Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

4 TOLVA MECYEI NEPÜJSÁG 1965. február 16. BOROSEY-K3TAIN EPKEGENY VÁLTOZAT • SAMOS ENDRE A TÁBORNOK. EGY DOSSZIÉT LAPOZOTT FEL. SZAMAKOR TAR.ASZOV ALEZREDES ES J KOROTKOV ŐRNAGY FESZÜL­TEN FIGYELTEK... AZ ELMÚLT ÉJSZAKA TOLYAAAÁN... ALL AM MA TARUNKON ELLENSÉGES REPU LOG£P HATOLT AT. ... ES BARANOV/CS VAROS FELE VETTE U77AT INNEN GRODNO FELÉ TARTÓT PEL KELE71 IRÁNYBAN, S EGY ÓRÁT TARTÓZKODOTT A Ml LÉG/TE KÜNKBEN. NYILVÁNVALÓ TEHÁT HOGY EJTŐERNYŐS CSOPORTOT DOBTAK LE, ATER. T... Visszaült az öregasszony mellé. — Valljál. De csak itt a csend- őrségen. A vizsgálóbírónál aztán mindent letagadhatsz j Ebben a pillanatban Holyba í Károlyné felsikoltott. Fel akart I ugrani, de térdre esett az ágy előtt. Halottsápadt arcát az öreg­asszony felé fordította. Szemé- I ben rémület tükröződött, mintha j kísérletet látott volna. Sebestyén Lídia háromszor is keresztet vetett, ö is látta a kí­sérteiét : keze kinyúlt az ágy alól, és Holybáné bokájára kulcsoló- dött — Végre megvagy, te méreg­keverő boszorkány! Bartók János törzsőrmester bújt elő az ágy alól. Öt perccel később a két asszony beismerő vallomást tett. Holyba Rozália csak azért ment I másodszor férjhez, mert a vagyo­nos Holyba Károly beteges ember volt. — Azt hittem, hamarosan el­patkol, de csak betegeskedett, j csak nyűg volt a nyakamon. El- j panaszoltam a dolgot Lidi néni- I nek. ö tanácsolta, hogy forduljak a húgához, Zsuzsi nénihez. De akkoriban haragban voltam Zsu­zsi nénivel. Ezért Lidi néni mond­ta el neki a keservemet. Hozott tőle egy üveg orvosságot. Negy­ven pengőt adtam érte, de már csak az uram halála után. Sebestyén Lídia is megerősítet­te ezt. — De nem méreg volt az üvegben, hanem orvosság. Hugóm azit akarta, hogy Holyba meggyó­gyuljon. | — Miért nem fordultak orvos­hoz? — Miért hívtunk volna orvost? A húgom Budapesten tanult, sok mindent ellesett az orvosoktól, több embert meggyógyított, mint ! a doktorok. I — Ismerem a gyógymódját — I jegyezte meg az őrmester. — i Azért is haltak meg olyan sokan | Tiszakürtön és Nagyrévben a legutóbbi évek alatt. Ebben a két faluban a legutóbbi tíz évben 30 százalékkal maga­sabb volt a halálozási arányszám, mint bármelyik más környékbeli : faluban. ÉJSZAKAI ZARÁNDOKLAT A TEMETŐBE Fazekas Ilona ideiglenes sza­badon bocsátása után a városban hagyta a gyengeelméjű Pápai Lajosnét, fuvarost fogadott, hogy minél előbb Nagyrévbe érjen. Mégsem ért haza elég gyorsan. Ugyanis Bartók motorkerékpáron Nagyrévbe küldött két nyomozót, hogy megfigyeljék a szülésznő minden lépését, s ezek, kerülő úton is előbb értek oda. Késő este volt már, amikor Fa­zekas Ilona hazaért. Kifizette a fuvarost, bement a házba, de nem sokáig maradt otthon. Néhány perc múlva újra az utcán volt. Az egyik nyomozó a ház előtt maradt lesben, a tnásik követte a szülésznőt. Fazekas Ilona befordult a leg­közelebbi utcasarkon és eltűnt az egyik házban. Az ablakon keresz­tül látszott, hogy izgatottan ma­gyaráz valamit egy idősebb asz- szonynak. A nyomozó azt az uta­sítást kapta Bartóktól, hogy je­gyezze fel mindazoknak a nevét, akikkel Fazekas Ilona érintkezik, de mivel nem tudta, hogy ki la­kik abban a házban, krétával meg­jelölte a kiskaput. Több mint negyven házat kel­lett megjelölnie azon az éjszakán. A szülésznő, mint Fekete kí­sértet. házról házra surrant a sö­tét éjszaka leple alatt. Csak né­hány percig maradt benn, azután ment tovább. Nem sokkal később megeleve­nedett a falu. Innen is, onnan is fekete ruhás asszonyok léptek ki, óvatosan körülkémleltek és meg­indultak — egyenesen a temetőbe. A nyomozó visszament társá­hoz. Egy ideig tanakodtak, hogy mitévők legyenek. — Értesíteni kell Bartókot! — mondta az egyik. Úgy. döntöttek, hogy egyikük a faluban marad, a másik a motor- kerékpáron Szolnokra siet, hogy jelentést tegyen az esetről. Alig ért ki a faluból, szembe­találkozott Bartókkal. A nyomo­zás láza a kora hajnali órákban Nagyrévre űzte az őrmestert Meghallgatta a nyomozó jelenté­sét, s utána a temető felé vette útját, de már senkit sem talált ott. A halottak nyugvóhelyén csend és nyugalom honolt. — Gyerünk a bábaasszonyhoz. Majd kivallatjuk, hogy minek küldte az asszonyokat éjnek ide­jén a temetőbe. Bezörgetett Fazekas Hona fe­hérre meszelt házának ablakán. Egy pillanatra megmozdult a függöny. Mintha a szülésznő fejét látták volna. Más eredménye nem volt a zörgetésnek. Bartók a kiskapun bement az udvarra és dörömbölni kezdett az ajtón. — Nyissa ki — kiáltott erélye­sen. Mivel többszöri felszólítására sem bocsátották be, nekivetette vállát az ajtónak. A zár engedett, az ajtó kinyílt. A pitvarban egy kerékpár állt a falhoz támasztva, rajta a bába­asszony jól ismert táskája. A szobába vezető ajtó félig nyitva volt. Bartók kopogtatás nélkül be­lépett. A két nyomozó követte. Fazekas Ilona fekete ünneplő­ben, gondosan simára fésült haj­jal a díványon ült hátradőlve. Egy pillantásra sem méltatta a berontó embereket, tekintetét a szemközti falon lógó ingaórára meresztette. Zihálva lélegzett. A szobában kórházi szag terjengett. Bartók az asztalról felvett egy üres üveget: Lysol — olvasta a címkén. — Megmérgezte magát a bo­szorkány! — jegyezte meg dühö­sen. Diadalmas mosoly játszott Fa­zekas Ilona ajkán, mintha azt mondta volna: Túljártam az esze­teken, engem bizony nem fogtok beismerő vallomásra kényszerí­teni. Néhány perc múlva meghalt. ELCSERÉLT FEJFÄK Néhány nappal Fazekas Ilona öngyilkossága után vizsgáló bi­zottság szállt ki a nagyrévi teme­tőbe. Az ügyészség utasítására ti­zenkét sírt kellett felbontania. A tizenkét halott azokból a házak­ból került ki, ahová utolsó éjsza-* kán Fazekas Ilona ellátogatott. Már az első sír felbontása bo­nyodalmat okozott. Takács Lajos földi maradvá­nyait hántolták ki először. — Törpe volt az a Takács La­jos? — kérdezte a kihantolást végző orvos az alig egy méternél nagyobb csontváz láttán. — Dehogy is volt törpe. Szép szál, derék ember volt. Úgy mondják, gerincsorvadásban halt meg. — Attól még nem zsugorodik össze a csontváza. Nyilván té­vedtünk és nem az ő sírját bon­tottuk fel. — De hiszen ez az ő fejfája... Most derült csak ki, hogy miért küldte Fazekas Ilona a sok asz- szonyt a temetőbe azon az éj­szakán. össze-vissza cserélgették a fej­fákat. Mivel a falusi temetőkben nem vezetnek jegyeket arról, hogy me­lyik halottat hová temették a fa­luban nem volt megmondhatójaj hogy ki hová van temetve. — Sorban fel kell bontani min­den sírt — utasította az ügyészség a vizsgáló bizottságot. Hiába tiltakozott a plébános a halottak nyugalmának megzava­rása ellen, a bizottság munkába állt, s nap-nap után újabb meg­lepetésekben volt része. Az egyik sírból, amelyben a fejfa tanúsága szerint egy asszony volt eltemet­ve, orvosságos üveg került elő. — Ez nem nőnek a csontváza — állapította meg az orvos. A gerinc és a csípőízületek elferdü- léséből következtetve az a gya­núm, hogy Takács Lajos földi ma­radványait hántoltuk ki. — Ismeri ezt az üveget? — kérdezte Bartók törzsőrmester özvegy Takács Lajosnétól. — Jézus, Mária szent József! — kiáltott fel az öregasszony és egész testében reszketni kezdett. Rövidesen bevallotta, hogy mé­reggel segítette a túlvilágra bete­geskedő, munkaképtelen férjét. — Az üveget a koporsóba rej­tettem, hogy a halottal együtt el­tűnjön a föld alatt — vallotta be. — Honnan volt a méreg? — Zsuzsi adta, a bábaasszony. 1929. július 23-án tizenkét csont­vázat szállítottak el Nagyrévből és Tiszakürtről, külön-külön ládák­ba rakva. A két csendes tiszazugi falut szárnyára kapta a hír. Seregestől érkeztek az újságírók. Zugügyvé­dek lepték el a falut és felaján­lották segítségüket a gyanúsított asszonyoknak, akiken Fazekas Ilona öngyilkossága óta páni fé­lelem lett úrrá. Nem volt senki, hogy tanáccsal lássa el, hogy szemének egyetlen villanásával konok hallgatásra, tagadásra késztesse őket. A vendéglőben budapesti zug­ügyvédek ütötték fel sátorfájukat. — Kitűnő összeköttetéseim van­nak a budapesti törvényszéki or­vostani intézetben, mondta az egyik zugügyvéd özvegy Csabai Máriának. — Ha viseli a költsé­geket, Budapestre utazom és sze­mélyesen elhozom férje földi ma­radványainak vegyvizsgálati ered-- ményét. Megkapta a megbízást, felvette a pénzt, néhány napig a főváros­ban szórakozott, majd visszauta­zott Nagyrévbe, hogy „a vegy- vizsgálat meggyorsítására” újabb összeget kérjen megbízójától. A falu szélén temetési menettel találkozott, özvegy Csabai Máriát temették. Felakasztotta magát ab­ban a szobában, ahol öt évvel ezelőtt férje keserves kínok kö­zött kiszenvedett. özvegy Csabai Márián kívül még két asszony választotta az önkéntes halált, hogy elkerülje a letartóztatást és az elítélést. Napról napra újabb letartózta­tások történtek. A szolnoki törvényszéki fog­házban már nem volt hely a le­tartóztatott asszonyok elhelyezé­sére és elkülönítésére. Nagyrév- és Tiszakürt valósággal kihalt. A termés betakarítatlanul. maradt. A két faluban alig volt ház, amelyre nem terjedt ki a vizsgálat. Nem volt ember, aki - nek hozzátartozóját, közeli, vág távolabbi rokonát nem vitték e. a csendőrök. A vizsgálat lezárása után ? - ügyészség 86 nagyrévi és 16 tisz; kürti haláleset miatt 41 asszo> ell-m emelt gyilkossági vádat. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents