Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
i Ő TÖtNA MEGYEI NEPŰJS/tG 19B5. januSr Síi ( * * \ } Született 1805-ben Uj kutyát vásárolt Kaurád Adanauer, a 88 éves volt német kancellár. A régi, a Cézár kiöregedett a szolgálatból és nyugdíjba ment. Szegény öreg kutya! Most egy új váltja fel! És azt mondja az újról is Adanauer: — Már most rettegek attól a gondolattól, milyen szomorú leszek majd tizennégy év múlva, ha új kutyát kell vásárolnom. Hiába, előbb utóbb bekövetkezik: „Jön még a kutyára dér... De miért csak a kutyára? A múltkoriban Decsen jártam, felkerestem a régi ismerősöket, akik bizony nem ismertek rám, mert olyan sáros voltam, amikor betoppantam hozzájuk. — Mi történt tteled János? — kérdezték. — Lefröcsköltek az autók. Még rám is röhögtek a sofőrök, úgy fröcsköltek le. De sebaj! Jön még rájuk is dér. Méghozzá akkor, amikor ők is gyalogosok lesznek. Hej, mit nem adnék azért, ha láthatnám, amikor a gépkocsiban ülő sofőr lefröcsköli a gyalogos sofőrt. Bizony sok pénzt adtam volna azért is, ha láthattam volna, a bátaszéki lányok, hogy rajongták körül az igazi, amerikai cowboyt, illetve tehenészt, aki megjelent náluk és tette a szépet. Mert tehenésszel találkozhatnak minden nap, de amerikai tehenésszel csak ritkán. És az amerikai tehenész ugye mégiscsak más, mint egy magyar. Az amerikai lovagol, col- tot hord, benjót penget és csavargó. A magyar meg tanul, szakmunkás lesz, fehér köpenyben jár, mint az orvosok, és munkahelye nem a préri, hanem a korszerű istálló. Az ügy érthető: a magyar csak magyar tehenész, az amerikai viszont cowboy ... Hej, ha egyszer a mi tehenészeink is cowboyok lehetnének, nem lenne baj a tsz-tehenész utánpótlással nálunk sem! Mert ugye az ember értéke kiszámíthatatlan. Így jártam én is annak idején, amikor elkaptam Napóleont. Akkor még nem volt ez a nagy idegenimádat, mert ugye akkor még keveset tudtunk az idegenekről. Hej, ha én akkor tudom, hogy ez a Napóleon nemcsak császár volt, hanem, hanem ilyen jelzőkkel is teleaggatták: koronás nulla, machiavellisztikus diktátor, nemi elhajló, ördög cimborája, barbár Attila, katonák megmérgezője — dehogy adtam volna oda az életét két aranyóráért. Felsrófoltam volna az árát, mint ahogy jobban felsrófolják a borravalót Szekszárdon. Ma már nem úgy van: annyi borravalót kap az illető, amennyit gondolnak adni neki.. Ma már megszabott borravalók vannak. Gyakran több a borravaló, mint amennyibe mondjuk az egész fuvar kerül. Mert, ha nincs borravaló, akkor később csipiszt mutatnak az embernek. Rendezni kellene ezt a borravaló-históriái! Ki kellene dolgozni erre is egy szabályzatot, be kellene iktatni a Munka Törvénykönyvébe: ilyen munkáért ennyi, meg ennyi borravaló jár, ennyi, meg ennyi borravaló után, ennyi meg ennyi fizetéses szabadságot kaphat a dolgozó, meg a nyugdíjba is beleszámítana. Miért ne lehetne kidolgozni ezt a kérdést, törvénybe iktatni, ha már egyszer úgyis elnézünk fölötte, hallgatólagosan tudomásul vesszük? Milyen jó lenne, ha lenne egy árjegyzék, az ember csak elővenné, megnézné: miért, mennyi borravaló jár. és ha kevesebbet adna véletlenül valaki az illető még fellebbezhetne is a szakszervezetnél?! Mondom, jó lenne egy ilyen emlékeztető valami! Mert ugye az ember nagyon feledékeny. Időnként nemcsak arról feledkezik meg, hogy mennyi borravaló jár, hanem arról is, hogy mit loptak el tőle. De szerencsére mindig akad valaki, aki figyelmezteti az embert a feledékenységére. Ezt tapasztaltam a minap is. Részt vettem egy tárgyaláson, amelyen Mészáros Mihály högyészi lakos volt a vádlott. A bíróság kérdéseket tett fel neki is, meg a károsultaknak is. A károsultak homályosan, pontatlanul válaszoltak, Mészáros viszont pontosan, precízen. Ö mindenre emlékezett, pontosan felsorolta: kitől, mit lopott el. Zseniális ember! Csak éppen pályát tévesztett! Jó lett volna például történelemtanárnak, főkönyvelőnek. Lehet, hogy kiszabadulása után pályát változtat? Ezt nem lehet megjósolni. Volt időszak, amikor megjósolhatták volna a jövőjét mondjuk tenyérből, de a tenyérből jóslás már kiment a divatból. Most már a cigányasszonyok nem jósolhatnak tenyérből, ez most már a tudósok reszortja lett. Amerikában részt vettem egy ilyen tenyérjósláson. Persze ez nem a szó szoros értelmében vett tenyérjóslás. Ez tudományos következtetés volt. Az amerikai tudósok ugyanis rájöttek arra, hogy a kéz vonalaiból meg lehet állapítani az esetleges veleszületett agyi és idegrendszeri megbetegedések várható kialakulását. Az idén közel százezer gyermek tenyerét vizsgálják meg. Csodálatos dolog a tudomány. Én most csak egyre leszek kíváncsi: ha netalántán valami munkát el kell végeztetnem és nem adok borravalót, vajon el tudom-e végeztetni ezt a munkát?! Itt a kezem, nem disznóláb! Ezt olvassa ki valaki a tenyeremből. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Sirali Muszlimov a Szovjetunió, s egyben talán a világ legöregebb embere. Mostanában ünnepelte 159. születésnapját. Eltöltöttünk néhány napot fa- fiújában, amely kétezer méter magasan fekszik a tengerszint felett. Kora reggel Sirali apó bejött a szobánkba jóreggelt kivinni. Ed- l1 digre már elmondta reggeli imá- ('ját és sétált is egyet. Ásót ragadjunk és a tisztes öreg nyomában felindultunk a kertbe „reggeli tornára”. Egy óra múlva megteáz- tunk. f Az asztalfőn az agg családfőül. Két épen maradt fogával fürgén ropogtatja a cukrot. Mellette a harmadik felesége, aki fiatal menyecskének számít: „csak” 87 éves. Sirali húga 125, nagyobbik öccse 150 éves. Az asztalnál ott ülnek az öreg legfiatalabb lányai is. Egyikük 35, a másik 37 éves. Sirali 124 éves volt, amikor a legkisebb lánya született. Két dédunoka is van itt. Egyikük 70, a másikuk három esztendős. Az öreg maga is jó f erőben van még. Gyakran kimegy a szoroson át az erdőbe rozsét f vágni. Vagy szamárháton beláto- igat a hét kilométerre lévő járási székhelyre. Filmet készítettünk Sirali apóról. A felvételek közben megkérdeztem tőle, nem fáradt-e el? — Ugyan, mitől? — felelte. — Árulja el nekünk a hosszú élet titkát. — Mindig jókedvű voltam, s mindig velem voltak a gyerekeim. Aztán komolyan hozzáfűzte: — És mindig dolgoztam. Sirali Muszlimov — testvéreivel együtt — 120 éve költözött ebbe, a szélvédett hegyoldalba, s rakta le a későbbi falu első házának alapkövét. Egész életén át dolgozott, egy napig nem volt tétlen. Ilyen volt mindig, ilyen ma is. Ö kel legkorábban az egész faluban. Napnyugtáig dolgozik. Megszokta, hogy szinte percre beosztja az idejét. Szeszes italt nem iszik, nem is dohányzik. — A vodkát soha meg se kóstoltam. Az öcsém dohányos, de én semmi élvezetet nem találok benne. Csábított a gondolat, hogy a tisztes öreget helikopterre ültetem, s néhány órára magammal viszem Bakuba, ebbe a modern nagyvárosba. Az apó azonban azt felelte: — Az ilyen nagy út már nem nekem való. Inkább itthon maradok, és szívesen látom vendégül magukat. Több mint száz éve le sem jött a hegyekből. Még nem látott gőzmozdonyt, modern nagyvárost. A kultúrát a telefon, a rádió és a film hozta el ide neki a hegyek közé. Ha kedve tartja, telefonon bármikor beszélhet kiterjedt rokonságával. Sirali apó látta a legújabb filmeket is, sőt jónéhány filmcsillagot név szerint is ismer. Amikor Iszkenderov, az Azerbajdzsán Köztársaság elnöke meglátogatta születésnapján és megkérdezte, mi a kívánsága, az öreg rövid gondolkodás után így felelt: — A gyerekeim és az unokáim; a szovjet hatalom gondoskodik rólam: van házam, nyugdíjam. Azt szeretném, ha itt nálunk, a hegyekben építenének egy tornyot* hogy jobban vehessük a televízió adását. Az ünnepi asztalnál bizony szűkén fért el Sirali Muszlimov valamennyi rokona, hiszen több mint kétszázan voltak. Körülötte ott ültek unokái, dédunokái, ükunokái: kolhozparasztok, tanítók orvosok, munkások, agronómusok... Ök jelentik hosszú életének egész értelmét, 7. .A faluból, a tenger felé vezető út mentén, magas hegy tetején, régi vár romjai állnak. Falai mögül hajdanában az azerbajdzsán nép fiai védelmezték földjüket az ellenségtől. Mindez vagy másfél évszázaddal ezelőtt volt így. Később Azerbajdzsán csatlakozott Oroszországhoz, s a tájon béke ütött tanyát. Nincs már vár, nincs is rá szükség. De aki csaknem egyidős ezzel a várral, ma is él, sőt jó egészségnek örvend. Életének célja a béke* a boldogság, s utódai tovább küzdenek ezért a célért. Alekszandr Mengyelejev (Szovjet Híradó) Sirali Muszlimov, népes családja körében. A matuzsálem középen ül, leszármazottai között, akik annyian vannak, hogy el sem fértek ezen a képen. HASZTALAN Apa a kisfiához: — Ha az a neveletlen kölyök Í ' megdob kővel, nem kell visszadobni, hanem gyere ide és mondd meg. — Miért? — Mert te úgysem találnád el! t * ) TANÁCS \ Noel Coward angol író a körvetkező tanácsokat adta a kezdő bíróknak: J — Először öt felvonásos dara- bot írjanak, amelyet azonnal dol- * gozzanak át háromfelvonásosra. S ! mivel a háromfelvonásost is ne- ! héz elhelyezni, saját érdekük, ! hogy a darabot egyfelvonásosra } dolgozzák át. Utána, hogy biztosak legyenek bemutatásában, fnem marad más hátra, mint feleségül venni egy milliomosnőt. * JAVASLAT A börtönigazgató a büntetését {letöltött és távozó rabhoz: — Remélem, hogy már nem {találkozunk. — Talán csak nem helyezik el {az igazgató urat innen? * ESZTÉTA A vásárló a gyógyszerészhez: — Kapható bolhairtószer? — Igen. — Kérek egy dobozzal. De na- f gyón kérem szépen becsomagolni, í mivel ajándék! i { MŰVÉSZET “ — IWin alapszik az előadóm;'■ *- vészét? — Tudni kell; hogy mit nem szabad előadni. * ELSŐSÉG Az apa a lányához: — Két hét múlva kis testvéred lesz. — Nagyszerű! Hadd közöljem ezt én először az anyuval! * ISMERT ÚT Két hölgy beszélget közös barátnőjükről, aki már kétszer elvált: — Azt beszélik, hogy amikor Zula legutóbb férjhez ment, a házasságkötő teremben kialudt a villany. — No és? — A fiatalasszony mindenkit elvezetett, jól ismeri az utat. Morzsák PECH A kisfiú, akit megbíztak azzal, hogy ügyeljen hutára, az anyjához szalad és a következőket mondja: — Anyu. Joli hét évig peches lesz. — Miért? — Mert lenyelt egy darabot a tükörből! * NAGY MŰVÉSZET A zongoravirtuóz az előadás után elhagyja a termet. A barátja így szól hozzá: — Ma nem voltál a legjobb formában. — Nekem is az az érzésem. Alig tesznek néhány lépést, amikor egy másik híres zenész kézenragadja a virtuózt és hangosan kiáltja: — Gratulálok! Még sohasem játszott így! Bravó! A virtuóz erre súgva a barátjához: — Ennyire rossz volt? * HIVATALBAN Hivatali kollégák kolléganőjükről beszélgetnek. — Mióta dolgozik nálunk? — Amióta a főnök megfenyegette, hogy felmond neki. * TÖRTÉNET — Mondjál három példát a máglyahalálra. — Johanna d’Arc és két boszorkány. * HAPPYEND — Mondd. van az új darabnak happyendje? — Igen, mindnyájan boldogok voltunk, hogy véget ért. * A FÜRDŐHELYEN — Igaz-e, hogy az itteni levegő talpra állítja az embert? , — IQV van, én is itt tanultam meg igazán járni. — És régen jött ide? — Itt születtem! * MEGOLDÁS Egy kávéházban a következő táblát függesztették ki: .Ha Ön a cigarettahamut a csészébe szórja. szóljon idejében a pincérnek, hog-iia kávét a hamutartóban hozza önnek!”
