Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. február 24. A KÖNYVELŐ BETEGES EMBER VOLT, MOST A- ZONBAN AZÉRT /G/E - KE2ET A RENDELŐBE, HOGY TELEFONÁLHASSON gubanov ta'bor nők. Állomáshelyére t — ,-----------;—7--------------------— A TÁBORNOK. AZ ERr^s/TTES ALAEZAAJ „ERDE/ EAA&EFZEKKÉ “ NEVEZ TE </ KÉT BEOSZTOTTJÁT KOSZTYUKEV/C5 SZÁZADOST ES PO/CRO VSZK/J ŐRNAGYOT FELSZERE LESÜK SZAKADOZOT VA/T/KR UHA'ßOL és A HÁBORÚBÓL ZSA'/CAAÁnyOIT Ne'aaET 14. A NÉMET NŐVÉREK ÉS A FRANCIA ÜGYVÉD 1931 márciusában Henri Cals, a marseille-i rendőrség bűnügyi osztályának főnöke névtelen levelet kapott. A névtelen levélíró felhívta figyelmét a Boulevard Veyre 4 számú házra. — Abban a házban egy hölgy lakik álnéven — közölte. Álnéven bérelt valaki lakást? Ez igazán nem tartozik a súlyosabb törvénybeütköző cselekmények közé. főképpen Marseil- le-ben, a legélénkebb forgalmú francia kikötővárosban, a nemzetközi kábítószer- és leánykereskedelem egyik központjában. ösztönének engedelmeskedve, Cals mégis megindította a nyomozást. A levélben megjelölt házban, a bejelentő hivatal adatai szerint Helene Viliette, egy tengerész- tiszt özvegye lakott. A harmincöt éves, magas, szőke, elegáns özvegy — a nyomozás első adatai szerint — gyakran fogadott házában egy ismert marseille-i ügyvédet. Ehhez kétségtelenül joga van, emiatt nem lehet eljárást indítani ellene A névtelen levélíró azonban további adatokkal szolgált róla. „Helene Villette igazi neve Ca- thérine Deltreuil. Németországból származik, leánykori neve Schmidt. Kutassanak kissé a múltjában. Hamarosan meggyőződnek róla, hogy érdemes foglalkozni vele.” A nyomozás az anyakönyvi hivatalban folytatódott Ott valóban megtalálták a Cathérine Deltreuil nevet. A bejegyzés szerint e név viselője 1930. március 29-én. Marseille Beaumont-Saint- Julien nevű előkelő villanegyedében, a Graziella nevű villában meghalt. A nyomozónak feltűnt, hogy Philomena Viliette, a villa tulajdonosa éppen úgy bajorországi és leánykorában szintén a Schmidt nevet viselte, mint a halottként bejegyzett Cathérine Deltreuil. — Az ügy kezd érdekes lenni — mondta Cals. és tovább nyomozott. — Úgy látszik nagyszabású biztosítási csalásnak jöttünk a j nyomiára — állapította meg, amikor kiderült, hogy av. el- húnyt Cathérine Deltreuil. született Schmidt kereken 500 000 frankra volt biztosítva, s a biztosító társaság a fenti összeget hiánytalanul kifizette Philomena Viliette. született Schmidt kezébe. — De az is lehet, hogy gyilkosság történt — okoskodott tovább. — Mert ha Cathérine Deltreuil életben van és álnéven él, kit temettek el az ő neve alatt, kinek a halotti bizonylata alapiján fizette ki a biztosító társaság a hatalmas összeget? A Boulevard Veyre 4. számú házba küldött detektív azzal tért vissza, hogy az ott lakó magas, szőke hölgy, aki Helene Viliette néven volt bejelentve, elhagyta lakását, és ismeretlen helyre távozott. Philomene Viliette, aki a biztosítási összeget felvette, azonban otthon tartózkodott amikor a detektív becsöngetett nála. Kezdetben nagyon fölényesen bánt vele, de amikor látta, hogy a detektív meglehetősen tisztában van a biztosítási csalással, fantasztikus történettel állt elő. Elmondta, hogy ő és nénje Cathérine 1919 óta élnek Marse- ille-ben 1924-ben férjhez mentek, de hamarosan mind a ketten özvegyen maradtak. Két évvel később összevesztek és meg- S7-látottak minden érintkezést. — Kérem hagyjuk ezeket a régi dolgokat. Engem a biztosítás körülményei érdekelnek — sürgette a detektív. — Arra is rátérek. Előbb el kellett mondanom az előzményeket. — Nem sokkal összeveszésünk után Cathérine Nizzába költözött. Sokáig nem hallottam róla, 1930- ban eljött látogatóba Bajorországból legfiatalabb húgom, Fanny. Egy ideig nálam volt. majd átment Nizzába. Egy héttel később értesítést kaptam, hogy súlyosan megbetegedett. — Mi köze a húgának az esethez? — Kérem, hallgasson meg türelemmel, akkor majd megérti az összefüggést. Szegény húgomat nagyon rossz állapotban találtam — mert az értesítés után, minden haragot félretéve, természetesen Nizzába utaztam. Azt javasoltam Cathérinenek, hogy hozzuk húgomat Marseille-be, mert itt jobb orvosok vannak, így is történt. Kibéreltük a Graziella villát. Cathérine és Fanny odaköltöztek, de húgom- két héttel később, szövődményes tüdőgyulladásban meghalt. Fanny halála után megtudtam, hogy Cathérine 500 000 frankos életbiztosítást kötött. Azt indítványoztam neki, nyilvánítsuk őt halottnak, Fanny helyett. Cathérine irataival jelentkeztem az anyakönyvi hivatalban, őt jelentettem be halottnak, és a halotti bizonylat alapján felvettem a biztosítási összeget Az 500 000 frankon testvériesen megosztoztunk. — Tudja-e. hogy ezzel törvénybeütköző cselekményt követtek el? — Igen, tisztában vagyok ezzel. de tessék figyelembe venni, hogy akkoriban nagyon rossz anyagi körülmények között éltünk — mentegetőzött Philomena Villette, és 50 ezer frankot kínált fel a detektívnek, ha eltussolja az ügyet. A nyomozó felháborodva visz- szautasítóttá az ajánlatot. — Legyen elkészülve arra, hogy hamarosan bíróság elé kerül. Jó lesz ha védőről gondoskodik. De nemcsak ön. hanem nénje, Cathérine is Egyébként hol tartózkodik pillanatnyilag? — Nizzában van. Úgy tudom, a Hotel Vichy-ben szállt meg. Marseille-ből rögtön mozgósították a nizzai rendőrséget. Hamarosan megérkezett a válasz: — A Vichy szállóban valóban lakott a megadott személyleírásnak megfelelő nő, de egy telefonértesítés alapján elutazott. Állítólag Marseille-be. Marseille-be azonban nem érkezett meg. Egyelőre nyomtalanul eltűnt. Ugyanaznap a marseille-i rendőrség még egy érdeklődésére érkezett válasz, mégp>edig Bajorországból. Az ottani rendőrség közölte, hogy az állítólag egy évvel azelőtt elhunyt, Fanny Schmidt él, nemrég ment férjhez. — Most már két élő halottunk van. De akkor kit temettek el Cathérine Deltreuil neve alatt. Újra elővették Philomenát. Most már nem a lakásán kereste fel a detektív, hanem beidézték a rendőrségre és sokkal szigorúbb vallatásnak vetették alá, mint első ízben. — Bevallom, hogy nem Fanny húgomat temettük a néném neve alatt, hanem egy szerencsétlen sorsú, teherbe esett leányt. Megtudtuk, hogy súlyos tüdőbajban szenved napjai meg vannak számlálva. Házunkba vettük, mindennel elláttuk, s amikor meghalt Cathérine Deltreuil néven eltemettük. — Ki volt az illető leányanya? — Csak annyit tudok róla, hogy Magali volt a neve. Halálának körülményeit érdeklődjék meg az orvosnál, aki a halotti levelet kiállította. Dr. Guy orvos jól emlékezett a betegre. Már első látogatása alkalmával Cathérine Deltreuil, született Schmidt néven mutatták be. — Kétszer vagy háromszor hívtak a beteghez — mondta. — A halál okául kétoldali tüdőbajt állapítottam meg. A további nyomozás során kiderült, hogy Magali Herbin munkásnő volt a beteg leányanya A Schmidt nővérek minden jel szerint csak azért fogadták házukba, hogy halála után Cathérine neve alatt eltemettessék. és felvegyék a biztosítási összeget. Mivel nyilván ez volt a szándékuk, valószínűnek látszott, hogy nem részesítették a leggondosabb ápolásban. — Sőt. könnyen lehetséges, hogy meggyorsították a halálát — mondta munkatársainak a bűnügyi rendőrség főnöke, s elrendelte Magali Herbin holttestének kihantolását. — Ugyanaznap egy feltűnően elegáns szőke nő jelentkezett a rendőrségen. — Cathérine Schmidt vagyok — mondta. — Ügyvédem, Georges Sárrét tanácsára önként jelentkezem, hogy elejét vegyem a különféle mendemondának. önkéntes jelentkezése kétségtelenül jó benyomást tett a bűnügyi rendőrfőnökre. — Úgy látszik alaptalanul gyanúsítottam gyilkossággal — gondolta magában. Ám a biztosítási csalás is súlyos bűntény. Ezen a címen elrendelte a Schmidt nővérek letartóztatását. Cathérine Schmidt azt is bevallotta hogy . nem 500 ezer frankra, hanem két másik biztosító vállalatnál további 1 200 000 frankra volt biztosítva, vagyis Magali Herbin halála után ösz- szesen 1 700 000 frankon osztozkodtak. A bűnügyi rendőrség főnöke Georges Sárrét ügyvéd kihallgatását is szükségesnek tartotta. — Különféle alkalmakkor jogi tanácsokkal láttam el a Schmidt testvéreket — mondta az ügyvéd. — Többek között én intéztem el a formalitásokat a hatóságoknál. amikor Cathérine Schmidt haláláról értesültem, és én jártam el a biztosító társaságoknál az életbiztosítás kifizetése végett; — De hiszen Cathérine Schmidt nem halt meg — figyelmeztette Cals. — Most már tudom, de akkor még nem tudtam. Néhány héttel ezelőtt nagy meglepetésemre találkoztam a halottnak vélt Cathérine Schmidttel. Természetesen az lett volna a kötelességem, hogy feljelentsem a hatóságoknál de mind a ketten sírva könyörögtek, hogy hallgassak Jobb meggyőződésem ellenére teljesítettem kérésüket. Azonban amikor hallottam, hogy megindult ellenük az eljárás és a rendőrség körözteti Cathérinet, azt tanácsoltam neki, ne várja meg, amíg tartózkodási helyét kinyomozzák, hanem önként jelentkezzen. Mivel Cals nem tartotta valószínűnek, hogy az ügyvéd csak a két nővér könnyei miatt mulasztotta el kötelességét, hanem bizonyára részesedett a közel kétmillió frankból, biztosítási, csalásban való bűnrészesség címén az ő letartóztatását is elrendelte. Közben megtörtént a kihanto- lás, s megérkezett a vegyészek jelentése. Eszerint Magali Herbin maradványaiban annyi cinkszulfidöt találtak, amennyi tíz ember meggyilkolásához is elegendő. — Szedett-e Magali Herbin cinkszulfit tartalmú gyógyszert? — kérdezte Cals Cathérine Schmidttől. (Folytatjuk,)
