Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február 5. Á római írnok sírja Páratlan tudományos értékű régészeti lelet Dunaújvárosban Jelentették az újságok, hogy Dunaújváros mellett, az egykori Intercisa nevű római katonai táborban a régészek megtalálták egy római írnok sírját, a foglalkozását jelképező tárgyi leletekkel. A hír nagy érdeklődést váltott ki nemcsak az olvasóközönség körében, hanem a tudományos világban is, hiszen az évszázadok óta Európa különböző vidékein végzett ásatások során római írószerszámmal még nem találkoztak a régészeik (Amint időközben megtudtuk, már több külföldi tudományos intézet is érdeklődik a ritka s felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékű lelet iránt.) Dr. Makkay János régésszel, a dunaújvárc. -atások egyik vezetőjével bes égettünk az érdekes felfedezésről, — Intercisa rendkívül gazdag rómaikori- lelőhely — mondotta Maklkay János —, mert Róma viamint az alsó képünkön is látható kis fatálcácska, tollszárnak kivájt félhenger-alakú üreggel.) A dunaújvárosi lelet a régészetnek régi feltételezését igazolja — folytatta Makkay dr. — Korábban is tudtuk, hogy a rómaiak a maihoz hasonló írószerszámmal írtak, hiszen a papírusztekercsekre másként nem is nagyon lehetett volna. Az írószerszám anyagáról, alakjáról, kiképzéséről azonban fogalmunk sem volt. Még a leggazdagabb lelőhelyeken sem találtak eddig ilyet. Hirbet—Qum- ramban például, ahol 1949-ben felfedezték a híres Holttengeri tekercseket, amelyek az időszámítás előtti I. és II. századból származtak, megtalálták a római írnokok írószobáit, a másolópadokat. amelyekben írtak, az íráshoz szükséges vonalzóikat és a — feltehetőleg bogyók levéből sajtolt — tintát, íróeszköznek azonban között állt itt a katonai tábor. Intercisa (amelynek emlékeiből egyébként a közelmúltban kiállítás is nyílt a dunaújvárosi mú- zeúmban) Pannónia legkeletibb szélének római „végvára” volt, az ide vezényelt egységek — cohor- sok, légiók — vigyáztak a birodalom biztonságára. Megszoktuk tehát. hogy a gazdag katonai település a legkülönfélébb tárgyi emlékeket rejti sírjaiban. Találtunk már díszes kivitelű szarkofágokat, ékszerek egész garmadát, nagyértékű szobrokat, freskótöredékeket, sőt 'felfedeztük egy bazilika romjait is. Irótollat. tolltartót azonban még nem látott régész, — nemcsak Intercisában, de tudomásunk szerint sehol a világon. Azért van különös jelentősége ennek a leletnek. 1964-ben tárták fel a görögországi Thébában a mondabeli Kadmos király palotájának egyik szobáját, éppen az írnokok helyiségét, de íróeszközt itt sem találtak. Ezért van kivételes jelentősége a dunaújvárosi leletnek, mert a világon ma ez az egyetlen rendelkezésünkre álló ókori írószerszám. Hogy ki volt a férfi, (csontváza a felső képünkön), aki mellett megtalálták? E tekintetben egészen pontos választ nem lehet adni. Majdnem biztos, hogy katonai írnok volt a foglalkozása, hiszen a római temetkezési szokás szerint mindig a halott mellé temették foglalkozásának néhány eszközét. A papírusztekercset jelenleg a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem ókortörténeti tanszékének tudósai vizsgálják: néhány hónap múlva feltehetőleg megfejtik a rajta lévő írásjeleket. T. I. A halott mellett feküdt a sírban a nádból kiképzett tollszár a tollheggyel, a tolltartó és egy bronzból készült tintatartó, beszáradt tinta nyomaival. Az egész leletegység háromszorosan körül volt tekerve papirusszal, amelyen írásjeleket fedeztek fel. A régészek rendkívül óvatosan tisztogatták meg az eddig még nem ismert formájú tárgyat s legnagyobb meglepetésükre bukkant elő a tollszár és a tolltartó. (Természetesen nem valamiféle manapság használatos iskolai tolltartóra keld gondolni; Dr. MAKKAY JÁNOS felv. Az É. M. 41. sz. Állami Építőipari Vállalat budapesti munkahelyeire felvesz azonnali belépéssel KŐMŰVES. ÁCS, ÁLLVÁNYOZÓ, SZAKMUNKÁSOKAT, férfi, női segédmunkásokat, férfi mezőgazdasági tsz-tagokat, brigádokat (tsz-vezetőség által meghatározott időre) földkitermelési munkára. Napi kétszeri meleg étkezést, szállást biztosítunk. A jelentkezőknek munkakönyvét, munkavállalási engedélyt kell hozniok. Jelentkezni lehet: Budapest, V., József Attila u. 18. sz. (137) Olvassa, terjessze \ TOLNA MEGYEI Népújságot! —A „banánpióca" regénye Több száz ezren látták a televízióban a Wolfgang Schreyer regénye nyomán készült NDK tv-filmet, amely a Guatemala elleni imperialista agressziót mutatta be. „A zöld szörny” azonban Közép-Amerika igazi ura, a United Fruit Company sötét történetének csak egyetlen epizódját elevenítette fel. Hogyan született az egyik leghatalmasabb amerikai monopólium, hogyan szívja a „banánpióca” évtizedek óta a latinamerikaiak vérét, hogyan dolgozik együtt az amerikai titkosszolgálattal? Cikksorozatunk ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni. S egy legújabb hír: guate- malai partizánok felrobbantották a United Fruit egyik vasútállomását ... 1. EGY HAJÓT MEGRAKNAK BANÁNNAL Az eredeti „ötlet” egy Lorenz Baker nevezetű hajóskapitánytól származott: 1870-ben Jamaicából Bostonba indult vitorlás hajójával, s mivel nem akart napokig üresen hajózni, megrakta azt banánnal. Bostonban olyan keletje lett a banánnak, hogy egy Pres- ten nevű emberrel „gyümölcs- szállító” társaságot alapított. Évekkel később társultak Minor Cooper Keith vasútépítő kalandorral — s ezzel elindult hódító útjára a United Fruit Company. De előbb mutassuk be Cooper Keith vasútmilliomost, aki Henry Meiggs nevű nagybácsijától tanulta a dollárfiaztatás mesterségét; — Fiam, csak a vasútnak van jövője, hidd el nekem — mondta egy alkalommal a nagybácsi a huszonegy éves Keithnek. — Ha ezt az üzletet átveszed tőlem, elindulhatsz a dollármilliók felé... Henry bácsi San Franciscóban a nagy aranyláz kalandorain gazdagodott meg, s amikor spekulációi miatt Chilébe szökött, felcsapott vasútépítőnek. Éhbérért dolgozó indiánokkal felépítette a Santiago—Valparaiso közötti vasutat. A costa-ricai kormány ajánlatát azonban már átruházta unokaöccsére, az ifjú Keithre. Cooper Keith a Rio Grande dél Norte torkolatában levő és mosz- kitóktól hemzsegő Padre-szigeten sertéshizlaldát állított fel, s hallal etette a disznókat. A szúnyo- gok-verte Padre-sziget gyorsan fiaztatta Keith dollárjait, 1871-ben — a nagybácsi tanácsára — nagyobb üzlet után nézett. A Moszkitó-öböl partjára hajózott, megtekintette Port Limon kikötőjét és az 1200 méter magasan fekvő costa-ricai fővárost, San Jósét. Ezt a két várost kellett összekötnie vasúttal — mocsarakon és hegyeken keresztül. Munkásokat hiába keresett Costa- Ricában, mert a spanyolok csaknem egy szálig kiirtották az indián őslakosságot. Az észak-amerikai New Orleansból toborzott hétszáz munkást, de 40 kilométernyi vasútszakasz elkészülte után csupán huszonötén maradtak közülük életben. A sárgaláz ölte meg őket. Keith azonban nem félt a mosziktóktól — a Padre-szigeten is szerencsét hoztak számára. Ügynökeivel Dél-Olaszország- ban szerződtetett kétezer szerencsétlen kivándorlót, s amikor azokat is elvitte a sárgaláz, jamaikai négerekkel pótolta őket. Tizenkilenc esztendő alatt épült meg a Port Limont San Jóséval összekötő costa-ricai vasút. Ezen azóta is banánt szállítanak, s a vasút azóta is az United Fruit tulajdonát képezi... A vasút építése közben feltűnt Keithnek, milyen sok banónliget zöldéi a sínek közelében! Vasútja mentén potom áron megvásárolta a földeket, banánültetvényeket létesített (Bostonban jártakor neki is ízlett a banán...), és betársult Bakerek bostoni vállalkozásába. Pénze, banánültetvényei voltak, saját vasútján és a maga hajóival szállította az Egyesült Államok keleti partjainak kikötővárosaiba az ízletes gyümölcsöt. De Keithnek és az új mammut- monopóliumnak, a United Fru- itnak egész Costa-Rica. s annál is több kellett! A diktátor Guardia támogatásával kezébe került egész Costa-Rica: földje, vasútja, kikötője, kormánya... A „banánpióca” étvágya egyre nagyobb lett. a recept bevált és az Egyesült Államok élén álló Theodore Roosevelt a dollárimperializmus furkósbot-politikájával minden segítséget megadott a United Fruit számára.;. 1900 körül már 10 millió dollár tőkével rendelkezett a banánmonopólium, 100 ezer hektárnyi ültetvénnyel, 160 kilométeres vasúttal, tíz gőzhajóval és 14 ezer tehénnel. Gyakorlatilag a United Fruit kezében összpontosult a közép-amerikai országokból az Egyesült Államokba irányuló egész gyümölcskereskedelem, s egyre inkább a „banánköztársaságok” gazdasági és politikai életének irányítása is. Guatemala, Honduras, Nicaragua után a többi kis közép-amerikai köztársaság ugyancsak a United Fruit hálójába került. Az amerikai tengerészgyalogság első hírhedt akcióit a banánmonopólium bostoni igazgatóságának párnázott ajtói mögött határozták el — amikor valamelyik „banánköztársaságban” veszélybe került a United Fruit cég business-e. A tengerészgyalogság és a flotta ezredesei, tábornokai és parancsnokai között a United Fruit megbízható emberekkel rendelkezett, akárcsak a washingtoni kongresszusban, vagy a kormányban. Amikor például 1909-ben Keith számára túlságosan nagy teherré vált a Nicaraguában már tizenöt esztendeje hatalmon levő Zelaya elnök, Keith találkozóra hívta Estrada ezredest: döntse meg Zelaya uralmát, a jutalom nem marad el. Ám a United Fruithez ugyancsak barátságtalan Madriz lett az elnök, mire Keith Washington közbelépését kérte. 2. A DENVER CIRKÁLÓ HONDURASBA INDUL Washingtonban nem haboztak, amikor az United Fruit — vagy más, észak-amerikai monopólium — érdekeiről volt szó. így történt 1909-ben is: Nicaraguában hiába került az elnöki székbe Madriz, ha a „banánpióca” Estrada ezredest akarta. Cooper Keith. a United Fruit (UFCO) mindenható ura közbenjárására amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Nicaraguában és — Estrada lett az elnök. A banántröszt elégedett volt Estradával, hiszen szabad kezet kapott a földek vásárlására, s még az alacsony adókat is mérsékelték, a banánültetvényeket, s a vasutat birtokló UFCO közbenjárására. így aztán, amikor 1912- ben a nincstelen nicaraguaiak felkeltek Estrada uralma ellen, Keith Bostonból ezt telefonálta Washingtonba: — Nem látják, hogy az Államok érdekei veszélyben forognak Nicaraguában? ... Egy hadihajóval mindenesetre rendet teremthetnének! Természetesen nem az Egyesült Államok népének érdekeiről, hanem a United Fruit vagyonáról, érdekeiről volt szó. S az USA kormánya akkor már, mint a hirhedt Monroe-elvben meghirdették, saját birtokaként kezelte az egész amerikai földrészt. Még 1901-ben jelentette ki a washingtoni „fur- kósbot-politika” meghirdetője, Theodore Roosevelt, hogy az Egyesült Államok „egyetlen amerikai államnak sem biztosít büntetlenséget rossz viselkedése esetén”. Annak idején Keith nem hiába fejezte ki személvesen elégedettségét Theodore Roosevelt előtt. S a „rosszul viselkedő” latin-amerikai országokkal szemben azóta is ezt a „furkósbot-politikát” folytatják. A United Fruit kérésére 1912- ben amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Nicaraguában és megvédték Estradát a nép haragjától. A „banánpióca” egyetlen hajszála sem görbült meg.;. így történt Guatemalában, Hon- durasban, Panamában, Kolumbiában is. Hondurast a United Fruit valóságos „zöld börtönné” változtatta, a kontinens egyik legelmaradottabb országává süllyesztette. Mióta a United Fruit létezik, Hondurasban is csak olyan ember maradhat az elnöki székben, aki szabad kezet ad a banántrösztnek. S ha mégsem, Bostonban felírják a „receptet”, amely 1928-ban a Denver cirkáló Puerto Cortezbe küldetését jelentette, amerikai tengerészgyalogsággal; Keith ugyanis saját emberét akarta látni a diktátori székben, s ehhez kellettek az amerikai tengerészgyalogosok.;. A banánmonopólium hatalma egyre növekedett, Cooper Keith a huszas évekre „Közép-Amerika császára” lett, miután sorra tönkretette, vagy fiókjává tette a konkurrens társaságokat. Az ananász fő forgalmazója, a Cuyamel Fruit Co., a Vaccaro, a Standard Fruit and Steamship Company, a Tela Railroad mind szőröstől- bőröstől a United Fruité lett; Természetesen a „banánpióca” sok esetben jobbnak látta, ha más nevekkel álcázva szerepel, a háttérből uralkodik. Keith 1929-ben bekövetkezett haláláig elérte, hogy a Frutera — így nevezik Közép- Amerikában a United Fruit Companyt —, e térségben az észak-amerikai behatolás és uralom fő támaszává vált. Szoros kapcsolat alakult ki a United Fruit és az amerikai titkosszolgálat, a CIA között. A közép-amerikai „banánköztársaságokban” az UFCO és a CIA ügynökei többnyire ugyanezek a személyek. Ez a legszemléletesebben az egy évtizeddel ezelőtti guatemalai eseményeknél bizonyosodott be. Guatemalában a United Fruit hatalmát 1904-ben maga Cooper Keith alapozta meg, amikor a véres kezű Cabrera elnöksége idején megvásárolta a Puerto Bar- rios és El Rancho közötti vasút 136 mérföldnyi szakaszát, s a hátralévő 61 mérföldet kényszer- munkásokkal, katonai felügyelet mellett építette meg. Megszületett a United Fruit legfontosabb leányvállalata, az IRC A: International Railway of Central Amerika, amely azóta a közép-amerikai országok valamennyi vasútvonalát birtokolja, vagy ellenőrzi, Guatemala is a „banánpióca” kezébe került... A guatemalai parasztok életét ezúttal csak egyetlen újsághirdetéssel példázzuk, bár az elmúlt évtizedekben szinte naponta tettek közzé hasonlókat a helybeli lapokban: „Eladó föld a rajta élő parasztokkal és indiánokkal együtt.” Ezt az Imparcial hasábjairól vettük, s elegendő hozzátenni: Guatemala lakosságának nyolcvan százaléka ma is analfabéta és mezítláb jár... A United Fruit sohasem érzelgett, Guatemalát gátlástalanul szipolyozta: amikor egy font banánért 1,7 centet fizettek az ültetvényeken, az Egyesült Államokban már 17 centért, tehát tízszeres (!) áron tették partra. De a villanytelepek, vasútvonalak, a posta és minden a Fruterá- nak jövedelmezett. Ha például valaki Guatemala Cityből az ország másik városába akart egy csomagot küldeni, többe került; mintha azt Európába küldte volna... Mert a United Fruit tízszeres haszonnal dolgozik! (Folytatjuk)
