Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
TOLNA MEGVET NEPÜJSAG 1S65. február í. A Kennedy család moziba megy Robert Kennedy most már nem nűleg a filmgyártók egyesületé- igazságügyminiszter, hanem — nek új elnöke lesz. Majd ő gon- november óta — New York sze- doskodik arról, hogy kötelezzék nátora. Most már nem hét, hanem az összes mozitulajdonosokat, a nyolc gyermeke van, sőt hamaro- közönség pontos tájékoztatására a san kilenc lesz. Egyébként azon- külföldi filmekről, bán minden a régi. Talán nincs Ez olyannyira meggyőző érv- is még egy ilyen család Ameriká- ként hatott, hogy az igazgató bán. összetartanak, mindent meghátrált. Beleegyezett, hogy együttes erővel tesznek, szeretet- visszaadja a tizennégy és fél dolben élnek egymással. Ethel Kennedynek, a szenátor feleségének vasakarata van. Ennek meg is van a látszata. Vegyünk egy esetet: lárt, de kérte a fiatalasszony ne vét. Ö közölte, hogy Robert Ken- nedyné. Az igazgató megkérdezte, vajon rokona-e a szenátornak. Mikor megtudta, hogy nem valami távoli rokon, hanem a szeA család elhatározta, hogy va- nátor felesége, megnyugtatta, hogy lamennyi tagja és néhány barátja moziba megy. Megegyeztek, hogy a Riói ember című vadnyugati filmet nézik meg. Legalábbis a Kennedyek így tervezték. Csak amikor már bent ültek, akkor vették észre, hogy egy francia vígjáték van műsoron. Ez lehangolta Kennedynét, olyannyira, hogy kijelentette: visszakéri a pénzt, és másik moziba mennek. A pénztárhoz ment. Közölte, hogy nem tudta, hogy külföldi filmet vetítenek. Megkérte a pénzt rögtön visszaadják. Kennedyné visszament a pénztárhoz. A pénztáros figyelmeztette hogy a sor végére kell állnia, ő azonban kijelentette, hogy egy tapodtat sem mozdul, amíg meg nem kapja a pénzét. A pénztáros látta, hogy elhatározása sziklaszilárd, kérte hát a belépőjegyeket, hogy visszaadhassa a pénzt. Kennedyné azonban csak tizenkét jegyet talált, holott tizennégyet váltottak. A pénztáros telefonon felhívta az igazgatót, aki dörgea pénztárost, hogy adja vissza a delmesen azt válaszolta neki, hogy tizennégy és fél dollárt. annyi pénzt adjon, amennyit KenA pénztáros azonban erre nem neír^T1j kél"' . volt hajlandó, kijelentette, hogy a Mindez 40 percig tartott. Ken- belépőjegyért nem szokták vissza- nedyne diadalittasan ment vissza adni a pénzt. Ez ellentétben állna a moziterembe, kezeben a pénzzel. szokásával, örömmel közölte ferjevel, hogy most már mehetnek másik moziba. Kennedy azonban visszasúgta, hogy nem akar elmenni, mert már régen látott ilyen szellemes filmet. A gyerekek is könyörögni kezdtek, hogy ne menjenek, nézzék végig a filmet. Ethel Kennedy, a takarékos v - milliomosnő, könnyes szemmel I vitte vissza a pénzt a pénztárosnak. Art Buchwald (Stem.) a mozitulajdonosok Különben is a szereplők nevéből mindenki tudhatta, hogy külföldi ' filmet vetítenek. Ezután már a mozi igazgatóját kérette. Az csakhamar elő is került. Kennedyné megismételte kérelmét. Az igazgató végighallgatta, de ő is tagadólag rázta a fejét. Pénzt nem adnak vissza, erélyesen közölte, hogy kisgyerekekkel jött, s azok nem tudják olvasni a fordítás szövegét. Az igazgató áthidaló megoldást javasolt. Ajánlotta, hogy az olvasni nem tudó kisgyerekeket vezessék egy másik moziba, az utca túloldalára, amely szintén az ő váTíálótához tartozik. Ott amerikai filmet vetítenek. Kennedyné tiltakozott. Hallani sem akart arról, hogy családját kettéosszák. Pgr pillanatnyi töprengés után közölte az igazgatóval, hogy ismeri Pierre Sálingért, aki vaiószíPORTUGÁLIA—-------- egy nyugatnémet riporter szemével D 3 . — Mivel szolgálhatok? Tekintetem végigsiklik a gyógyszerespolcokon . — Van penicilinje? — Természetesen. Mit adjak? Mit tudom és, mit kérjek, Nem vagyak orvos. — Mondom neki. Vállát vonogatja. — Erős a szíve? — Bólintok. — Akkor önnek ezt ajánlom! Középerős. Veszek egy ampullával. Ott helyben megkapom az injekciót. — Van itt kórház? — Sajnálkozva rázza a fejét. A megye- székhelyen természetesein. De nem hiszem, hogy szabad ágyuk lenne. A kórházak állandóan túlzsúfoltak, pedig sem szociális betegsegély. sem betegpénztár nincs. A legtöbb beteg az egyház alamizsnáján él. Nem csoda, ha a gyermekhalandóság Portugáliában magasabb, mint Európa bármely más országyermek halt meg Salazar birodalmában. Útikönyvem erről röviden csak ennyit említ meg: „A csecsemőhalandóság Salazar kormányzása alatt 20 éve, minden 1000 élve született csecsemőből 140-ről 95-re csökkent.” RABOK A bragáncai kastélyhoz vezető úton megállunk egy építkezésnél, ahol egy rendőr 20 rongyos alakot igyekszik menetbe formálni. Egy- kedvűek és nehézkesek. A tolmácsot láthatólag kínosan érinti az ügy. Megkérdezzük: — Miféle emberek ezek? — Fegyencek. A tolmács szeretett volna továbbmenni. — Politikai foglyok? Röviden rámnéz. — Némelyik — talán. Mielőtt beavatkozhatna, kiszállunk az autóból. A csapat megindul. Követjük őket. Az óváros egyik keskeny utcájában megállgában. Csak 1959-ben 25 ezer nak. Étkezési szünet. A házakból Rabok pihenője útban Salazar börtönébe. Tokiótól Milánóig kerékpáron Egy japán fiatalember kalandos vállalkozása GUNTHÉR-PRDDOHL KOVÁCS SÁNDOR „Azért jöttem, hogy megismerkedjek az itteni kerékpárbajnokokkal és a szép olasz lányokkal”; mondotta tört olaszsággal egy Mi- - lánó központjába kerékpáron ér- Jkező fiatalember a napokban. A J különös kerékpárost Takafumi t Ogasawarának hívják. 19 éves, a t tokiói egyetem földrajz szakos ^hallgatója. Japánból még a múlt év május 5-én indult el kerékpáron, miután az egyetemtől 500 dollár ösztöndíjat kapott. Hong Kongban szállt partra, s kerékpá- országban, ron folytatta útját Vietnamon, Kambodzsán, Thaiföldön, és Sin- gapore-on át. Ezután Ceylonban, Indiában és Afrikában is megfordult, majd Spanyolországban szállt partra, s végül Franciaországon, Svájcon, Németországon át megérkezett Olaszországba. Az út szárazföldi részét mindenütt kerékpáron tette meg, s eddig 17 külső és belső gumit használt el. Azt mondja megérte, mert valóban sok szép lányt látott. A kerékpár-bajnokokkal azonban eddig nem sok szerencséje volt. Azok mostanában leginkább a Riviérán üdülnek. Takafumi mégis reménykedik, hogy sikerül Olaszországban is részt vennie néhány kerékpárversenyen, ahogyan eddig tette néhány európai Egyelőre egy milánói diákszállóban helyezkedett el, s rövid pihenőt akar tartani. Később folytatja útját Angliába, majd Skandináv országokon át ellátogat Oroszországba és néhány középkeleti államba is, amelyeket ide- felé nem érintett. férfiak és gyermekek jönnek, csatlakoznak hozzájuk egy kis beszélgetésre. Az időpont'kedvező, az őr hálás a váratlan száz esudó- ért. Majd valamennyi férfi politikai fogoly. Bűnük: tiltott határátlépés. Spanyolországon keresztül Franciaországba akartak jutni. Majdnem reménytelen kísérlet. A PIDE, a portugál titkosrendőrség. A mii gestapónk — súgják nekem portugálul. A rendőrség együtt dolgozik Franco civilgárdájával. A szökés rendszerint 24 órán belül véget ér. Öt—tíz év iegyház jár érte. Salazar, „a nemzet atyja” — embertelen atya. — Miért akartak elmenni? A fiatalember nem néz rám. Nem értette a kérdésem? Végül alig láthatóan megrándítja a vállát. — Nincs munka. — Mióta? — Már régen. A tolmács kész a felvilágosítással: — Egy kommunista, mint a többi. Cigarettával kínálom a fiatalembert. — Kommunista? Nem tekint fel. Néhány szót mormol. — Mit mondott? A tolmács a vállát vonja: — Amit mindnyájain mondanak: éhesek voltaik. — Az állam nem tesz semmit ezekért az emberekért? A tolmácsnak az arcizma sem rándul meg. Már kész a válasszal. — Aki nem talál munkát, mehet a tengerentúli megyéinkbe, Angolába, Mocambique-ba. Ott van elég munka. Évente 60—70 ezrein választják ezt az utat. Miért kell nekik okvetlen ül Francia- országba menniük? Salazar szerint a portugáloknak joguk van csapatostul elhagyniuk hazájukat, hogy a gyarmatokra menjenek. Aki megfutamodik, az gonosztevő, népáruló. — Hány évre ítélték? — Nyolc évre. — És aki mellette van? — Az nem politikai. Megpróbálok a másikkal szóbaelegyedni. A dolog nehezen megy. A férfi hallgatag és zárkózott. Kitér, úgy tesz, mintha nem értene. Végül vagy tíz perc múltán kinyögi: Kisgyermekeket rontott meg. Az utolsót megölte, mert túl hangosan kiabált. — Hány évet kapott? A tolmács az újjám mutatja. Nem értem. — Hármat? Bólint egyértelműen, hogy ne kételkedjem és mondja: — Igen, három évet!... Fordította: GÁTI ISTVÁN Miről ír a Jelenkor februári száma? Baranya A gazdag, változatos tartalmú új szám lírai anyagából kiemelkednek Demény Ottó, Pákolitz István és Takács Imre versei. A fiatal költők közül Horváth Gyula, Kiss Dénes és Szepesi Attila szerepel s egy új költő is jelentkezik: Fanta Mária. ciológiai tanulmánya népesedéséről. A Horizont a két nyári jugoszláviai utazás nyomán számol be szomszédaink irodalmi s főként képzőművészeti életének néhány jelenségéről, a Művészet többek között a déldunántúli festők kiállításáról, Inota képzőművészeti alkotásairól, továbbá egy pécsi, s egy budapesti színházi bemutatóról közöl értékes írásokat. A Jegyzetben Nemes István Radnóti tanulmánya s egy kriti- A Húsz év című rovatban ol- kai írás mellett Seres József hoz- vasható Morvay Gyula: Ujjáéle- zászólásával folytatódik az ifjú- dés Zalában c. írása, Boros Ist- sági irodalomról kibontakozó vita. ván visszaemlékezése Pécs fel- Az új szám érdekes széljegyze- szabadulására, s Kolta János szó- tekikel zárul. A szépprózát Darázs Endre és Mocsár Gábor novellája képviseli. s részlet jelent meg az elhunyt Pap Károly: Mózes című drámájából.-.MA TURNÉK ! A TÖRVÉNYSZÉK VE LEMEN YE SZERINT ÖN FELELŐS STOMFA NATO NEM - TÉRNÉ szeres- haláláért. kötelezzük rogy az elhunyt HOZZÁTARTOZÓINAK SOOOOO DOLLÁR FÁJDALOM — DIJAT FIZESSEN NI / EZZEl LEZÁRULT 4 LA NA TURNER BOTRÁNY. LEGJOBBAN A METRÓ GOIDWYN MA JER TÁRSASÁG JÁRT.' G/ESLCR ÜGYVÉD ISMÉ- 7<EN BEBIZONYÍTOM KIVÉTELES m TE HE TSÉGÉ T * MIT SZÁMÍTOTT MINDEZEKKEL SZEMBEN E6Y LA É- VES LÁNY LELKIISME- RETE, AKL EGÉSZ ÉLE- TÉN MAGAM VISELI A SZÖRNYŰ VÁDAT... ÉN FEDeZTEM FEL AMIKOR CHARLIE CHAPLIN NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT HÁTAT FORDÍTOTT HOLLYWOODNAK, HOGY SVÁJCBAN ÚJ HAZÁT KERESSEN, TGY BÚCSÚZOTT t •M’i * ÉLJ BOLDOGUL FESTETT i V/LAGA,. SÉRLENf, TÉT ÚJRA JAM TU "
