Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

1965. február. 28.

TOLNA KEGYEI NEPÜJSÄG

Csizmásatok

Az utcáról belépve úgy érzi az idegen, mintha a föld gyomrába került volna. A kinti világosság után itt hunyorog a szem, finom por szitál. Kormos képű emberek fényes gépeken, fekete masszát gyömöszölnek monoton ütemmel. Az acélhengerek között fortyog, pattog a sűrű tömeg, időnként visszakény- szerítik a kibugy- gyanó anyagot.

Köröskörül zacskók, zsákok, amelyekből világos és sötét port hintenek a masszába, szigorú arányban.

Itt kezdődik az üzem munkája, a nyersgumi itt alakul át a csizmatalp anyagává. Az Bognár Sándor időnkénti hangos durrogás természetes velejárója a gyúrás folyamatának.

Az első gépen Horváth Károly dolgozik. Krétát, kaolint, kormot, ként, s még néhány egyéb anyagot vegyít előírt arányban a gyúró-, más néven kalandergépbe. Az ő szeme már edzettebb és időnként friss levegőt is szippant az utcára nyíló ajtónál. Egészségesnek semmi esetre sem mondható a munkahelye, bár igazi ártalmának vizsgálata orvosra tartozik. Horváth Károly szeret ezen a gépen dolgozni;

A gép arról nevezetes, hogy 100 000 forintos megtakarítást hozott az üzemnek. Ékszíjas meghajtás helyett közvetlen gumi- kuplung-tárcsával csatlakozik, zárt csapágyrendszere van. A régi gumikeverő hengerszék még ékszíjas meghajtással működik, világosan látható a két megoldás között a különbség. A zárt csapágyrendszer hiányában a gép mozgása nem olyan simán görvulkanizáló „csizmasütés” közben

dűlő, és a drága ékszíjakat a gyors kopás miatt sűrűn kell cserélni.

Hirtelenjében nem is lehet az üzemről összefüggő képet alkotni. Helyszűke miatt minden talpalatnyi részt kihasználnak, és köröskörül anyagok, félkész gyártmányok tornyosulnak. Élére állított, talplapok, amelyekből Juhász György, a csákozógépen szabja a sarkokat. A sima anyagon gyorsan szaporodnak az éles gép okozta harapások.

A belső teremben most hegesztők dolgoznak. Javítják az üzem vulkanizáló részét. Ideje, hogy á vállalat pontos nevét is eláruljuk:

— Dunaföldváron járunk, a Bőr- és Gumilábbeli Készítő Ktsz- nél. Azért választottuk az egyszerűen hangzó „csizmasütők” nevet, mert a gyártmányok többsége gumi-, vagy bányászcsizma. Készül itt még gyermekszandál, olajálló csizma, kohászbakancs és bá- nyász-térdvédő is, de a lépcsőkIIász év táncban, prózában, epizódokban

Tolna megye művészeti együttesei megkezdték a felkészülést a felszabadulás 20. évfordulójtának megünneplésére. A szekszárdi városi művelődési ház öntevékeny csoportjai egész estét betöltő műsorral lépnek közönség elé. A Húszéves vagyok című, érdekesnek ígérkező összeállítás tánczenében, prózai jelenetekben és epizódokon keresztül mutatja be az eltelt húsz esztendőt.

A bemutatóra március 20-án, Kölesden kerül sor. Ezt követően szombati és vasárnapi napokon a járás és a megye több községében mutatják be műsorukat a szekszárdi öntevékeny csoport tagjai.

tői a helyiségsarkokig mindenütt csizmával, vagy csizmarészekkel találkoztunk.

Az üzem jó példája annak, hogy miképp lehet a meglévő lehetőségeket közös összefogással a legjobban kihasználni. Minden dolgozó szívügyének érzi, hogy munkahelyén tudása legjavát adja, és töprengjen a többtermeléshez vezető módszereken. Sokan újítanak, és nemcsak a szakemberek.

Az ékszíjas megoldás helyett készült csatlakozórész modem kivitelű és csak külföldön használatos. Az üzemnek drága valutáért kellett volna megvásárolnia Németországból. Saját tervezéssel készült, 40 000 forintos költséggel.

Kisebb újításokat is megbecsülnek az üzemben. Elég jó példa erre a sütőrészleg gépeinél alkalmazott módosítás. Négy csavar helyett az átalakított szerkezetet egy- gyel rögzítik, és tömbszelence helyett páncélbevonatú gumigőzcsőre kívánják átalakítani. A kísérleti példányok jól sikerültek. Azóta a karbantartóknak is javult a munkájuk és a belső gőz sem illan olyan könnyen.

Kedvező eredményeket ért el az üzem a tervteljesítésben. A dolgozók számára ez legjobban a nyereségrészesedésen érződik meg. A 63-as évi 355 000 forint helyett az idén 455 000 forintot osztanak és a tavalyi létszámnál 17 fővel kevesebb ember között.

A mennyiség nem nőtt a minőség rovására: 1964-ben 6 százalékra csökkent a tavalyi 11,5 százalékos leértékelt áru.

Ügyeltek az emberek, hiszen minden terven felül megtakarított párért 1 forint jár. A minőségi prémium nem az egyedüli hajtóerő, de ahol ügyesen használják az anyagi ösztönzést, ott a munka eredményén is megmutatkozik.

Elégedettek-e az emberek? A nyereségrészesedés kiosztása után kellene ellátogatni az' üzembe. Ott élesebben érezhető, milyen a közhangulat? Az üzem vezetősége, néhány töprengő dolgozójá- ■ val a gyakorlatban sokat tesz azért, hogy tiszta lelkiismerettel várják ezt az időpontot.

Kik ezek az emberek? Említsük meg Holmik Lajost, Rozs Ferencet, Gyönkös Lajost, Süveges József technikust? Példaképp soroljuk a nevüket, de maguk tiltakoznának a kiemelés miatt a legjobban. Amit tesznek, természetesnek tartják. Hiszen ők csak azon munkálkodnak, hogy a termelés eredményei fokozzák a munkakedvet! Azon töprengenek, hogyan lehet többet, egyszerűbben. »

Ha így folytatják, gyorsan kikerülnek a „föld gyomrából” — a napfényre.

(moldován)

Január elsejétől felemelték a telefondíjakat. Kellemetlen, de hasznos intézkedés volt. Hogyan vélekednek róla az érintettek?

KUTASI JÁNOS rendész a szekszárdi bőrdíszműből:

Nekünk kellene leleplezni azokat, akik „magánfecsegésre” használják az üzemi telefont. Mit tehetünk olyankor, amikor még azt is megkísérlik, hogy a vállalat költségén titokban vidékkel beszéljenek? Tegnap a posta kapcsolta nekünk valamelyik pécsi ktsz-t. Tőlünk kérték, de hiába kérdeztük, ki akar Péccsel beszélni, nem jelentkeztek. Sajnos, a felesléges hívás költségét mégis nekünk kéül megfizetni.

UDVARDI SÁNDOR nyugdíjas telefontulajdonos: Mérgelődtem a díjemelésért, mert a nyugdíjam ezer forint, amihez ha munkámmal még ötszázat hozzápótolok, akkor is nehezen élünk meg a feleségemmel. Nagyon meg kell gondolnunk, mire adunk ki negyvenötven forinttal többet. Sajnos, a feleségem beteges, és ha orvost kell hívni, jó ha kéznél van a telefon. Megjegyzem, a gyakorlati tapasztalataink szomorúak: Éjszaka kevés orvos veszi fel a telefont. Előfordul az is, ha más telefonál tőlünk, olyan aki tényleges kereső, az is csak annyit mond, ha befejezte: Köszönöm. Egy forintért szégyell szólni az ember, de ha másnak ez takarékosság, nekünk is az lehet, nem igaz?

LÁSZLÓ DÉNESNÉ

a telefonközpont dolgozója: Január óta könnyűit a munkánk. Igaz, csak vidékre telefonálnak kevesebbet az emberek. Két-három napig óvatc sabbak voltak a helyi beszélge-j tők is, azután minden maradt a régiben. Vidéket most köny nyebben kapcsolhatjuk, nem kell annyit várni a hívó fél nek, de így is akad türelmetlen ember, aki megkérdezi: Nem

halljuk a csengetést, mit csinálunk? Pedig itt csak lámpajel- zések vannak. Általában azért | kedvesek az emberek, pedig aztj mi is tudjuk, hogy a központi bővítése sok bosszúságot szerez j nekik, ez azonban már nemi tart sokáig, reméljük. Szeret-J nénk, ha azt is láthatná mindenki, hogy automatikus bér lyegzőóránk van, semmi okunk, hogy több időt számoljunk, mint ameddig valóban beszél-! gettek. i

BÍRTALÁN JÓZSEF a szekszárdi Posta igazgatója: Bevallom őszintén, féltünk a számlák kiosztásakor, hogy sok reklamáció érkezik. Két nap alatt nyolc — ez a 800 előfizető számához viszonyítva nem olyan vészes. Tudjuk, hogy senki nem örült a díjemelésnek, de nekünk annyiból lesz ezután könnyebb, hogy alaposabban meggondolják az igénylők, valóban olyan szükséges-e szá-| mukra a telefon? Segített-® munkánkban ez az intézkedés? Feltétlen, bár rossz időpontban kellett végrehajtanunk, mert március végéig itt dolgoznak a! Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat szerelői a központ bővítésén. Munkájuk befejeztével könnyebb lesz „városi” vonalhoz jutni, s talán nem kell olyan sűrűn megszakítanunk megkezdett beszélgetéseket, ez által kevesebben mérgelődnek a forintveszteségért.

M.

A felszabadulási évforduló tiszteletére

A Bőrgyári Vállalat Simontor- nyai Gyáregységének dolgozói a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére munkaversenyt indítottak. A gyárban jelenleg 12 brigád küzd a Szocialista brigád címért. A növényi gyár Béke- brigádja már két ízben nyerte el a megtisztelő címet. A gyárban az idénre növekedtek a minőségi követelmények. A versenymozgalom a gyártmányok javítására, a technológia szigorú betartására és a munkafegyelem megszilárdítására irányul. Az országosan elindult takarékossági mozgalomhoz csatlakozva az import és a hazai anyagokkal való takarékosságra tettek vállalást a bőr- j

gyári dolgozók, amellett, hogy a gyártmányok választéka is bővül b Sportvikszos bőrök és ruházati, velurbőrök gyártása is szerepel a tervben.

A bőrgyár dolgozói nehéz körülmények között, s némi lemaradással kezdték az idei évet. A fel- szabadulás 20. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a gyáregység fizikai és műszaki dolgozóinak összefogásával behozták az év eleji lemaradást. A simontornyai gyáregység termelési mutatói az elmúlt két hónapban jól alakultak. A tervhez viszonyítva március hónapot félnapos előretartással kezdik.

hogy a falu maga sem nyújtott

sok szórakozást, de nem is igényelte. Idejének nagy részét kitöltötte a munka, utána moziba járt, könyveket olvasott. Egy idő óta kilépett korábbi zárkózottságából. Presszó létesült a faluban, ahova esténként betért, s rendszeressé vált a művelődési házban a tv-nézés, ahol kialakult a baráti köre. Szabad idejében programot csinált magának, s szórakozni járt. Ez feltűnt néhány „más háza előtt söprögetni szerető” és mindenben rosszat kereső embernek. Egy-két ember kezdte, s a fülbesúgás módszerével, adta tovább a másiknak. Ettől kezdve, ha megjelent valahol, az ott lévők, hirtelen elhallgattak. Úgy érezte, rajta köszörülik a nyelvüket. Ha férfivel beszélni látták, másnap már az illetővel is kapcsolatba hozták. A faluban mindenki ismer mindenkit, s tudják, ki kivel találkozik, s ezekhez a találkozásokhoz feltétlenül fűznek valamit. Voltak körülötte olyanok is. akik színészkedve megjátszották a sajnálkozó jószándékot. „Csak figyelmeztetni akartalak, de már olyan hír is elterjedt a

faluban, hogy el akarsz tőlünk menni” — traktálták, szemforgató kárörvendéssel.

Terjedt a pletyka szájról szájra. A suttogás mind hangosabb beszéddé vált a védőnő körül, de ő nem hátrál meg, mint tette egyik kolleganője. aki kevésbé volt edzett.

A szóban forgó fiatal lányt is erkölcsi vonatkozásban kezdték ki, de más módon.

Ö a nyáron a nővérének a kislányát hozatta le nyaralni a kies fekvésű, hegykoszorúzta faluba. Róla akkor azt költötte ki a falusi pletyka, hogy leányanya, s a kislány nem a nővéréé, hanem a saját gyereke. A fiatal lány nem érzett magában annyi erőt, hogy felvette volna a harcot a plety- kálkodókkal. „Hírbehoztak, a becsületembe gázoltak, elmegyek ebből a pletykafészekből” — jelentette be feletteseinek és a község tanácselnökének, amikor áthelyezését kérte.

P. L. erősebb idegzetű, mint fiatal kolléganője. Szembenéz az áskálódókkal. Nem futamodik meg a nagyot mondó hárijánosor és a pletykanénikék elől. Erősíti az a tudat, hogy az áskálódókkal

szemben, melléállták a tanácstagok és a Nőtanács tagjai. Melléállt Zomba község jobbik fele, a többség. Az a közvélemény állt mellé, amelynek szava, súlya van. Ez adta vissza megrendült bizal-- mát és biztonságérzetét. Elhatározta, hogy nem hagyja el a falui ahol annak idején mint kez$ő védőnő, az első lépéseket tette. A történtek dacára sem tudna elszakadni attól a munkahelytől, ahová ezer szál köti, s ahol szeme előtt cseperedtek fel a gyerekek, és sok-sok szeresteiét kapott a szülőktől.

P. M.

Amint szerkesztőségünk tudomására jutott, s illetékesek megerősítették, P. L. zombai védőnő odáig jutott a rosszindulatú és becsületébe gázoló pletyka miatt, hogy öngyilkosságba próbáit menekülni. Szerencsére kísérletét időben észrevették, s megmentették az életét. Remélhető, hogy a zombai találgatok és pletykázók tanultak e szomorú esetből, s béke! hagynak P. L.-nek, aki egyálta ián nem szolgált rá arra, ho~ bárki is, bármilyen célból, t csülcíbe vágó híreket terjesszen róla.

Épül a szekszárdi mentőállomás

\