Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
4 fÖLSS WfiGTEI STCPÜJSAG 1965. január 8. Tízemeletes lakóház A Voszhod parancsnokának naplója hat hónap alatt így működnek a házgyárak Az utóbbi időben egyre több szó esik a házgyárakról. Az első üzem éppen épül Budapesten, a Szentendrei úton, s nemrégiben jelentették a lapok, hogy azóta újabb öt berendezést vásároltunk a Szovjetuniótól. Mi is tulajdonképpen a házgyár? Hogyan működik, mi az előnye? Elkészültük után mit várhatnak az építőipartól? — ez iránt érdeklődtünk az építésügyi szakemberektől. ALAPOZÁSTÓL A KULCSÁTADÁSIG Bevezetésüket az élet igényelte. A hagyományos módon, téglával és habarccsal építkezni nagyon lassú és nem gazdaságos. Az egész világon súlyos gond a lakás- helyzet, s a szakemberek már azt is régen tudják, hogy csak az eddiginél gyorsabb építéssel lehet segíteni rajta. Az első jelentősebb újdonság az úgynevezett blokkos építési mód bevezetése volt. Evvel tulajdonképpen a téglát nagyobbították meg — természetesen más anyagból is készült, — s néhány centiméteres épületelemek helyett félemeletnyi vagy emeletnyi magas és 120 centiméter széles „építőkövekből” kezdték összerakni a lakóházakat. Az igények növekedése azonban még gyorsabb építkezést követelt, s így született meg az egyik legfejlettebb építési mód: a szobafal nagyságú és emelet magasságú falpanel alkalmazása. Ezek az elemek tehát pontosan akkorák, mint a lakóhelyiség egy-egy oldala és födémje, csak össze kell állítani belőlük a szoba négy falát és mennyezetét. Az új módszer hamar bevált, külföldön — Franciaországban, a Szovjetunióban és sok más országban — száz számra működnek a panelgyártó üzemek, és hamarosan munkához látnak nálunk is. A házgyár kifejezés tulajdonképpen nem is pontos; helyesebb házépítő kombinátokról beszélni, hiszen ezek az üzemek három fő részből — gyártó, szállító és szerelő üzemből állnak, s valóban komplex ipari módszerrel készítik a házakat az alapozástól az utolsó simításig. HÜSZ NAP HELYETT 8 ÓRA A kombinát első, legfontosabb része maga a gyár, amely a paneleket készíti. Futószalagszerűen, folyamatos gyártósoron állítják elő például a homlokzati falakat. A szalagon haladó vízszintes formába először vékony vasbeton réteget raknak, majd 12 centiméter vastag salakgyapot „paplant”, ez a hőszigetelő réteg. Aztán egy vasbeton réteg következik, majd a tetejére cementhabarcs. Ebbe a habarcsba színes mészkő zúzalékot szórnak, ez lesz a ház szép színes homlokzata. Az elkészített falelem innen gőzölgő kamrába megy. Az üzemben ugyanis a beton nem a szokásos módon, normális hőmérsékleten szilárdul meg, ez túlságosan sokáig tartana. Az érlelőkamrákat fokozatosan 80 fokig hevítik, s így — az egyéb körülmények között 28 napig érlelendő panel — nyolc óra alatt 20 napos érettségnek megfelelően szilárdul. A vízszintes formák innen billenőpadra, majd tovább — már függesztve — darupályára kerülnek. Itt elvégzik rajtuk az utolsó műveleteket: az esetleges hibákat kijavítják, a felületeket letisztítják, becsavarozzák az előre kihagyott helyekre az ajtókat, ablakokat, a bádogosok felszerelik az ablakkönyöklőket, tehát a szoba külső fala teljesen készen kerül a tároló térre. Időközben válaszfalak és a födémek is elkészültek mór egy másik technológiai soron, az úgynevezett csoportzsalukban, s szintén elszállításra készek. Magát az építkezést, az elemek összeszerelését is a kombinát szakemberei végzik. Az alapokat még hagyományos módon készítik el vasbetonból, a pincétől azonban már minden új módszer szerint történik. A pincefalak, a lépcsők, a falak és födémek elhelyezését toronydarúk végzik, utána néhány hegesztés a csomóponti kötéseknél — s áll a szoba. Kívül a homlokzaton még műanyaggal töltik ki a két panel közötti hézagot, s vízzáró cementvakolattal bekenik. (A belső falak éleinél még erre sincs szükség.) Az előregyártott falakba már a panelüzemben hornyokat készítettek a villanyvezetéknek, a központi fűtés csövei pedig a falon kívül futnak. Nem kell fal- baágyazni a víz-, a csatorna- és gáz vezetékeit sem: a lakások elrendezése olyan, hogy a konyha, a fürdőszoba és a WC — tehát a közművesített helyiségek — egymás mellé kerülnek. így a falakon kívül levő szerelőaknában! futhatnak a csövek, nem rontják a szobák belső képét. Az összeszerelés után következnek a különféle szakipari munkák, a tapétázás, a mázolás, a parkettázás — ez ma még az építkezés legtovább tartó része — s evvel a ház elkészült, azonnal beköltözhető. GYŐR, MISKOLC. SZEGED, DEBRECEN A házépítő kombinátok nagyon termelékenyek. Az első, a Szentendrei úti évente 1800 lakást készít el, az öt utána következő — amelyeket a következő ötéves tervben állítanak munkába valószínűleg Győrben, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és a fővárosban — már 4200-at. Egy 10 emeletes ház szerkezetei tehát 28 j Tnunkanap alatt készülnek el, a \ felépítés pedig a kulcsátadásig összesen hat hónapot vesz igénybe. Most azonban még sok tennivalója van az építőipari szakembereknek. Egyrészt — és ez a legfontosabb — meg kell tanulni azt a magasfokú szervezettséget, amit az ilyen, szinte gyári precizitásé termelés igényel. Aztán az új szakmákat is meg kell tanítani: az elhelyezőkét, a szerelőkét, s meg kell szokni a gyors, gépi termelést. Az új szakemberek el- J ső csoportja nemrég jött haza aj Szovjetunióból, ahol az új műveleteket tanulták, egy másik munkáscsoport tavasszal indul útnak. Hamarosan hasznosítják a tanultakat: az első magyarországi házgyár 1965. második felében megkezdi a próbaüzemet. R. Gy. Az új évet \ kezdje szerencsével! Vegyen SZERENCSESORSJEGYET 4,— forintért. Főbb nyeremények: Családi ház garázzsal, gépkocsival. Különböző személyautók, Külföldi utazások stb. T bolygónk felett Irta: V. Komarov, a Szovjetunió űrhajós pilótája, mérnökezredes, a Voszhod űrhajó parancsnoka, a Szovjetunió hőse. N. Melnyikov alezredes irodalmi feldolgozása. (Rövidítés.) IV. Reggeli után csodálatos látványban volt részünk. A napfelkeltét figyeltük. A látóhatár fölött világoskék ragyogás jelent meg. Pirosas sáv vált ki élesen a horizonton. Hirtelen ennek az övnek a határán fényes vonal jelent meg, amely hamarosan erősen megnyújtott elipszissé vált. És a láthatár fölé felszökött a Nap. Sugarai vakítanak, egy másodpercig sem lehet belenézni. Az ablakhoz tettem a kezem, és azonnal olyan hőt éreztem, mintha kályhából jönne. A világűrben nagyon fényes a Nap. A kabin megtelt fénnyel, kikapcsoltuk a világítást. A napfény elegendő volt a munkánkhoz. Amikor a Déli-sark fölött repültünk el (A harmadik vagy a negyedik fordulóban, nem emlékszem pontosan.), a kabinban sárgásfehér színek villantak meg. Akaratlanul is felugrottam. Nézzétek, mi ez? Konsztantyin Pet- rovics az ablakhoz hajolt, sarki fény — mondta. Büszkék voltunk, az űrhajósok közül először volt részünk ebben a szokatlan látványban. Végig az egész látóhatáron különböző méretű, sárgásfehér oszlopok emelkedtek. Persze, a sugarak. Közöttük sötétebb térközök. A sugarak nem folytak egymásba, a színek nem változtak. Nyugodt sarki fény. Azután feljegyeztük észrevételeinket a naplóba. Mindegyikünk kissé másképp látta a fényt. Érdekesek voltak a fénylő tes- tecskék is. Űrhajós társaink már beszámoltak róla, Glenn amerikai űrhajós is megfigyelte annak idején. Még útnak indulásunk előtt különböző feltételezéseket konstruáltunk e testecskék keletkezé- zésének jellegéről. , Szerencsénk volt, találkoztunk velük. Közvetlenül a hajó mellett, legfeljebb egy méternyire tőle vehettük szemügyre. Úgy fénylettek, mint smaragdra vetett fényhasáb sugarai. Csillogtak, mintha apró csillagok lennének. De külsejük nem olyan, mint a csillagoké, fényes pontoknak látszanak. Röpködnek a hajó körül, néha egymással szemben. láttam, ahogy egy testecske eltávozott a hajótól, szinte leszakadt a burkolatról. Sokáig néztük, találgattuk, honnan keletkeztek? Talán a világűrben „élnek”? Legvalószínűbb, hogy porszemek, amelyeket magunkkal hoztunk a világűrbe. ügy gondolom, hogy ennek a rejtélyes jelenségnek a természetére is rövidesen fény derül. Mi váltotta még ki csodálkozásunkat a világűrben? Talán a villám Afrika fölött? E forró, száraz világrész fölött is cikáznak villámok, hallatszik mennydörgés. Éjszaka volt. Úgy Láttuk, hogy a Hold erősen megvilágítja a Földet. Látjuk a felhőket, bolygónk darabkáit. Egészen közel hajoltam az ablakhoz. Látom, Borisz is nézi. Konsztantyin Petrovics valószínűleg aludt. Hirtelen a felhők alatt villám cikázott. A felhőket mintha világossárga és narancs színű láng világítaná meg alulról. Újabb és újabb villámok. Igen érdekes látvány. Később a Földet szemléltük hosszasan, milyen szép. Egyenletes, hosszú, hófedte gerincek, mint behavazott fenyőfák. Az Antarktisz jégdarabkákból” áll. A valóságban minden ilyen darabka hatalmas jégtömb. Az óceánok mind különböző színűek, szürkések, kékesek, zöldesfeketék. A tavak kicsik, kékek, néha zöldek, apró foltok a Földön. Tibet, barnás, mint a medve bőre. Láttuk a Kongó folyót. Még onnan a magasból is észre lehet venni, hogy zavaros, szürkés, fekete sávokkal. Ezután Madagaszkár déli része jelent meg az ablakban. Szinte csodálkozunk, hogy birt a szemünk ennyit befogadni. Ugyanakkor arra gondolunk, kevés az a huszonnégy óra, tovább kellene nézni. Az ember nem bir betelni a sok csodálatos, szokatlan dologgal. Szeretne minél többet látni, megérteni. Tudjuk, mindez elengedhetetlen a világ, a világűr megismeréséhez. Gyakran kérdik társaink: „Hogy tudtatok ennyi mindent látni?” Egyszerű a válasz: hárman voltunk, három ember mindig többet lát, mint egy. Ha az egyik alszik, kettő őrködik és mindent észrevesz. Szkafander nélkül repültünk. Ezért mozgékonyabbak voltunk. Bármi adódott, máris az ablaknál voltunk. Repülés közben szinte teljesen megfeledkeztünk a biztosító kötelékek rendszeréről. Még egy ok, nagyon keveset pihentünk. Úgy gondoltuk, majd pihenünk a Földön, a világűrben minden erőnkkel dolgozni figyelni kell. Eddig csak arról beszéltem, milyennek látszott a világűr a Fold. mi rendkívüli adódott a repülés során. Ez azonban mun- kanknak csak egyik része. Türelmetlenül vártam a pillanatot, amikor magam irányíthatom az űrhajót. Izgultam is egy kicsit. is elmondhatom, amit az előző űrhajósok, a hajót kormányozni könnyű, kellemes dolog. Tetszett nekem, ahogyan valamilyen helyzetet felvesz. Megláttam az ablakban, mondjuk, egy csillagot, és hogy ne tűnjön ed a látószögből — hatalmas a sebesség, mindjárt magunk mögött hagyjuk, — megváltoztattam a hajó hajlásszögét, látószögben tartom a csillagot. A kézi kormányzás segítségével be lehet a hajót úgy állítani, hogy jól látható legyen a Föld. A fed jegyzésekkel sietnünk kellett. Meglát az ember valami érdekeset a világűrben, azt gondolja, fed kell jegyezni a benyomásokat. De abban a pillanatban újabb érdekes jelenségre figyel fel. És mindezt nem elég meglátni. felfogni, fed is kell jegyezni a naplóba. Természetes, hogy egyetlen ember képtelen erre. Mindegyikünk külön fedélzeti naplót vezetett. Rohan az idő. Azon vesszük észre magunkat, hogy megint újabb kört írtunk le, holott úgy tűnik, mindössze fél óra telt el. Csak az imént repültünk hazánk fölött, s mór megint féléje közeledünk. A megfeszített munkától nem vesszük észre, hogyan repül az idő. Az alvási, étkezési időit a lehető legkisebbre korlátoztuk. Ételeinket kozmikusnak nevezik. Pedig mindaz, amit ettünk, a legteljesebb mértékben földi, mindennapos. Ebédre húst, pátétomot, gyümölcslét. Vajon kozmikus fogások ezek? Igaz, tubusokban, különleges kis csomagokban vannak. Étvágyunk jó vodt, akárcsak a Földön. Vidáman, tréfálkozva ebédeltünk. A súlytalanság is „segített”, a tubusokat és csomagocskákat „légi úton” küldtük egymásnak, enyhén meglöki az ember. és odarepülnek a szomszédjához. A gyümölcslével telt tubusok állandóan körbejártak hármunk között. Az egyik a legnagyobb közülük, különösen sokáig úszott körbe. Szputnyiknak neveztük el. Elsőnek Borisz Jegorov aludt. Láttam, ahogy keze a mennyezet felé emelkedett, ujjai szétnyíltak. Látszatra természetellenes póz, de Borászt nem zavarta, ö persze semmit sem vett észre. Konsztantyin Petrovics és én ránéztünk és mosolyogtunk. Én moszkvai idő szerint éjjel 12 órakor aludtam ed. számomra nagyon alkalmas megszokott időben. Szokásom szerint- csak jobboldalamra fordultam, és máris aludtam. Mégsem aludtam mélyen. Konsztantyin Petrovics megfigyeléseket végzett, véletlenül meglökött, kinyitottam a szemem. Megnéztem, minden rendben van-e, hol repülünk, és ismét elaludtam. Amikor felébredtem, kipihentelek éreztem magam. Pedig nem aludtam sokat, legfeljebb négy órát. Fogtam a gumiexpandert, jólesőt tornáztam, és máris munkához láttam. Nemrég azt kérdezték tőlem, éreztem-e a magasságot a Földitől való elszakítottságöt, a fekete égben, a hideg kozmoszban való utazás barátságtalanságát. Nem.., Egyáltalán nem éreztem. Még csak eszembe sem jutott egyszer sem. Otthonosan éreztem magam az űrhajón. Ráadásul hárman voltunk. Hármasban mindig vidámabb a hangulat. A világűr nem rémített, érdekes volt számunkra. Hiszen azért repültünk olyan magasra, hogy megismerjük, kutassuk. Közeledett az idő a leszállásra. 24 órás útunk vége felé járt. A Föld nem adott engedélyt a túlórázásra. A 15. fordulón kezdtük becsomagolni a „vagyonúnkat”. Egyet-mást a hajó nagy tartályába tettünk, néhány holmit pedig a kabin kisebb tartályaiba. Pontosan rögzítettük azt a pillanatot, amikor a hajó a Napra orientálódik. A Napra keresi a Napot. Pörgött, pörgött, és szinte megmerevedett örömében, „elfogta az orientációs pontot”. A karosszékbe feküdtünk, ahogy mondani szoktuk, bekapcsoltuk magunkat a biztonsági szíjak rendszerébe. Borisz kissé megemelte a hevedert. Leesett. Vége a súlytalanságnak. őszintén szólva sajnáltuk, hogy meg kell válnunk a súlytalanságtól. Megszoktuk már, és nagyon kegyes volt hozzánk. De mit lehet tenni, el kell búcsúzni tőle. Egyikünk megszólalt: „A következő találkozásig”. Újabb repülésekről ábrándoztunk. Hisszük, megvalósul az álmunk. Hallottuk, ahogy a• fékező motor működni kezdett. Könnyű zaj majd némj túlterhelést éreztünk. Kis fémcsörömpölés, levált a műszerkamra. Barátságosan integettünk neki. Mintha nem akart volna eltávozni tőlünk, az ablak közelében pörgött. Az űrhajó fokozatosan behatolt a légkör sűrű rétegeibe. Az ablakok előtt először világos rózsaláng csapott fel, a lángon keresztül látszik a Föld, a horizont. Nagy érdeklődéssel szemléltük a látványt. Ereszkedés közben nagy a túlterhelés. Lényegében azért, mert a súlytalanság állapotából tér vissza az ember a nehézkedés hatása alá. Az egyik állapotból a másikba való átmenetet különösen érzékeli a szervezet. A repülés ismét meggyőzött minket: a centrifuga elengedhetetlen az űrhajósok számára. Alaposan felkészíti az embert a túlterhelés fogadására. Ereszkedés közben könnyű rezgés is érződik. A Moszkva körül körbemenő országút két szélén fogazatszerű kőszegélyezés van. Ha az autó véletlenül rámegy, rezeg a kocsi. Ehhez hasonló érzésünk volt ereszkedés közben. Amikor az ember a székhez szíjazva ül, ez a könnyű remegés nem nyugtalanító. (Folytatjuk.) *
