Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
4 fOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1965. február 28, BORO SE V- KTTAÍN tPKEGENY VMTOZAJ • SAMOS ENDRE ...A HÁBOK.U KB LETEK TZZOTT ES KÖZELEDETT NEME TÖRSZ ÁGHOZ. VÁKTUfC, HAGYOM VAkrí/AC, A MtEfMICET, DE ALENBUEjSBA AMERJKAf- AfC JÖTTEK...j*^^ ■A*» ABBAN A R.BMENYBEM, HOGY FEGYVERHEZ JU - | n/M/C A A/A'C/K ELLEM, I JEIEMTKEZTEAA TÓÖB TA'RSAMAIAL-... DE EGY \ egetzsegO&y/ sza'zao- BOf TCETZÜlTÚKfiZ. AHOL KÖTÖZŐPÓLyÁ/cAr STB. \£-ipei. ren*g<. vezOsz/c.. H&/C//S7AGOAS A > z/Csz- CEK&ETT '/■T Ato/fico/z... * 18. Mit írt Carlo az anyjának? Milyen határozott ígéretet tett neki? Pusztán próbálkozás ez a levél, hogy még egy ideig fenntartsa viszonyukat, vagy pedig komoly ígéret abban a tekintetben, hogy rövidesen szabad lesz, s elveszi feleségül? Ezek a kérdések jártak az eszében, még mielőtt választ találhatott volna rájuk, az orvos magához vonta — s ő megfeledkezett mindenről. Megfeledkezett anyja intő szaváról, elfelejtette, amit Ombretta Nigrisoli előző estén a telefonba mondott. Felvillant benne az első találkozásuk emléke... * Umberto Azzali egy kis bank- fiók igazgatója 1961-ben költözött feleségével és négy gyermekével Bologna közelébe. Casalecchióba. Az volt a nézete, hogy férjhéz- menésükig a lányoknak dolgozni kell. Iris is állást vállalat egy konfekciógyárban s naphosszat menyasszonyi ruhákat varrt leányoknak, akik — gondolta —, bizonyára boldogabbak, mint ő. Valahányszor elkészült egy manyasz- szonyi ruhával, s az akasztóra helyezte, mesebeli hercegről álmodozott. aki szép lesz, gazdag lesz, egy szép napon eljön érte és feleségül kéri... De Casalecchióban ritkán járnak mesebeli hercegek. Talán Bolognában, a szomszédos nagyvárosban ... Iris tisztviselői állást keresett és talált is, egy bolognai bútorgyárban. Most már többnek érezte magát egyszerű varrólánynál. Giuseppe Guggia, a gyár igazgatója' egy nap behívatta irodájába. '— Signorina Azzali, meg kell mondanom, hogy munkájával meg vagyunk elégedve. A leány attól kezdve még buzgóbban, szorgalmasabban, még többet dolgozott. Néhány hónappal később megismerkedett egy fiatalemberrel. Egészen véletlenül, autóbuszon. Fnanco komoly, törekvő, megbízható fiatalembernek látszott. Mindig autóbuszon járt, egyelőre nem volt szándéka autót vásárolni. Pedig Iris jobban szerette volna. ha olyasvalakivel ismerkedik meg. akinek autója van. s esténként hazaviszi autóján. Hiszen olyan fáradt volt minden este, a megfeszített napi munka után ... Ez meg is látszott rajta. — Orvoshoz kellene mennie — tanácsolta Guggia igazgató egy napon. Van egy orvosismerősöm. Dr. Carlo Nigrisoli.» Egy klinikán dolgozik. Jelentkezzen nála. — Dr. Nigrisoli? Nem ismerem. Még nem hallottam a nevét. — Nem tesz semmit. Csak menjen el hozzá, s hivatkozzon rám. Megbízhat benne, kiváló orvos. — momdt'a az igazgató rejtélyesen mosolyogva. > * — Signorina Iris Azzali! — jelentette be a rendelőd asszisztens- nő. amikor másnap több beteg között várakozva ő került sorra. — Kérem foglaljon helyet — mondta az íróasztal mellől az orvos, anélkül, hogy ' felpillantott volna. Iris zavartan megállt. Az orvos csak néhány pillanat múlva nézett fel, a szokványos mosollyal. Arányos arc. sötétszőke haj, karcsú termet... Keményen megragadta székének karfáját. Dr. Nigrisoli tudott a nőkkel bánni, de ebben a pillanatban diáknak érezte magát, aki először áll szemben egy nővel. — Kérem foglaljon helyet — mondta még egyszer. A leány leült. — Mi a panasza? Mit tehetek önért? — kérdezte az orvos, s lassan visszanyerte önuralmát. — Guggia igazgató úr küldött — válaszolta Iris. — Ó, a derék Giuseppe barátom! — kiáltott fel az orvos, s rögtön az járt az eszébejn, ha Giuseppe küldte a lányt, akkor talán bem is lesz olyan nehéz dolga vele... — Mindig fáradt vagyok, ideges ... Dr. Nigrisoli nem is hallgatott rá. Arra gondolt, hogy ezt a leányt alaposan meg kell vizsgálnia. A legalaposabban ... A rendelő ajtajára mutatott. — Kérem, fáradjon a rendelőbe és vetkőzzön le. Az ablakhoz lépett, kinézett a forgalmas utcára, de nem látott semmit. Nem látta a robogó gépkocsikat; az embereket. Csak a lány járt az eszébe/i, aki a szomszédos helyiségben vetkőzni kezdett ... Végül. 6 is átment a rendelőbe és megkezdte páciensé vizsgálatát. Sokáig tartott az alapos vizsgálat, talán tovább is, mint szükséges lett volna. — Azt hiszem túl sokat dolgozik. Úgy látom, egyébként, nincs semmi baja — mondta a vizsgálat végén.. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Dr' Nigrisoli engedőimet. kért szép páciensétől és átment az irodahelyiségbe a készülékhez.' Felesége hívta fel. kavarlak drágám? — kérdezte. — Csak azt szeretném tudni. mikor térsz ma haza. Hiszen tudod, vacsoravendégeink Vannak. Az orvos elfojtott egy bosszús káromkodást. Barátságtalanul válaszolt: ■ — Most nines időm-arra. hogy mellékes dolgokkal foglalkozzam. Nem akarom, hogy zavarjanak. Nem is várta be felesége reagálását, heves mozdulattal helyére tette a kagylót. — Miért is vettem el feleségül. Miért is vagyok nős... — gondolta magában. Bosszúsága csak akkor szállt el, amikor újra a rendelőben volt, Iris mellett. — Régóta ismeri Guggia igazgatót — kérdezte látszólag csak úgy, mellékesen, miközben megmérte a lány vérnyomását. — AZ Ő vállalatában dolgozom. — Igazán? Erre nem is gondoltam. És tetszik önnek abban a vállalatban? — Alkalmam van az előrehaladásra ... Szépen keresek... — Bizonyára kelengyére gyűjt — érdeklődött tovább dr. Nigrisoli. Iris Azzali elpirult. — Kissé korai lenne... — Szóval egyelőre nem akar férjhez menni — gondolta az orvos. — Mint mondtam, ön túl sokat dolgozik — magyarázta még egyszer, az orvos hangján. — Jobban kellene élveznie az életet. Tekintse ezt orvosi utasításnak. Iris ügy érezte, hogy álmodik. A jó.yágású fiatal orvos úgy beszélt hozzá, mintha régi, személyes jóbarátja lenne. Visszamentek az irodahelyiségbe. Dr. Nigrisoli íróasztalához ült, hogy. receptet írjon. Iris abban reménykedett, hogy újabb orvosi vizsgálatra lesz szükség, újra el kell jönnie ehhez a rokonszenves orvoshoz. — Szóval még egyszer: dolgozzon kevesebbét és forduljon inkább az élet kellemes oldala felé — búcsúzott dr. Nigrisoli udvarias meghajlással. Azután becsapódott az ajtó Iris mögött. A kapu előtt Franco várta. Egészen megfeledkezett arról* hogy megkérte, várja meg a klinika kapujánál. Bár ne kérte volna. Kérdéseire szórakozottan válaszolt. Gondolatai még mindig az orvosnál jártak. — Valószínűleg soha többé nem látom — gondolta magában, s egyenesen sajnálta, hogy egészséges, hogy nincs semmi baja, amivel újra jelentkezhetne dr. Nigrisolinál... * Három héttel később, munkája végeztével Iris elhagyta a vállalatot. A kapuban megállt, körülnézett, mert Franco néha meg szokta várni. Aznap azonban nem. várta meg. Hirtelen feldobbant a lány szíve. Érezte, hogy minden csepp vére a fejébe tódul. — Signorina Iris, nem haragszik, hogy megvártam? Dr. Nigrisoli bársonyos, meleg hangját hallotta. Az örömtől és váratlan boldogságtól enyhe szédülés fogta el. —_Dr. Nigrisoli.-.. — dadogta — Örülök... nagyon örülök .. * — Én is igazán nagyón örülök. — Egy pillanatra a karjához ért. —• Van-e valami programja ma estére? — Nincs, igazán nincs. — Akkor beülünk a kocsimba és elhajtunk valamerre. Megvacsorázunk valahol. Segítséget akarok nyújtani Önnek, az élet élvezéséhez. — Ilyen körültekintően gondoskodik minden pácienséről? — Csák ha olyan fiatal, kedves és szép, mint ön. De ilyen páciensem eddig még nem volt. . A kocsihoz lépett, kinyitotta az ajtaját és intett a leánynak, hogy szálljon be. Azután a kormányhoz ült, elindította a kocsit. Szótlanul hajtott a városon keresztül; Néhány kilométert tett meg az országúton, bekanyarodott egy mellékútra, megállt és leállította a motort. Csak akkor szólalt meg. — Őrülten szerelmes vagyok, Iris — mondta az izgalomtól rekedt hangon. — Imádom. Közelebb húzódott a leányhoz és átkarolta a nyakát. — Tudna-e engem szeretni? A lány mozdulatlanul ült a helyén. Suttogva válaszolt: — Én igazán nem tudom.:. meg kell mondanom, hogy... ígéretet tettem Franconak..., a jegyesének tekint..; Ezt mondta, de ugyanakkor érezte, hogy Franco, a derék, komoly fiatalember egyetlen pillanat alatt messze, nagyon messze, került tőle. A rokonszenves, jó nevű orvos azonban a közelében van. Behízelgő hang, simogató kéz, luxusautó, ez az amiről álmodozott. Dr. Nigrisoli, a tapasztalt nőhódító sejtette, hogy mi játszódik Lo a leányban. Érezte, hogy ellenállása gyenge, erőtlen. A tapasztalt férfi fölényével válaszolt: — Franpó? Szeret téged? Szüksége van rád?. Hiszen nem is vári. meg. Lágy hangja sürgetővé vált. •— Tudnod, érezned kell, hogy ez egészen más. Bennünket a sors is egymásnak rendelt. Ezt meg- éreztem abban a pillanatban, amikor megláttalak. És sorsa ellen hiába küzd az ember. Öröm, boldogság, remény és kétkedés változott a leányban — Nekem is van egy problémám — folytatta az orvos. — Megmondom, mert azt akarom, hogy ne legyen titkunk, tudj meg rólam mindent: nős vagyok. (Folytatjuk.)
