Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-25 / 47. szám
4 TOLtfA MEGYEI NEPtJJSÄG 1965. február 25. 15. — Magali egyáltalán nem szedett gyógyszert. Ettől eltekintve mindent megtettünk amit egészségi állapota megkövetelt. — Vagyis mindent elkövettek, hogy elérjék céljukat — jegyezte meg a bűnügyi rendőrfőnök. — A leggondosabban ápoltuk. Ha nem hisz nekem, kérdezze meg Sárrét ügyvédet, ö éppen jelen volt. amikor Magali meghalt A leány pezsgőt akart inni, azt mondta, soha. életében nem ivott pezsgőt. Sárrét hozott egy üveggel megtöltött egy nagy poharat, s Magali egy hajtásra kiitta. Utána rosszul lett. kapkodva lélegzett, és néhány perc múlva meghalt. Újabb adattal gazdagodott a nyomozás: az ügyvéd nem utólag értesült a biztosítási csalásról, hanem kezdettől fogva részes volt benne. — így jár az ember, ha enged a nőknek — jegyezte meg amikor Cals közölte vele Cathé- rine Schmidt állítását. Lassacskán kiderült, hogy Sárrét már nagyon régen engedett a Schmidt nővéreknek ..; EGY MILLIOMOSNÖ TITOKZATOS HALÁLA A marseille-i rendőrség aprólékos nyomozással kiderített minden részletet a két nő és az ügyvéd kapcsolatáról. Philomena volt a legidősebb a három Schmidt leány, egy bajor- országi kisváros rendőrőrmesterének leányai közül. Elvégezte a tanítóképzőt, állást kapott egy bajorországi faluban. A fiatal tanítónő áldozatul esett egy földbirtokosnak: gyermeket kapott tőle. Törvénytelen gyermekét szüleinél hagyta, s mivel állásából elbocsátották, Párizsba utazott. Tökéletesen beszélte a francia és az olasz nyelvet — magánszorgalomból még diákkorában megtanulta — így könnyen elhelyezkedett a francia fővárosban. Nevelönő lett egy olasz diplomata házában. 1914-ben, amikor kitört a világháború, Philomena Schmidt nem került intemálótáborba, mint a Franciaországban tartózkodó többi német állampolgár, hanem megmaradhatott állásában, sőt munkaadója közreműködésével Käthe,, húgát is kivitte Francia- országba. I Az egész háború alatt szabadon járt-kelt. Ez valószínűleg azzal magyarázható hogy kémszolgálatot teljesített a franciáknak, bár ez nem bizonyosodott be. A háború után az olasz diplomatát elhelyezték Párizsból. Philomena és Käthe, azaz most már Cathérine Schmidt Franciaországban maradtak Hamarosan újra állást találtak, mégpedig mind a ketten egy helyen. Josephine Arnould, egy dúsgazdag marse- ille-i_ özvegyasszony felolvasónőül illetőleg társalkodónőül alkalmazta őket. Az idős hölgy nem sokkel később meghalt. Végrendeletében megemlékezett a két lányról, 100 ezer frankot hagyott rájuk. A lányok ezzel egzisztenciát akartak teremteni maguknak. Philomena tudta is hogyan Szeretője lett Georges Viliette szabómesternek. Az ő pénzével Viliette konfekciós üzemet létesített, az üzletbe bevette a Schmidt lányokat de esze ágában sem volt Philomenát feleségül venni. Keményen dolgoztatta őket az üzemben, s ha tiltakozni merészeltek. leintette őket: — Csak egy szót, és a hatóságok megtudják, hogyan halt meg Josephine Arnould. Nem derült ki. okkal fenyege- tőzött-e. Tény, hogy a két nővér nem_ mert fellépni ellene. Szövetségest kerestek és Georges Sárrét ügyvédben meg is lelték. 1924 szeptemberében voltak először az ügyvéd irodájában. Megmagyarázták, hogy szeretnék megszerezni a francia állampolgárságot. Egyben elpanaszolták Georges Viliette eljárását. — Vén gazember! No de majd megmutatom, hogy feleségül veszi! Akkor egyben a francia állampolgárságot is megszerezte Mademoiselle Philomena. Es a 68 éves szabómester röviddel később valóban feleségül vette Philomena Schmidttet. A házasságkötés napján Sárrét így szólt Cathérinehez: — Hát magával mi lesz? Még nem ment férjhez. No majd kezembe veszem az ügyét. 1925 januárjában felhívta Ca- thérinet. — Jöjjön azonnal az anyakönyvi hivatalba Ne felejtse el magával hozni személyi iratait. A magisztrátuson Cathérine majd sóbálvánnyá dermedt: egy ittas matróz, valóságos emberroncs állt az ügyvéd mellett. Kék matróznadrágot viselt, az inget és a zakót bizonyára Sárrét adta neki kölcsön. — A világ minden kincséért sem megyek hozzá. — Nyugodjék meg drágám. A francia állampolgárság megszerzéséhez 6 is megfelel. Már megkapta, amit kért, a házasságkötés után nyomban eltűnik soha többé nem látja..; Röviddel később az anyakönyvvezető Jacques Deltreuil matrózt és Cathérine Schmidt hajadont házastársaknak nyilvánította. A csók, a lakodalmi ebéd, a mézeshetek ezúttal elmaradtak. A matróz egyenesen egy csapszékbe ment és editta a pénzt, a közben özvegyi sorsra jutott Philomena. az újdonsült asszony és Sárrét ügyvéd egy előkelő étteremben megünnepelték, hogy immár Cathérine is francia állampolgár. És Cathérine ezen az estén rájött, hogy Sárrét nemcsak körmönfont ügyvéd, aki mindent el tud intézni, hanem szemre való férfi is... így azután Sárrét foglalta el a rásztágyban a távollevő férj helyét... KÉT KIHANTOLT HOLTTEST — özvegy maradtál, a férjed meghalt — mondta Georges Sárrét 1925 áprilisában szeretőjének. A temetésén feltétlenül ott kell lenned. Jacques Deltreuil matrózt a szegények temetőjében, jeltelen sírban a város költségén temették el. Cathérine jelen volt a temetésen, a sírásó nem tudta mire vélni az elegáns hölgy jelenlétét. Sárrét a temető kapujában várt szeretőjére. — Egy aláírásra van szükségem —mondta, s egy kötvényt tett eléje. Cathérine nagy meglepetéssel látta, hogy „férje” 100 000 frankos életbiztosítást kötött az 6 javára. — Ez lehetetlen! — kiáltott fel meglepődve. — Az ember sohasem tudhatja, milyen nemes szív dobog egy kopott matrózblúz alatt — mondta Sarret mosolyogva. — Természetesen én kötöttem a biztosítást Deltreuil nevében, én fizettem a biztosítási díjat, s természetesen most én veszem fel a százezer frankot. Mindezt Cathérine Schmidt vallotta be a rendőrségen. Hallgatag nénjéhez képest nagyon beszédes volt. A vizsgálóbíró rendeletére ki- hantolták a milliomos özvegy holttestét. — Nincs méreg — hangzott a törvényszéki orvostani intézet vegyészeinek szakvéleménye. Georges Villiette szabómester holttestének kihantolását is elrendelte a vizsgálóbíró. — Nem találtunk méreg nyomát — hangzott ez a jelentés is. A matróz kihantolására nem került sor. Jeltelen sírban nyugodott, senki sem tudta (megmondani, hová temették. Ezek után az államügyész közölte a bűnügyi rendőrség főnökével, hogy csak biztosítási csalás címén emelhet vádat a “három letartóztatott ellen. Gyilkosság: vádra nincs meg a kellő alap. Cals vitába szállt az áUam- ügyésszel. — El tudja képzelni, hogy egy biztosító társaság 100 00 frankra biztosítja egy iszákos, tüdőbeteg matróz életét? Ebben az irányban folytatta a nyomozást. A biztosító társaságtól elkérte a Deltreuil életbiztosítás iratait. Megtalálta köztük az orvosi bizonyítványt, s abból kiderült, hogy „a biztosított 180 centiméter magas, testsúlya 87 kilogramm, vérnyomása normális, szívműködése tökéletes, tüdeje egészséges...” Nyomban beszámolt erről az államügyésznek. — A fenti adatok nem vonatkozhattak a matrózra, hiszen alig két hónappal a biztosítás megkötése után tüdővészben meghalt. Ki lehetett az, akit Deltreuil helyett a biztosító társaság orvosához vittek? — Ez nem érdekli az állam- ügyészséget. A biztosítási csalás így is nyilvánvaló. — Mégis arra kérem, hogy halassza el két héttel a vádirat elkészítését. Remélem, hogy ez idő alatt olyan adatok birtokába jutok, hogy nemcsak biztosítási csalás, hanem sokkal súlyosabb bűn- cselekmény miatt állíthatja bíróság elé a két nőt és ügyvédjüket. Az államügyész megadta a kért kétheti haladékot. KÉNSAVNYÖMOK EGY VILLÁBAN A sajtó természetesen részletesen beszámolt a körmönfont biztosítási csalásról. A lapok közölték a letartóztatott nővérek és Sarret ügyvéd fényképét. Néhány nappal később jelentkezett a marseille-i rendőrségen egy nyugalmazott csendőr. — 1925-ben Aix-en-Provence- ben teljesítettem szolgálatot. Annak az évnek a nyarán a Schmidt nővérek kibérelték a L’Ermitage villát. Később a villa tulajdonosa, nekem jó ismerősöm, elmondta, milyen kellemetlensége volt a két német nő miatt. Habár egy évre előre kifizették a bérösszeget, alig három hónapig használták a villát. Kiköltözésük után siralmas állapotban hagyták a házat. A lépcsőn és a padlón mindenütt sötét foltok éktelenkedtek. Egy spanyolfal ki volt lyukasztva, mintha keresztül lőtték volna. Az egyik ágyból nyomtalanul eltűnt az ágynemű. Mindenütt átható kénsavszag volt érezhető. — A kellemetlen bűz miatt a villa tulajdonosa egy évig nem talált újabb bérlőt — mondta a nyugalmazott csendőr. — A villa kertjében a gyep még mindig nem újult meg, mintha elégették volna. És bárhol is ás a tulajdonos, mindenütt rothadó rongyok és valamilyen furcsa kocsonyaszerű anyag kerül elő a földből. Talán egy holttest maradványai. — Furcsa, hogy a tulajdonosnak nem jutott előbb eszébe jelenteni az esetet — jegyezte meg Cals, — De hiszen még annak idején továbbítottuk feljelentését az illetékeseknek. Úgy látszik nem tartották érdemesnek megindítani a nyomozást... (Folytatjuk.) .AHOL ALAPOS 'ZEIT ÉL CSELEKVÉSÜK ESTEN MEGFIGYEL TEK AZ ADÓ-VE-----V—7------> , 1 T ÁJÉKOZÓDÁS UTÁN EKKE IDŐPONTJA EGY PINT ÁAAINT r ... ES AMIKOK AZ UGYNÖtC ELTÁVOZOTT" A KEMEL HA ’pj'tÖK A KÉSZÜLÉKET KIEMELTÉK. KEZÜKBEN VOLT A LEGPONTOSABB: A SOKAT KEPE SEJT ZEJTJEL - TÜZET- tS. POK.a EPR.EGENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE
