Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
tfÖESrS BUGYIÉT REPÜ.TSÄG 1965. Január IÖ. Fénykép a fényképészekről Róluk általában .... ... .................. , r itkán készül fény- «‘T'BWhBIí W 2 f kép,- munkájukból következik, hogy legtöbbször ők örökítenek meg másokat. A Dombóvári Vegyesipari Ktsz fényképészrészlegébe látogattunk el, hogy most róluk adjunk képet, bemutassuk munkájukat. A műteremben monstrum-masina. Szándékosan nem neveztem fényké- | | m ^ ||..... _____ p ezőgépnek. mert t ^ flE első látásra v«i mi ísri .t.-i (,-i len mu- ' zeumi darabnak ¥■'. » C tűnik inkább. ^ iS boldogulunk vele, nef]c)ltorfértyben. Ez a dombóvári kislány, most kifogástalan képe- egyszerre két felvételen is meg lett örökítve. ■4*i két csinál — mondja Bilec La- de a fő vidéki szezon az igazol- josné. Az ő állandó munkája tu- ványcserék időszakában van. lajdonképpen a pozitív retusálás — Elég sok munkát ad az lenne, de érteni kell a munka- amatőrfilmek kidolgozása is — folyamat minden mozzanatához, mondja Szíjártó Istvánná, a részés ha éppen nincs szabad ember, leg vezetője. Ilyenkor télen keil is megcsinálja a felvételt. vesebb van, az amatőrfotózásnak Napi átlagban tíz-tizenkét te- inkább nyár a szezonja. Most már nem remeg a kéz, szépen megy a retusálás. Eigenbrot Erzsébet első éves fényképésztanuló a pozitív retusálási gyakorolja. keres filmet fényképeznek el a műteremben, gyakran járnak vidékre is. Dudás Lajos általában a „vidékés” ember, de ezt is beosztják maguk között, így tulajdonképpen mindenki kijár. Hívják őket esküvőre, mulatságokra, A fényképészrészlegnél ketten vannak tanulók. Eigenbrót Erzsébeten kívül még Csapó Irén is itt dolgozik. A tanulással nincs hiba és Szíjártó Istvánná elmondta, hogy a munkában is szépen haladnak; Gyöngyösi Mária eddig „maszekként” dolgozott, nemrégen ő is belépett a szövetkezetbe. Megúnta már az egyedüllétet, jobb úgy dolgozni, ha van még valaki az ember mellett. A fényképész- részleg büszkesége, hogy a harmadik negyedévben sikerült megszerezni a- szövetkezet vándorzászla j át, amit időnként a neonosok „elvisznek” tőlük. A jó munkáért „cserébe” viszont ők is kérnek valamit: vakut és nagylátó- •s/.ögű objéktívet, :,ogy ezután vidéken is többet, jobban tudjanak fényképezni. «ifid mos- mmncüs KisREKENy— Kontsagh Sándornak a nagyító»:'! a fi „működési területe”. A fiatal szakmunkás kitűnő eredménnyel végezte el az iskolát. (Bakó—Kónya) Strom, a nyomdász, bár tudta, hogy pénzt az ő nyomdájában sohasem állíthatnak elő, az a felszerelés csak arra jó, hogy egyszerű plakátokat, vagy meghívót nyomtassanák vele, mégsem mert közbeszólni. Szívta a cigarettáját, és nagybölcsen hallgatott. Megvolt ennek a hallgatásnak a maga nyomós oka. Éspedig semmi egyéb, mint az Imrédi —meg a nyilas-párt, aminek itthoni fel- hajtója volt Strom úr. A Krausz- féle papírkereskedésre fájt ugyanis a foga, s úgy hitte, ha odadörgölőzik, hamarább megkapja a kis nyomdája mellé a papírkereskedést. Meg is kapta. Csakhogy most már bánja, mint a kutya, amelyik kilencet köly- kezett... Vagyis felelősségre vonhatják még őt is, azért jobb, ha meghúzódik, amíg elvonul a viharfelleg. De lám, akárhogy is szeretne észrevétlen maradni, most nincs szerencséje. Biri ünnepélyesen kinevezi pénzügyminiszterek. Még kezet is ráz vele, s mond valami szerencsekívánat-félét. Addig pedig, amíg Biri megtette Stromot pénzügyminiszternek, meg a fegyveres erők vezetőjét is kinevezte saját személyében, Mihályi Sándor gépészkovács azon töprengett, hogy álmodik-e, és mindjárt felébred, vagy Kicsi Biri keresztkomája valóban előtte áll. Két hete találkozott vele, akkor még semmi baja nem volt. Ott beszélgettek Biri suszterműhelye előtt, s azon tanakodtak, hogy mdst már helyreállt a rend, el lehetne kezdeni a munkát, vagyis ki lehetne nyitni a műhelyeket. Mind a ketten nyolc hétig dolgoztak az orosz katonáknak, mind a kettőjüknek maradt anyag. Bilinek bőr, neki meg ráfnak, patkónak vas. Méghozzá jócskán, mert a katonák azzal fizettek. De meg ügyeskedtek is, félretettek az anyagból úgy, hogy a katonák nem vették észre. Különben sem kellett elszámolni minden dekával. Akkor, két héttel ezelőtt, Kicsi Birinek, azaz a keresztkomának még minden kereke a helyén volt. Azóta hibbanhatott meg, egyebet nem tudott Mihályi kisütni, bármennyire gondolkozott is. Gondolkozni pedig lett ideje, mert az elnök hamarosan hazaparancsolta mindnyájukat. Utólag még erősen a lelkűkre kötötte, hogy egy héten belül elkészüljenek a munkával. Szétszéledtek hát csendben, szitkozódva. * Mihályi is bosszúsan ballagott lefelé a kiskút-közre. A köves- útón ment, kerülgette a határból hazafelé tartó, kóróval megrakott szekereket, és csak úgy félfüllel hallotta, hogy a nyomdász, a pénzügyminiszter duruzsol a háta mögött. — Legyen esze, Mihályi úr! Én szerintem is abszurdum, de nem lehet ellene szegülni. Ezek a rendőrfélék mellé álltak, náluk van a fegyver, övéké a hatalom. Majd elrendeződik valahogy a világ sorja, addig is tegyük, amit tenni lehet. Szerintem egyszerűen a szovjethez csatolnak bennünket, és slussz. Vége lesz a Kicsi Biri pünkösdi királyságának. Mihályi hallgatta, egy darabig a sovány, kopasz nyomdász fecsegését. aztán hirtelen megállt. — Ez is marhaság, pénzügyminiszter úr, akárcsak a Birié. Mert Debrecenben már működik a kormány, meg a pártok. Azok pedig egyáltalán nem így nyilatkoztak. Demokratikus Magyar- országot akarnak és földet adni a parasztnak. És munkát mindenkinek. Ezt várja a nép is! Itt a faluban tán nem ezt várják az emberek? Mondja meg, nem ezt várják? Csak ennek a Birinek a csavaros esze jár mindenféle marhaságon, mert megint nagyra vágyik. De úgy éljek, kitekerem a nyakát, ha elkapom! így mondta, és két hatalmas kezét úgy csapta össze, hogy Kicsi Birinek porclkája sem maradt volna épen, ha a keze közé kaparinthatja. A nyomdász ijedten nézett a haragos emberre. Ilyennek még sohase látta. Akkor még nem lakott a faluban, amikor Mihályi a mesterét megkergette. Most azt várta, hogy Biri helyett az ő nyakát szorongatja meg. De a kovács nem törődött vele. Birit átkozta továbbra is, kegyetlenül. így aztán Strom, kihasználva a következő saroknál adódó alkalmat, befarolt egy másik mellékutcába és igyekezett, ahogy a lába bírta. Nem mert visszatekinteni, csak miután már jól elhaladt, magában sóhajtott egy nagyot: — Isten irgalmazzon annak, aki most a Mihályi útjába kerül. Szabó Aranka, Biri Tibomé pedig egy kapcaforma ruhadarabbal törülgeti az egyik széket, és hellyel kínálja a kovácsot. — Üljön le minálunk, polgártárs, ha már erre jár' — mondja az asszony, közben vigyázza a koma arcán a megszólítás hatását. Hát azon van is mit nézni. A Mihályi képe olyanná válik, mint az érett cékla. — Mit jelent ez, Aranka? Szinte hörögve mondja, és úgy néz szét a szobában, mint áld mindjárt széjjelhajigálja ezt az egész, vályogból-sárból készült alkotmányt, az egész házat. A gyermekek is abbahagyják a csámcsogást, tátott szájjal figyelik a haragos embert. Csak a kövér suszterné nyugodt, akár a halál. Méltóságteljesen válaszol: — Mától fogva megszűnt az Aranka, polgártárs! Mától kezdve az uram átvette a hatalmat Ö parancsol mindenkinek. Mihályi elborult szemmel néz szét a szobában. Azt keresi, mivel lehetne ütni egy istentelen nagyot valahová, olyat, hogy széjjelvágja az egész megkergült A kovács pedig bosszúsan megy tovább a hosszú utcán. Bakancsa nyomán — amit Kicsi Biri csinált meg még a tavasszal olyan jó erősre — szétfröccsen a fagyos sár és pici csapódásokkal hull alá a tankoktól széttaposott járdadarabokra. Biriék előtt nagyot szusszant, megállt. Mindjárt megtudja itt, mitől hibbant meg Kicsi Biri egyszeriben. Félrenyomja az elzárót, és harciasán benyit a nyikorgó kiskapun. — Jónapot, komámasszony, merre vagytok? — köszön han-. gosan, és mivel válasz nem jön, indul befelé a házba. A szobában meg is találja a családot. Az asztal körül ülnek mindnyájan,"két fiú, három lány, meg az asszony. Kivétel nélkül húst rág mindegyik, amit egy rettenetes nagy tálból szednek maguknak az asztal közepéről. A gyerekek feketék, mint az apjuk és olyan aprók is. Most, a zsírral összemászatplt képükkel, akár az ördögök, Mihályi alig bírja a keresztlányát kiválasztani a sok zsíros képű gyermek közül. — Jónapót komámasszony — mondja még egyszer és csodálkozik a nagy jóléten. Mindenkinél jobban tudja, hogy ezeknek régebben még vasárnap is alig jutott egy kiló marhahúsra. Most meg egy fél disznó van feltran- csírozva az asztal közepén, félig elpusztítva. Hát ezeknek már ilyen jól megyen? — gondolja, azért nem szól egy szót sem, csak néz kérdően a komámasz- szonyra, aki olyan kövér, akár egy keverített kád. megbolondult világot. De nem lát egyebet, csak a húsostálat a rengeteg cubákkal, meg az ablakban egy ócska bögrét, tele faszegekkel. Azt kapja fel, megforgatja a feje felett, és belevágja a milliónyi faszeget a nagy húsostál közepébe. Aztán megy kifelé... Maga után bevágja, az ajtót olyanképpen, hogy recsegve, ropogva ugrik kitóé az üveg, a gyenge tákolmányból és darabokban hullik a küszöbre. Azután pillanatig csend következik, majd nyomban kitör az ordítás. A gyerekek bőgnek torkuk szakadtából, a komaasz- szony pedig átkozódik irgalmatlanul, zeng belé az utca. * Mialatt a látogatás lezajlott. Kicsi Biri megelégedetten nézelődött kifelé a Községháza ablakából, s nem tudott betelni ezzel a dologgal sehogy sem. Csak állt, mint egy szobor, nézte a falut, és gondolkozott.Lám, pár hónappal ezelőtt még milyen félve, bátortalanul járult ebben a szobában a főjegyző színe elé. Legtöbbször, ha a talpkiutalás késett, mert egyébként nemigen jött ide, kerülte ezt az épületet, gyűlölt benne mindenkit. S tessék, most megtörtént a helycsere. A főjegyző nincs, elmenekült, eltűnt, mint a tavalyi hó. Csak Biri Tibor van. Méghozzá nagyobb rangban, mert a főjegyzőnek mégiscsák parancsoltak felülről. De neki? Senki az égvilágon! Az orosz katonák elmentek, csupán a járási székhelyen van parancsnokság. Úgy rendezi be a falut, ahogy neki éppen tetszik. (Folytatjuk.)
