Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
MEZEI ANDRÁS: Alkotóműhely Gorka Lívia A kerámia-művészet talán még soha nem kapott akkora szerepei az esztétikai nevelésben, ízlés- fejlesztésben, mint éppen napjainkban. Az emberek mind több gondot fordítanak lakásuk berendezésére, díszítésére, kulturáltságára. , Miért szép egy művészi kerámiatárgy és miért giccs például az egyes krakatokban még látható meztelen táncosnőt ábrázoló porcellán- vagy agyagszobor? A magyar kerámia-művészet egyik reprezentánsa. Gorka Lívia, Munká- csy-díjas keramikusunk így fogalmája megváltozott, eltűntek figurális díszítései csakúgy- mint a kerámiák fényes, sima felülete. Az új kerámiákat, ha nem tud- ná_ az ember, hogy agyagból formálta őket. hihetne antik leleteknek vagy a felszínre ömlő ezerarcú magma (a vulkánokból feltörő láva anyaga, sűrű szilikátolvadék) véletlen folytán alakult különös formáinak. Elsősorban a fehér és fekete színskála ezernyi árnyalata vibrál a tárgyakon s a mázból apró kristályok', fémszemcsék csillannak elő. Színskálája a bátor kísérletek eredményeként Munka közben (MTI foto — Bojár Sándor felv.) nak, a tűz római istenének ajándéka is. Pompejböl hozta magával ezeket a vulkáni eredetű kőzeteket. amelyek.egységesnek látszó alapanyagából nagyobb ásványszemek csillannak elő. Művészélméinyéi ezek a kövek adták, ezeket álmodta vissza vázáiban. tálaiban, virágtartóiban., Díszítésük — jóllehet, nem egyszer elvesztette tartalmi alakját — továbbra is megőrizte esztétikai értékét a színek, vonalaik harmonikus váltogatásával és kombinálásával — amelyek az emberi munka törvényszerűségének és ritmikájának nyomai —, a díszített tárgy formáiéhoz és rendeltetéséhez kapcsolódó szoros összefüggésével. Gorka Lívia alkotásaiban van egy olyan úi vonás, amellyel a magyar kerámiáknál ezideig még nem találkozhattunk. Szó szerint nem „tiszta kerámiák” Gorka Lívia hasznos, újszerű és ízléses díszítő tárgyai. A kerámia és a vasművesség ötvözetéből születtek. Vas- vagy rézabronccsal díszíti vázáit, s az állatfigurák — pingvinek, madarak — lába és csőre kovácsolt vas, s csak testük kerámia. Decemberben zárult locamói kiállítása. s máris újabbakra készül. Februárban a koppenhágai Magyar Hetek keretiben nyílik önálló tárlata, majd ezt követően részt vesz a Rómában megrendezésre kerülő magyar kerámia kiállításon is. A művészileg megformált, eél- szerűségi'ikben és kecsességükben széo kerámiatárgyai derűssé varázsolják az otthonokat Ugyanakkor fejlesztik és alakítják az emberek művészi ízlését. PRUKNER PÁL Tördelt arcok a tűzben Tőkén vágtam a fát,1 - nagyanyámnak tördeltem venyigét és aprítottam a gallyat. Csesznák Józsi tanított rézsut csapni a baltát, szállt darabokban a friss ág, idehallom a vékonya jajgat a tűzben, a vékonya sír-rí, az időn át villan az emlék éle fölöttem az ének. Tördelt arcok a fűzben, sírását hallom a venyigének. A kőkút és a szekérrúd csálén, mintha rakétát látna suhanni az égen. Világot ugorva úszik a két ló, megülöm még, fogadom meg, ki ha én nem! A véres ökörfej b apuul utánam, az udvaron áll odahagyva a járom. Kapirgálnak a tyúkok, s kakasok m? hol a korhadt szerszámon a préda a pár gyom. Az istállóból a trágya-melegség és a habos tej illata árad. Az esti-fejéskor a harangszó vihette el a nagyanyámat. A rossz talyigával a hegynek a völgynek, a templom-dombra fölértem. A kisbíró, pap meg a jegyző, mindhárman feketében: A kisbíró, pap, meg a jegyző, az időn át jönnek utánam. Az arcokon átütnek az arcok, akiket valahol már láttam... Az időn át villan az emlék éle fölöttem az ének — A régi eperfa árnya terül rám, törzse vagyok, s körülöttem a kéreg. ________________________________________ mázzá meg erről alkotott vélemé- mindinkább bővült, s ma már a nyét: vörös, barna, kék is megjelenik a — Az igazi szépség a művészet- különleges mázon, ben nem másolása, hanem alkotó Gorka Lívia új alkotásai jobbá- újjáteremtése és tükrözése annak, ra dísztelenek s egyre kevésbé ami a természetben és a társa- szabályosak. Mihez hasonlítanak? dalmi életben szép. Más megfogal- Akik látták apjáról, Gorka Gézá- mazásban: a szép szerintem olyan ról készített színes filmet, azok valami, ami reális tulajdonságai emlékezhetnek a filmből Gorka révén képes arra. hogy pozitív Líviára, amint a tenyerén tartott esztétikai érzést keltsen a szemlé- kavicsokat plasztilinnel egészítette lőban.( ki vagy javított rajtuk. Nos; hogyan nyilvánul meg — A természetnek, mint eszté- mindez Gorka Lívia művészeté- t'kai tárgynak az átélése elsődle- ben? Mi jellemzi a tehetséges fia- ges a művész számára — vallja, tál alkotó munkásságát? — Nekem a kavicsok voltak az Az apjához igazodva indult, s ötletet adó forrásmunkák. Anyámig kereste önálló stílusát, aka- guk uralkodólag metamorf kőze- ratlanul és természetszerűleg apja tekből áll. Nincs közöttük két másolója, majd mások epigonja egyforma, különösen a folyómeder let.. De művészetének ez az idő- fenekén gördülő-csúszó kavicsok szaka alig néhány esztendeig tar- között. Mégis szépek. S micsoda tott. Kezdeti dísztelen tárgyait, színek! Ha az ember a folyóparti kecses nyakú vázáit, öblös tálait, kavicsokat nézi. a legkülönbözőbb virágtartóit, csakhamar gólyák, színek tarka kaleidoszkópjával ta- őzek. rákok népesítették be. föl- lálja szembe magát, véve egyúttal az ábrázolt figurák S bizonyításul egy tálnyi kavi- fermáját. alakját. csőt mutat. Simák és érdes felüAz elmúlt esztendőben rendezett letűek. erezettek és árnyalatok- kiállüásán azonban már új útra bán játszók ezek a kövek. A leglépett művészetével ismerkedhet- több még verőcei emlék, a Duna tek a tárlat látogatói. A vázák, szállította, formálta vetette partra tálak, virágtartók, faliképek fór- őket. de akad köztük VulkanusKedveue 'miál között. (MTI foto — Fényes Tamás felv.) nrVVTTTTTTVTTTVV V * V VffTTTTTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTf?▼▼▼▼▼▼▼¥▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼! Thiery Árpád: Á kilencedik vadember hídépítők telephelyénél majdnem ’ belekeveredett egy tűzharcba. A folyó túlsó partján rálőttek az ellenforradalmárok. Az utcák teljesen sötétek vbltak, az első naptól kezdve szünetelt a közvilágítás, és Alcser pillanatnyilag csak a torkolattü- zek alapján tudott tájékozódni. Kivette a zsebéből a pisztolyt, és a míniumos hídelemek közé húzódott. Könnyelműség ilyen helyzetben hidat építeni, gondolta csüggedten, és minél tovább kuporgott a vasalkatrészek között, annál kellemetlenebbnek ítélte meg a szakállas megjelenését. Finom köd kezdett szitálni, és egy idő múlva a folyó túlsó partjáról egy géppuska is bekapcsolódott a tűzharcba. Alcser nem tudta megmagyarázni, hogy mi értelme van annak, ha egy szuterén- lakásban megkeresi. Anát, aki egy időben nagyon fontos helyet foglalt el az életében, és aki a szakállas megjelenése óta állandóan eszébe juttatott egy kavicsos tisztást, meg egy csónakot, X—327 volt a rendszáma, meg a tehetetlen izgalmakat, és azokat a pillanatokat, amikor úgy érezte; van bátorsága bármit is elveszíteni. A folyón túli géppuska megpásztázta az egyik raktári ház homlokzatát, a tompa, levegőtlen zaj sokáig elhúzódott. Amikor megitták a negyedik konyakot, Ana az ujjaival kis köröket kezdett rajzolni az asztalra, mintha nagyon zavarban lett volna, és várta, hogy valami történni fog közöttük. — Beszélj az első szerelmedről — mondja később. , Alcsernek ekkor el kellett vol- pa mondani a vékony amerikai Cilmszinésznőt, aztán el kellett volna mondani az első konkrét szerelem történetét. Az állandó rakodómunkások a fronton voltak, és a téglagyár cigánylányokat alkalmazott a vagonrakáshoz. Sohase tudta meg a lány nevét, nepn is volt fontos, körülbelül tizenöt éves volt, és kissé vaskos. Alcser egész délután a fékezőfülke lépcsőjén ült, a lányt bámulta, a testrészek mozgását, erős lehet, gondolta izgatottan, és hallgatta, hogy a talpa alatt megroppant a törmelék. Még világos volt, amikor kiemelt egy csillét és belebújtak. Patakzott róluk a verejték, aztán Alcser a csillét visszaemelte a helyére. Másnap a többiek a részleteket akarták hallani, sokan voltak, ráugrottak, leteperték, aztán Pa- najot az arcába röhögött, és azt mondta: hazugság az egész. Hat év múlva felépítették a tízmilliós kultúrpalotát, Ana megjelent az Angyal utcában, és Alcser úgy érezte, hogy minden ezen a ponton kezdődött el az életében. \ — Szükségem van rád —mondta hosszú hallgatás után, a konyak ízére gondolt, mert pillanatnyilag ez volt a legkönnyebb, és Ana rövid, lakkozott körmeit nézte. A lány nem válaszolt. Alcser a pisztolyt visszadugta a zsebébe, mert fázott a keze. Anát a szomszéd kerületből szerződtették az Angyal utcába. Barna volt, mint a finom alko- nyatok,' nagy szemű és fiatal. A kultúrpalotában az ő megjelenéséig az előadók csak a termelési volumenekről, a vezérek nagyvonalúságáról, meg az imperializmus jellemző sajátosságairól beszéltek. Ana behozta a kultúrpalotába a festőket, a költőket meg az orvosokat. A költők háromszögletű verseket szavaltak, a festők Picasso meg Klee képeit magyarázták az Angyal utcaiaknak, az orvosok pedig a bőrbetegségekről, a rákkutatásról és a házasság előtti orvosi vizsgálatok jelentőségéről beszéltek. Alcser az első időkben nem szerette a kultúrpalotát, úgy érezte, hogy túlságosan merev, kellemetlen színeivel, a kemény és hűvös lilákkal és az elmosódó szürkével megzavarta azt a férfias, kissé nyers, de a viszonylatokban is mindig őszinte jellegzetességet, ami az Angyal utcát kiemelte a többi utca. közül. Aztán egyszer egész véletlenül bement az előcsarnokba, tél volt és hideg, zavartan megállt egy rexasztal mellett, az épület hibáit figyelte, később odalépett hozzá egy pu- lóveres fiatalember, nagyjából egyidősek lehettek, és hivatalosan biccentett. Azt hittem, hogy a központból jöttél, átkozottul hasonlítasz a bábelőadóra, mondta később Alcsernek, aztán a tévedésre megittak egy üveg pálinkát, mert tényleg egyidősek voltak A pulóveres amatőralapon bábjátékokat rendezett az Angyal utcai gyerekeknek, az emeleten lakott egy betonszobában, eredeti leg a gépész fülkéje volt,- a pulóveresnek sok fontos szakkönyve volt, meg lemeze, meg egy öreg villanymelegítője, és Anát néhány nappal később bemutatta Alcsernek. Alcser és Ana kapcsolatában tulajdonképpen csak két fontos mozzanat történt. Az első nem sokkal a megismerkedés után, az a bizonyos negyedik konyak, amikor Alcsernek az első szerelméről kellett volna beszélni, és szégyellte magát, és hazugságok helyett azt mondta: szüksége van a lányra. A másik mozzanat másfél évvel később történt. Ana szombaton délelőtt kiment Alcserhez az építkezésre. — Tudsz evezni? — kérdezte a lány. — Tudok, de nincs hajóm. — A meteorosoktól tudok szerezni. — És akkor? \
