Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
I Továbbtanulni, de hogyan? Nyugodtan mondhatjuk: korunk egyik legáltalánosabb problémája szinte minden családban, miként tanuljon tovább a gyerek, melyik az a szakma vagy hivatás, amelyikben legjobban megtalálhatja számításait úgy, hogy közben érzelmi tekintetekben sem következhet be valamilyen fokú elidegenedés. Egy villámstatisztika azt mutatta meg a közelmúltban, hogy 100 általános iskolás közül 93 határozott a továbbtanulás mellett. Ha tovább bontjuk statisztikánkat, ezt látjuk: a 93 gyerek közül 62 pedagógus, orvos, mérnök, köztisztviselő akar lenni, s csupán 31 azoknak a száma, akiknek a választása szerényebb, s megelégednek középszintű technikusi képesítéssel, vagy ennek megfelelő más természetű végzettséggel. Helyeselhető az a törekvés, hogy a fiatalok többsége nem elégszik meg az általános iskolai végzettséggel, hanem túl akar lépni a képzési rendszer eme alapfokán. Van azonban egy zavaró tényező: a továbbtanulás helytelen értelmezése. Nálunk többnyire azt tartják továbbtanulásnak, ha a gimnázium után — csakhogy egy példát említsünk — a gyerek egyetemre, vagy főiskolára megy, • diplomát szerez. Nem lenne érdektelen e törekvés okait megvizsgálni. Igen furcsa véleményekre akadhatnánk. Többek között arra, hogy bár van ugyan valamiféle kiegyenlítődés foglalkozások és szakmák között, de néhány élethivatás még ma sem rendelkezik megfelelő ranggal és becsülettel. Művelt munkásnak lenni például még mindig nem jelent többet a köztudatban, mint régen. Tavaly olyan szülőkkel beszélgettünk akiknek éppen érettségizett a gyerekük. Érdekesek voltak a terveik s az is, hogy csak elvétve találtunk olyat közöttük aki azt mondta: ipari tanulónak küldi fiát vagy lányát az érettségi vizsga után. A többség egyetemre, főiskolára gondolt, vagy irodai állásra. Olyan is akadt, aki így vélekedett: „nem azért tanít- « tattam négy évig a gyereket, hogy most lakatos legyen.” Ez meglehetősen sokat mond arról, milyen véleménnyel vannak még napjainkban is az ipari szakmákról, s időnként az emberek munkásvoltáról. Pedig, az egyre jobban fejlődő korszerű nagyipar korában munkásnak lenni legalább annyit jelent, mint mondjuk 20 éve technikusnak. Változott a munka természete. A gépek, a korszerű munkaeszközök lényegesen megkönnyítették az ember dolgát. Persze azért még ma is» dolgozni kell, ha mást nem, a gép munkáját irányítani. Nem sokkal jobb a helyzet az helyét, annak eleve mondjuk meg általános iskoláknál sem. Tapasz- mire alkalmas. Ez azonban így falatból ismert, hogy a továbbta- nagyon is mechanikus lenne, s nulás szervezése tulajdonképpen olyan kategóriákban való gondol- nem akkor jelent gondot a pe- kozás kifejlődését segítené, ame- dagógusnak, ha a gimnáziumba, lyeken szerencsére már túl va- vagy technikumba toborozza a gyünk. Ezt tehát csak másodsor- tanulókat, hanem akkor, amikor bán vegyük figyelembe, az iparitanul ó-iskolába tölteti ki a jelentkezési lapokat. Kevés kiViszont feltétlenül tisztázásra vétellel másodsorban kerül sróha Vár aZ’ hogy továbbtanulni nemcsupán az ipari pálya, akkor, ha később^1 Aztsti ^koMk’^rend' már középiskolába nem sikerűi ODD ls' Az estl lslí0Iak rendszere komoly lehetőségeket kíszakma amelyik lassacskán szin- -l a,fel‘ételek f+e1' te kimegy a divatból a választás- tehetoen meg javulnak' Nos te' bejutni. És van néhány olyan nál. Ilyen az építőipar néhány te- ‘^!^tá>ínál ,azt kel1 rülete. Ácsnak, kőművesnek, szó- . , , l1.’ k,°gy?n tand,^on bafestőnek nagyon kevesen akar- f-, , , ‘ - ' a a szul°k a soknak menni. Arról talán beszélni *ePk SlLfru gyermekeik- is felesleges, hogy a mezőgazda- aak , ,ne ™stsági szakmákba még kevesebben. 1kfsPbb tanuljanak tovább, Adott tehát a helyzet: a leg- anyagl több fiatal tanulni akar. Egy idős fMa ugyams nem munkásember kérdezte meg egy- Ielfnt, a gyermeszer a következőt: „ha mindenki ek tanittatasa. A tankönyvek es tanul, akkor ki dolgozik majd, ha a jelenlegi munkásgárda kiöregszik, mi lesz az utánpótlással?” S mi ezzel egészítenénk ki a kérdést: hol tanulnak majd azok, akiknek minden szándéka érettségi bizonyítvány majd diploma ÁPR1LY LAJOS: Hóhullásban taneszközök mellett ott a kollégiumi díj, vagy az utazási költség. Ez, amint a fiatal önálló keresővé válik, mint ipari vagy mezőgazdasági szakmunkás, már nem a szülőkre hárul. _ És végül még egy. Több kifomegszerzésére irányul? Mert ez gás elhangzott az ipari tanulók nem kis gond. A párt és kofmány képzésének színvonaláról. Ezek intézkedései széles lehetőséget ki- egy része igaz, de a nagyobbik nálnak, ám ezek nem korlátlanok, hányad jobbadán előítéletekből! Olyan tényezők is befolyásolják táplálkozik. A tanulóoktatás^ní- mint az iskolai épületek, tantér- vója fokozatosan emelkedik. Az mek szama, a megfelelő tanerők általános iskolákhoz képest már biztosítása — hogy csak néhá- most is továbbtanulásnak számít, nyat említsünk. Az már többlet- ha a fiatalok az iparitanuló-inté-: ként jön a problémához, hogy zetekbe jelentkeznek, s mégin- nem is mindig sikerül foglalkoz- kább az lesz, amennyiben a tatni végzettségüknek megfelelően mostaninál is nagyobb figyelmei j a diplomásokat, ha előtte nem fordítunk az intézetek elhelyezé- teremtődnek meg a szükséges sére, a képzés rendszerének szer- technikai feltételek. S hogy ezek vezésére és a pedagógusokkal rí!i^ány0Z.Zanak; azfrt ,a ,tarsa- való jobb ellátásra. Jalom óriási erőfeszítéseket tesz. Valamilyen határ azonban min- A szakma birtokában pedig nem S !6ltéte‘ zárul le a továbblépés lehctősészabnak meg. Ezeket nem ge. Sőt! Mihamarabb odaérünk, lek lehet túllépni, még akkor sem, ha érzelmileg erre vágyakozunk, hogy figyelembe veszik a felsőok- s a társadalom egésze kívánja is, tatási felvételeknél, hogy a haliig83' a felHovekvő nemzedek gatójeiöltnek van-e termelési képzettebb, műveltebb legyen az , , . , „ elődöknél. gyakorlata, rendelkezik-e olyan Ha ennyi a gond, hogyan ta- szakmával, amilyenből magasabb nuljon hát tovább mégis a gye- képesítést akar -szerezni, rek, s egyáltalán: miként biztosíthatjuk általánosan is jól képzett emberekkel a szakmunkásutánpótlást? Sokféle módozat kínálkozik. A legegyszerűbbnek persze az látszik, ha kimondjuk: megfelelő, a fiatal képességeihez igazodó módon irányítsuk már az általános iskolában a tanulók elhelyezkedését, pályaválasztását. Vagyis, aki arra képes, hogy gimnáziumba és később egyetemre menjen, s ott sikerrel szerepeljen, azt küldjük oda. Aki viszont inkább máshol találhatja meg a Szolnoki István Porka havak hulladoznak — ó zengésű ének. verse régi regélőknek, muzsikája télnek. Porka havak... Hatvan éve, vagy hatvanöt is tán, a temető jeges útján hogy repült a kis szán! • Porka havak... Kollégium kis kamasz-diákja hogy rohantál sereg-élen hangos hó-csatákba. Porka havak... Hogy suhantál ifjú. könnyű szívvel hó-szelekben, a hegyoldalt szalagozó szívvel. Porka havak... Messze kísért hó-dala a múltnak. Fehérerdő fejedre is porka-havak hulltak? Lassan lép már fürge lábad, óvakodva, félve: egyet lépsz és bezuhansz az örök-álmú télbe. FEKETE LAJOS: De furcsa is... De furcsa is, hogy cimborák úgy emlegetik a halált mint amelynek már jönni kell, mert halálát túl senki sem élheti — ha már az a kor, a vénség itt ül, silbakol ajtód előtt, vagy pláne benn bordád közt, rossz szív képiben; illő tehát, hogy néha szólj róla is, hátha megzokol s művel veled csúf-ostobát: két mozdulat közt vacsorád félbeszakadt s a villa, kés kihull kezedből s szélhüdés nyomorult bénasága fog, hogy egyet lépvén is a bot tükörsimára koptatott — görbéje lesz a támaszod ... 2. Hát mondok egyet cimborák, ki-ki megissza a borát S hazafelé majd útrakel... (Mert hát — ugye, hogy menni kell?) S aki csak élt maga helyett sírba is csak egy életet vihet magával s e g y halált: egy élőt, aki holtra vált! ki sem szélcsend, sem förgeteg, csak volt olyan langyos-meleg, akit a próféta kiköp, mert élt az emberek között oly módon, hogy nem értük élt, nem értük halt, csak ott henyélt, a kornak napos oldalán s az önzés védte: a magány!... Kende Sándor A Álmatlan éjszaka után lövöldözést, az állandó operáltak. Arra sem. hogy barakk- gaság, vesebaj, lábtörés miatt életveszélyt az első két- bán volt-e a tábori kórház, vagy fekvők fintorogtak tőlünk — nem három nap után úgy meg- iskolaépületben. Elaltattak a/, voll velünk pizsama, furcsa szinűek lehettünk, s nem szerettünk beszélgetni. Az első napokban még magam voltam a szobában „frontos". Ra jtam kívül csak nyolcán feküdtek, s mindig volt egyiknek-másiknak valami kívánsága —, de ahogy érkeztek a sebesültszállító kocsik, egyre ritkábban jelentkezett a szokta mindenki a fronton, mint operációhoz, s nem tudom, hány a viselt ruhát, s a kitaposott láb- óra múlva eszméltem: vagonban belit. Abban éltünk, az volt a ébredtem, szalmán, valaki a vál- normális, — a csend már sokkal lámát rázta, az arcom pofozta: jobban izgatott. Hányán pusztul- — Magyarország. . . — ezt súgtak ott, mert mit törődtek mar ta (de lehet, hogy kiáltotta), az egyhangú, távoli gépfegyver- Alagútban voltunk, piros lám- kaltogással, elsivító aknával! Nem pút láttunk: — ez jelezte az or- kúszott a baka a földön, ahogy szághatárt, tanították neki, mert meg is fe- Husztra szállítottak. A börtönt hívásukra ápolónő, _ vagy orvos ledkezett róla. Láttam a vonalban rendezték be kórháznak. Ketten Ha Schrammet- úrnak szüksége váltásra menő katonát hetykén feküdtünk egy cellában. Közel a volt valamire: csengetett, felült, félrecsapott sisakkal, mintha bál- mennyezethez négyzetméternyi s úgy várt. ba készülne — s hozták vissza rácsos ablak... Aki tudott, ki- — Fegyelmezetlenség! — mértíz perc múlva sisak nélkül, vé- kuporodott délutánonként a kapu- gelfídött. —- Órákig hiába csenget rés arccal. alj közelébe az udvarra, míg visz- az ember! Szóval: — megszoktuk. Nem tö- sza n£m zavarták a cellába. A Néhány nap múlva egy páncé- rődtünk vele. De ha sebet kapott kapualjból ki lehetett látni az ut- los katonát fektettek be hozzánk, valaki, akármilyen vacak semmi- cára. A fején sebesült, s akkora turséget, karba, lábikrába, puha- Két hét múlva, ahogy a front bánja volt. mint egy mohamedán- húsba: hídig víz ütött ki a leg- fokozatosan befelé szorult, Szat- nak. A nevét se tudtuk jól. De bátrabb homlokán is. Éjszaka márnémetibe kerültünk. A tornajött a konyha a vonalba, s a sza- teremben, a bordásfal tövében kácsok kocsija vitte hátra a sebe- feküdtünk, szalmán és' pokrócon, sülteket, de aki sántítva, kúszva, Nyár volt, aki mozdulni tudott, vagy négykézláb mozdulni tu- kifeküdt az iskolaudvarra a fűbe. dott: nem várta meg az éjjelt. — bent nem lehetett megmaradni Ijedt, vacogó, hirtelen támadt erő a sebszagtól. remegtette a sebesültet; akkor Közeledett, közeledett a front, kezdett félni, mikor már elenged- Budapestre szállítottak. Az Abo- hette a puskáját. — s bem le- nyl utcai vörösköves iskola két hetett visszatartani: botladozott, év óta kórház volt már ekkor, vergődött hátrafelé. Hat kilómé- Helyi, hátországbeli betegek kórtérré volt az első kötözőhely. háza: vakbélgyulladás. lábtörés. Csak tetanusz injekciót adtak, sárgaság, gyomorfekély. Mi vol- mast. nem tudtak kezdeni velem, tünk az első frontosok. A tea- De onnan mór sebesültszállító konyhába, az ápolószemélyzet KAPÁLÓ NO (Cseh Gábor rajza) kocsival kerültem hátrább. Nem emlékszem a falu nevére, ahol szobáiba is sebesülteket fektettek, s a folyosókon operáltak. A sárha Schrammet- úr lázongott, azt mondta: — Majd jövőre nyaralhat! Schrammer úr a Thököly úti tnmbépiilet házparancsnoka volt, — Ki akar nyaralni?! — csattant a hangja. — Jövőre! — Még, hogy jövőre! Kiűzzük az. ellenséget, utána még éppen elég dolgunk lesz! A páncélos katona nagynehe- zen megfordult az ágyán és a hátsóját mutatta, melyről le- csúszott a takaró. Egyszer nyitva maradt a szoba- ajtó. Kint azt hír"sztol*e valaki, hogy Kecskemétre ért a front. /
