Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
1565. január 7. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG s — félkészen Szövés nélküli szövet Mit mond a főorvos, — és a TOTÉV igazgatója? A Szekszárdi Ballassa János Kórház sebészete „kiöregedett”, vagyis a korszerű követelményeknek jelenlegi állapotban irrar nem felelt meg. Az eredetileg 50 ágyra tervezett sebészeti osztályon az utóbbi időben 100-ra kellett emelni a fekvőhelyek számát, a gyógyítást igénylő betegek nagyobb tömege miatt. Műtétet sem tudtak — vagy csak nagyon nehezen — steril körülmények között végezni, mert az utcáról jövő és várakozó betegek közvetlenül a műtő előtt tartózkodtak. Hasonlóképpen indokolta a rekonstrukciót az is, hogy az 50 személyre tervezett kiszolgáló- helyiségek a kétszeresére emelkedett létszámot képtelenek voltak minden igényt kielégítően ellátni. , A tervek elkészültek, az új sebészet modernnek, tetszetősnek ígérkezett, annak ellenére, hogy nagy munkát tulajdonképpen nem kell végezni az emeletén. Mégis, néhány fal lebontása, áthelyezése, a korszerűsítés úgy megoldotta volna a kérdést, hogy — a lehetőségekhez képest — ezután a modern orvostudománynak megfelelően tudnának gyógyítani. A rekonstrukciós munkákat a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi. A kórház, a sebészeti osztály női részét 1964. januárjában kiürítette és a betegeket a másik folyosórészen helyezte el. Az építőipari vállalat szakemberei megkezdték a munkát, és a női rész elkészült, — 1964. novemberében. A betegeket átköltöztették a felújított női részbe, mert a vállalat azt ígérte, hogy a férfioldalon azonnal megkezdi a munkát. Most 1965-öt írunk. A sebészet még ugyanúgy áll; ahogy novemberben. A teljes rekon^trukfiő, határideje, ami mindkét rész teljes átalakítását jelenti, 1964. december 31. A munka tehát áll, a sebészet fél osztállyal működik. Mi a véleménye erről dr. Kelemen Endrének, a sebészet főorvosának, és a másik illetékesnek, László Istvánnak, a TOTÉV igazgatójának? A FŐORVOS:' — Mindjárt néhány számot mondanék, ami kétséget kizáróan bizonyítja, mennyit jelent a sebészet fél osztályának hiánya. 1963-ban, amíg működött mindkét osztály, egyszerű lágyéksérv-műtétet 260 esetben végeztünk. 1964- ben az ismert körülmények miatt csak 94-et. Visszér-, aranyérműtét 1963-ban 123 volt, míg tavaly 41. — Jelenleg csak a balesetest és a legsürgősebb betegeket tudjuk kórházi kezelésben részesíteni. Azokat a betegeket, akiknél nem okvetlenül indokolt azonnali műtét, csak nagyon hosszú idő múlva tudjuk ellátni. — Jelenlegi helyzetünk áldatlan. A műtőben használatos gépeket, műszereket kénytelfenek vagyunk az elkészült rész folyosóján tárolni, és nagyon félő, hogy ezek előbb-utóbb tönkremennek. Arról nem is beszélve, mennyi helyet foglalnak el és mennyire nehezítik munkánkat. Operálni úgy tudunk — mivel a műtőt kiürítettük, — hogy vendégként feljárunk az urológiára. — Azt el kell ismerni, hogy az elkészült rész nagyon szép, modem. Teljesen ugyan még ez sem kész, de az apróbb hiányosságoktól még tudunk dolgozni. A kórtermek higiénikusak, szépek, bővült az emeleti konyha is, így már jobban, gyorsabban el tudjuk látni a betegeket. Nyugodtan mondhatom, ha végleg elkészül, korszerű sebészet lesz. De mikor fog elkészülni? Nagyon félünk attól, ha a kisebb rész majdnem egy évig készült, meddig fog tartani a nagyobb folyosórész rekonstrukciója? — A férfíbsztály, ahonnan novemberben kiköltöztünk, azóta üresen áll. A szó szoros értelmében üresen, mert nagyon ritkán lehet itt látni embert. Voltak itt néhány napig munkások, leszerelték a kapcsolókat, kikapcsolták a villanyt, és elmentek. Festők is dolgoztak, az ablakokat mázolták fehérre. Nem tudom, hogy fog kinézni majd a kőművesmunka elvégzése után? Mióta a festők is elmentek, felénk se néz senki. — Tudom; hogy az építőiparnak vannak nehézségei. Tudunk a munkaerőhiányról is. Mégis azt hiszem, a megyei kórház megérdemel annyit, hogy elsősorban a betegek érdekében néhány brigádot itt dolgoztassanak. A TOTÉV IGAZGATÓJA: — Valóban, a kórház sebészetének rekonstrukciós munkája áll. Ennek a legfőbb oka: nem tudtuk a létszámot annyira fejleszteni, hogy oda is biztosítsunk munkaerőt, — A meglévő munkaerőt a lakásépítkezéseknél kellett foglalkoztatnunk. Eddig kedvezett az idő és olyan munkán kell dolgoztatni az embereket, ahol lehet, addig, míg a fagy meg nem akadályozza a munkát. — Úgy tervezzük, hogy a kórháznál is megkezdjük a rekonstrukciót; rövid időn belül. Nekünk is nagyon kell a téli munka. Az pedig olyan munkahely, ahol rossz időben is nyugodtan dolgozhatnak az emberek. — Arra, hovv mikor készül el a sebészet véglegesen, nem tudok pontos választ adni. Nagyon sok körülménytől, előre nem látható akadálytól függ, hogy csak egyet említsek: az alvállalkozóktól. * Summázva tehát az illetékesek véleményét, az ismert képletet kapjuk: Az építtetők határozott érvekkel alátámasztva, teljesen jogosan, azért küzdenek, hogy ha határidőre már nem is, de a lehető legrövidebb időn belül elkészüljön a munka. Az építőipari vállalat pedig a valóban fennálló nehézségekre hivatkozva nem tudja teljesíteni a követelést. j Nem.vitatható, hogy az építő- ipar sokféle gonddal küzd. A ta- pasztáiáftok viszont azt mutatják, hogy ezek a gondok nem oldódnak meg egyszerre, rövid idő alatt. Most már csupán az a kér- . dés, hogy ennek tudatában, miért vállalták az említett határidőre a munka elvégzését? Kónya József Hasznos helektetés A z MSZMP Tolna megyei Bi- zottságának 1961. március 27-i. a megye mezőgazdaságának helyzetéről, fejlesztéséről és a további feladatokról szóló határozatának egyik pontja a következőiket jelölte meg: „Törődjenek azzal, hogy a jövőben a tsz-ek vezetését a községen belül helyi emberekkel oldják meg. Ennek étdekében több fia+alt kell állami és szövetkezeti ösztöndíjjal egyetemre, tecnnikumba küldeni.” A párthatározat és a tsz-tagság többtermelésre irányuló törekvése e kérdésben is egymásra talált. A tsz-tagság jól kamatozó „befektetésnek” tekinti a társadalmi ösztöndíj folyósítását. Az arra érdemes fiataloknak szívesen adományoznak ösztöndíjat. Nem tekintik felesleges pénzpocsékó'ás- nak, ablakon Kidobott pénznek a fiatalok taníttatására fordított költséget. Megyénkben a 1964—65-ös tanév kezdetén a termelőszövetkezetek 30 fiatallal kötöttek szerződést társadalmi öszntöndíj folyósítására, amely mind az adományozó, mind a tanuló számára köl telezettséget ró. A 30 továbbtanulóval és a már állami vagy tsz-ösztöndíjra szerződőkkel együtt összesen 91 Tolna megyei fiatal részesül anyagi támogatásban és szerezhet képesítést a mezőgazdaság valamely ágában. A mezőgazdasági szakemberutánpótlás biztosítása népgazdasági és egybein saját érdek is — vélekednek az alsónyéki Dózsa Népe Tsz tagjai, ahol már évek óta áldoznak a fiatalok taníttatására. Nemrég négy fiatal végezte el eredményesen a Palánki Mező- gazdasági Technikumot. Tanulmányaik befejezése után megkapták beosztásukat. Bogár Dezső, a traktorosbrigád vezetője, felesége, aki szintén állami ösztöndíjasként végezte el a technikumot, a kertészet munkáját irányítja, önállóan és nagy felelősséggel. Szeleczki János ugyancsak brigádvezetői beosztásban dolgozik, Bogár Sára, a negyedik fiatal, Marczi József föagronómus mellett kapott végzettségének megfelelő beosztást. A z alsónyéki Dózsa Népe Tsz- ben a személyes ismeretség alapján alakult ki ez a jó kapcsolat a tsz-tagok és a fiatalok között. A jó kapcsolat folytatása volt, hogy a jó képességű fiatalok továbbtanulási törekvését maga a tsz-tagság is felkarolta. Szívesen vállalták taníttatásukhoz az anyagi hozzájárulást. A községbeli fiatalok tanulmányaik befejezése után, munkájukkal viszonozzák azt a „bel'ektetest”, amit a tsz-tagság számukra előlegezett. Vannak termelőszövetkezetek, ahol nem így gondolkodnak és anyagi áldozatvállalás nélkül szeretnének, több éves gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági szakembert kapni. Az ilyen helyeken aztán nem is fogadják szívesen a gyakorlati munkában járatlan kezdő fiatalt. Amennyiben később sem találnak egymásra — ami szintén előfordul — a kezdő lépéseket tevő fiatalt a tsz-vezetők magára hagyják. A fiatal viszont ahelyett, hogy igyekezne megszerezni a tsz-tagok és a vezetők bizalmát, csalódottnak érzi magát, elkívánkozik a tsz-ből. Elvétve ilyen esetek is adódnak, de nem ez a jellemző. A tsz-tagok és a fiatalok a gyakornoki idő alatt kölcsönösen megismerik egymást, összehozza őket a közös érdek, a közösen végzett munka. 1V| egyénk termelcszövetkeze- teiben 51 egyetemet, vagy felsőfokú mezőgazdasági technikumot végzett gyakornok dolgozik. Az 55 fiatal közül négyen állatorvosi, ketten kertészmómöki vég- 1 zettséggel. harmincán felsőfokú mezőgazdasági technikumi vég- » zettséggel rendelkeznek. Annak idején valamennyien társadalmi ösztöndíjjal tanultak. Most tudásuk hasznosításával segítik a termelőszövetkezet gazdasági megerősítését, tehát jól kamatozik, s nem volt hiábavaló a ..befekte- 1 tés*. F. M. i A folyamatosan fejlődő magyar ipar új, érdekes kísérletei folynak a Lőrinci Vattagyárban. Hadat üzentek a régi technikának, azaz „szövés nélkül” készítik a szövetet. Az eredményes kísérletek bebizonyították, hogy az új technika sikerrel és gazdaságosan alkalmazható. Maguk a munkások nagy örömmel tanulják meg az új gyártási eljárást. A kellék egy részét nem a hagyományos szövéssel dolgozzák fel. mert az túlságosan lassú. Ehelyett a lényegesen gyorsabb és termelékenyebb módszert alkalmazzák, vagyis az úgynevezett huro* és bunda- varrást. Ezzel az új eljárással frotir és bélésanyagon kívúi most már kitűnő minőségű kabát- és bútorszövetet is gyártanak. Ezeket a készítményeket laboratóriumokban gondosan megvizsgálták. Minden próbát kiállótok. A szakítószilárdságuk jobb, mint a régi technikával szőtt szöveteké, de a kötőanyag nem teszi nehezebbé. Előnyeik tehát nyilvánvalóak. (Első képünk.) A kísérletező gyár ebben az évben már több százezer métert gyártott az új módszerrel. Maga a gyártás az NDK gyártmányú „Malino” gépen varrva- hurkoló módszerrel történik. Az újfajta szövés nélküli szövést Szakács Bernadett tűzőnő már kitűnően elsajátította: mesterien irányítja a gépet. (Második képünk.) Harmadik képünkön Fazekas Etelka, Harkai Ágnes és Páni Ferencné az új módszerrel készült bútorszövetet vizsgálja a gyár laboratóriumában.
