Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-09 / 7. szám
6 TOLNA MEGYEI NPPüJSAO 1985. január 9. 1* *0 Bemutatjuk aranyérmeseinket Kapitány és aspiráns Látogatás Kárpáti György és Rusorán Péter vízilabdázóknál Budapesti séta Látogatás a téli Állatkertben Még néhány perc és kezdődik a mérkőzés. Kárpáti György doktor már ugrana a Sportuszoda tengerzöld vizébe, amikor megszólítjuk: — Mire készül az olimpiai bajnokság megnyerése után? — Trófea Italiára. Köztudomású, hogy a vízilabdában nincs világbajnokság. A Trófea Italiát azonban színvonala miatt annak számítjuk, s aszerint készülünk rá. Legutóbb Magyarország nyerte az értékes kupát. A jövő évben, ha ismét birtokunkba kerül, akkor örökre nálunk marad a gyönyörű serleg. Becsvágyunkat fűti, hogy eddig egy ország vízilabdacsapatának sem sikerült egymásután kétszer elhódítani. Ennek tudatában készülünk a jövő nyári találkozóra, a most folyó bajnoki küzdelmeken, később a nemzetközi versenyeken is. — Tokió után újra itthon játszani, — milyen érzés? — Most kellemes. Róma után szomorkodtunk, de Tokióból vidáman, tarsolyunkban aranyéremmel jöttünk haza. Az olimpiai hangulatot itt, az uszodában is érezzük, amikor belépünk, vagy elindítjuk a labdát — olimpiásan. — Hányszor volt eddig válogatott? — Százharminchatszor. — Mi a véleménye a fiatalokról; lesz-e utánpótlás? — Nem féltem a magyar vízilabda jövőjét. A fiatalok, Felkai, Konrád, Bognár, Szívós, Laukó II., Rusorán II. egytől egyig tehetséges, sokat ígérő játékosok. Bocsánat — mennem kell, azonnal kezdünk. „Felporzik” a víz, amikor a két csapat játékosai a középre helyezett labdához erős karcsapásokkal közelednek. Ki éri el hamarább? Kárpáti doktor. Azonnal megiramodik vele, teste előtt fehér, pezsgő gyöngyökbe tarajoz a víz, e percben számára már nincs külvilág. Kisodródik, bead — gól! Újrakezdés után ismét labdához jut, előretör, szinte „szétvágja” a vizet, a kapu előtt megáll. Jobbkezében ide-oda ingatja a labdát, a kéz olyan a lelátóról nézve, mint az imbolyogva tekergő kígyó, s bűvöli „áldozatát”, a kapust, aki már nem tudja, hogy mit cselekedjék: jobbra, vagy balra dőljön-e? Mit tegyen: jobbra dől. A labda — balra vágódik... Ez Kárpáti. Bölcsen tapasztalt, játékosan ravasz, öreg róka. A vízilabdában; egy nemzedék kapitánya. És a fiatalok? Például: Rusorán II? Kárpáti utolsónak említette. A fiatal játékos a medence szélén nyilatkozik: — Az előbbi Kárpáti-gólról. A végrehajtás idegtépő perceiről eszembe jut az a gól, amelyet a tokiói olimpián dobtam a jugoszláv kapus hálójába. Amíg élek, sosem felejtem el, mit éreztem akkor... A mérkőzés befejezése előtt a jugoszlávok vezettek 4:3-ra, ráadásul emberelőnyük volt. Elveszettnek hittük a találkozót, amikor négymétereshez jutottunk. Mindenki egy kupacban a kapu előtt, az óra ketyeg, a másodpercmutató, mint a pokolgépen, idegesen ugrál, még negyven másodperc. Az eset kísértetiesen ugyanolyan volt, mint amilyen Rómában velem történt. Ott is Lakat Károly Bátaszéken A Bátaszéki Vasutas Sportkör január 10-én. vasárnap délelőtt 9.30 órai kezdettel tartja rendes évi taggyűlését az I. számú általános iskolában. A taggyűlésen a bátaszéki vezetőség meghívására . részt vesz Lakat Károly, az olimpiai bajnokságot nyert labdarúgóválogatott edzője is. aki élmény- beszámolót tart. Az érdekesnek ígérkező taggyűlésre a Bátaszéki VSK szeretettel, várja tagjait, szurkolóit. 4 Szekszárdi Dózsa is megkezdte felkészülését Szekszárdon a labdarúgósport kedvelői nagy figyelemmel kísérik a Szekszárdi Dózsa előkészületeit a tavaszi rajtra. A szakosztálynál edzőcserére került sor. Németh József, aki három éven át Csehszlovákiában, majd két éven át Jugoszláviában edzőskö- dött, átvette az edzés irányítását. Az első edzésre január 5-én, kedden délután került sor. és 18 játékossal kezdték meg a felkészülést. Az edzésen több új játékossal is találkoztunk, akiknek az átigazolása folyamatban van. Az első edzőmérkőzését február első napjaiban játssza a csapat, majd részt vesz a Dózsa Sportkör által kiírt Felszabadulási Kupa mérkőzéssorozatán, amelyen — mint ismeretes — a Szekszárdi Dózsán kívül a Dombóvári Vasút, a Dombóvári Spartacus és a Nagy- mányoki Brikett csapata vesz részt. lárási asztalitenisz-verseny Pakson Dombóváron A Paksi Járási Asztalitenisz Szövetség január 10-én rendezi a paksi járás asztalitenisz-bajnokságát. A versenyre Pakson, a KISZ ifjúsági házban kerül sor, délelőtt kilenc órai kezdettel. A versenyen a járás valamennyi asztaliteniszező versenyzője részt vehet. A nevezéseket január 9-ig fogadja el a járási TS. A Dombóvári Járási TS is — a paksi és a szekszárdi járáshoz hasonlóan — vasárnap délelőtt kilenc órakor rendezi járási asztalitenisz versenyét. Erre a Dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium kultúrtermében kerül sor. ahol a versenybíróság elnöki tisztségét Békefy György látja el. A versenyen serdülő, ifjúsági és felnőtt korú női és férfi versenyzők mérik össze tudásukat. nekem kellett dobnom az utolsó percekben a négyméterest, de a római nem ment. Tokióban igen. De hiába sikerült a büntető végrehajtása: a bíró újra rendelte. Álltunk a vízben, s én úgy éreztem, ezután már minden hiába. Mégis, pillanat alatt átgondoltam mindent: ha nem oda dobom, hanem amoda, akkor mi lesz? De a kapus észreveszi készülődésemet. Laposan? Magasan? Kárpáti közbekiáltott: — Peti, ezt be kell dobnod! Ettől függ minden! — Mintha nem tudtam volna..., hisz éppen ez volt a baj. Lesz, ami lesz, gondoltam. Elmozdultam és „rásóztam” a labdát... Utólag: lehet, hogy a magyar vízilabdacsapat olimpiai bajnoksága már ennél a gólnál eldőlt?. .. Annyi bizonyos, hogy Rusorán Péter, a tízéves kisfiú nem akart vízilabdás lenni. Akkoriban még a futballt szerette. Egy meccs után úgy, ahogy voltak, bementek az uszodába. A vízilabda- csapat edzője megállt előttük és így szólt hozzájuk: — Fiúk, nem akartok pólózni? Ahogy elnézlek benneteket, éppen ide valók vagytok. — Á, nem akarunk mi vizesek lenni!... Ma: Rusorán Péter anyira „vizes”, hogy aranyérmet szerzett vele Tokióban. A vízilabdában: az új nemzedék aspiránsa. Békés Attila A Budapesti Állat- és Növény kert lakói különféle éghajlatú tájakról kerültek hozzánk. Kíváncsiak voltunk, hogyan fogadják a telet, melyik örül az időváltozásnak, és melyik idegenkedik a 1 számára szokatlan téltől? | Utunk hát az Állatkertbe visz, ahol a zoológiának évtizedek óta fáradhatatlan kutatóját és ismeoroszlánok, és a velük szemközti ragadozóházban élő nagymacskák a tigrisek, párducok, pumák, hiú- zok ugyancsak trópusi állatok, télen különleges gondozást kívánnak. Biztosítják számukra a téli hónapokban is a megfelelő hőmérsékletet, és' a fényviszonyokat műnapfénnyel, infravörös és ultraibolya besugárzással teremtik meg. ’ rőjét, dr. Anghi Csaba professzort, . az intézmény főigazgatóját kérjük ^ kettyes csimpánzok imeg kalauzolásunkra. Az állatikért leglátogatottabb házába, a majomházoa a legjobbkor érkezünk. A lakók eppen uzsonnáznak. A gyermekek kedvence, a két gambia csimpánz, egymás mellett ülve, bögréből issza a tejet A legmagasabb fejlettségi fokon álló emberszabású majmok állatkerti képviselői rendkívül kényes, igényes állatok. Az emberektől könnyen elkapják a betegséget, például a náthát, ezért üvegfallal választják el őket a külvilágtól. Táplálékuk 28 féle növényi és állati eledel. Legváltozatosabb étrendjükkel szemben — mint megtudjuk — a szamáré a legszerényebb, de a teve is elélme csupán kólóin, ennek hiányában azonban kénytelenek őket száraz abraktakarmánnyal táplálni. Az üres állatóvoda mellett elhaladva a jegesmedvék kifutójának jégtáblákhoz hasonló szikláihoz érkezünk. Az egyik — már nem egészen hófehér szőrű — medvekomát éppen a szabadban találjuk, Anghi professzor szerint — szerencsénkre. A jegesmedve ugyanis aklimatizálódott, a közhiedelemmel ellentétben nem szereti a hideget, télen már fázik a szabad fürdőzéstől, nyáron viszont annál szívesebben lubickol a melegben. Budavári Lengyelországban Magyarország női és férfi ifjúsági kosárlabda válogatott csapata szerda óta külföldön tartózkodik. A férfi együttes Lipcsében, míg a női ifjúsági válogatott a len- ( gyelországi Kielceben rendezendő | négyes tornán vesz részt, amelyen az NDK, Bulgária, Lengyel- ország és Magyarország váloga- j torija szerepel. A magyar csapatnak tagja. Budavári Zsuzsa, a ’ Szekszárdi Petőfi NB Il-es csa- ' patának tagja is. Baja lemondta a mérkőzést A Szekszárdi Dózsa ökölvívószakosztálya megállapodást kötött a Bajai Vasas ökölvívó-szakosztályának vezetőjével, hogy január 10-én. vasárnap délelőtt Szekszárdon találkozik a két csapat, barátságos jellegű mérkőzésen. A szekszárdi ökölvívók készültek a találkozóra, azonban a bajaiak a mérkőzést lemondták. Bár megállapodás nem történt újabb terminusra, de valószínű, hogy két- három héten belül a találkozóra mégis sor kerül. i A szekszárdi közönség azonban nem marad ököl vívó-mérkőzés nélkül. Január 16-án, szombaton | a Csongrád—Tolna megyei ifjúsági és felnőtt válogatott mérkő zést láthatják Szekszárdon. A gyulaji Űj Barázda Mg. Termelőszövetkezetnél 220 db. melegágyi ablakkeret (alig használt) és 100 m- melegágyi üveg. méretre vágott, eladó. (37) Akik szeretik a telet... Szarvasbőgést hoz felénk a szél, és ennek irányában kezdjük^ meg ' sétánkat. A kifutókban sétáló, he- verésző szarvasok, őzek és gidáik szeretik a telet, még a japáni és kínai szikaszarvas is jól bírja ' éghajlatunkat. I — A mérsékelt égöv szülöttei ! jól érzik magukat nálunk — | mondja Anghi professzor. — A szarvasok bölények, jakok, különböző juh- és kecskefajok, tevéik, lámák, vaddisznók, kifejezetten | „lelkesednek” a hűvösebb időért, j Velük szemben az úgynevezett i vastagbőrűeket látogatjuk meg: az apaelefántot „kicsinyével”, amely az emberek tudatlansága miatt maradt árván. Anyja néhány hónapja pusztult el, mert őt is, mint több más állatot, jóhiszeműen megetették. — Nem győzzük hangsúlyozni, hoigy látogatóink ne etessék az állatokat, mert jóvátehetetlen károkat okozhatnak. Táplálásukat bízzák a szakértőkre. Egy ilyen elefánt ára 100—130 ezer forint, és nehezen pótolható, — halljuk a főigazgató jogos panaszát. Az elefántházban az életmódjukhoz nélkülözhetetlen fürdő- medencékben a nílusi vízilovak lubickolnak. Mint megtudjuk, télen is jól érzik magukat, hiszen a Széchenyi-fürdő idevezetett termálvízében fürödhetnek. Ez a termálvíz eredeti hazájuk meleg vízénél is kedvezőbb, ezért, kitűnően szaporodnak. Igénytelenségüket bizonyítja, hogy ha Hévízen tartózkodnának, megelégednének a tündórrózsa fogyasztásával is — mondja tréfásan kísérőnk. — Budapesten azonban kénytelenek marhatakarmánnyal élni, ebből azonban 25 mázsás súlyukkal csak annyit fogyasztanak, mint a 10 mázsás szarvasmarhák. Nem alszanak a medvék A lámák és tevék, majd a zebrák után az impozáns Nagyszikla tűnik fel, amelynek oldalában az oroszlánok és medvék kifutóit helyezték el. A mackók — barnák és örvös medvék — éppen a szabadban tartózkodnak. A bocsok, a nézők nem kis szórakozására, éktelenül hancúroznak. A barna medvék természetes környezetben téli álomra szenderülnek, de mivel az Állatkertben biztosítják takarmányellátásukat, téli álmuk itt elmarad. A medvesorral szemben a juhok kifutóit látjuk, ahol a telet kedvelő juhfajták között az arábiai, perzsiai karakul juh. az értékes perzsa bundát adó állat is jól megszokta már éghajlatunkat. A fekete és fehér magyar rackajuh, amelynek pödrött szarva a nevezetessége, sajnos már kipusztulóban van hazánkban, egy-egy nyáj él már a Hortobágyon és Buga- con. Ösztönös szorongással, de elszántan lépünk be az oroszlán barlangjába. Olvasmányaink félelmetes állatkirálya látható szelíden heverészdk, hiszen nem éhes, itt jól táplálják. Egy-egy oroszlán — mint kísérőnk mondja té- len-nyáron egyaránt naponta öthat kiló friss húst eszik meg. Az A madarak világa A madárosztály külön világ. A jegesmedvék sziklái előtti tóban — a környezetnek megfelelően — élnek a víziszárnyasok, köztük a hattyúk. Szemben van a madár- telelő, ahol a téli hónapokra helyet kapnak a meleget igénylő hazai és trópusi madarak. — Az Állatkert lakóinak téli ellátása minden évben biztosított — halljuk visszafelé jövet a megnyugtatást. — Élelmüket a nyári friss zöld után felváltják a csíráztatott gabanamagvak, a piacokon kapható zöldségfélék, a sárgarépa, takarmányrépa, az értékesebb állatok pedig gyümölcsöt is kapnak. Két év múlva ünnepli centenáriumát a Budapesti Állat- és Növénykert. amely száz éve lett, de különösen a felszabadulás óta sokat fejlődött. — Hogyan készülnek a századik évforduló megünneplésére az intézmény munkatársai? — kérdezzük búcsúzóul. — Ma már nem annyira a különböző állatfajok bemutatása a fő célunk, mint az első évtizedekben volt, hanem a hazai tudomány gyarapítása kutatásainkkal, kiterjedt ismeretterjesztői előadói tevékenység, és nem utolsósorban a vidéki állatkertek patronálása különböző állatfajokkal és szakmai tanácsokkal. A századik évfordulóra szeretnénk még több eredményt elérni, hogy a nemzetközi tudományos ülésszakon biológiai kultúránk minél jelentősebb kiterjesztéséről számolhassunk be hazai és külföld; vendégeinknek — mondotta búcsúzóul dr. Anghi Csaba professzor. VARGA ARANKA Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népúj s ágotl
