Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

KB5. február 25. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 G \/üwniiBcsfákaz ártéren Sonkacsont a cseresznyefán — Dereglyével Pestre körtefa, méghozzá nem egy, ha­nem kétfajta gyümölcsöt. Mind­két ojtása sikerült és amikor a fél koronáról leszüretelték a Tö­rökországi-körtét, akkorra ért meg a Nagyasszonyi fajta. A szakem­berek 67 alma-, 46 körte-, 17 szil­va-, és 11 cseresznyefajta nevét gyűjtötték össze a régi Tolna me­gyei iratokból. Ilyenek: a Birka­fejű, a Lánycsöcsű, a Köcsögalma, vagy a Dilvaj-, és a Sunka-körte. Kápolnatulajdonosok Madocsán az idősebbek még ma is kérdik: „Hány kápolnád van?” Ezzel nem a másik kegyhelyekben való gazdagságát tudakolják, ha­nem, hogy a kápolnai dűlőben a múlt században hatvan ölenként parcellázott ősgyümölcsösből hány rész jutott az illető családjának? Dunaföldváron ugyanilyen mér­tékegység a „sziget”. Az úgyneve­zett Alsó- vagy Gyümölcsösszige­tet 1808-ban osztották fel a hely­beliek, de szigorú gyümölcsfate­lepítési kötelezettség mellett. A gyümölcsös érték volt, amit jól jellemez egy különös szokás: a százéves testamentumok tanúbi­zonysága szerint a gyümölcsfa a földtől külön öröklődött. Nem egyszer természetesen perpatvar forrása is volt. Egy 1803-ból szár­mazó decsi jegyzőkönyvből: „Bogár János fiát Héderi Já­nos fia a cseresznye fájok alatt találván, a szűrét elvette. Bo­gár János tehát Héderi János .fián rajta menvén megütötte, mely törvénytelen cselekedete és ütésekén Bogár János tarto­zik Héderi János fiának egy fo­rintot fizetni.” A termést gondosan őrizték. Aratás után valóságos népvándor­lás indult a gyümölcsösökbe és őrként tanyázott a legöregebb és legfiatalabb nemzedék. A jó ter­més sikere érdekében egyetlen beavatkozást végeztek, a tavasz- eleji koronatisztítást, ágnyesést. A vallásos bátaiak ezenkívül hús­A korszerű nagyüzemi gyü­mölcstermesztés Magyarországon alig néhány évtizedes. Gyümöl­csöt viszont már a megelőző szá­zadok során is termesztettek, csak egészen más körülmények között és jórészt ma már ismeretlen faj­tákkal. Tolna megyét — elsősor­ban Dunaföldvár, Paks, Szek- szárd vidékét — bortermő volta miatt szokás emlegetni. Száz esz­tendeje sincs azonban még, ami­dkor a fővárosi piacon órák alatt kapkodták el a Tolna megyéből érkezett friss gyümölcsöt és a Duna-menti kerteknél valóságos gyümölcskikötők voltak. A múlt nemcsak mint emlék érdekes,, ha­nem kiaknázható lehetőségekről is árulkodik. Ezért érdemes egy kis figyelmet szentelni a megye ártéri gyümölcstermesztési múlt­jának. Az exportáló Decs Decsről a XVIII. százai dere­kán így írtak: „azelőtt több me­gyét látott el a legkitűnőbb gyü­mölccsel”. öcsényben a gyümölcs- termesztés után fizetett kilenced 1697-ben alig valamivel volt cse­kélyebb értékű a halászat akkori díjánál. Természetesen nem sza­bad Jonathán almára, vagy bár­milyen ma ismert kényes és igé­nyes fajtára gondolni. A nagy termést a gyakori árvizek hordta televény talajon gyökeret vert fák adták. Egy-két évszázaddal ez­előtt a Duna a szó szoros értelmé­ben kedve szerint kanyargóit, al­kotott és mosott el szigeteket. Az itt tenyésző fák gyümölcsét szüre­telték eleinte, majd később terv­szerű telepítő tevékenységbe is kezdtek a környékbeliek. Decsen már a XVIII. században jónevű gyümölcsnemesítő volt Boz János és egy bizonyos Szütyöri Varga nevű polgár, Sárpilisen pedig Gergely János. A nemesítés mód­ja a hasítékojtás volt. Fáik nagy kort értek. Bogyiszlón még a kö­zelmúltban is termett egy vén A csőposta két vége ízléstelen a színes? — „Disznótoros“ táviratok — Szülők „betegsége“ Cirádás rézvége a szekszárdi látják, de munkájuk hatását cm- Az sem mindegy, ha disznó­posta első asztalához nyúlik. si- nál közvetlenebbül érzik. vágáskor ezt írják: ma szára a homályos tetőüveg _ Késik a távirat? Nem tudok ,.Ne várjátok Józsit. Vágjátok alatt kígyózik, hogy eltűnjön a telefonálni? Sok a számlám? Ki ^e-” , , mennyezetrésben. Most éppen el- a hibást Vajon ha mégis megérkezik a romlott a csöposta szerkezete, _ Tarmászetea— ^ bojlernek ígérkező Józsi, mit szól i w„4l ~**k -w • ** tó- o, sokszor emtepetjük*£»? fiatul- c“r^''Ss: ÄÄSIf asszony Mátesz Jánosné aki a Zökkenők itt is akadnak, és a £^onban csak kiraaadott\ csoposta földszinti részénél dolga- táviratok továbbításánál is előfor- tréfá. esetek amelyek csak nagy-t zik. Fulehez telefonkagylót szó- dúlnak késések. Arra azért ügyel- for(faimú napok sietségében for­Tít' bélvlaft^T^aká- n^' ^ * p0*‘áB net-idöz; dúlhatnak elő Ilyen napTk a Ka­Zt Znfin Hosiú^- áU pedia SOn feloranal tOValb a tamra!’ telin, Erzsébet, Sándor, Józsefi nál mindig hosszú sor au, pedig meg most sem, amikor nem repi- __ á T néha kénytelen elhúzni a zöld ti a° csőposta jutárja- az emelet- Z^’ás függönyt. Pár percre csak, amíg ről a földszintre novagas laoszana. uisznoiorosj elviszi az összegyűlt pénzt, vagy A távírdában telexgépek kot- <^.°^gh°Z disznótoros tavira J új bélyegeket kér. de a türelmet- tognak. keskeny papírcsík tekerő- Ak:d aztán erm vés-es időszak i len várakozónak az is végtelen- zik a fOTgó hengerről: ezt már f nőd­nek tűnik, hát még ha olyan csak a kész űrlapra kell ragaszta- - ag y gy vétkor a szentelt sonka csontját^ is felkötözték a cseresznyefaágak­ra, hadd legyen még bőségesebb a termés. Hajók és dereglyék Az értékesítés nem volt nehéz. Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Báta gyümölcstermesztői egyene­sen hajókba rakodtak. Minden­esetre a földváriakban volt a leg­több vállalkozó szellem. Még het- ven-nyolcvan évvel ezelőtt is de­reglyékkel szállítottak. Egy de­reglyén négyszáz kosár gyümölcs 9 volt. Emberi erővel, gyalogszerrel vontatták fel a fővárosba. Az út három napig tartott A valószerűt­lenül nehéz munkát jól fizették. Amikor a kapásnapszám negyven krajcár volt a dereglyehúzók — ha bírta a lábuk — két forint harminc krajcárt kerestek. A pes­ti piacot reggelre érték el, leg- többnyire órák alatt eladtak min­dent és üres kosarakkal „csurog­tak” le a Dunán. Mindez a múlt emléke ma már. Senki nem kívánja az ártéri fa­gyot, a Duna hullámait olykor hosszú időn át tűrő gyümölcsö­söket felújítani. A bevált, szórvá­nyosan még előforduló, ellenálló- képes és sok értékes tulajdon­sággal rendelkező fajták össze­gyűjtése azonban a nemesítők ér­dekes feladata és azzal a szakem­berek foglalkoznak is. Ordas Iván A „Susmus“ Dunaföldváron A Dunaföldvári Kendergyár színjátszó csoportja nagy sikerrel, mutatta be a Susmus című mai tárgyú, szatirikus vígjátékot a gyár kultúrtermében, amelyet, zsúfolásig megtöltött a közönség. Úgy hírlik, hogy a Susmus-t a lel­kes kendergyári színjátszók ha­marosan bemutatják a dunaföld­vári közönségnek is, sőt elmennek i' vele Madocsára és Bölcskére is. „pechje” van, hogy éppen az Orra ni és viheti is o kézbesítő. Mire 'terjed Eha°a üti ke!L Hogy «* kollégiumokban iá*. d«*J '%ati:í£naZa £ “ '“-Tlm, hogy meghalt, vagy tébe. *S?tSLZ ÄTSS ! — Sajnálom, mar el is fogyott, meghűlt — teszi hozzá Horváth Hiszen így nyomban viszontlát-} Bélyegkülönlegességgel ^ mosto- Jánosné. hatja a haszontalan csemetét! | hán felszerelt a posta. Színes lap Kiderül, hogy néha olvasha- Érdekes táviratok közé tartó- { sincs Szekszárdiról Valaki úgy tat lan kézírásból vagy egyszerűen zik a vihartávirat is. Repülőgé- i vélte, nem elég ízlésesek. rosszul fogalmazott szövegből fél- pék vezetőinek nyújt segítséget. ( — Pedig sokan keresik, s ha reérthető táviratok születnek. könnyebb tájékozódást a légkörit máshol megfelel, mi miért nem Amikor a táviratfelvevő rosszul viszonyokban. Reggel a vízállásról, ) árusíthatjuk? — teszi fel a kér- értelmezi a. beolvasott szöveget, este az elhasznált olajmennyiség- >. dést az értékcikkárusítással is akkor történhet, hogy a vállalat ről adnak jelentést Szék száráról.} megbízott ablak kezelője. Jó vol- ilyen táviratot kap: _ A büszkeség a TGX, közvetlent na ha az illetékesek is meghalla- „Eves tervünk november 30-án továbbítja a nagyobb városokba > nák. teljesítettük” — helyett: a táviratot. Néha nehezen jelent- f A csőposta másik végén dolgo- -Édes testvérünk november 30- keziik a hívott fél. de a gép műkő- t sókat nem látják a város lakói. an temetjük”. dése azért sokat segített a cső-, Érdemes felmenni az aládúcolt — Ugye. hogy milyen különb- posta másik végén dolgozóknak, j lépcsőkön, mert ha látni nem is ség? fUwldovéB) * Cukrászok A finom sütemények dicséretére még sláger is készült. Akad ugyan, aki nem szereti, de legtöbben azért szívesen ,,barátkoznak” egy-egy kré- messet, vagy tortaszelettel: Ez alkalommal egy ,, boszorkány konyhába” a tolna földművesszövetkezet cukrászüzemébe látogattunk, el. Körülbelül harmincféle süteményt készítenek itt. Persze nem minden­ből egyenlő mennyiségben, mert az édességben is vannak kedvencek. Leg­többen krémest és mignont sütnek, ezek gyakran keresett sütemények. Nem sokkal marad el mögöttük a torta sem. Az üzem nemcsak a tolnai szórakozóhelyeknek szállít cukrászkészítményeket, sok a megrendelés vi­dékre is. Mözs, Bogyiszló, Tengelic cukrászdái állandó ..ügyfelek”, ezeket a községeket a tolnai üzem látja el. Zsitvai János, a cukrászüzem vezetője szerint január, február hónapban ,,uborkaszezon” van. Az emberek talán a sok ünnep miatt egy időre el­teltek süteménnyel. Tavasztól télig, egyformán nagy a forgalom. Hogy mindig friss áru legyen az elárusítóhelyeken, csak annyit sütnek napon- ta, amennyi a fogyasztás. „Erősebb” napokon gyakran 2500 darab süte- ményt kell készíteni, de volt idő, amikor csak krémesből kétezret sü- töttek és töltöttek meg. 'Kűri Kónya A Készül a linzerkoszorú. Szemes Lajosné és Both Jánosné formázzák, és sütőlapra rakják a még nyers süteményt. ► Zsitvai János 12 éve dol­gozik a cukrászüzemben. Nagyon nehéz lenne ösz- szeszámolni, hogy ennyi idő alatt hány tortái sü­tött. 0 egyébként inkább a húst kedveli. Mindig pontosan tadni kell, hogy miből mennyit használnak egy-egy sü­temény készítéséhez. ▼

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents