Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
1965. február 24. YOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 MIÉRT KISVÁROS SZEKSZÁRD? Ez a város a miénk! Sok irányban kiterjedt* az a jét, idegenforgalmát a nagyüze- a járdák tisztán tartása, röviden vita, mit lapunk egyik, Szekszárd- mi szőlőtermesztés távlataival. In- a mostaninál kulturáltabb kördal foglalkozó, annak kisvárosi kább erre kellene helyezni a nyezet megteremtése. S talán épjellegét taglaló cikke kiváltott. A hangsúlyt, amikor Szekszárdról, pen azért csonka a mi lokálpat- probléma felvetői még remélni is a szőlőről és a várost övező lom- riotizmusunk, s éppen azért nem alig' mertek ekkora érdeklődést, bök hasznosításáról szólunk. Mert tekintjük sajátunknak ezt a vá- Különösen az volt jó ebben az a lehetőség arra. hogy ez a gaz- rost, mert keveset törődünk az eszmecserében, hogy a sokszor el- dag tradícióval rendelkező kul- ilyen vonatkozású ügyekkel. Peső látásra felszint mutató reagá- túra adjon a város fejlődéséhez dig sok mindenhez pénz sem kellások mögött, több olyan javaslat éppúgy megvan, mint a Mosel lene, csak egy kevés a szabad rejtőzött, amelyek mindegyikére esetében. időből, hogy másként legyen a érdemes felfigyelni és hasznos. Az olvasó előtt most bizonyára helyzet kiábrándító mellékutEgy dolog azonban több olva- úgy tűnik: ellentmondásba ke- cáinkban. sónk szerint kísértett: óhatatlanul rültünk. Kevéssel előbb még a Egy külföldi mesélte a követke- olyan érzése támadt az embernek, tartalmatlan lokálpatriotizmus el- zőt: magyarországi útja során el- mintha Szekszárd helyzetét egy len hadakoztunk, most meg a vetődött Kaposvárra, s ott vélet- más városból, annak a másik- szőlő kapcsán mi ópolgatunk va- lenül rálépett az egyik parkban nak a szemüvegén keresztül néz- lamilyen patriotizmust. Mindjárt egy virágágyra. A járókelők kötők volna a vitázók. Pedig ez a eloszlik a félreértés, ha hozzá- zött mindjárt került városbeli, város a miénk! Valljuk meg: pol- tesszük az előbbiekhez, hogy még aki figyelmeztette. A történet szá- gárának lenni még akkor sem véletlenül sem hiba az, ha a vá- munkra azért érdekes, mert Szek- utolsó dolog, ha közben szeret- ros polgára büszke városára, sze- szárdot nyáron méltán lehet vi- nénk megváltoztatni ósdi levegőt réti, s fejlődésén, anyagi és kul- rágós városnak nevezni. Illetve árasztó provinciális jellegét, s turális felemelkedésén munkálko- lehetne, ha nem kerülnének min- azt a sokszor üres lokáipatriotiz- dik. Véleményünk szerint ez az den esztendőben olyan, magukról must, amelyiknek a tartalma nem a lokálpatriotizmus amelyik szűk- megfeledkezett városlakók, akik terjed túl a város múltjának fel- séges és kell. Tartalma körűibe- semmibevéve mások _ munkáját, emlegetésén, s jelenének szidásán lül ennyi: mindenki tegyen meg törik, tapossák, pusztítják a parJó szándék vezette azt a hozzá- erejétől és alkalmától függően kokat, fákat, virágokat. S ki szól szólót, aki így fogalmazott: amíg mindent ezért a városért. A dől- nekik? Ha sikerül őket nagy ne- szőlő lesz a várost övező dombo- gok sajátos logikája szerint hezen leleplezni, a városi tanács kon, s azzal együtt életforma lesz ugyanis sokkal könnyebb vala- igazgatási osztálya megbünteti a a kétlakiság, addig képtelenség miről rossz véleményt mondani, tetteseket. Ez azonban csak a legfelszámolni a város falusi jelle- mint javaslatot tenni arra, mi- ritkább esetben fordul elő, mert gét. Ha ez így lenne, bajos dolog ként oldjuk meg közös erővel ezt a szekszárdiak — tehát mi mavolna tovább vitatkozni, mert vagy azt a problémát. gunk — keveset segítünk annak a nem a szőlő és a bor teszi kis- Itt van például mellékutcáink rendnek a meghonosításában, várossá Tolna megye székhelyét, ügye. Kétségtelen, hogy a város- amelyik szerint a köztereken ül- Sőt! A szekszárdi kadar híres, ne- ba tévedő idegen illúzióját meg- tetett fák és virágok mindany- ves. Olyan hagyományt adott már lehetősen lerontja a környezet, ha nyiunké, aki abban kárt okoz, a városnak, hogy az ország más gyönyörű parkunk, sétányunk bennünket bánt, a mi szépérzé- kultúrájú tájain tulajdonképpen mellől betér valamelyik mellék- künket sérti meg. Valószínű, jobb úgy ismernek bennünket, mini utcába. De vajon azért, mert még lenne a helyzet, ha a város pol akik a zamatos kadart termelik, mindig hordozzuk ezt a régi örök- gárai úgy vélnék: városunk cí- S ha okosan, a kor követeimé- séget, a rendezetlen mellékútvo* mertartói azok, akik tesznek is nyeinek megfelelően folytatjuk és nalakat, csak a város vezetői a valamit Szekszárdért. fejlesztjük a szőlőtermelést, ab- felelősek? Nos, nem. A felelősség A vita feltehetően még nem zá- ból csak hasznunk lehet. Az már kollektív, hiszen a mellékutcák mit le. A polémia további réMegjegyzés: II munkaerőgondokhoz Nem lehet napirendre térni kihasználatlanok. Több példát afelett, amit pár nappal ezelőtt I említhetnénk, de beszéljünk Bokányi József MÉK főosztály- most a tolnaiak módszeréről. A vezető tapasztalataira hivatkoz- tolnai Aranykalász Tsz-ben a Va elmondott. Mind az export-1 munkaerőgondot nem ismerik és igények, mind pedig a hazai fo-' erre nem is hivatkoznak. Hol- gyasztók kielégítése érdekében a ott, ha számításba vesszük Tollehető legnagyobb figyelmet ér- n»át mint iparilag is fejlett helydemli ez a kérdés. Arról van szó, hogy Bokányi elvtárs szerint a zöldség, valamint a burgonya szerződéses termeltetésétől elsősorban és jórészt arra való hivatkozással vonakodnak a tsz- ek, hogy kevés a munkaerő. Sok oldala van ennek a dolognak. Az utóbbi években számos közös gazdaságban bizonyos időszakokban munkaerő-felesleg jelentkezik. Ilyen esetben a termelőszövetkezetekben a vezetőknek éppen a tagok foglalkoztatása okoz gondot Nem tudnak munkát biztosítani. Viszont, az séget, akkor elmondhatjuk, ebben a tsz-ben sem lehet könnyű a vezetők helyzete. Mégis köny- nyű. Főleg azért mert rugalmasak és jól érvényesítik, alkalmazzák azokat az ösztönző módszereket, amelyekkel kedvet tudnak adni a családtagoknak, sőt még a kívülállóknak is a közös munkához. Arról van szó csupán, hogy a tolnai Aranykalász Tsz-ben a gyümölcsösben például egy-egy kampánymunka idején kizárólag családtagok és legalább ilyen számban kívülállók dolgoznak. is igaz. hogy más közös gazda- Ez az út viszont valamennyi kö- ságokban a tagok átlagos életko- zös gazdaság számára járható, ra magas és vannak olyan terű- nem kell hozzá különösebb beletek, ahová kimondottan nagy fektetés, kizárólag nagyobb átte- nehézségbe ütközik kézi erőt kintökészség, több rugalmasság, biztosítani. Itt főleg a zsákolásról, a nehezebb fizikai erőkifejtést igénylő tennivalókról van szó. Viszont kár lenne figyelmen kívül hagyni az úgynevezett rejtett tartalékokat. Ebben az esetben pedig szinte kötelező ráirányítani a figyelmet azokra a lehetőségekre és ezzel együtt azokra a módszerekre, amelyek még és a helyi adottságok bátrabb kihasználása. Bokányi József nyilatkozata, amely pár nappal ezelőtt a Tolna megyei Népújságban megjelent „súlyának” megfelelően helyezi tehát előtérbe azt a kérdést is, amely a családtagok és a kívülállók „mozgósítására” vonatkozik. a kérdés másik oldala, miként lakóinak módjukban áll és kell kapcsoljuk össze a város jövő- is, hogy álljon az utcák fásítása, Húszéves a paksi Vak Bottyán gimnázium Hármas ünnepe lesz az idén a paksi Vak Bottyán gimnáziumnak: a felszabadulás huszadik évfordulójával együtt fennállása két évtizedének jubileumát és modern új épületének avatását tartja meg április elején. A felszabadulás előtt nem volt gimnázium a Duna melletti községben, Budapestre, Kecskemétre, Szekszárdra és más távolabbi városokba kellett gimnáziumba járniuk a paksi fiataloknak. 1945 szeptemberében nyílt meg a növendékével együtt. Rajtuk kívül 33 konzervgyári ipari tanulónak. és mintegy 300 levelező gimnáziumi valamint marxista— leninista esti egyetemi hallgatónak ad helyet az intézet — amint azt Kovács Győzőtől, a gimnázium igazgatójától megtudtuk. A húszéves gimnázium a tavalyi évben nyolctantermes, torna- és előadótermekkel, politechnikai műhellyel, valamint korszerűen berendezett konyhával paksi volt polgári iskola épületé- . és menzaétteremmel ellátott, ben két osztállyal az új közép- J emeletes új épületbe költözött. A iskola, eredetileg közgazdasági j 7 800 000 forint költséggel épített gimnáziumként. Később közgazdasági technikum lett, majd gimnázium. Ma 358 tanulója van az intézetnek, az idei tanévben megnyílt a szőlész-borász tagozatú kertészeti szakközépiskola 44 gimnázium épületét a jubileumon avatják fel ünnepélyesen. Az ünnepségre gazdag kulturális és sportműsorral készülnek iskola szakkörei. az Kijavították a tavaszi munkákhoz szükséges gépeket A Dalmandi Gépállomáson kijavítva készen állnak a tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépek. A tsz-ek gépigényét a gépállomás a legteljesebb mértékben ki A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatósága felvesz: Villamos-szakmában jártas GÉPÉSZTECHNIKUSOKAT szekszárdi, illetve hőgyészi munkahelyre. Fizetés a törvényes rendeletnek megfelelően. Hat hónap után áramdíjkedvezmény. Felvétel esetén úti-^ költséget térítünk. Jelentke-“ zés: Szekszárd, Bezerédj u. 9. (139) tudja elégíteni. Erőgépből 35, műtrágyaszóróból 15, vetőgépbőí 22, ekéből 51-et bocsájtanak a tsz- ek rendelkezésére. Kijavítva készen állnak a fogas- és henger- garnitúrák is. Ahogy elkészülnek az adminisztrációs munkákkal, azonnal hozzáfognak a tavaszi munkákhoz szükséges gépek szétosztásához. A tavaszi munkagépek szétosztása után a terménybetakarító gépeik, cséplők, silókombájnok. lakókocsik javítását kezdik meg, amelyeket szintén átadnak a tsz-eknek. A Dalmandi Gépállomás gépparkjának jó részét a termelőszövetkezetek kapják meg. Tizennégy lánctalpas- és tizenkét univerzális traktor továbbra is a gépállomás kezelésében marad. A gépállomás ezekkel a gépekkel a gazdaságilag gyenge termelőszö- vatkezeteket segíti. szeiben helyet kap majd olyan vonatkozás is amelyik arról számol be, hogy város születik az Előhegy, a Kálvária és a Bakta tövében. Olyan város, amelyik nemcsak formálisan képviseli, hanem híven is reprezentálja azokat a nagyjelentőségű változásokat amelyek ebben a hagyományokban gazdag, s kulturális kincsekben sem szegény Tolna megyében végbementek és következnek. Csakhát ez — amint korábban említettük — akkor válik valósággá, ha a város polgárai nemcsak lakhelyüknek, hanem a szó igazi értelmében szűkebb pátriájuknak is tekintik Szekszárdot. Szolnoki István A szovjet hadsereg felszabadító harcairól vándorkiállítások lesznek megyénkben Megyénkben a szovjet hadsereg magyarországi felszabadító harcait bemutató vándorkiállítást rendez az MHS megyei szervezete, a TIT közreműködésével, március 13-tól kezdve Szekszár- don, majd a járási székhelyeken: Dombóvárott, Bonyhádon, Pakson és Tamásiban. Nagy tablókon száznál több fényképpel és egy színes falitérképen idézik fel a húsz-huszonegy évvel ezelőtti harci eseményeket, továbbá az ország, felszabadulás utáni húszéves fejlődését, munkásmozgalmi életét, az MHS megyei tevékenységét. Közülük négy tablón elhelyezett, ötven eredeti fénykép- felvételen, dokumentképen szemléltetik a szovjet hadsereg történelmi hadműveleteit hazánkban és a magyar partizánoknak a fasiszták ellen vívott harcait. Az egyik tablón a felszabadulás utáni létesítményeket, mozgalmi dokumentumokat, egy másikon az MHS munkáját tárják majd a látogatók elé. Egy harmadik tablót, amely az MHS-nek az 1956-os ellenforradalom utáni propagandamunkájáról nyújt áttekintést, a szekszárdi 1919-es veteránok állították össze. Külön sorozatban szemléltetik majd a szekszárdi tartalékos tisztek munkásságát. A szekszárdi kiállítás március 13-án délután nyílik meg az MHS székházában. A megnyitó- ünnepségen a szekszárdi gimnázium irodalmi színpada és énekkara kulturális műsorral szerepel. Így él az emlékezetben Az első ügy — Gondolt-e dr. Guzorán Gáspár 30 évvel ezelőtt arra. hogy egyszer a bírói pulpitusról oszt igazságot a Magyar Népköztársaság nevében? — Nem, eszembe sem jutott. Szegény szülők gyermekeként, kétfajta kapcsolatom volt a bírósággal. Édesanyám egy táblabíróhoz járt mosni. A másik oldalon meg mindig várni lehetett mikor kerülök a láblabíró elé vádlottként. Testvéreim részt vettek a munkásmozgalomban, s én segítettem nekik röplapokat szórni. plakátokat ragasztani. — Hogyan jutott el az első ügyig, a bírói pulpitusig? Hosszú, nem könnyű út volt ez. Bonyhádra közvetlenül a felszabadulás után került Románia egyik bányavidékéről itteni rokonaihoz. A régi mozgalmi emberek biztonságával kapcsolódott bele az új életet teremtő munkába. — Részt vettem a Földigénylő Bizottság munkájában — mondja. Osztottuk a földet. Éreztük. nincs ennél nagyobb boldogság: adni a rászorulóknak, adni az azelőtt kisemmizetteknek, évszázados jussukhoz segíteni százakat. Ma is így él az emlékezetemben. De azután is bővelkedett az élete jeles, emlékezetes napokkal. Amikor DÉFOSZ-elnöknek. amikor a földművesszövetkezet ügyvezető elnökének választják, mindenkor érzi, a közösségért végzett áldozatos munkáját jutalmazzák, az ország gazdáivá vált régen elnyomottak. — Ezt éreztem akkor is — emlékezik — amikor 1950-ben Bonyhád első tanácselnökének választottak meg. Igyekeztem is erőmtől telhetőén rászolgálni a bizalomra. Újabb fordulat az életben — a legemlékezetesebb történettel kapcsolatban — 1952. januárja: a párt Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiára küldi. S elérkezik a nagy nap az akadémia elvégzése után. a szombathelyi járásbíróságon az első ügy. — Soha nem felejtem el ezt a napot, 1953. április 11-ét —. Jobban izgultam mint a vádlott. Volt dolga a zsebkendőmnek, úgy izzadtam, hogy a bányában se jobban. — Egy idős, régi vágású bíró volt a főnököm. Valahova el kellett mennie azon a napon, s rám testált egy ügyet. Én próbáltam magyarázkodni, hogy legalább az elsőnél legyen ott. De csak leintett: Ezen túl kell esni egyszer, barátom. Mindegy az így, vagy úgy. — S ha még csak ez lett volna. De bevonultak a tárgyalásra a minisztérium, a megyei bíróság képviselői is. Leültek hátul és szorgalmasan jegyzeteltek. Én nem voltam se eleven. se holt. Kutyául éreztem magam. Mindig azt' hittem,' nem jól csinálom, de azért csak tárgyaltam, s ítéletet is hoztam. A vendégek, de a vádlott is meg volt elégedve. Ezután jöttek Guzorán elvtárs életében a dolgos hétköznapok, az újabb tanulással nehezítve. Tárgyalások és egyetem, mellette a család, a négy gyermek gondja hat éven keresztül. — A többi már nem érdekes — mondja befejezve, az első ügy történetét. — Újra visszakerültem Bonyhádra, s itt vezetem a járásbíróság munkáját. (i _e)
