Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-28 / 23. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1985. január 23. Gazdagodott az ország 1964-ben kereken 10 ezerrel nőtt az egyetemek, főiskolák és felsőfokú intézetek hallgatóinak száma hazánkban. Üj kollégiumok, diákotthonok épültek szerte az országban. Képünkön: a debreceni Agrártudományi Egyetem impozáns, 600 személyes diákszállója. Hogyan rémítgette a televízió közönségét egy római fiatalember? Aldina Miserta, az olasz rádió és televízió énekesnője éppen a mikrofon előtt énekelt, amikor váratlanul elakadt a hangja, és összesett. Mi történt? Az, hogy a stúdió ötödik emeleti ablakában egy izzó szemű szörnyeteget pillantott meg. Az énekesnő volt az első áldozat. Nem sokkal később következtek a többiek. Rabina Doretti fodrásznő, a következő áldozat így adta elő kellemetlen élményét. „Este volt. A televízió előtt ültem és egy bűnügyi tárgyú műsort néztem, amikor váratlanul arra lettem figyelmes, hogy az erkély előtt valami parázslik. Először azt hittem, hogy a szemem káprázik, hamarosan azonban egy hatalmas kutya ' körvonalait vettem ki. Az állat arra törekedett, hogy mancsával elérje az erkély rácsát. Amikor ez sikerült neki, rám meredtét,tp,izzó szemét, s fogát vicsorítva halkan élvakkantotta magát. Segítségért kiáltottam. A szobába berohant a férjem, s ő is jól látta, hogy a különös jelenség lassan a magasba emelkedik, s eltűnik ...” Maria Galtani nyugdíjas asz- szony négy napot volt kénytelen kórházban tölteni ijedtsége után. Szomszédai eszméletlen állapotban találtak rá asztalánál, ahol vacsorázott. „Segítség, segítség! kísértet!” — kiáltozott néhány pillanattal előbb. Amikor aztán magához tért, elmondta, hogy miközben vacsorázott, ablakában hirtelen egy hatalmas kutya jelent meg. Szemei kellemetlen zöld fényben villogtak, hasa körül pedig olyasféle öv volt, amilyet az ejtőernyősök használnak. Ez a jelentéktelennek látszó részlet segítette hozzá a rendőrséget a rejtély megoldásához. Időközben ugyanis megindult a nyomozás, de a rendőrök addig csak a nádióállomás körüli utcákban álltak lesben, és kutattak a különös repülő kutya után. Galtani asszony vallomása után azonban a háztetőkön is szimatolni kezdtek. A fagyos őszi éjszakában most már ott lesték a különös, pyjlván . valóban ejtőernyős szörnyeteget. Tiano detektív aztán egy éjszaka arra lett figyelmes, hogy valaki óvatosan felnyitja a tető abla. kát, egy álarcos férfi bújik ki, majd suttogva megszólal: „Gyere Blackie, gyere. Pszt, hallgass. Gyere szépen.” Az ismeretlen ezután spárgaköteget vett elő, s a hatalmas juhászkutyára kötötte, fejére pedig egy foszforeszkáló maszkot tett. Mikor mindezzel megvolt, a tető szélén az állatot szépen leeresztette, két emelettel lejjebb, a Bossi-család ablaka elé. Bossiék éppen egy televízdódrámát néztek. Az álarcos férfit természetesen azonnal letartóztatták. Amo Cula- ninak hívják, foglalkozás szerint fodrász. A római rádióállomás előzőleg 107 levelet kapott tőle, amelyekben elkeseredetten tiltakozott a szerinte csapnivalóan rossz rádió- idrámák közvetítése ellen. Amikor fa rádióállomás minderre nem válaszolt, s a műsor maradt a régi (lelhatározta, hogy maga gondos- ikodik polgártársainak minél izgalmasabb és vérfagyasztóbb szó- (Irakoz tatásáról.- mmiKUSKisReoteNy 17. — Küldjed az embereket pihenni. Ezektől kár volt berezel- nünk. Maga is szedelőzködni kezdett, s csak most vette észre, milyen kegyetlenül megéhezett. * Kergette a gyomra, igyekezett hazafelé a legrövidebb úton. Gyalog ment, mert nem volt másik hintó, amelyikbe befoghatott volna. A sarkadi útnál a középső gyermeke keresztapját pillantotta meg. Nemigen járnak össze, nem tóttá már legalább egy hónapja. — Ez se tudott jobbkor az utamba akadni, az én istenem ... — átkozódott Biri, mert tudta, Szabó Áron koma nagy beszédű ember. Ha azzal valaki összeakad, nemigen szabadul meg egyhamar. Neki pedig kilyukad már a gyomra az, éhségtől. Mjért is éhezik meg így az ember? Mintha egy hete nem evett volna. Mióta köz- társasági elnök, még sohasem sajgóit ennyire a belső része. És Szabó Áron, mintha a végzet küldte volna, éppen itt közeledik. Csodák-csodájára azonban, Szabó Áron csak megbökte a kalapja szélét, és a homályban el akart mellette suhanni észrevétlenül. Mintha nem tudná, kivel találkozott! — Állj ál meg már, Áron polgártárs! — szólította meg Biri, és már el is felejtette, hogy tulajdonképpen ő szeretett volna nagyon gyorsan hazaérkezni. _ Áron polgártárs, vagyis Szabó Á rop,,, keresztkoma megállt. De olyan volt ez a megállás, mintha már indulni is akarna. Ä fél lábát,, oldalvást rakosgatta, s nem nézett Biri szemébe. — Hová, Áron polgártárs? Szabó Áron úgy nézett rá, mint aki azt gondolja, vagy ő hülyült meg, vagy a koma. Még hogy polgártárs? Hiszen ezidáig csak komának szólították egymást. Azért még emberségesen válaszolt: — Megyek a kerékgyártóhoz. Rendbehozatom a szekeret. — Szekeret? — csodálkozott Biri. Mert nem volt ezeknek szekerük soha. Igaz ugyan hogy van _ egy-két hold földjük, örökölték, és Áron azzal kínlódik már egy pár éve. Ez viszont az ő baja, mert majdnem teljesen abbahagyta a jói jövedelmező kőmíves mesterséget. Na de, ha valakinek ez a mániája: a föld. hát csinálja. — Szóval, szekeret reperáltatsz? Honnan vetted? — kérdezte gyanakodva. — Hát, tudod, komám, az úgy volt, hogy jött.. vagyis került. Szóval, hogy megértsed, most egy hónapja körül egy átutazó csapat hált az utcánkban. Azok hagyták ott, mert már igen gyenge állapotban volt. — Jószágod van-e hozzá, polgártárs? — érdeklődött tovább az elnök, és már örült a találkozásnak. Eszébe jutott, most megtudhatja, hogy s mint vélekednek az elnökségéről az egyszerűen gondolkozó emberek, a Köztársaság polgárai. — Jószág is kerül — felelt Szabó Áron és nevetett, bár nem volt éppen jókedve. Mégis csak nevetni tudott, ha rágondolt, hogyan tett szert a jószágra. Még november egyik reggelén, közvetlenül a front elvonulása után, egyszeresek jött egy pirostarka tehén befelé a kapun. Belökte az ajtót, és ment, egyenesen a kúthoz, mintha mindig ott ivott volna. Kié volt? Az a fontos, hogy megvan, párja meg majd akad valahogyan. Ez azonban nem tartozik Biri komára, vagyis polgártársra. Csak a legközvetlenebb szomszédok tudnak a tehénről, azok meg hallgatnak. De ez a Biri. amilyen háborodott elméjű, képes lenne elrekvirálni a tehenet. Egy szavába kerülne, és már jönnének is az emberei. Ahogy ez eszébe jutott, nyújtotta is a kezét túlzott barátsággal. — Isten áldjon komám! Tisz- teltatem a családot, majd egyszer mán benézünk, ha jobban lesz időnk. — Várjál mán, polgártárs! — mondta Biri, és kihúzta magát. — Azt akarom kérdezni, mit szólsz a Köztársasághoz, és hogy én tartom a kezemben a gyeplőt? Áron polgártársnak nagyon me- hetnékje támadt. Egyik lábával váltotta a másikat, s egyre csak a kezét nyújtogatta. De Biri újra kérdezte: — Mondjad mán, polgártársam! — Nem értek én ehhez. Sosem szerettem a politikát, tudod -te ezt nagyon jól. — Szóval? .. . — Annyit mondhatok, jól felvitte isten a dolgodat. Biri elégedetten elnevette magát. — Igen. mert segítettem neki. Áron polgártársnak gúnyos mosoly villant a szája szegletén. — Hát akkor meg jól van. Csak nagyon ügyelj magadra, mert minél feljebb van valaki, annál nagyobbat püffenhet. Az elnök felkapta a fejét, és fürkészve nézett a komára. Még ilyet. Ez fenyegetőzik. Mi az, hogy nagyot püffenhet? Kicsoda? Ki ránthatja le Biri Tibort onnan, ahová felküzdötte magát? Soha senki, erre lesz gondja. így van ez, a nagy embereket sohasem értették meg. De azért, mégiscsak disznóság, hogy a koma így szembe meri mondani, ilyen pimaszul, hogy lesz még felül más is. Szabó Áron sejtette, hogy túl sokat mondott, ezért most már végképp búcsúzkodott. — Nem szóltam én, komám, egy szót se, csináld, ahogy akarod. Mindenki úgy csinálja, ahogy éppen legjobbnak látja, nem igaz? Na ... áldjon ... pol-gár-társ ... — Áldjon, áldjon — mondta Biri és sután nyújtotta a kezét. A koma ezt már be sem várta, örült, hogy megszabadult Biritől. Kapkodta a lábát, és igyekezett minél előbb hallótávolságon kívül kerülni. Kicsi Biri pedig nézett utána hosszan, s megint megfeledkezett arról, hogy éhes kegyetlenül, mint aki nagyböjt után van. Alig csitult el az izgalom a Debreceni Kormány küldötteinek látogatása óta, Kicsi Bilit újabb, még nagyobb meglepetés érte. Március 16-án, délfelé. motorke- .xéjiPáros futár spanyolviasszal lepecsételt levelet hozott Debrecenből, a belügyminisztertől. Az elnök izgatottan bontotta ki a vaskos levelet, amelynek tartalma nagyon rövid volt. A belügyminiszter arra kérte néhány sorban, hogy március 17-én déli egy órakor keresse fel a kormány épületében. — Hm ... hát igen — ennyit tudott mondani hirtelenjében a levél elolvasása után. Később találgatni kezdett: mit akarhat vajon? Le akarnak számolni a Köztársasággal, bizonyára és vele is, az elnökkel. Megmondták a kormánybiztosék, nem értenek egyet semmiféle ilyen apró köztársaság- alakítással. Mit is ír? A levelet nézte újra. Nem parancsolja, kéri, — hm! — ez is csak egy amolyan miniszteri fogás lehet. Ide a faluba nincs mersze kijönni, hogy itt üssék ki a nyeregből. Itt csak szaglászódni mernek, hát inkább becsalják Debrecenbe. Okos emberek! Csakugyan ez lenne a legegyszerűbb módja, ha bemenne. Igen, ha bolond lenne! De csak lessék, várják, gebedjen bele a várakozásba. (Folytatjuk.) MIÉRT A KONYHÁBA SZALADT ? MIT AKART A KESSEL ? MIÉRT MÉM NÉZTE MEG ELŐSZÖR, HOGY MIÉRT IS KIABÁLNAK ...MIÉRT IS VESZEKEDNEK ? \ H IZGATOTT.}! TILTA- HOGY ALAKTALAN KB- RESZTKSROÉSEKET TEGYEN FEL CHERYL-MeK t. AKKOR MONORA A BETANULT léc két;-kislány !! HASBA-SZURTA A KESSEL ? HOGY TUDTA EZT MEGCSINÁLNI f STOM- PANATÓ MINDKÉT KEZÉVEL. ANYJA NYAKÁT SZORONGATTA... VAGY TALÁN HÁTRAFELÉ FOLYTO- GATTA..? 4 RÉSZLETEKRE NEM TUD CHERYL EMLÉKEZNI, EBBEN AZ ERÓ SEN FEUNDULT ÁLLAPOTBAN... FOLYTATJUK ENGEDJ EL-KIABÁLJA A MAMI - JÖNNIE ERR&
