Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-11 / 35. szám
TOLNA MEGYEI. VILÁG PROLETÁR!«. EGYESÜLJETEK i NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Melyek a legjobb közös gazdaságok n 3. o. XV. évfolyam, 35. szám. ARA: 60 FILLÉR Az orvos panaszkodik 5. o. Az NB III sorsolása 6. o. Csütörtök, 1965. február 11. J A költségvetés az országgyűlés előtt Szerdán délelőtt 11 órakor ösz- szeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés elnöke kegye- letes szavakkal emlékezett meg az országgyűlés legutóbbi ülésszaka után elhalálozott Boros Antal, Bács-Kiskun megyei képviselő munkásságáról. Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy a forradalmi munkásparaszt kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalás céljából az országgyűlés állandó bizottságainak kiadta, s a képviselők között szétosztatta. Az országgyűlés ezután — az elnök javaslatára — az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s megtartotta költségvetési expozéját. daságosabb, ugyanakkor nagyobb ütemű termelés kiindulópontja lehet. A tervben előírt mérsékeltebb célok elérése épp ezért nem könnyebb az előző évek feladatainál. Nagy körültekintést igényel a mezőgazdasági tervek összeállítása. A biztonságos tervezésre való törekvés itt különösen helyénvaló. A terv a mezőgazdasági tér-« melés 1.5—2 százalékos emelésével számol. Az előirányzat teljesítése feltételezi a földek gondos és időbeni megmunkálását, a rendelkezésre álló eszközök és gépek hatékony felhasználását, a betakarítás és értékesítés jól előkészített és szervezett elvégzését. A költségvetés kiadásai csaknem hét százalékkal haladják meg az előző évit Timár Mátyás pénzügy miniszter s Népgazdaságunk alapjai erősek és egészségesek Második ötéves tervünk utolsó évébe léptünk. Az elmúlt négy esztendőre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy népgazdasá-. gunk fejlődése jelentős — kezdte beszédét a pénzügyminiszter. — Nemzeti jövedelmünk a négy év. alatt 22—23 százalékkal emelkedett. Az állami ipar termelése 40 százalékkal, ezen belül a vegyiparé 70 százalékkal nőtt. Sikeresen haladt előre a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a szövetkezeti nagyüzemek megszilárdítása és közben a mezőgazdasági termelés mintegy 10 százalékkal növekedett. Hatalmas összegeket fordítottunk beruházásokra. Működésbe léptek olyan nagy létesítmények, mint a Berentei Vegyiművek pvc-üzeme, a Szőnyi Kőolajfinomító egymillió tonna kapacitású új üzemrésze, a Dunai Vasmű meleghengerműve, az Egyesült Izzó váci képcsőgyára, a Dunai Cement- és Mészmű, a Dunai Szalmacellulóze Gyár, a Békéscsabai Hűtőházi A munkások és alkalmazottak reáljövedelme 18 százalékkal volt magasabb 1964-ben, mint 1960- ban, a parasztság fogyasztásának reálértéke pedig ugyanezen idő alatt 12—13 százalékkal emelkedett. Megváltozott a lakosság kiadásainak összetétele, a tartós fogyasztási cikkek forgalma 4 év alatt csaknem 50 százalékkal emelkedett. A magyar állampolgárok külföldi utazásainak száma az 1960. évi mintegy 300 000-rel szemben 1964-ben megközelítette a másfél milliót. A takarékbetétállomány a négy év alatt 5,5 milliárd forintról 16,8 milliárd forintra nőtt. Szociális és kulturális intézményeink költségvetése 1964-ben 34 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Jelentős eszközöket fordítottunk ezekben az években honvédelmünk korszerűsítésére. Eredményeinket népünk gyümölcsöző munkája. a párt helyes politikája tette lehetővé. E sikerek a szocialista és a tőkés országokban is erősítették hazánk nemzetközi tekintélyét. Mégis megállapítható, hogy fejlődésünk nagyobb is lehetett volna, ha a termelőmunkában a gazdaságosság, a hatékonyság, a szükségletek jobb kielégítése, általában a termelés minőségi követelményei következetesen érvényre jutnak, ha irányítási rendszerünkben kevesebb lett volna a fogyatékosság, ha beruházásainkat nagyobb koncentráltsággal, és hatásfokkal hajtottuk volna végre, ha a részérdekek sokhelyütt nem előzték volna meg a népgazdaság egészének érdekeit. Az elmúlt négy év fejlődésének pozitív vonásai és hiányosságai jellemzik 1964. évi tervünk és költségvetésünk végrehajtását is. A termelés és a forgalom mennyiségi növelésének előirányzatait a legtöbb területen teljesítettük, de nem a kívánt hatásfokkal. A gazdálkodás minőségi fejlődésére jellemző mutatók — a termelékenység, az önköltség, stb. — ugyanis nem alakultak kielégítően. Ennek következményei az állami költség- vetésben és külkereskedelmünkben is tükröződnek A vállalatok gazdálkodásában elmaradás tapasztalható az önköltségcsökkentés terén. Az iparban a termelékenység emelkedése — az ötéves tervben átlagosan előírt 70 százalék helyett — csak valamivel több mint fele részben volt forrása a többlettermelésnek. Beruházásokra nagyjából a tervezett összeget fordítottuk, számos lótesítméey.- azonban a tervezettnél drágábban és később valósult meg. Az eszközök koncentrálásában az építkezések meggyorsításában nem értük el a kívánt előrehaladást. A mezőgazdasági termelésben a fő figyelem 1964-ben a kenyérgabona-szükséglet biztosítására összpontosult és az erőfeszítések eredményesnek bizonyultak. A mezőgazdaság termelése körülbelül 2 százalékkal volt magasabb 1964-ben az előző évinél, összességében azonban nem érte el a tervezettet. Külkereskedelmi forgalmunk mind a szocialista, mind a gazdasági fejlődés útjára lépett országokkal és a fejlett tőkés országokkal is erőteljesen bővült. Az 1964. évi állami költségvetés bevételei és kiadásai lényegében a tervnek megfelelően alakultak: a teljesítés aránya egyaránt 99.8 százalék volt, a tervezetthez képest azonban a költség- vetés belső arányaiban eltolódások következtek be. Az 1964. évi költségvetés az elmondottak eredményeként némi bevételi többlettel zárult. A termelés mérsékeltebb emelésének megfelelően mintegy 3 százalék a nemzeti jövedelem emelkedésének előirányzata. Ezzel arányos a felhasználás is. Bár a beruházások volumene 1965-ben az előző évihez mérten nem nő, a második ötéves terv időszakában még így is lényegesen többet fordítunk beruházásra, mint amennyit az ötéves tervben előirányoztunk. A lakosság fogyasztása tekintetében a feladat az eddig elért eredmények megszilárdítása. A népgazdasági terven alapulnak az államháztartás előirány- zfltsi Is Az előterjesztett 1965. évi állami költségvetés kiadásai megközelítik a 98 milliárd forintot és mintegy 6,8 százalékkal haladják meg az előző évit. A többlet körülbelül háromnegyed része a növekvő vállalati és termelőszövetkezeti pénzellátást és a felhalmozási célokat szolgálja; j, körülbelül egymilliárd forinttal több jut a szociális, az egészségügyi és a kulturális intézmények s- "'•.ségleteinek kielégítőére. A védelmi kiadások csökkennek. A közületek kiadásai az előző évek 7—9 százalékos növekedési ütemével szemben most csak 3 százalékkal nőnek. A kiadásoknak ez a megoszlása megítélésünk szerint megalapozza az előrehaladás pénzügyi feltételeit. Az előirányzat szerint elsősorban a vállalatoktól származó bevételek növekednek — összességükben 5,2 milliárd forinttal. A népgazdasági mérlegek és az államháztartás egyensúlyának biztosítására több fontos intézkedés született. A vállalatok jövedelmezőségének növelésére új rendelkezéseket adtunk ki a munkaerő-, a bérgazdálkodásra, az anyag- és készletgazdálkodásra vonatkozólag. Ezenkívül a költségvetés bevételeit növelő és a takarékosabb gazdálkodást biztosító egyéb határozatok is születtek. Legfontosabb feladataink A fő cél a gazdálkodás minőségi mutatóinak javítása Az említett eredmények és problémák meghatározzák további munkánkat, az 1965. évi népgazdasági terv és államháztartás előirányzatait is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján következetesebben, határozottabban kell fellépnünk a fogyatékosságok ellen, amelyek a termelés és felhasználás területén jellegzetesek. A fő cél most a gazdálkodás minőségi mutatóinak javítása. Nyilvánvaló, hogy az állam kiadásait csak olyan arányban növelhetjük, amilyen mértékben biztosítjuk hozzá a szükséges hazai bevételi forrásokat. A bevételek megfelelő alakulásának pedig az a kulcsa, hogy nagyobb energiát fordítsunk a termelékenységre, a munkaszervezettségre, az önköltségcsökkentésre, a termékek minőségére, a jobb készletgazdálkodásra, az exportfeladatok teljesítésére. Az 1965. évi népgazdasági terv ennek jegyében készült. A terv az ipari termelésnek az előző éveknél kisebb mértékű, 4.2 százalékos növelését irányozza elő. Ezen belül az egyes ágazatok eltérő módon fejlődnek. A leggyorsabban, 9.3 százalékkal a Nehézipari Minisztérium vegyiparának termelése bővül. A korábbiaknál lényegesen kisebb a növekedés a gépiparban és az építőiparban. E két területen különösen fontos a műszaki színvonal és hatékonyság növelése, mert ez a továbbiakban a helyesebb összetételű, gazTisztelt országgyűlés! A következőkben az előttünk álló legfontosabb feladatokról szeretnék beszélni. Elsőnek az állami vállalataink tevékenységével kapcsolatos követelményekkel kell foglalkozni, mert elsősorban a termelés területén mutatkozó problémákat kell megoldanunk, ahhoz, hogy a további években gyorsabban haladjunk előre. Költségvetés előirányzatai szerint állami vállalatainknak 1965. évben 38,1 milliárd forint nyereséget (az összes «állami bevételek 38,9 százalékát), forgalmi adó címén 17,9 milliárd forintot (a bevételek 18,2 százalékát), eszközlekötési járulékként pedig több mint 10 milliárd forintot (10,2 százalék) kell befizetniük. A költségvetési kötelezettségek teljesítése jelentős erőfeszítést követel vállalataink vezető gárdájától és dolgozóitok A nyereség növelésének egyik fontos előfeltétele a termelékenység emelése, a munkaerő- és bér- gazdálkodás megjavítása. Olyan periódusba jutottunk, amikor a munkaerőelLátás eddigi forrásai falun és városon egyaránt kimerülőfélben vannak. Tűrhetetlen, hogy míg egyes területeken állandósult munkaerőhiánnyal küzdünk, vállalataink nagy részénél jelentős belső tartalékok vannak. 1964-ben az állami iparban terven felül mintegy 11000- rel nőtt a létszám. A sokhelyütt fellelhető belső munkanélküliség demoralizáló hatással van azokra, akik munkájukat rendesen elvégzik. A Munka Törvénykönyvének közelmúltban történt módosítása lehetőséget nyújt a meg nem felelő, vagy az adott munkahelyen feleslegessé vált munkaerők elbocsátására. Vállalatainknak élni kell ezzel a lehetőséggel. Az átcsoportosítás szervezett lebonyolítása lehetséges és szükséges. Ezt támasztja alá az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi a létszámcsökkentésből eredő bérmegtakarítás egy részének az átlagbérek emelésére fordítását. A népgazdaság egészében nem csökken a munkaalkalom, hiszen az összes foglalkoztatottak száma ebben az évben is terv szerint körülbelül 43 000-rel nő. A termelékenység emeléséra másik tennivaló a munkanormák felülvizsgálata. (Folytatás a 2. oldalon)
