Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-20 / 43. szám
T*-iu. február 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Asztalos kollektíva Emberek között I Nagyokat szippant ludja hányadszor, velem együtt tanulmányozza Pakulár László a naplót, amelyben a műhely vállalása szerepel. Ö a műhelyfőnök, s talán már becsukva is szóról-szóra elmondaná mit tartalmaz a műhelynapló, de azért biztos, ami biztos! — nem árt ellenőrizni menet közben. — Nézzünk talán körül az üzemben, — mondja hirtelen elhatározással és már indul is előre. — A napló csak írás, minden szépet és jót elbír még akkor is, ha nem teljesítjük. Az első állomás az asztalosüzem gépműhelye. Szinte elviselhetetlen a gépek zaja. Különösen a fűrészgép és a gyalugép az, amely a legnagyobb zenebonát szolgáltatja. A tágas műhelyben a mennyezetig felrakva állnak a félkész munkadarabok. — Ez még semmi! Délután már egymást sem látjuk az anyagtól, — szólal meg a hátam mögött az egyik dolgozó, látva kötéltáncosi mutatványom a gépek mellé dobált félkész fadarabokon Közelebb jön és bemutatkozik. Barina Ferenc az egyik brigádvezető, egyben az üzemvezető helyettese. Csikorog a fűrészgép, fogai éhesen harapják a vastag fenyőfadeszkát. A brigád nyolc dolgozója serényen hajlong a gépek körül és kezeik között ' alakul, formálódik a faanyag. — Az ott szemben egy német gép! — kiabál a fülembe az üzemvezető és kézzal-lábbal magyaráz valamit, de sajnos sehogy- sem érteni a fülsiketítő zajban. Nem lehet kérdezősködni. A gépek túlharsogásához nagy tüdő kellene. így csak kíváncsian nézegetem a különböző munkafolyamatokat. Az asztalosok és a I gépek összmunkája szinte bámu- latos. Pillanatok alatt alakulnak | a munkadarabok és egyre maga- ' sabbra emelkednek a műhelyterem közepén az enyvezésre váró, úgynevezett nyílászáró szerkezetek. x — Szaknyelven így nevezzük az ablakokat, ajtókat — magyarázza Barina Ferenc a nyílászáró szerkezet „magyar” értelmét. A másik műhelyben a levágott részeket állítják össze és enyvezik A szocialista címért küzdő asztalosüzem enyvező részlegében Csapó János brigádvezető magyaráz: — Éppen most sarkantyúzom a fiatalokat, hogy egy kis szivet is adjanak a munkába, mert máskülönben nem ér az egész egy fabatkát sem. — Fejét csó- válgatja, mint aki nincs teljesen megelégedve az ifjú szakmunkások működésével. — Mindig azt magyarázom nekik, hogy nemcsak a fizetést kell nézni, hanem a munkát is. A gépiesség nem jellemezheti a mi szakmánkat. — Egyébként elégedett a fiatalok munkájával. IA szocialista cta, tele a jó kollektíva, amit az asztalosüzem dolgozói már régóta kialakítottak. Nehéz munka volt, de megérte a fáradtságot. Az évekkel ezelőtt munkára jelentkezett segédmunkásokból az idők folyamán szakmunkások lettek. Itt tanultak, itt élték le éveik legnagyobb részét. Az idő, valamint a régi törzsgárda ió közösséget alakított ki. A szegező brigád műhelyében sűrűn koppannak a kalapácsok, nyomában megjelennek az ajtókon a zárak, kilincsek, az ablakokon a vaspántok és a reteszek. Ebben a műhelyben is sok a fiatal. de Miklós Lajos brigádvezető velük is elégedett — Mi már egy ízben elnyertük a szocialista brigád címet — mondja —, de most szeretnénk, ha szocialista üzem lehetnénk. A tervteljesítésből ítélve, úgy gondolom, sikerül. A műhelyrész ablakán kitekintve a raktárépületre látni, a fészerszerű épület a tetőig megrakva kész nyílászáró szerkezetekkel. — Tizenöt év óta ilyen még nem fordult elő az üzem történetében, hogy ennyi készáruval rendelkeztünk volna — válaszol Pakulár László, szinte kitalálva a gondolatomat. — Van raktárunk, van tartalékunk. Ha valamelyik építkezés ablakot, vagy ajtót kér, minden további nélkül szállítani tudjuk. A mi munkánk miatt nem állhat az építkezés. A termelés területén az üzem dolgozói mindent megtettek a szocialista cím elnyeréséért. Vállalásukat az elmúlt évben három százalékkal túlteljesítették. Üzemi baleset 1958 óta nem fordult elő, egyik műhelyrészben sem. A fiatalokat állandóan tanítják, nevelik és az üzemi kollektíva, mint egy jól olajozott gépezet, végzi a napi munkáját. Az egymás segítésének egyik jó példáját az üzemvezető mondotta el. Az elmúlt évben egyik fiatal szakmunkás, Taba István tényleges katonai szolgálatra vonult be. Egy hét múlva az egyik foglalkozáson olyan rosszul esett, hogy csigolyatörést szenvedett. Leszerelt és felgyógyulása után visszakerült a vállalathoz, olyan orvosi véleménnyel, hogy csak könnyebb fizikai munkára alkalmas. A kis kollektíva ismét bizonyított: Egy éven keresztül, amíg a fiú teljesen fel nem gyógyult, és teljes értékű dolgozó nem lett, helyette dolgoztak a brigád tagjai. | A kis köziisséo sának 20. évfordulójára készül. — Tizenkét ipari tanulót képezünk tovább és ezek kéoezik az utánpótlást — újságolja Pakulár elvtárs. Már most megkezdvelték a munkát és itt telepedtek le. Fertői Miklós Rendelet az építőipari üzemek szociális és egészségügyi létesítményeiről Az építésügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel és az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben szabályozta az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó telepített ipari üzemek szociális és egészségügyi létesítményeinek építését és üzemeltetését. Az utasítás az építő szak- és szerelőipari vállalatok telepített segédipari üzemeire is kiterjed. Az intézkedés kimondja, hogy a telepített ipari üzemekben a várható legnagyobb munkáslétszám figyelembevételével öltözőket, mosdókat, fürdőket, WC-ket, illetve üzemi orvosi rendelőket kell építeni Többműszakos üzemben a mosdót, a fürdőt, a WC-t és az egészségügyi szolgálat helyiségeit az egy műszakban foglalkoztatott legnagyobb létszám alapján, az üzemi öltözőket pedig a különböző műszakokban dolgozók együttes létszáma alapján kell megépíteni, és üzemeltetni. Az utasítás szerint a mosdóban naponta kell meleg vizet szolgáltatni. A szociális és egészségügyi célokat szolgáló helyiségek tisztán tartásáról, takarításáról a vállalat köteles rendszeresen gondoskodni. (MTI) Á módszeren kell változtatni A járási pártbizottság munkatársa. Mármarosi elvtárs ugyancsak meglepődött a tsz-elnök szitkozódásait hallva. Erről az oldaláról nem ismerte az elnököt. Tudta róla, hogy temperamentumos ember, de arra még álmában sem mert gondolni, hogy az egyébként jómodorú, udvarias ember szótárában ilyen durvaságok is előfordulnak. Az elnök maga is nagyot nézett, amikor észrevette a nemvárt vendéget. Az irodába tessékelte, de még útközben is dohogott. Szidta az ilyen-olyan gyámoltalanját, aki évek óta dolgozik a géppel, de ha valamit gyorsan ki kell javítani, tehe- tetlenkedik. Ez hozta ki a sodrából az elnököt. A járási pártbizottság munkatársa néhány gazdasági mutatót, adatot kért, amit feljegyzett magának. Ahogy ezzel végeztek, mindketten a várakozás álláspontjára helyezkedtek. — Most jön a „népnevelés” — gondolta magában az elnök keserű humorral, s kicsit idegesen várta a fejleményeket. — Hogy van a feleséged, a családod? — kérdezte Mármarosi elvtárs. Az elnök mindenre számított, csak ilyen kérdésre nem. — Köszönöm kérdésed. Jól vannak. Legalábbis, nem említették, hogy valami bajuk lenne. — Nemrég volt az iskolában bizonyítvány osztás. Milyen osztályzattal örvendeztetett meg benneteket a kislányod? Az elnök még jobban elámult. Mi jut eszébe ennek a Lacinak, hogy ilyeneket kérdez? — Nézd. Mármarosi elvtárs, térjünk a lényegre, s ne kerülgessük mint macska a forró kását. Sokkal jobb, ha kerek-perec megmondod a véleményedet, s utána minden el lesz boronáivá. — Nem tudom, elnök elvtárs, te mire gondolsz, de nékem nincs más kérdezniválóm. Csupán egy dolgot mondanék: Időközönként többet törődhetnél az otthoni dolgokkal. Hidd el, itt a munkahelyeden is türelmesebb lennél. Az elnök elgondolkozott. Valóban, többet kellene az otthoni dolgokkal foglalkozni, mert maholnap ágyrajáróként jár csak haza. Kislányát legtöbbször alva találja, s itt van ez a bizonyítvány-história is. Bizony illenék tudni, hogy milyen osztályzatot hozott haza Ági, de neki ebben az örökös rohangálásban, eszébe se jutott, hogy megkérdezze. Különben lehet, hogy mondta is a felesége, csak éppen elkerülte a figyelmét. Mennyire igaza van! Csakhogy tőle a kiküldöttek eddig ilyet még sohasem kérdeztek. Hogyan is volt a minap? Este a megszokottól valamivel korábban ért haza. Ági lánya olyan boldogan fogadta, hogy azt sem tudta, mire vélje. A vacsora alatt is. utána is, folyton csacsogott, ű újságot akart olvasni, s vacsora után hozzá is fogott, de a kislány játékosan körülötte sün- dörgött. Befogta a szemét, s az újság alá bújt. Egyszeresük megszólalt: — Apu, tudod tegnap mit kérdezett a tanító néni tőlem? — Nem tudom, de nem is érdekel. Látod, hogy el vagyok foglalva. Nem hagynál békén, hogy olvashassak? — mondta, és csak egy szempillantásra nézett fel az újságból. Látta felesége szemrehányó pillantását, és kislánya sírásra görbülő száját. Ez méginkább felidegesítette, lehet, hogy ez is egyik oka volt mai szitkozódásának. — Na búcsúzom, elnök elvtárs, és csak annyit mondanék: Bármennyi gondot, munkát is ad a tsz ügye, a gazdaság irányítása, az otthonodról soha ne feledkezz el. és lehetőleg ne vidd haza a gondjaidat. Ha legközelebb kijövünk, újra inssza- térünk a beszélgetésre. Remélem akkorra a kislányod iskolai jegyeiről is legalább annyira tájékozott leszel, amennyire a tsz számszaki dolgairól, gazdasági ügyeiről. POZSONYIIGNÁCNÉ Újszerű ICRESZ-oktatás Duna földváron Hasznos és újszerű tanfolyamot kezdeményeztek Dunaföldváron az általános iskoláknál. Rendszeres KRESZ-oktatást indítottak mindkét iskolában. Eddig az osztályfőnöki órákon foglalkoztak a közlekedési szabályokkal, de erre nem sok idő maradt a sok más probléma megbeszélése mellett. „összedugták” fejüket a tanárok és a járási rendőrkapitányság vezetői és elhatározták, hogy rendszeressé teszik a KRESZ- oktatást. Minden hónapban két órát tartanak és ezeket az előadásokat érdekessé teszik. Az első oktatást már december hónapban meg is tartották és a tapasztalatok azt mutatták, hogy bevált módszert találtak. Az előadásokat a mozi helyiségében rendezik, így több mint 500 tanuló hallgathatja az előadást és nézheti végig a filmvetítést. Az oktatás vezetője Süveges József önkéntes rendőr, aki fáradságot nem ismerve, társadalmi munkában végzi ezt a feladatot is, Az előkészületeket már az ősszel elvégezték és ebben nagy segítséget nyújtottak a tanárok és a tanulók. Kövics Gyula osztálya például a diafilmek „gyártásánál” segédkezett. Saját helyi filmen mutatják be a helyes közlekedést, a filmek, helytelen példákkal is felhívják a tanulók figyelmét, mit miért nem szabad. A KRESZ-oktatás nagy sikert aratott a tanulók körében. Különösen érdekessé teszi az előadásokat, hogy Süveges József KRESZ-vetélkedőt indított. A megyei balesetelhárítási tanács anyagiakban is hozzájárult a verseny díjazásához és így nőtt a népszerűsége a vetélkedőnek. Minden KRESZ-oktatásra házi feladatot kapnak a tanulók és ezt havonként osztályozzák, mint bármely más tantárgyat. A hatodik előadás végén pedig gyakorlati versenyen vehetnek részt, amelyen a helyezéseket értékes díjakkal és oklevéllel jutalmazzák, A KISZ-titkár r ermészetesen a KlSZ-titkár- nak is vannak „maszek” gondjai, mint minden embernek. De mennyire megnövekszenek ezek a gondok akkor, ha valaki egy közösség munkájának, irányításának vesződségeit is magára vállalja, csak úgy, minden térítés nélkül, csupán azért, mert bíznak benne a fiatalok. Szabó Jolánra, a hőgyészi KISZ- alapszervezet titkárára csak dicséretet mondtak a tanács vezetői. Mégis úgy vélik, mehetne jobban is a KISZ-munka a faluban. A KISZ-titkár tehát lelkes, mindent megtesz azért, hogy mozgalmas életet teremtsen a faluban. Mégsem megy minden egészen úgy, ahogy kellene. Vajon milyen gondok, problémák nehezítik a KISZ-vezető munkáját? — Nagyon nehéz összefogni a falu fiatalságát. Lehet, hogy furcsa, mindjárt kéréssel kezdenem, de jó lenne egy olyan helyiség, ahol zavartalanul összejöhetnénk. Van ugyan egy terem, de ott nem hallgathatunk zenét, nem táncolhatunk. Nem mintha ez lenne az eCTvetlen igény, de sokkal könnyebb úgv boldogulni a fiatalokkal, ha mindenki megtalálja a szórakozását, — mondja a KISZ-titkár. Itt is mint a legtöbb helyen, az aktív KISZ-élet kialakulását zavarja, hátráltatja, hogy nagyon sokan dolgoznak vidéken. Azokkal a fiatalokkal csak vasárnap leltet találkozni. Akkor is inkább elmennek a vendéglőbe, mert valahogy nem érzik, hogy egy közösségbe tartoznak a falubeli fiatalokkal. — Igaz, ami iga^ táncos összejöveteleket könnv ebb szervezni, mint komolyabb foglalkozást. Én nem tudom miért, még a kötött csoportos játéktól is húzódoznak, ügy szeretném, hogy először ösz- szefogni őket, ha szórakozással is és ha már kialakult, e^vbeková- csolt szervezet leszünk, akkor már kérni is lehet tőlük. Azt hiszem talán az is a baj, hogy mindjárt az első időben kértünk, nyújtani vajmi keveset tudtunk. Biztos vagyok benne, ha jól érzi magát közöttünk valaki, amikor szórakozunk, később eljön dolgozni is velük, ha arról van szó. Persze ahhoz lehetőséget is kellene adni, hogy megmutassuk mit tu lünk csinálni. Elsősorban a társadalmi munkákra gondolok. Nem nagyon hívnak bennünket, ha segítségre van szükség. Inkább az iskolának, vagy a nevelőintézetnek szólnak, mert ők azonnal tudnak jönni. Mi viszont egész héten dolgozunk, és szombaton, vagy vasárnap tudnánk segíteni. Akkorra meg már végezr- tek a munkával. — Tudom, hogy bíznak bennem a fiatalok, közöttük nőttem fel én is. De sokszor zavar az, hogy ők nem kezdeményeznek semmit. így ha csinálunk valamit, nem tudom, hogy nekik mi a véleményük róla, jó-e, vagy sem, amit tettünk. Azt a felfogást szeretném először megváltoztatni, amit ugyan nem mondanak ki. de látszik, hogy így van: a KISZ- szervezet azért van, hogy nekünk fiataloknak szórakozást biztosítson. — Persze talán nem ilyen nagyon sötét a kép. Kéthetenként tartunk komoly foglalkozást, ahol sok mindenről szó kerül. Igaz, még egyelőre teadélütánnal összekötve, de az a legfontosabb, hogy meghallgatják az előadást. Később ha már otthonosabban érzik magukat, biztosan elmondják a véleményüket is. Tervezzük, hogy tánccsoportot, színjátszó csoportot alakítunk. Valamilyen formában így mindenki megtalálja a szórakozást. Ezek lennének egy falusi KISZ- titkár gondjai. Hogy mennyire gondok ezek, mi sem bizonyítja jobban mint az: Szabó Jolánnak is rámegy minden szabad délutánja. k. j.
