Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG 1965. január 1. Két meztelen lány hajolt (öléin...; Egy öreg dalmát tengerész furcsa kalandja - Hajótörés Japán délkeleti partjainál Nikola Chitanovics, az öreg tengeri medve nemrégiben töltötte be 93. életévét, de azért még mindig jól bírja magát, s olykor tíz kilométert is megtesz, hogy ellátogasson barátaihoz egy-egy kártyapartira. Pulában él, városszéli, csendes kis lakásában. Ott piheni ki a hosszú évtizedes világjárás, hajózás fáradalmait. Valamikor rengeteg, izgalmasabbnál izgalmasabb kalandon esett át. Legemlékezetesebb nyilván az volt, amelyik még a század elején esett meg vele. Annak idején a nagy világlapok is megemlékeztek róla. ö volt állítólag az első európai, aki elvetődött a távoli Japán délkeleti részén fekvő Ago-öböl partjára. Ez az öböl még ma is az amákról, a híres gyöngyhalásznőkről nevezetes. Az amák naponta három-négy iórát is dolgoznak víz alá bukva, majd a napon sütkéreznek, teljesen meztelenül. Ma már filmet is készítettek életükről, s az Ago-öböl újabban valóságos turisztikai attrakcióvá vált. Akkor azonban, amikor Ni- kola bácsi odavetődött, egészen más volt a nép ott. A kék messzeség varázsa — Úgy bizony, öcsém — kezdi mondókáját Nikola bácsi. — Annak idején még a Manchester Guardian és a Héráid Tribüné is megemlékezett rólam. Valóban, furcsa és felejthetetlen élmény volt az. — Vegyük sorjában, Nikola bácsi, mikor született? — 1871-ben, Makarskán. Már gyerekkoromban megszerettem a tengert. Ellenállhatatlanul vonzott a végtelen, kék messzeség. Húszéves koromban már egy vitorláshajón teljesítettem szolgálatot. Legalább tízszer körülhajóztam a Földet és sok helyen megfordultam. Hajótörésben is volt részem nem is egyszer. Valahogyan azonban mindig sikerült ép bőrrel megúsznom. Legizgalmasabb kalandomat mégis éppen az első hajótörés alkalmával éltem át. — Az mikor volt? — Hatvannyolc évvel ezelőtt, pontosabban 1896. november végén. Huszonöt éves voltam, a Spielsel nevű osztrák vitorláson szolgáltam. Akkor már három és fél hónapja voltunk el, s London érintésével New Yorkba érkeztünk. Célunk azonban a távoli Japán volt. December elején kellett volna megérkeznünk a felkelő nap országába, csakhogy közbejött 1896. november 27-e. Ezt a napot soha életemben nem fogom elfelejteni. Néhány mér- földnyi távolságra voltunk Japán délkeleti partjaitól. A tenger iszonyúan háborgott. Ez volt utunk legnehezebb szakasza, rengeteg víz alatti szírt van arrafelé, ami akkor még egyetlen térképen sem volt megjelölve. A hajótörés A vihar rettenetesen felkorbácsolta a tengert. Koromsötét éjszaka volt, amikor hajónk irtózatos reecsenéssel nekivágódott valaminek. Víz alatti szírt volt. Az árbocos, mint valami megsebzett vén elefánt, oldalára dőlt. Mindannyian tudtuk, hogy rövid időn belül elsüllyed. Általános riadalom, lótás-futás keletkezett. A tengerbe vetettem magam, s teljes erőmből úszni kezdtem. Hanem a hullámok! Hej, öcsém, legalább olyan magasak voltak, mint Ez nem divathóbort! ■ \Mim egy emeletes ház. Majd két napig < küszködtem az őrjöngő vízzel. Kö- ( röskörül semmi, csak a tenger, ( meg az ég. Szerencsére sikerült, egy deszkadarabba kapaszkod- ( nőm, ennek köszönhetem életem., Az éhségtől és a rettenetes vias-1 kodástól halálosan ki voltam me- { rülve. Úgy éreztem, végem van. ( Másnap, alkonyat tájban mint va- < lami lázálomban, a távolban pár- i tot véltem látni. Egy széles, nagy < öböl volt. Utolsó erőmet össze- ( szedve arrafelé úsztam. Mikor ( partot értem, összeestem, s mély | álomba merültem. Két meztelen lány... Amikor felébredtem, alig akartam hinni a szememnek. Két csinos, meztelen lány hajolt fölém... Csodálkozó szemmel vizsgálgat- _ tak. Nem tudtam, ébren vagyok-e, i vagy álmodom. Hol vagyok? — kérdeztem magamban. Meghaltam? Aztán motyogni kezdtem angol nyelven. A lányok persze egy szót se értettek belőle. Később értettem csak meg, hogy tulajdonképpen az amák, a japán gyöngyhalásznők foglya lettem. Az egész öböl az övék volt. Furcsa teremtések voltak, annyi bizonyos. Magas, izmos termetűek, de azért szépek. Képesek voltak három-négy órán át, lebukva a víz alá, kutatni a drágagyöngyök után. Nikola bácsi elhallgat, szemével hunyorít, mintha kutatna emlékei között, majd folytatja: — Nemrégiben arról olvastam az újságban, hogy az európai fürdőhelyeken nagy megbotránkozást keltett a felső rész nélküli fürdőruha. Pedig hát, ebben semmi új nincs. Az amák már száz évvel ezelőtt teljesen meztelenül fü- rödtek és dolgoztak. Két hónapot töltöttem ezek között a furcsa amazonok között, aztán egy éjjel csónakba szálltam |i és elindultam. Hová? Magam sem tudtam; Másnap egy olasz hajó a fedélzetére vett Amikor elmondtam, milyen kalandon estem át, kinevettek, és egyetlen szavamat i sem akarták elhinni — fejezte be < elbeszélését az öreg tengeri medve. (Magyar Szó) ■ 1 Ez az indiai férfi jó barátságot kötött az óriáskígyóval. Morzsák Apák egymás között. — Mit csinált a lányod a nyáron? — A körmeit lakkozta. Két ismerős találkozik: — örülök, hogy ismét láthatom — mondja az egyik. — Hogy van a gyönyörű, fiatal felesége? — Azt hiszem összetéveszt valakivel. nekem csak egy feleségem van. • — Hová szalad, kollega úr? — Haza, ebédet kell főznöm. — Talán csak nem beteg a felesége ? > — Nem. Éhes! 1 • i — Szégyellheted magadat! Ilyen1 későn és berúgva jársz haza. Jól-' nevelt férj ilyesmit nem tesz. 1 — A jólnevelt asszony éjszaka berúgott férfiakkal nem áll szó-1 ba ( * ( — Mondja, szomszédasszony,< hogyan tudja a férjét arra kény-K szeriteni, hogy a kertben dolgoz-? zék? i1 — Állandóan azt hajtogatom(l neki, hogy ne csinálja, mert mát öreg. Megint elment egy év. De nem nyomtalanul. Nos, én az elmúlt év nyomait kerestem, olyan dolgokra vadásztam, amelyek nevezetessé tették az 1964-es évet. Találtam. 1964-ben új szakma hódított teret Kazahsztánban. Ez pedig a felhővadászok. Biz isten felhőre vadászták. Azt nem tudom, hogy mivel, de tény, hogy vadásztak. A Kazah Hidro- meteorológiai Tudományos Kutató Intézet küldte ki ezeket a felhővadászokat, hogy télen lőjenek le annyi felhőt, amennyit csak lehet, hogy nyáron legyen elég víz Kazahsztánban, mert voltak ám itt olyan vidékek is, ahol a békák még kétéves korukban sem tanultak meg úszni. Hogy milyen sikerrel járt ez a felhővadászat, arról sajnos nem tudok beszámolni. Ahogy én tudom, otthon állandóan esik az eső. Lehet, hogy a felhővadászok hajtói eltévesztették a hajtási irányt? Van itt egy másik dolog is. Angliában például 1964-ben sikerült kitenyészteni a papucskakast. Gondolták az ángliu- sok, ha már Olaszországnak van zöld tojást tojó tyúkja, akkor ők azért is rádupláznak erre a Közös Piac országra, amely üzletbe ők sehogysem tudnak bekapcsolódni. Ezért kitenyésztették a papucskakast, amely ugyanolyan, mint a többi kakas, a tollazata is ugyanolyan, csak abban különbözik a többi kakastól, hogy ez tojik is. Mégpedig nem olyat, mint a többi kakas, hanem olyat mint a többi tyúk. íme, az állatvilág is kezd átalakulni. Lassan szegény kakasok is oda jutnak, ahova a férfiak. Belőlük papucskakas lesz. csak külsőre kakas, belsőre tyúk. Neki tojni kell, nekünk férfiaknak pedig főzni, felmosni. Mi lesz, ha egyszer mi férfiak is úgy járunk, mint ez a kakas? Rossz rágondolni! Ha már szóba került a biológiai tudomány előrehaladása, érdemes szólni a legújabb, 1964-ben elért nevelési eredményekről is. Floridában köztudomásúan sok a rossz gyerek. De nem sokáig! Nem bizony. Az itteni pedagógusok megtalálták ugyanis a rosszaság ellenszerét. Az iskolában szemléltető villamosszéket állítanak fel, hogy lássák a nebulók a jövőjüket. Nálunk nem divat a villamosszék! Gondolkodhatnak a pedagógusok: nálunk, hogyan lehetne a rosszaság következményeit szemléltetni. A könyvkiadás is óriási szenzációval szolgált 1964-ben. New Yorkban ugyanis kiadták az Ínyenc kutyák receptkönyvét. Ezt a receptkönyvet csak a nagy kutyák vásárolták, mert nekik vannak kiskutyáik„ főleg olyan kiskutyáik, amelyek ínyencek is. Mert sok állat van itt Amerikában, de mégsincs elég. Ezt onnan tudom, hogy 1964-ben megszületett az első elektronikus állat is. Ez az elektronikus aüat maga táplálkozik a konnektorból.... 1964-ben szaporodtak az állatok Amerikában! Méghozzá természetellenesen. De nemcsak az állatszaporításban értek el ilyen eredményt. Az egyik cég ugyanis bevezette az orron keresztüli reklámot. A vásárlókat az orrukon keresztül fogja meg. Különböző illatokkal csalogatja őket. Ez az illatreklám úgy érzem nem új. Otthon ezt a reklámot már régóta alkalmazza a talajerőgazdálkodási vállalat. És most lássunk néhány technikai újdonságot 1964-ből. New Yorkban előregyártott alumínium ablakokát szerelnek be, amelyekbe villanymotort tesznek és így az ablak gombnyomásra kinyílik. Jelentős találmány, de azért a mi új lakásainknak ablakait meg sem közelítik. A mieink ugyanis gombnyomás nélkül, maguktól kinyílnak, sőt megvan az az előnyük is, hogy be sem lehet őket csukni. 1964-ben Ausztráliában kipróbálták a Kék madár nevű ejtőernyős autót, amely olyan nagy sebességgel száguld, hogy megállításához ejtőernyő szükségeltetik. Nálunk otthon még csak rendes autók futnak, de így is sok gépkocsivezetőnek szárnya nő, amivel átrepül a másvilágra. Ha egyszer nálunk bevezetik ezt az ejtőernyős autót nem lesz gondja egyetlen bűnügyi riporternek sem. 1964. óriási jelentőségű a kopaszság megszüntetésében is. Dr. Kenneth Gummings amerikai orvosprofesszor megoldotta a kopaszság problémáját. Mégpedig úgy, hogy meglévő hajat tizenötös csoportokban átülteti a kopasz részre. Azt mondja nem fájdalmas. Ez meglehet! Mindenesetre ezt a hírt a magyar kopaszok figyelmébe ajánlom. Nem lesz többé kopasz fej és ezt is az 1964-es évnek köszönhetjük. Ez nem találmány, de kitűnő újítás. Görögországban láttam. 1964-ben vezette be egy bizonyos Bodoszaki Atanaszia- desz görög gyáriparos. Hogy alkalmazottainak idejét megtakarítsa, dolgozószobáját egy nagy liftbe rendezte be, amely emeletről emeletre jár. Munkatársai ebben a felvonó irodában keresik fel jelentéstétel végett a főnöküket. Ez kitűnő találmány. Jó lenne otthon is bevezetni, mert így több idő lenne az irodákban feketézésre, csevegésre. Búcsúzunk az óévtől, amely sok új, hasznos dologgal lepte meg az emberiséget. Remélem, hogy az elkövetkezendő év is legalább ennyi eredményt szül. Ennek reményében zárom soraimat. Tisztelettel: l.
