét. — Mit adtál be nekem, te gazember? — kiáltott a lakájra. La Chausse a legnagyobb hidegvérrel ivott egy csöppet a mérgezett italból. — Úgy látszik tévedésből a gyomorcsöppeket tartalmazó üveg bői töltöttem — mentegetőzött. Észak-franciaországi birtokán Marie Madeleine grófné izgalommal várta a híreket Párizsból. Végre, egy forró, augusztusi napon megérkezett a várva várt levél. Heves mozdulattal felbontotta, és nagy örömmel olvasta a „hű szolga” jelentését a D’Aubray fivéreik kínos haláláról. Könnyek csillogtak szemében, amikor gyermekeinek elmondta, hogy két szeretett nagybátyjuk meghalt. (Folytatjuk)
