Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
CSANÁUX JÁNOS: Balázs Sándor Téli kép Hóban állnak nehéz traktorok. Fut a szán, a könnyű hó ropog. Nap süt, hull az ólmos zúzmara, tündércsengőt ráz a ló nyaka; láthatatlan szálon kisesikót, meleg oldalához simulót köt magához. A Nap aranya alatt büszkén görbül kis nyaka, ha rászusszan egy ló-anya csók. Mint kiket meglódított a tél, egy varjúhad az ég szélinél vészt jósló iramban kevereg. Ég és föld közt egy korong kerek síkját rajzolják, mely billeget károgva, mint kárhozott sereg: hódítani, rabolni kitört, de már elfeledte, hol a föld, mely felemel; ápol, eltemet! Fázva csipogják anyjuk nevét a kék ágakon a cinegék. Fölöttük a galambházakban — úgy tudják, központi fűtés van. Alattuk az élelmes veréb vigyázza a nagyságos macskák késrejtegető, kesztyűs mancsát, míg kilopja a ty űkok szemét. Fent dolgoznak szorgos cinegék. Nyugton növeszt most bundát, hasat kutya, macska a kályha alatt. Nagyon jó barát ok lettek ők tavaszig, míg ezt a jég-időt — rejtegetve az orr fintorát — jó melegben álmodozni át. De egy langyos tavaszi napon elcsattan majd pár véres pofon, s felébreszti a jámbor kutyát. Kint fagy hasít fákat, ágakat. A tavalyi akác jól hasad: fejszét üt egy kemény kéz bele. szikrázik a fejsze élete s elsőként vág a görcsök közé. Aztán már fa-ék hasít eret a hasábban, míg kettéreped. S a föld-kemény téli táj fölé puha füstöt csavar a — meleg. legedett — Pitymallatkor eldőlt Poroszország sorsa! A franciák mindjárt kezdetben nagy sikereket értek el, a poroszok és a szászok visszavonulásba kezdtek, de Napóleon küzdelembe küldte Soult, Lannes, Augereau és Ney hadtestjeinek, valamint Murát lovasságának legjobb ezredeit... — Nem akarok Napóleonról beszélni! ■— kiáltott Fiaton dühösen, mert már érezte, hogy lőporfüstös az arcuk, és valahol megmozdult egy kéz, hogy kioldjon egy szürke bombát. — Nem szereted Napóleont? —: A royalista lázadás leveréséig szerettem. Pantó dühösein félrenézett, a szája egy ideig lassan, tehetetlenül mozgott, mintha valami miatt mentegetőzni akart volna, de nem volt hangja, azután váratlanul Fiaton arcába hajolt. — Tudod, hogy hányszor halt meg Napóleon? — Semmi közöm hozzá! — Háromszor halt meg... Pantó arcán szétnyíltak, meg összehúzódtak a magabiztos, rozs- tlaszínű vonalak, meg a mozdulatok is, és nem hallotta, amikor Fiaton elmondta, hogy a keletangliai Norfolk megyében, Swaff- ham város piacán tegnap nyolcvan atomjelvényes ötvennégy font tíz shillingért elárverezte a több száz millió fontos Vulkán mintájú légikötéléket és a hidrogénbombákat. — Egy portugál hajós — mondta izgatottan Pantó — csak azért fedezte fel az Egyenlítőtől kétezer kilométerre Szent Ilona szigetét, hogy legyen egy nehezen megközelíthető hely, ahol Napóleont elpusztíthatta a rák. Ez volt az első halál. Hallgasd a másikat: Lowe, a sziget kormányzója rettegett a császártól, megmérgezte arzénnel. Egy svéd könyvet is írt a gyilkosságról. Megvizsgálta Napóleon egyik hajtincsét, a haj grammonként 10,38 mikrogramm arzént tartalmazott. Egy egészséges ember hajában 0,8 mikrogramm arzén lehet... A harmadik. Szent Ilonán nem az igazi Napóleon halt meg. Az igazi megszökött a szigetről, egy ideig optikus volt Veronában, majd amikor a fia haldoklott, Bécsbe szökött, a Sasfiókot akarta Látni, de a schönbrunni kastély parkjában az őrség agyonlőtte... Pantó arca teljesen fekete volt a lőporfüsttől. Időnként zárt tenyérrel belevágott a levegőbe, és látni lehetett, hogy bármelyik pillanatban kész lenne eldőlni, mint az óriásfa. — Egyszer elhatároztam, hogy abbahagyom a dohányzást — mondta szárazon, közömbösen. — Naphosszat lovon ültem a gyakorlótéren, a zsebembe dohányt szórtam, papírt tettem, és megfogadtam, hogy csak akkor gyújtok rá, ha a lóháton egy kézzel, a zsebemben meg tudom sodorni a cigarettát... Fiaton tudta, hogy megtanult farmermódra cigarettát sodorni, de még mindig arról szeretett volna beszélni, hogy Pántot az ismerősei barátságosan köszöntik az utcán, és nem oldalognak el mellette, szerette volna megmondani neki, hogy megint ott volt abban a faluban, ahol a telepesek megálltak a bedeszkázott ablakok előtt, és már nincsenek meg a hosszúnyelű fejszék, de Pantó megint közbevágott — A harcban csak győzni lehet, vagy meghalni! Napóleon öt nappal a lemondása után a fontai- nebleaui palotában elbúcsúzott Caulincourt-tól, a harci táskájából, amelyet mindig magával hordott, kis opiumoldatos üveget vett elő, amiben az a gyorsan ható méreg volt, amit Yvan doktorral készíttetett a malo-jaroszlaveci csata után, amikor majdnem fogságba esett, és kiitta az egészet... A háború. A csodálatos és lo- vagias eldőlések a padláson, miközben idegesen zúgtak fönn a bombázók, és a friss, erőteljes karcsapások a Dunán, oda és vissza. A harminchetedik feketéi itták. A nevek és címek már könnyedén billegtek a levegőben, Angyal utca, Uzsok. Papenheim ezredes, azután egy nagy tartály trinitrotoluol, uránkemencék, plutóniumművek .. . Az ötvenedik feketénél Fiaton közbe akart kiáltani, hogy hazudik, mert az oxigén nyolc protonja és nyolc neutronja sokkal több és tisztességesebb energiát képes leadni, mint a deutérium és a lítium egyesüléséből származó halálos hidrogénenergiák, es ha eí iehetMiért maradt agglegény ? (f1 sopaki agronómus volt és v'* agglegény. Hogy miért agronómus, az nem szorul magyarázatra: ennek tanult ki, szerette a falut, a földet és értett is hozzá. De, hogy miért maradt agglegény, annak külön históriája van. Apja elesett a háborúban, és az özvegyen maradt édesanyja nem ment újra férjhez, hanem minden szeretetét egyetlen fiára halmozta. Amikor elvégezte Keszthelyen az akadémiát, hazajött gazdálkodni. Annak idején a földjüket beadták a Dózsának, őt pedig meghívták agronómusnak. Nem házasodott meg, nem akart az anyja nyakára asszonyt hozni, megvoltak ők szépen, kettesben. De miután az anyját eltemette, akkor sem változtatott az életén. Megmaradt legénynek, jobban mondva agglegénynek, hiszen már a negyvenötödik évét taposta. A faluban persze megszólták — olyan helyen, ahol sok a gyerek és minden rendes ember megházasodik, könnyen szapulják a magtalant és a nőtlent —, de aztán egy-két év és tudomásul vették. Ha neki így jó, ám legyen. Máskülönben, a dolgát jól végezte és nagy része volt abban, hogy a Dózsa szépen boldogult. — Biztosan van valakije a városban — mondogatták, mert látták, hogy vasárnaponként kibiciklizett az állomásra és beült a győri vonatba. Talán így is maradt volna végig, ha nem jön a faluba az új tanítónő, Takács Klára. Voltaképpen nem is új, hiszen itt született, itt is serdült fel, az apját azonban, aki szintén tanító volt, ne bontani az oxigént, akkor az erőművek a levegőből, meg a tenger vizéből, szédületes lehetőségek ... Megint legyintett, azután valaki az asztalukhoz ütődött, megrezzentek a poharak, és a nehéz kávégőzből felbukkant Kubo- yama, a halászhnjós rádiójelzése: ...23 X BDO... 3335... APS 998 ...majd szürke körvonalakkal lezuhant egy bomba. — Comenius megnősült — mondta Fiaton idegesen. Pantó legyintett. — Gyáva volt. — Az apja hősi halált halt. — Mindenki gyáva. Egy ideig hallgattak. — Panajotnak egy fehér Volgája van. Pantó egyelőre nem válaszolt, a tányéron megforgatta a kávéscsészét, az arca elszürkült, mintha nagyon szomorú lett volna. — Igaz, hogy keveset tudunk egymásról, de engem tulajdonképpen nem is érdekelnek a többiek. — Az első hívásra eljöttél. Fiaton ekkor a nagy tengerjáró hajókról és a termelésekről akart beszélni gyerekkori barátjával, mert zavarban volt, kellemetlen volt a helyzet érzelmessége, azután a hetvenegyedik fekete után már megfeledkezett a halászfregattokról és a lomha tankhajókról. elfelejtette a termelési statisztikákat, hogy Japán évente majdnem kétmillió bruttóregisz- ter tonna hajótestet épít, és a világ személygépkocsi-termelésének a fele Amerikában bonyolódik le. Tulajdonképpen mindenről megfeledkezett, furcsa és ideges érzések támadtak fel benne, érezte, hogy nagyon hideg van, mert a plusz harmincöt Celsius- ban nagyon hideg volt, és nagyon szerette volna Pántot a bizonytalan agyagfallal látni. — Az az érzésem, mintha tulajdonképpen megöltek volna téged — morogta kedvetlenül, és Pántéra nézett. Pantó arcán összemosódtak a lőporfüstös vonalak, és idegesen megrándult a szürke bajusz. Egy ideig furcsán, gyanakodva hallgatott. mintha kitért volna valami elől, és a fejleményekre várt volna, azután penészes dohányszagra, srapnellokra meg lőeleáthelyezték máshová és persze, vitte a lányát is. De most, hogy nyugalomba ment az öreg Takács, ide tért vissza, ahol most a lánya folytatta az ő mesterségét. Amikor meglátta Klárát, csak ámult. Mi lett abból a kis szöszke fruskából, akit még gyerekkorából ismert! Szép, sudár, komoly lány, olyan, mint az a fiatal nyárfa, amit ő ültetett az udvar végében, ezelőtt négy évvel. Amióta Takácsék visszajöttek, Csopakinak sűrűn akadt dolga náluk. Hol ez, hol az. Egyszer a pedagógusföld dolgában, máskor a padlásteret elkérni gabona- tárolás céljából, majd a villámhárítót javíttatta meg az iskolán, bár ez nem az ő dolga lett volna. Mindig kitalált valamit, hogy a leányt láthassa. Klára, Klári, Klárika. Ö tette ezt vele, a szép barna szemével, a szelíd, akaratlan kacérságával. Ezért van ma is itthon, ezért nem biciklizett az állomásra és nem ült a vonatra, Meghívták Takácsékhoz uzsonnára. öltözik gondosan, veszi a sötétkék ruháját, köti az ezüst színű nyakkendőjét, húzza az új cipőjét, pedig fenemód szorítja a lábát. U a jól meggondolja, — töp- rengett a tükör előitt — nem nagyon okos dolog ez. A lény mindössze huszonkét éves, az apja lehetne, és mégis mit csináljon. ha egyszer..s Volt már ilyen eset, nem egy, még nagyobb korkülöribséggel is. Igen, ma lesz a napja, hogy megmondja neki. Eddig egy szóval sem említette mennyire tetszik neki, de azért Klári tudja, érzi és talán viszonozza is. Másmekre gondolt, mert tüzér volt — Fegyverrel a kézben itt is, ott is, lovagiasan — ismételgette makacsul, mintha egy iskolai feladatot akart volna bemagolni, és valami megint megrándult az arcán, de az is lehet, hogy egy fény csapott a szemére. — A lovagias katona is öl. Szemrehányóan visszanézett. — Távcsővel látom, hogy az ellenséges üteget áttelepítették egy másik tüzelőállásba, ez az üteg egy órával ezelőtt száz emberemet levert, és tudom, hogy egy óra múlva megint tüzelni fog. Napoleon a wagrami csatában ... Fiaton reménytelenül és kimerültén hallgatott. Már este volt. A presszósnő a kötényébe nyúlt, és többször egymás után megcsörgette az aprópénzt. — Kétszázhetvenkét forint hetven fillér. Fiaton szerette volna megbeszélni ezzel a fegyelmezett, szürke emberrel, akit gyerekkorukban valamennyien, az egész Angyal utcában Pantónak neveztek, és akivel lejártak az agyaggödörhöz, meg máshova, hogy soha többé nem mennek fel a padlásra, se az Angyal utcában, se máshol, és nem kell lovagiasan eldőlnie, mint az óriásfenyőnek, de Pantó megint közbevágott — A nevemet sehol se említsd! A villanyrendőrnél se lehetett vele beszélni, ahol zöld jelzésre vártak, mert Pantó hirtelen előre dugta az állát, mintha a meleg gépszagban lőporfüstöket keresett volna, nem is törődött Fiatannal, rövid, magabiztos mozdulattal biccentett, azután áttört az utca másik oldalára, mintha erős karcsapásokkal a Dunát úszta volna át. Belefúródott a gyanútlan tömegbe, vitte magával a napóleoni csaták stratégiai tervét és a hidrogénbomba-képleteket. Jólszabott szürke ruhája, fegyelmezett magatartása megtévesztő volt, és ebben a nagytömegű, nehéz utcában csak egyedül Fiaton tudta, hogy Pántét, tulajdonképpen már az Angyal utcában, a padláson meg akarták ölni képp mért ragyogna úgy fel az arca, ha találkoznak és mért hallgatná olyan figyelmesen, még akkor is. mikor az apjával a fejtrágyázásról beszélget? Vagy talán csak teszi magát? Csak férjhez akar menni. Lehet. Minden lány férjhez akar menni. De ő azt sem bánja és ma megmondja neki. Biztosan számít is rá, különben miért kiáltott volna utána az ablakból: — Aztán pontos legyen! Ebben az is benne volt: — Beszélj már vén csacsi, mondd meg, hogy... Megnézte az óráját. Fél öt. Fél hatra beszélték meg, még van egy órája. Milyen lassan telik ilyenkor az idő. Addig beragasztja a múlt héten szerzett bélyegeket. Mert mint minden agglegénynek neki is megvolt a bogara: a bélyeggyűjtés. Már diákkorában elkezdte, de igazából az anyja halála után. Egész csinos kis gyűjteménye volt, köztük néhány ritka darab. Ezért jár Győrbe, nem asszonyt keresni, handln bélyeget. Vett és eladott, csereberélt a szépszámú győri bélyeggyűjtővel, akik vasárnap délután találkoztak egy kerek asztal körük Legutóbb is jó vásárt csinált. Adott két új'zélandit és egy japánt egy szu- dániért, amiből nagyon kevés van a „piacon”. Szép kék bélyeg, hibátlan fogazató, kakaócserjét ábrázni gyönyörű példány. Odalépett a sublódhoz, abban tartotta a bélyegmappát. Ki akarta húzni a fiókját, de az nem engedett. Szokta ezt máskor is csinálni, kiszáradt már a lelke is ennek az öreg jószágnak, meg kellene faggyúzni, vagy gyalulni, no majd a jövő héten sorát ejti. Nagyot rántott rajta, mire a fiók tetején lévő mappa a nagy lendülettől kirepült és a még be nem ragasztott bélyegek szétszáll- tak a szobában. Valami ötvenhatvan. mert ez elmúlt hetekben a sok tennivaló, no meg a Klárika miatt nem jutott hozzá, hogy velük foglalkozzék. Fölkapkodta a földről a mappát és a bélyegeket és nekilátott a ragasztásnak, mindegyiket a maga helyére. De hol a szudáni? Itt lesz az, a többi között, csak meg kell keresni. Nyugodtan, nyugodtan! — bíztat- gatta magát, de hogy nem találta egyre nyugtalanabb lett. Hová az ördögbe tűnt el? Ú jra. meg újra átnézte a bélyegeiket, átlapozta a mappát, hogy nem csúszott-e be a lapok közé. Kiborította á sublód fiókját, hogy talán oda hullott. Volt ott minden, nadrágszíj, cipőhúzó, kiégett villanykörte, törött képkeret, és sok más agglegiényi kacat, de a bélyeg sehol. Már csupa por és piszok volt a ruhája, a gallérja összegyűrődött, a nyakkendője félrecsúszott, a keze fekete, a homlokáról csüngött a veríték. Ráadásul a sok topogás- tól, mászkáJástól az új cipőben szörnyen égett a lába, ledobta hét és csak úgy zokniban folytatta a nyomozást. Az idő pedig múlt, már félhetet mutatott az öreg falióra és ő még mindig nem indulhat el Kláriék- hoz. A szudáni nélkül nem mehet. Leült a díványra, hogy Isissé kifújja magát és ekkor mit lát? Az egyik ledobott cipő a talpával állott fölfelé és a talpén ott kéklik a keresett bélyeg. Nyilván odara- gadit, keresés közben. — Megvagy! Megvagy! — ugrott fel és azonnal nekilátott, le- áztatni. Nagy gonddal tette, hogy a fogazata meg ne sérüljön. No most már mehet, át kellene öltözködni, mosakodni, tiszta inget húzni, lenne abból nvolc órá is mire elkészülne. Késő. Most már nem mehet. Nem teheti magát nevetségessé. Majd holnap elmondj- Klárinak, hogyan járt a szudámival. Remélhetőleg megbocsát. De ha nem akkor jobb is, akkor nem egymáshoz valók. Klári má«nap nem fogadta a köszönését és nem állt vele szóba.' Csopakit a szudáni megóvta a házasságtól. \
