Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

1965. január 10, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tál a megyehatáron Savaria — Pannónia szép virága Ott, ahol a Raba-völgye véget ér, ahol az Alpesek szelíd dom­bokba simuló hegyvonulata a Kis­alfölddel találkozik, a síkság szé­lén szelektől, és hadaktól védte­lenül kétezeréyes emberi kultúra emlékeit őrzi a magyarság nyuga­ti végvórosa, Pannónia szép vi­rága, Savaria. Szombathelyt, Ma­gyarország első igazi városi tele­pülését még időszámításunk után 43-ban Claudius római császár emelte városi rangra, és innen ered a város latin elnevezése: Colonia Claudia Savaria. A ma embere, aki akár .repülőgépen, autón, vagy vonaton érkezik a Nyugat-Dunántúl jelentős gazda­sági és szellemi' központjába, meglepődve tapasztalja, milyen csodálatos harmóniába kapcsolód­nak itt mindazok az építészeti emlékek, amelyeket 2000 esztendő során az egymást váltó emberi nemzedékek korról korra utóda­ikra hagytak. A nyugati végeken küszködő magyar szellemiség szá­zadok mélyéből táplálkozó hagyo­mányait a ma embere egy fel­fokozott ütemű fejlődés összhang­jában féltő gonddal építi be egy igazán modem és a szó nemes értelmében vett európai és mégis magyar város bontakozó keretei­be. A múltnak és a jelennek ez a harmonikus kapcsolódása nem­csak a város külső képében, han­gulatában jelentkezik, hanem la­kóinak gondolkodásában és a vá­roshoz kapcsolódó érzéseiben is. Nincs még eg^ magyar város, amelynek törtjeimé sonán a pusztulás lángjaiból ‘ annyiszor kellett volna újra feltámadnia, mint éppen Szombathelynek. Ha Trójáról azt mondjuk, hogy hét rétegen hétszer lerombolt város romjain, lakói hétszer települtek egymás fölé. álékor Szombathely­re is áll a trójai hasonlat. Az emberi kultúra ősi rétegei most bukkannak elő, most, amikor a belváros lebontott földszintes há­zainak helyére 8—10 emeletes to- ronyházakat akar építeni a város ma élő nemzedéke. Bárkit szó­lítson meg az idegen, bárkivel álljon szóba, ha más-más megfo­galmazásban is, de minden szom­bathelyiből egyaránt ez a múltat is tisztelő szeretet szól. * Aki ma Szombathelyről írni vagy szólni akar, nincs másra szüksége, mint bolyongani a város utcáin, megszólítani lakóit és máris a most épülő vasbeton­vázas, hatalmas épületek tövén képzeletét évezredek távolságába ragadják a letűnt korok emlékei. A szocialista Magyarországhoz, való tartozás kézzel fogható kö­zelségbe hozta itt is a megálmo­dott jövendőt. Ez a város büszke múltjára, de a jelenben szívós munkával holnapjáért küszködik. Egyszerre jelentkeznek itt a nagyvárossá válás, a növekedés és az építés gondjai a múlt kis­városi hagyományaival. Az ősi Savariára a mi korunk építi most a hetedik réteget. Ez a réteg vas­ból és betonból emelkedik a ma­gasba, maga alá temeti a tegnap ódon házait, új utcákat, ™j te­reket, és új városrészeket iemel. A szellemiség jelképe: az egy éve épült Művelődési és Sporthí . A Gyöngyös-parti sétány szomorú fűzei, És ezzel a csodálatos újjászületés­sel együtt formálódik a holnap nagyvárosa, amely városi öntu­datát kétezer év távlatába vezet­heti vissza. Néhány év alatt 4500 korszerű új lakás, új középületek, iskolák, terek és parkok... ez Szombathely holnapja és ehhez kapcsolódik a latinos kultúra mély humánumának ápolása. Ezt látja, ebben él és munkálkodik holnapjáért a szombathelyi em­ber. Ezt érezni a város közepén álló múzeumban és az ásatások nyomán feltárt római város falai között, ezt a Március 15. tér ég- bekapaszkodó toronydaruinak tö­vén, ezt a felbontott járdák, utak. utcák láttán. A ma embere láza­san kutat múltjának emlékei után miközben a maga ízlésének, igényének, életmódjának megfele­lő új várost épít. A régész szavára és tanácsára talán ma sehol nem adnak any- nyit, mint Szombathelyen. Ez a kutatás, a hatalmas arányú fel­tárás, a múlt emlékeinek meg mentése, alig egy évtizeddel ez­előtt kezdődött itt, amikor egy Nktárbővítés során a város köz- plntjában három méter mély árok alján a régész — Szentlé­lek! Tihamér doktor — egy több ezer éves ősi kultúra nyakúra bukkant. E nyomokból azJK — a 3 emeletes raktár lebontása után — kibontakozott az egyip­tomi Isis istenség kultuszának emelt ősi szentély, amely ma egy modem városrész kulturális köz­pontjává alakult. Itt most formá­lódó Iseum téren is a több ezer éves múlt találkozik a XX. szá­zad második felének szocialista modernségével. A nagyvárosi tér központjává vált hajdani római szentély a megkapóan szép osz­lopsor és a szabadtéri színpadnak kiképzett előtér olyan környezetet terein tett, ahol évről évre a Va­rázsfuvolát mutatják be abban a természetes környezetben, amilyet annak idején Mozart elképzelt Az Isishez hasonló emlék sehol sem került még elő Európában. A ma­gyar Bayreuth lehetne és lesz is Szombathely. Ehhez az elképze­léshez az épülő modem város ter­vezője Károlyi Antal épületter­vei is nagyszerűen kapcsolód­nak. * Szombathely a második világ­háború során az egyik legtöbbet szenvedett magyar vidéki város volt. hiszen épületeinek több mint 30 százaléka a sorozatos bombázások során elpusztult. Szombathely a középkor végétől polgárváros lett és püspökei az elmúlt két évszázadban az oszt­rák kamarillával együtt mindent elkövettek, hogy kedvező köz­ponti fekvése ellenére jelentős ipar ne alakulhasson ki a város­ban, bár a római kortól mindvé­gig a Budára. Bécsbe, a Dél-Du- nántúlra és a Rómába vezető utak itt ágaztak el, a kereskedők itt kínálták portékáikat és a püs­pöki tilalom ellenére a múlt szá­zad második felében a Dunántúl minden részéből sugárszerűen ide futottak össze a Földközi-tenger és az Ausztria felé vezető vasút­vonalak szálai. A kedvező adott­ságok ellenére a város a fel- szabadulásig megmaradt polgári és kereskedő városnak. Azóta elegen­dő volt másfél évtized ahhoz, — bár egy ideig a határ közelsége gá­tolta a fejlődést, — hogy Szom­bathelyen jelentős ipar fejlődjék ki. és lakóinak száma pedig meg­kétszereződjék. Szombathely ma igazán munkásváros, és kétezer éves történelmének nagyszerű re­neszánszát éli. Bármerre járjunk a 10 kilométer hosszú városban, az utca képe, az egymásba kap­csolódó épitőállványok erdeje egy vers visszatérő refrénjét idézik: Állványok, frissen felrakott fa- ’ak.” És szinte az építő, az újat -lkotó ember jelképét mutatja it az Is. hogy e rohamos fejlődés fá­radhatatlan motorjának, a Ma­gyar Szocialista Munteásfiártoafc A barokk belváros egy részlete. szombathelyi titkára maga is épí­tészmérnök. * 1^61 időre, a fellendülés ko­rábbi korszakaiban is, Szombat­hely a nyugati vidéknek nem­csak gazdasági, kereskedelmi, köz­lekedési közpor^ja volt. hanem a Balatontól az A^esek lábáig elte­rülő táj kulturális centrumaként jelentkezett. Ez a vonzó hatása már a római korban kezdődött, amikor is a hajdani illirek, kelták velemszentvidi fővárosának ellen- súlyozására a rómaiak Pannónia vallási székhelyévé tették. Az első évezred végén ideérkező és meg­települő magyarok nagyon rövid idő alatt átvették a város korábbi szellemi hagyományait és egy év­ezreden keresztül a magyar szel­lemiségért vívott harc kritikus időszakaiban Szombathely min­dig hű maradt a hagyományok­hoz és hatása nemegyszer o&zá- gos jelentőségű volt. Ezt a szerepét napjainkban egy megújhodott szellemiség szol­gálatában szeretné újra kibontani a város. Épülő modern városré­szének nemcsak kiváló festőmű­vész szülöttének, Derkovits Gyu­lának nevét adta, de műterem* lakásokat is épít, hogy a mai kor tehetséges festőnemzedékének tag­jai otthonra találjanak itt. Az új szellemi és művészeti tö­rekvés szimbólumaként építette Szombathely az országban egye­dülálló Művelődési- és Sportpalo­táját is. amely egy éves működése során nemcsak a város lakóinak, hanem a messze földről idejövő turistáknak, látogatóknak is a szívéhez nőtt. * Amikor a belvárosban a mű­velődési házakban és szórakozó­helyeken éjféltájban beköszönt a csendes éjszaka és az utolsó vil­lamos is elment, a nyugati város­részben lakó késői vándor lassan ballag hazafelé, a város 1 ■ labb üzeméből, mint annak idején a Gellért püspöknek éne.*i„ :,il- gos szolgálóleány himnusza, a modern gyár ablakából is ki­szűrődik az alvó város fölé az éj­szakai műszakban dolgozó mun­káslányok és asszonyok dala. A város alszik, csak ők virraszta- nak, mert a munka egy percre sem nyughat és a gépek züm­mögő zajával együtt ezt a dal­lamot őrzik az örökké süttogó Jókai-park fái, mert miként a munka, úgy a levegő sem pihen itt, mert örökké friss szellők fújnak. Szamos Rudolf Itt *509 lakás épül. (DerLovics-tetepj.

Next

/
Thumbnails
Contents