Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-16 / 39. szám
1965. február 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s 4 HÉT VEGE eseményeiből 250 fiatal kapott személyi igazolványt Fiatalok vették birtokba szombaton délután Szekszárdon a fegyveres testületek klubjának nagytermét. A komoly arcú, ünneplő ruhás fiatalok, valamennyien 16 évesek, ünnepségre gyűltek össze, melyet a KISZ Tolna megyei Bizottsága és a BM megyei rendőrfőkapitányság közösen rendezett számukra, abból az alkalomból, hogy először veszik át személyi igazolványukat. — Ez azt jelenti — mondotta ünnepi beszédében Tóth József, a KISZ megyei bizottságának első titkára — elérkeztetek ahhoz a korhoz, amely közel áll a teljes jogú állampolgársághoz. Ezután részletesen beszélt az eddig elért eredményeinkről. Méltatta a Szovjetunió felszabadító harcát, amely megnyitotta a mi népünk számára is a szabadsághoz, a függetlenséghez, a felemelkedéshez vezető utat. — Most, felszabadulásunk közelgő 20. évfordulóján — amely legnagyobb nemzed ünnepünk — mélységes tisztelettel, a hősöknek és testvéreknek kijáró szeretettel gondolunk a hős szovjet népre — mondotta a többi közt. A továbbiakban szólt a fiatalok felelősségéről, a feladatokról. — Szüléitek iránt — akiknek életeteket, a szocialista jelent és jövőt köszönhetitek — mindig nagy tisztelettel és szeretettel legyetek — mondotta. — Csak akkor szereztek örömet, ha az adott közösségben, iskolában, vagy munkahelyen becsületesen tanultok, dolgoztok és viselkedtek. — Óvjátok és becsüljétek meg ezt az igazolványt — mondotta befejezésül Tóth elvtárs. — Vigyázzatok, hogy illetéktelen kezekbe ne kerülhessen. Igyekezzetek olyan életet élni, hogyha illetékesek megnézik könyveteket, lássák, becsületes, dolgos polgárai vagytok a Magyar Népköztársaságnak. Ezután a Garay Gimnázium, a Közgazdasági Technikum és az Iparitanuló-iskola tanulói közül 19 fiatalnak könyvjutalommal együtt adták át a személyi igazolványt. Majd kiosztották a többi, mintegy 250 fiatalnak is az igazolványokat. Ezután műsort néztek meg a fiatalok. ' Az ünnepségen a város, a megye, párt-, állami és tömegszervezeti vezetői is képviseltették magukat. Ott volt Schrottner Károly az MSZMP Tolna megyei végrehajtó bizottságának tagja, az SZMT megyebizottság vezető titkára is. (i—e.) Sikerrel fejeződött be a „Ki mit tud ? “ Vasárnap délután telt ház előtt bonyolították le a „Ki mit tud?’’ megyei döntőjének második részét. A Paksi Ifjúsági Házban szinte állóhely sem volt a kezdés előtt fél órával. A bemutatón 42 szereplő állt fel a dobogóra és színvonalas verseny keretén belül döntötték el, melyik az a hét továbbjutó, aki majd a március végi országos elődöntőben, a tv kamerái előtt is bizonyít. A zsűribizottság tagjaként részt vett a bemutatón Haypál Ildikó a KISZ KB. munkatársa, de a tv., a Népművelési Intézet, a megyei tanács vb. művelődési osztálya és a KISZ MB. munkatársai is képviseltették magukat. A jól sikerült bemutatón 24 versmondó szerepelt és a zsűrinek komoly munkája volt a helyezések eldöntésében. Ebben a „műfajban” az első helyen Heiczmann Julianna tolnai versmondó végzett, míg a további helyezések a következőképpen alakultak: 2. Antal Franciska Paks, 3. Benke Mária Paks, 4. Braxmair Mária Bá- taszék, 5. Horányi György Paks. A népi táncosok közül a Paksi Ifjúsági Táncegyüttes, az énekesek közül pedig László Zoltán a Szekszárdi 11. AKÖV dolgozója végzett az első helyen. A helyezettek a kulturális szemle emléklapján kívül, megkapták a „Ki mit tud?” jelvényt és a „belépőt” az országos elődöntőre. A 42 szereplő közül helyezést nem mindenki érhetett el, de a szereplők közül dicséretet érdemel Klemm Borbála Tolna, Orosz Erzsébet Dunaföldvár, Tóth Piroska Tolna, Szalai Ágnes Döb- rököz, Nyúl Margit Solt és Fülöp Sára Szekszárd. A bemutató értékelése után nemcsak a szereplők távoztak elégedetten, hanem a közönség is egy szép élménnyel gazdagabban tért haza. Palánkon is megtartották a szalagavató ünnepélyt Szombaton a palánki IV. osztályosok is megkapták a zöld színű szalagot. A tanítás befejeztével az igazgató és az osztályfőnök előtt köszöntötte egymást a III. és a végzős IV. oszály. A két osztálytitkár elmondta az eredmények mellett a még fennálló hibákat, amelyeket mielőtt elbúcsúznak, szeretnének felszámolni. Mártonfai Dénes igazgató rövid beszédben kérte a végzős osztályt, készüljenek komolyan a képesítőre és a továbbtanulók az egyetemi felvételi vizsgákra. Minden tanulót biztosított az iskola segítségéről. Este a fiatalok jól sikerült bált rendeztek, melyen a medinai zenekar játszott. A mulatságra több szekszárdi lányt és fiút is meg-1 hívtak. H. F. Nyomdászok találkozója Vasárnap egésznapos tapasztalatcserére érkeztek a Szekszárdi I Nyomdába a Pécsi Szikra Nyom- ! da dolgozói. A METESZ Nyomda- ( ipari Szakosztályának rendezésé-1 ben hozták létre e találkozót, amelyben a két vállalat dolgozói kicserélték a tapasztalataikat. Délelőtt a naptár és a PVC munkafolyamatait tekintették meg a pécsiek és elismeréssel nyilatkoztak a szekszárdiak munkájáról. Ezután sorra látogatták a többi osztályt. Megtekintették a szedőt, a géptermet és a könyv- kötészetet. Egypár hasznos tapasztalat átadása után baráti találkozón látták vendégül a pécsi kollégákat a helybeliek. Nyomdászaink a jövő hónapban viszonozzák a látogatást. Kisdiákok nagy tervekkel F addon, az általános iskolában magyar szakkört alakítottak, ahol hetenként összejönnek a kisdiákok, hogy beszélgessenek egy-egy könyvről, megismerjék közelebbről néhány író életét, munkáit, A szakkör tagjai hatodikos, hetedikes iskolások, akik szor- gacmasan járnak foglalkozásokra, izgalommal készülnek egy-egy téma megbeszélésére. Nagyon sokszor előfordult, ha megláttak egy Jobbágy Károly verset, vagy Fekete István elbeszélést az újságban, kivágták és elvitték az iskolába. Mert nekik Jobbágy Károly, Fekete István már ismerősük. írtak nekik és azok szívesen válaszoltak, kéziratot küldtek. A faddi kis iskolások a magyar szakkör keretében mai írókkal, költőkkel ismerkednek, egyelőre csak így, levél útján. Középiskolás önképzőkörben nem vált ki különösebb csodálkozást az ilyesmi. Pedig elég kevés középiskola dicsekedhet azzal, hogy írókkal, költőkkel tartja a kapcsolatot. A faddi magyar szakkörök nagyobb része pedig hatodikos gyerek. Ottjártunkkar a szakkör vezetője, egy magyar tanárnő ezzel kezdte a beszélgetést: „A az nem érdekes, csak arról van szó, néhány írónak, költőnek levelet küldtünk. Nem hiszem, hogy ez olyan különös lenne." Nem tudni, talán a szerénység mondatta vele ezeket a szavakat, vagy az, hogy maga sem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Valóban nem világrengető dolog, de újszerű, és a megyében nem nagyon találni hasonló céllal működő magyar szakkört. És hogy mekkora a jelentősége a gyerekek irodalmi nevelésének, műveltségének formálásában, arról azt hiszem nem kell beszélni A magyar szakkör hetenként egyszer tart foglalkozást. Egyik héten nyelvtani dolgokká! foglalkoznak, kapcsolva a tananyaghoz. Másik héten egy-egy könyvről és írójáról beszélgetnek. Minden szakköri foglalkozás után útnak indul egy levél Budapestre vagy más városba, gyermekbetűkkel valamelyik írónak, költőnek címezve. Némelyik válaszra egy hónapot is kell várni, de nincs annál nagyobb öröm, amikor megérkezik a levél. írtak Pákölitz Istvánnak is. Olyan dolgokat kérdeztek tőle, ami őket legjobban foglalkoztatja. Hogyan születik a vers, hogy lehet valaki költő, és kértek egy kéziratot is. Pákölitz István válaszolt. Kedves levélben köszönte meg a kisdiákok érdeklődését, de a kérdésekre nem válaszolt. Helyette ígéretet tett, hogy tavasszal eljön hozzájuk, és személyesen beszélgetnek majd. Nagyon örültek Fekete István válaszának is. Ö egy novellát tett a borítékba, a faddi iskolások magyar szakkörének ajánlva. Fodor András „Az iskola udvara” című versét küldte egy kedves, további jó munkát kívánó levélhez mellékelve. A verset egykori iskolájához írta, és a kaposvári gimnázium mellett az ajánlásba ott szerepelt a faddi iskola is. Jobbágy Károly, aki régebben maga is tanár volt, értette meg legjobban a gyerekek kívánságát. Verset küldött, de három „példányban.’’ Azt a kis papírfecnit is elküldte, amelyen össze-vissza ceruzázva, javítva nyers formában megszületett a vers. De elküldte a legépelt másolatot is, amiből tükröződik az a komoly megfontolt munka, amivel a költemény készült. Ebben még sok a javítás, jelzőket, szavakat változtatott meg. Végül a harmadikon már a kijavított kész verset olvashatták, amelynek végül ez lett a címe: „Erdő a felszabadulás téren”. Talán az lett volna a természetes, ha az első válasznak örülnek legjobban, hiszen akkor mutatkozik meg munkájuk első eredménye. Szabó Magda írónő volt az első válaszoló. Arra a kérdésre például, hogy hogyan lett író, így válaszolt: „Nem tudom, így születtem.” A többi válasz is hasonló stílusú. Könnyen nyakszegője lehetett volna az egészséges kezdeményezésnek még néhány hasonló válasz. Szerencsére a többiek kedvesen, szívesen írtaik. A faddi kisdiákok úgy tervezik, hogy az összegyűlt kéziratokból albumot készítenek, amit majd jó lesz lapozgatni, ha valamelyik „ismerősük” könyvét, versét olvasgatják. (kánya) Gyermekfarsang fXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX* a Babits Mihály Általános Iskolában (Bakó Jenő felvételei)
