Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

1965. január 2f. TOLNA MEGYEI NEFOJSAG s Emberek a télben „Várható időjárás ma estig: Felhős, párás, sokfelé ködös idő, valószínűleg csapadék nélkül, he­lyenként zúzmaraképződés” — su­gározza a Rádió a Meteorológiai Intézet időjárásjelentését. Az emberek éberen figyelik az időjárásjelentést, s az éberségre, figyelésre kinek-kinek megvan az oka. — Úgy látszik, ma nem kapunk havat, és a hideghullám is elkerül bennünket, dolgozhatunk — mondják magukat nyugtatva a Hídépítő Vállalat dolgozói. Ezúttal ugyan nem építenék, bontanak. A Hidas-patak forga­lomból kiiktatott hídját szedik szét. ezen dolgoznak. A szekszárd —siófoki utat átszelő Hidas-patak fölé tavaly új hidat emeltek. A régit, korszerűtlent most lebont­ják. Nem teljes a létszám. A bri- dágtagok jó része fagyszabadsá­gon van. A hídbontáson csak heten dolgoznak. — Nem panaszkodhatunk az időjárásra — mondja Méhes Ist­ván. A télen még nem volt olyan hideg, hófúvás, hogy ne dolgoz­hattunk volna. Azért nem szabad semmit elkiabálni. Még nem ette meg a kutya a telet, és különben is, február hónap még hjitra van. Hóban, fagyban dolgoznak a hídépítő hídbontók. Kezüket tűz fölé tartva melengetik. Van kész. tyűjük, ez hozzátartozik a téli munkaruhához, de ritkán és csak nagy hidegben használják. Kesz­tyűben nehezebb a légkalapáccsal dolgozni. Nem panaszkodnak, pe­dig „műhelyüknek” sem oldala, sem fedele. Télen-nyáron a sza­badban dolgoznak. A gyereksereg gondtalanul ját­szik. Hócsatát vívnak egymással. Vidáman hancúroznak, ők nem fáznak, élvezik a tél örömeit. A gépkocsivezetők is éberen fi­gyelik az időjárás alakulását. Az autóban utazó ugyan nem érzi az idő viszontagságait, a hidegét, de azért van mitől a téli utazó­nak is tartani. Ez pedig a gép­kocsivezetőt próbára tevő és min­den járművezető legádázabb el­lensége, a köd és a síkosság. Aki elfeledkezik az óvatosságról, és a síkos úton sebesen hajt, köny- nyen pórul jár. A képen látható Skoda Octavia gazdája is keser­ves tanulópénzt fizetett a gyors­hajtásért. Baleset és anyagi kár keletkezett, mert a síkos úton gyorsan hajtott. Nagyobb elővi­gyázatossággal ei lehetett volna kerülni. A téli hidegben sem népieden a határ. A tsz-fogatosok a trá­gyát hordják a földekre, almot és takarmányt az istállókba. Ba­juszukra náfagy a dér, arcukat pirosra csípi a hideg. Lábuk elfá­zik, s ilyenkor leszáílnak a kocsi­ról. Mellette ballagnak addig, amíg a mozgás fel nem melegíti őket Az élet a télben, a hidegben sem állhat meg. Munkájukat végző hídbontókkal, autómentők­kel, tsz-fogadósokkal és a tél örö­meit élvező gyerekekkel találkoz­tunk egy téh napon. Fényképezte: Tori Mária így él az emlékezetben Kézről kézre adtuk a zászlót A véyeÉz ktueietieU 1949— 50-és iskolaév. Valami, különös izgalom tartott a hatalmában bennünket. Ezúttal nem az, hogy rövidesen magunk mögött tudjuk a gimnázium harmadik osztályát... Egészen más... A három osztály — hiszen akkor még három osz­tálya volt á tamási gimnázium­nak — azon versengett, melyik tanterem lesz a legszebben, leg­ízlésesebben díszített. Azon, me­lyik osztályban hányán szerzik meg a „Jótanulásért” jelvény arany-, ezüst-, illetve bronzfoko- zatát. Az izgalom okozója egy kö­zelgő esemény volt, amely arra hivatott, hogy eggyé kovácsolja az ország egész ifjúságát, az eddigi Diákszövetség, SZÍT, EPOSZ he­lyett egy egységes szervezetbe. A DISZ alakuló kongresszusára ké­szültünk. Egyik nap meglepő hírrel ál­lított be az iskolába Scherer Sán­dor, a MINSZ járási titkára. — Elvtársak. Egy szép feladat­ból kell részt vállalnotok... Min­den megyeszékhelyről staféta in­dul a kongresszusra. A staféta zászlóval indul, amelyre az útba­eső szervezetek zászlót kötnek üdvözletként. A staféta ide már három megye, Tolna, Baranya, Somogy zászlajával érkezik. Innen Siófokig nekünk kell vinni a zászlókat, nekünk kell adni a sta­fétát... — Mikor érkezik? Hol fogad­juk? — kérdezgettük összevissza. Nem Siófokig, de a világ végére is elmentünk volna. A nagy izgalmat okozó bejelen­tés után nyomban szavazást ren­deztünk, kik legyenek a staféta tagjai. Én lettem az egyik... ■ Utána a boltba rohantunk, sza­lagot vásárolni. Egyik oldala pi­ros volt, a másik pirös, fehér, zöld. A lányok hímezték rá az is­kola nevét. Aztán elérkezett a várvavárt nap. A staféta érkezését délután két óra utánra jelezték, de már egykor ott álltunk az útkeresz­teződésnél, a járási pártbizottság előtt. (Ma a kollégium épülete.) Diákok, munkás-, parasztfiata­lok, katonák. És nagyon sok fel­nőtt. Egyszerre csak felmorajlott a sokaság. — Jönnek... Legelői egy jeep. A vezető mel­lett egy alacsony, zömök, nagy bajúszú rendőrőrmester, forga­lomirányító tárcsával a kezében, hogy szabad utat biztosítson a stafétának. Aztán feltűnt a zászlókat hozó, egyenruhás csoport. Rövid, üdvözlő szavak... Majd előléptünk hárman, ösz- szeölelkeztünk a zászlókat tartó három fiatallal, átvettük tőlük, és lassú futást* n elindultunk, fel, a községháza előtti térre, a Pető- fi-emléktáblához. Ott álltunk díszőrséget egész délután. Egy diák, egy SZÍT- és egy EPOSZ-tag. Másnap délelőtt indultunk to­vább a zászlókkal. Iregszemcse, Som, Ságvár, Balatonkiliti — mindegyik község utunk egy-egy ünnepélyes állomása. Minden fa­luban újabb és újabb szalagok díszítették zászlóinkat, újabb és újabb fiatalok csatlakoztak hoz­zánk. A somi fiatalok még rá­adást í£. adtak; kis, hímzet; ken­dővel ajándékozták meg a stafé­ta tagjait. Darónyban, a vasúti átjáró­nál sorompó tartóztatott fel ben­nünket. amíg elhaladt Siófok télé a vonat. Te'e volt kiránduló, egymiuhás úttörőkkel. Balatonkilitin a sportrepülő­tábor egyenruhás fiataljai álltak sorfalat. Késő délutánra hajlott már az idő, amikor Siófok határába ér­tünk. Tamásiból elindult k s csa­patunk itt már tekintélyes lét­számra duzzadt A Sió-hídtól a főtérig százak és százak álltak az utca két olda­lán; helybeliek, és az üdülők in­tegető sokasága. A hídnál a Fo­gas zenekara fogadta a stafétát az ifjúság indulójával: „Ajkunkról vidáman új nóta csendül..” A zászlók átadása me2£ szorúztuk a 19-es mártírom em­lékművét majd a helybeli fiatalok­kal elvegyülve, a Balaton-partra vonultunk. Fürödtünk, csónakáz­tunk, majd amikor leszállt este, tábortüzet gyújtottunk. Felejthetetlen este volt. Kart karbaöltve álltunk a tűz körül, és énekeltünk. — Egy a jelszónk a béke... Hangunk szétáradt a magyar tenger nyugodt, sima tükrén, és a tihanyi oldal visszhangozta: „Küzdő korunknak új nemze­déke mind itt halad velünk..” így adtuk kézről kézre az egész magyar ifjúságot eggyékovácsoló kongresszusra üdvözlő üzenetként küldött zászlókat, 1950. júniusá­ban. Bognár István Ünnepélyes rajfoglalkozás Kisdobos rajfoglalkozásra hív­tak a Babits Mihály általános is­kolába a III. b és a 111. d. osz­tályosok. Nem első eset, hogy fel­nőtt is részt vesz a foglalkozáson. A 111. számú általános iskolában régebb óta kialakult a jól bevált módszer, hogy kisdobos, vagy út­törő-foglalkozásra más-más mun­katerületen dolgozó vendéget hív­nak meg. A vendég rendszerint a maga gyermekkoráról, fiatalságá- | ról és jelenlegi munkájáról „me­sél” és ismerteti meg a hallgató- I ságot. A foglalkozásokról a tanu­lók dolgozatot írnak. Íme az egyik dolgozat: I „Nagy izgalommal készültünk az ünnepélyes rajfoglalkozásra, , amelyen egy újságíró néni is részt vett. Először mi mutattuk be mű- ■ sorunkat. Utána Pozsonyi néni ) mondott beszédet. „Mikor én még j ilyen kicsi voltam, mint ti, is­kolába jártam, Persze mi csak 4 elemit jártunk. Utána, ha a szülő tehette, a polgári iskolába íratta gyerekét. Engem is beírattak szii- i leint a polgári leányiskolába. In­nen kerültem a nyomdába, ahol megismerkedtem az újsággal. De akkor még nem gondoltam, hogy valamikor cikkeket írhatok, ame­lyek nyomtatásban meg is jelen­nek. Később, évek múltán kerül­tem erre a szép pályára, — mond­ta. Aztán elmesélte, hogyan ké­szül az újság. Elmagyarázta, ho­gyan kerül a kép az újságba? Mi­kor mindent elmesélt, megkérdez­te tőlünk, hogy imánk-e dolgoza­tot az ünnepélyes rajfoglalkozás­ról. Szívesen írtunk”, * Sok dolgozat készült a rajfog- lalkozásról. Ezek egyike Szalczer Józsika 111. osztályos tanuló írá­sa, amely jól visszaadja a raj­foglalkozás hangulatát, hasznos­ságát. A kis emberkék megértet­tek valamit, a mi gyermekkorunk­ból, és ma végzett munkánkról. Barátok lettünk. A kedves talál­kozás után kölcsönösen tartjuk az ismeretséget, ápoljuk a barátsá­got. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents