Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
1365. február 3. ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s Zárszámadás előtt Dunakömlődön Kevés beszédű emberek A zárszámadási közgyűléseiket csendben szokták megtartani. Nem rendeztek hegyen-völgyön lakodalmat, az egy-két vendég, aki évről évre meghívást kapott a zárszámadásokra, közvetlen családtag, vagy rokon volt. Az idei zárszámadási közgyűlést sem verik dobra, a hagyományokhoz híven, csendben tartják meg. A dunakömlődi Szabadság Tsz tagjai általában kevesebbet hallatnak magukról, tsz-ükről, munkájukról, mint akármelyik más termelőszövetkezet. Uhrin Vendel elnöksége 15 éve alatt, ahogy maga is bevallja, a tíz ujján meg tudja számolni, hányszor szerepelt a nyilvánosság előtt. Kevés beszédű ember, de ezt el lehet mondani a többi vezetőről, a f őagrt nómus- ról, állattenyésztőről, de még a pártszervezet titkáráról, Ulbert Sándorról is. Uhrin Vendel a maga szerénységével, egyszerűségével, nem szeret szerepelni. Mások sokkal kisebb eredményekről is tudnak nagyokat mondani. A dunakömgezte el iskoláit. Nem sokat teketóriázik, gyorsan cselekszik. Állategészségügyi intézkedések, sürgős szállítás, vagy más munka, hamar lebonyolítja; Ulbert Sándor párttitkár a tsz- ben. Neki sem kenyere a sok beszéd. A kérdésre, hogy mi a véleménye a tsz gazdasági eredményeiről, a vezetés módszeréről, tömören válaszolt: — Az eredmények alapja a tsz- tagság és a vezetők közötti jó kapcsolat. Nálunk a tsz-ben nincs széthúzás. Gyakran együttesen tartjuk a pártvezetőségi és a tsz- vezetőségi üléseket. Nagyon vigyázunk arra, hogy az intézkedések, határozatok ne keresztezzék egymást. Uhrin elvtárs, a tsz elnöke, 15 évvel ezelőtt kezdte. Azóta élnök nálunk. Az agronómus- nak, ahogy az egyetemről kikerült, ez az első munkahelye. A többi vezetőségi tag is helyi ember, akikre minden körülmények között lehet számítani. — Mint újonnan megválasztott párttitkámak, milyen tervei vannak? s ami a legfontosabb, fiatalember létére nagyon érti a dolgát. Tekintélye van a tagság előtt, mert úgy irányít, hogy azoknak, akik kihúzzák magukat a munkából, megmutatja, hogyan kell dolgozni. Ég a keze alatt a munka. Uhrin Vendel elnök lődi Szabadság Tsz elnöke természetesnek veszi, hogy évről évre növekszik a munkaegység értéke, gyarapszik a tsz és viszonylag jól mennek a dolgok. Szerinte ez így természetes, ennek így kell lenni, minek erről beszélni. — Szűkszavúak vagyunk? Lehet, és ennek talán egyik oka az, hogy munka közben ezt észre sem vesszük. A másik, hogy az eredményekkel soha nem vagyunk megelégedve. Mindig többet szeretnénk annál, ami van. Azt nem mondhatjuk, hogy termelésünk magas szinten mozog, de azt igen, hogy a tagok jövedelmét évről évre biztosítottuk. Nagy dolgokkal szintén nem dicsekedhetünk, de a 15 év alatt termelőszövetkezetünk egyszer sem volt mérleghiányos és fizetési kötelezettségünknek sorra-rendre eleget tettünk. — A zárszámadási mérleg alapján milyen eredménnyel zárják az idei évet? — Zárszámadási mérlegünk elkészült, s jók a kilátások. Valamivel több jut munkaegységenként a tavalyinál — intézi el röviden a kérdésre adandó választ. — És mennyit ért tavaly egy munkaegység? Ez már nem lehet titok. — Tavaly 40 forintot fizettünk, és hogy a mostani zárszámadásunkon mennyi kerül kifizetésre, majd kiderül a „vallatásnál”, helyesebben: a zárszámadási közgyűlésen, amelyre meghívjuk és szívesen látjuk az elvtársakat. Fritz Ferenc főagronómus talán még az elnöknél is kevesebb beszédű. A tagok úgy vélekednek róla: „A főagronómussal? Vele nem lehet összeveszni. Nem beszél, de annál többet cselekszik, Maródi János állattenyésztő beszélt, mert nem ért rá. Jelentést, kimutatást készített az állattenyésztés helyzetéről. Miután pontosságszerető ember, ez is a munkájához tartozik —, igyekezett a kimutatás elkészítésével, hogy határidőre beküldhesse a járáshoz. A fiatalember a tsz-ben nevelődött, s két évvel ezelőtt véA Tisza felső szakaszán apad a víz, de Borsod megye mentén még árad a folyó. Csütörtökig Tokajnál 3 méterrel emelkedett a víz. Záhony és Tiszafüred között kilépett a hullámtérre a folyó és a víz sok helyen már a töltések lábát mossa. Ezen a szakaszon elsőfokú árvízvédelmi készültséget tartanak. A gátakról őrszolgálat figyeli a zajló, áradó folyót. Az egymásra csúszott és összetapadt jégtáblák kisebb torlaszokat, úszó jégszigeteket építettek, amelyek károkat tehetnének a tiszalöki vízierőműben. Ulbert Sándor párttitkár — A pártszervezet egyik igen fontos tennivalója továbbra is az. hogy segítse a gazdaságvezetést. A másik dolgunk a tagság politikai látókörének szélesítése. Továbbra is azt tartjuk szem előtt, hogy a tagság és a vezetők kapcsolata erősödjék. Nem markolunk sokat, de erőnkhöz mérten kihasználjuk a lehetőséget. Dunakömlődön a tsz-tagok nemigen látnak a vezetők részéről huzavonát, sok felesleges tanakodást. Gyors intézkedést látnak, és ez kihat munkájukra. Nincs egymásra várás, azért megy jobban a munka, mert keveset beszélnek, és többet cselekszenek. Ezért megkezdte a munkát két kis jégtörő hajó, hogy feldarabolja az úszó torlaszokat és veszélytelen útra terelje a jégzajlást. A Tisza legfelső szakaszát tápláló Túr a tetőzés óta egy méterrel apadt. A Krasznán is csökkent a víz. így a két mellékfolyón csütörtökön másodfokról első fokra mérsékelték az árvíz- védelmi készültséget. A Bodrogon és a Fehér-Körösön viszont tovább duzzadt az árhullám és el kellett rendelni a másodfokú készültséget. Pozsonyi Ignácné Jégtörők terelik a zajlást rfi» r a 1 iszan Fritz Ferenc főagronómus Maródi János állattenyésztő a tsz-ben. Hogy ő beszédesebb-e, mint az elnök és az agronómus, a találkozás ..folytán nem lehetett eldönteni. Maródi János azért nem PIHEN Árva a Tihany dakkban. Átnézik, megvizsgálják minden eresztékét, s aztán mielőtt újra elindulna, hogy a tengerek végtelen országútján szállítsa az árut, feljön a Dunán, megmutatja magát az országnak, Pestnek. Úgy jön haza, akár a vendég, csupán néhány napra. A hajósokat, a Tihany személyzetét azonban hosszabb időre szabadságolták. Szabadságon találtuk Székszár- don Lados Antalt is, a Tihany pincérét. Pihen. Hat-hót hónapi távoliét után látta viszont a családot, az asszonyt, a gyerekeket. Tavaszig velük tölti az időt. s aztán újra útra indul. Távoli földrészek hírhozója Lados Antal, Szekszárd egyetlen tengeri hajósa. Hozta például a hírt: nagyon szeretik a magyar kereskedelmi hajókat külföldön. Szívesen kötnek velük áruszállítási szerződést, s nem féltik a havarijától, a tengeri karamboloktól. Adenig, a magyar kereskedelmi hajók utolsó állomásáig csak jót hallani hajóinkról. Minek köszönhető ez a hírnév? — Szerintem annak — véli Lados Antal —, hogy a mi hajóink pontosak, rendben szállítanak. Meg aztán az sem rossz bizonyítvány, hogy hajóink közül egy sem pusztult még el úgy, hogy a pusztulás okát a személyzet figyelmetlensége idézte volna elő. Kevés körülöttünk a nagy víz, így hát azoknak nehéz elképzelni milyen a tenger, akik még nem látták. Bizonyára van valamilyen sajátos varázsa, de erről a hajósok keveset beszélnek, ök csak , rosszul érzik magukat a tenger ! nélkül. Hiányzik nekik. ' — Én egyszer nagyon kiábrándultam belőle — neveti el magát Lados Antal. A kiábránduláson aligha lehet csodálkozni. Az olyan emlék amilyet ő őríz, sohasem kellemes. Még a háború Idején történt vele, A HAJO, A HAJÓS akkor, amikor a magyar kereskedelmi hajókat német felügyelet alá vonták. Ekkor kapott találatot a Kolozsvár, amelyiken abban az időben szolgált. A legénység nagyobbik fele odaveszett, s alig úszták meg néhányan élve a katasztrófát. Akik megmaradtak, egy időre víziszonyt kaptak. Lados Antal is csak jóval a háború után hajózott be ismét. Megpróbálkozott a szárazfölddel, de úgy látszik számára biztosabb talaj a víz, az ingó hajópadló. A hajóstársaság külön világ. Mi. akik életünk nagyobb részét szárazföldön töltjük, alig tudunk például valamit a zászlóról. Illetve tudunk, csak keveset érzünk. Lakásban beszéltünk róla, de Lados Antal arca mégis átszellemült egy kissé, amikor a zászlóról, a zászló becsületéről beszélt. Náluk, amikor 11 tengeri mérföld sebességgel szelik a vizet, egy darabot jelent a hazai földből, az otthonból. S aki megsérti a fegyelmet, a hajókon megszokott, számunkra talán szigorúnak is tűnő rendet, az a zászlót sérti meg. Amikor szárazföldre, idegen ország területére lép a hajós, akkor is a zászlót képviseli. Érdekes. hogy mindent magyar szemmel ítél meg. Járhat a görögországi Pireuszban, Málta, vagy Ciprus kikötőjében, a szeme sohasem idegen. Megszokta már, de mégis megrázóan feltűnő, amikor a kikötőtől a városig seregestől kísérik gyerekek, s szinte könyörögnek bakai sért. Nem számít, ha tiszta a cipő, az úton tízszer is megtörlik, Csak pénzzel győzze az ember. Lados Antal nemrég jött haza. Jólesik itthon lenni, de már hiányzik a Tihany. Ha tavasszal feljön a Dunán, újfent a fedélzetre lép, behajózik, s a viszontlátás megint csak félév után következik el. Sz. I. i Miért kisváros Szekszárd? Nem milliók, csak ízlés és rugalmasság kérdése sok minden SZEKSZÁRDON „Miért kisváros Szekszárd” című cikküket egész családom érdeklődéssel olvasta el. ötletei visszhangra találtak bennem. Néhány dolog számunkra is megoldható megoldatlan kérdés. Talán meg is szüntethető? Sok-sok dolgozó nőnek jelent problémát gyermekének napközibeli elhelyezése. Városunkban ugyan 6 bölcsőde működik 184 férőhellyel és 5 napközi óvoda 251 férőhellyel, ám ezekből csak mintegy 70 gyermek gondozását kezdik reggel 6-tól. A kórházi korán kezdő napközi csak a kórház személyzetének gyermekeit látja el. Marad tehát a városban még 6-tól dolgozó 1000 női munkaerő keserves problémája, hogy talál-e megfelelő hozzátartozót kicsinye mellé. A lakosság véleménye szerint jelentéktelen befektetéssel át lehetne szervezni egy-két napközit korai kezdésre, hisz a város egyre iparosodik, a probléma pedig arányosan nő. Nem lehetne megoldani? Ha délidőben bemegyünk az 50-es számú Népboltba, vagy bárhová, embert ember „hátán” találunk. Többségükben éhes, ebéds7i"”' 'két töltő dolgozók néznek hideg étel után. A húszezer lélekszámú megyeszékhelyen sajnálatosan, nap>onta csak mintegy 3500 előfizetőt tudunk étkeztetni. Ebből a Garay téri ebédlőben napi 800 adag fogy el. és csak 2700 fő részesül üzemi konyhai ellátásban. Sokak kívánsága teljesülne ilyen irányú újabb beruházásokkal, de akár azzal is, ha az üzemi konyhával rendelkező vállalatok idegen munkahely dolgozóinak is biztosítanák az ellátást. Arról beszélünk, hogy 1980-ra hozzávetőleg 35 ezer lélekszám- mal fog rendelkezni a város. A beszivárgás már napjainkban is nőttön nő az iparosodással. Ennek függvényeként nőtt a vasúti forgalmunk is. Szekszárd forgalma ma már megkívánná, hogy leválasszák a város teherpályaudvarát a személypályaudvartól. Sorolhatnám még a művelődési ház primitívségét, a város boltjainak szegénységét is. Nem mindent kívánnánk egyszerre. Boldogok lennénk, ha csak a legégetőbb nehézségek is megoldódnának. Előbbi cikkük nagyon helyesen fejtegette. Valóban nem milliók, csak ízlés és rugalmasság kérdése sok minden Szekszárdon. H-né.
