Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. február 24. A KÖNYVELŐ BETEGES EMBER VOLT, MOST A- ZONBAN AZÉRT /G/E - KE2ET A RENDELŐBE, HOGY TELEFONÁLHAS­SON gubanov ta'bor nők. Állomáshelyére t — ,-----------;—7--------------------— A TÁBORNOK. AZ ERr^s/TTES ALAEZAAJ „ERDE/ EAA&EFZEKKÉ “ NEVEZ TE </ KÉT BEOSZTOTTJÁT KOSZTYUKEV/C5 SZÁZADOST ES PO/CRO VSZK/J ŐRNAGYOT FELSZERE LESÜK SZAKADOZOT VA/T/KR UHA'ßOL és A HÁBORÚBÓL ZSA'/CAAÁnyOIT Ne'aaET 14. A NÉMET NŐVÉREK ÉS A FRANCIA ÜGYVÉD 1931 márciusában Henri Cals, a marseille-i rendőrség bűnügyi osztályának főnöke névtelen le­velet kapott. A névtelen levélíró felhívta figyelmét a Boulevard Veyre 4 számú házra. — Abban a házban egy hölgy lakik álnéven — közölte. Álnéven bérelt valaki lakást? Ez igazán nem tartozik a sú­lyosabb törvénybeütköző cselek­mények közé. főképpen Marseil- le-ben, a legélénkebb forgalmú francia kikötővárosban, a nem­zetközi kábítószer- és leánykeres­kedelem egyik központjában. ösztönének engedelmeskedve, Cals mégis megindította a nyo­mozást. A levélben megjelölt házban, a bejelentő hivatal adatai szerint Helene Viliette, egy tengerész- tiszt özvegye lakott. A harmincöt éves, magas, szőke, elegáns öz­vegy — a nyomozás első adatai szerint — gyakran fogadott há­zában egy ismert marseille-i ügy­védet. Ehhez kétségtelenül joga van, emiatt nem lehet eljárást indí­tani ellene A névtelen levélíró azonban további adatokkal szolgált róla. „Helene Villette igazi neve Ca- thérine Deltreuil. Németország­ból származik, leánykori neve Schmidt. Kutassanak kissé a múltjában. Hamarosan meggyő­ződnek róla, hogy érdemes fog­lalkozni vele.” A nyomozás az anyakönyvi hi­vatalban folytatódott Ott való­ban megtalálták a Cathérine Deltreuil nevet. A bejegyzés sze­rint e név viselője 1930. március 29-én. Marseille Beaumont-Saint- Julien nevű előkelő villanegyedé­ben, a Graziella nevű villában meghalt. A nyomozónak feltűnt, hogy Philomena Viliette, a villa tulaj­donosa éppen úgy bajorországi és leánykorában szintén a Schmidt nevet viselte, mint a halottként bejegyzett Cathérine Deltreuil. — Az ügy kezd érdekes lenni — mondta Cals. és tovább nyo­mozott. — Úgy látszik nagyszabású biztosítási csalásnak jöttünk a j nyomiára — állapította meg, amikor kiderült, hogy av. el- húnyt Cathérine Deltreuil. szü­letett Schmidt kereken 500 000 frankra volt biztosítva, s a biz­tosító társaság a fenti összeget hiánytalanul kifizette Philomena Viliette. született Schmidt kezé­be. — De az is lehet, hogy gyil­kosság történt — okoskodott to­vább. — Mert ha Cathérine Delt­reuil életben van és álnéven él, kit temettek el az ő neve alatt, kinek a halotti bizonylata alapi­ján fizette ki a biztosító társa­ság a hatalmas összeget? A Boulevard Veyre 4. számú házba küldött detektív azzal tért vissza, hogy az ott lakó magas, szőke hölgy, aki Helene Viliette néven volt bejelentve, elhagyta lakását, és ismeretlen helyre tá­vozott. Philomene Viliette, aki a biz­tosítási összeget felvette, azon­ban otthon tartózkodott amikor a detektív becsöngetett nála. Kezdetben nagyon fölényesen bánt vele, de amikor látta, hogy a detektív meglehetősen tisztá­ban van a biztosítási csalással, fantasztikus történettel állt elő. Elmondta, hogy ő és nénje Cathérine 1919 óta élnek Marse- ille-ben 1924-ben férjhez men­tek, de hamarosan mind a ket­ten özvegyen maradtak. Két év­vel később összevesztek és meg- S7-látottak minden érintkezést. — Kérem hagyjuk ezeket a régi dolgokat. Engem a biztosítás körülményei érdekelnek — sür­gette a detektív. — Arra is rátérek. Előbb el kellett mondanom az előzménye­ket. — Nem sokkal összeveszésünk után Cathérine Nizzába költözött. Sokáig nem hallottam róla, 1930- ban eljött látogatóba Bajorország­ból legfiatalabb húgom, Fanny. Egy ideig nálam volt. majd át­ment Nizzába. Egy héttel később értesítést kaptam, hogy súlyosan megbetegedett. — Mi köze a húgának az eset­hez? — Kérem, hallgasson meg tü­relemmel, akkor majd megérti az összefüggést. Szegény húgo­mat nagyon rossz állapotban ta­láltam — mert az értesítés után, minden haragot félretéve, termé­szetesen Nizzába utaztam. Azt javasoltam Cathérinenek, hogy hozzuk húgomat Marseille-be, mert itt jobb orvosok vannak, így is történt. Kibéreltük a Gra­ziella villát. Cathérine és Fanny odaköltöztek, de húgom- két hét­tel később, szövődményes tüdő­gyulladásban meghalt. Fanny halála után megtudtam, hogy Cathérine 500 000 frankos életbiztosítást kötött. Azt indít­ványoztam neki, nyilvánítsuk őt halottnak, Fanny helyett. Cathé­rine irataival jelentkeztem az anyakönyvi hivatalban, őt jelen­tettem be halottnak, és a halotti bizonylat alapján felvettem a biz­tosítási összeget Az 500 000 fran­kon testvériesen megosztoztunk. — Tudja-e. hogy ezzel törvény­beütköző cselekményt követtek el? — Igen, tisztában vagyok ez­zel. de tessék figyelembe venni, hogy akkoriban nagyon rossz anyagi körülmények között él­tünk — mentegetőzött Philomena Villette, és 50 ezer frankot kínált fel a detektívnek, ha eltussolja az ügyet. A nyomozó felháborodva visz- szautasítóttá az ajánlatot. — Legyen elkészülve arra, hogy hamarosan bíróság elé kerül. Jó lesz ha védőről gondoskodik. De nemcsak ön. hanem nénje, Ca­thérine is Egyébként hol tartóz­kodik pillanatnyilag? — Nizzában van. Úgy tudom, a Hotel Vichy-ben szállt meg. Marseille-ből rögtön mozgósí­tották a nizzai rendőrséget. Ha­marosan megérkezett a válasz: — A Vichy szállóban valóban lakott a megadott személyleírás­nak megfelelő nő, de egy tele­fonértesítés alapján elutazott. Ál­lítólag Marseille-be. Marseille-be azonban nem ér­kezett meg. Egyelőre nyomtalanul eltűnt. Ugyanaznap a marseille-i rend­őrség még egy érdeklődésére ér­kezett válasz, mégp>edig Bajoror­szágból. Az ottani rendőrség közölte, hogy az állítólag egy évvel az­előtt elhunyt, Fanny Schmidt él, nemrég ment férjhez. — Most már két élő halottunk van. De akkor kit temettek el Cathérine Deltreuil neve alatt. Újra elővették Philomenát. Most már nem a lakásán kereste fel a detektív, hanem beidézték a rendőrségre és sokkal szigo­rúbb vallatásnak vetették alá, mint első ízben. — Bevallom, hogy nem Fanny húgomat temettük a néném ne­ve alatt, hanem egy szerencsét­len sorsú, teherbe esett leányt. Megtudtuk, hogy súlyos tüdőbaj­ban szenved napjai meg vannak számlálva. Házunkba vettük, mindennel elláttuk, s amikor meghalt Cathérine Deltreuil né­ven eltemettük. — Ki volt az illető leányanya? — Csak annyit tudok róla, hogy Magali volt a neve. Halá­lának körülményeit érdeklődjék meg az orvosnál, aki a halotti levelet kiállította. Dr. Guy orvos jól emlékezett a betegre. Már első látogatása al­kalmával Cathérine Deltreuil, született Schmidt néven mutat­ták be. — Kétszer vagy háromszor hívtak a beteghez — mondta. — A halál okául kétoldali tüdőbajt állapítottam meg. A további nyomozás során ki­derült, hogy Magali Herbin mun­kásnő volt a beteg leányanya A Schmidt nővérek minden jel szerint csak azért fogadták há­zukba, hogy halála után Cathé­rine neve alatt eltemettessék. és felvegyék a biztosítási összeget. Mivel nyilván ez volt a szándé­kuk, valószínűnek látszott, hogy nem részesítették a leggondosabb ápolásban. — Sőt. könnyen lehetséges, hogy meggyorsították a halálát — mondta munkatársainak a bűnügyi rendőrség főnöke, s el­rendelte Magali Herbin holttes­tének kihantolását. — Ugyanaznap egy feltűnően elegáns szőke nő jelentkezett a rendőrségen. — Cathérine Schmidt vagyok — mondta. — Ügyvédem, Geor­ges Sárrét tanácsára önként je­lentkezem, hogy elejét vegyem a különféle mendemondának. önkéntes jelentkezése kétség­telenül jó benyomást tett a bűn­ügyi rendőrfőnökre. — Úgy látszik alaptalanul gya­núsítottam gyilkossággal — gon­dolta magában. Ám a biztosítási csalás is súlyos bűntény. Ezen a címen elrendelte a Schmidt nővérek letartóztatását. Cathérine Schmidt azt is be­vallotta hogy . nem 500 ezer frankra, hanem két másik biz­tosító vállalatnál további 1 200 000 frankra volt biztosítva, vagyis Magali Herbin halála után ösz- szesen 1 700 000 frankon osztoz­kodtak. A bűnügyi rendőrség főnöke Georges Sárrét ügyvéd kihallga­tását is szükségesnek tartotta. — Különféle alkalmakkor jogi tanácsokkal láttam el a Schmidt testvéreket — mondta az ügyvéd. — Többek között én intéztem el a formalitásokat a hatóságok­nál. amikor Cathérine Schmidt haláláról értesültem, és én jár­tam el a biztosító társaságoknál az életbiztosítás kifizetése végett; — De hiszen Cathérine Schmidt nem halt meg — figyel­meztette Cals. — Most már tudom, de akkor még nem tudtam. Néhány héttel ezelőtt nagy meglepetésemre ta­lálkoztam a halottnak vélt Cathé­rine Schmidttel. Természetesen az lett volna a kötelességem, hogy feljelentsem a hatóságoknál de mind a ketten sírva könyörög­tek, hogy hallgassak Jobb meg­győződésem ellenére teljesítet­tem kérésüket. Azonban amikor hallottam, hogy megindult elle­nük az eljárás és a rendőrség körözteti Cathérinet, azt tanácsol­tam neki, ne várja meg, amíg tartózkodási helyét kinyomozzák, hanem önként jelentkezzen. Mivel Cals nem tartotta való­színűnek, hogy az ügyvéd csak a két nővér könnyei miatt mu­lasztotta el kötelességét, hanem bizonyára részesedett a közel két­millió frankból, biztosítási, csa­lásban való bűnrészesség címén az ő letartóztatását is elrendelte. Közben megtörtént a kihanto- lás, s megérkezett a vegyészek jelentése. Eszerint Magali Herbin ma­radványaiban annyi cinkszulfidöt találtak, amennyi tíz ember meg­gyilkolásához is elegendő. — Szedett-e Magali Herbin cinkszulfit tartalmú gyógyszert? — kérdezte Cals Cathérine Schmidttől. (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents