Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-28 / 23. szám
1965. január 2f. TOLNA MEGYEI NEFOJSAG s Emberek a télben „Várható időjárás ma estig: Felhős, párás, sokfelé ködös idő, valószínűleg csapadék nélkül, helyenként zúzmaraképződés” — sugározza a Rádió a Meteorológiai Intézet időjárásjelentését. Az emberek éberen figyelik az időjárásjelentést, s az éberségre, figyelésre kinek-kinek megvan az oka. — Úgy látszik, ma nem kapunk havat, és a hideghullám is elkerül bennünket, dolgozhatunk — mondják magukat nyugtatva a Hídépítő Vállalat dolgozói. Ezúttal ugyan nem építenék, bontanak. A Hidas-patak forgalomból kiiktatott hídját szedik szét. ezen dolgoznak. A szekszárd —siófoki utat átszelő Hidas-patak fölé tavaly új hidat emeltek. A régit, korszerűtlent most lebontják. Nem teljes a létszám. A bri- dágtagok jó része fagyszabadságon van. A hídbontáson csak heten dolgoznak. — Nem panaszkodhatunk az időjárásra — mondja Méhes István. A télen még nem volt olyan hideg, hófúvás, hogy ne dolgozhattunk volna. Azért nem szabad semmit elkiabálni. Még nem ette meg a kutya a telet, és különben is, február hónap még hjitra van. Hóban, fagyban dolgoznak a hídépítő hídbontók. Kezüket tűz fölé tartva melengetik. Van kész. tyűjük, ez hozzátartozik a téli munkaruhához, de ritkán és csak nagy hidegben használják. Kesztyűben nehezebb a légkalapáccsal dolgozni. Nem panaszkodnak, pedig „műhelyüknek” sem oldala, sem fedele. Télen-nyáron a szabadban dolgoznak. A gyereksereg gondtalanul játszik. Hócsatát vívnak egymással. Vidáman hancúroznak, ők nem fáznak, élvezik a tél örömeit. A gépkocsivezetők is éberen figyelik az időjárás alakulását. Az autóban utazó ugyan nem érzi az idő viszontagságait, a hidegét, de azért van mitől a téli utazónak is tartani. Ez pedig a gépkocsivezetőt próbára tevő és minden járművezető legádázabb ellensége, a köd és a síkosság. Aki elfeledkezik az óvatosságról, és a síkos úton sebesen hajt, köny- nyen pórul jár. A képen látható Skoda Octavia gazdája is keserves tanulópénzt fizetett a gyorshajtásért. Baleset és anyagi kár keletkezett, mert a síkos úton gyorsan hajtott. Nagyobb elővigyázatossággal ei lehetett volna kerülni. A téli hidegben sem népieden a határ. A tsz-fogatosok a trágyát hordják a földekre, almot és takarmányt az istállókba. Bajuszukra náfagy a dér, arcukat pirosra csípi a hideg. Lábuk elfázik, s ilyenkor leszáílnak a kocsiról. Mellette ballagnak addig, amíg a mozgás fel nem melegíti őket Az élet a télben, a hidegben sem állhat meg. Munkájukat végző hídbontókkal, autómentőkkel, tsz-fogadósokkal és a tél örömeit élvező gyerekekkel találkoztunk egy téh napon. Fényképezte: Tori Mária így él az emlékezetben Kézről kézre adtuk a zászlót A véyeÉz ktueietieU 1949— 50-és iskolaév. Valami, különös izgalom tartott a hatalmában bennünket. Ezúttal nem az, hogy rövidesen magunk mögött tudjuk a gimnázium harmadik osztályát... Egészen más... A három osztály — hiszen akkor még három osztálya volt á tamási gimnáziumnak — azon versengett, melyik tanterem lesz a legszebben, legízlésesebben díszített. Azon, melyik osztályban hányán szerzik meg a „Jótanulásért” jelvény arany-, ezüst-, illetve bronzfoko- zatát. Az izgalom okozója egy közelgő esemény volt, amely arra hivatott, hogy eggyé kovácsolja az ország egész ifjúságát, az eddigi Diákszövetség, SZÍT, EPOSZ helyett egy egységes szervezetbe. A DISZ alakuló kongresszusára készültünk. Egyik nap meglepő hírrel állított be az iskolába Scherer Sándor, a MINSZ járási titkára. — Elvtársak. Egy szép feladatból kell részt vállalnotok... Minden megyeszékhelyről staféta indul a kongresszusra. A staféta zászlóval indul, amelyre az útbaeső szervezetek zászlót kötnek üdvözletként. A staféta ide már három megye, Tolna, Baranya, Somogy zászlajával érkezik. Innen Siófokig nekünk kell vinni a zászlókat, nekünk kell adni a stafétát... — Mikor érkezik? Hol fogadjuk? — kérdezgettük összevissza. Nem Siófokig, de a világ végére is elmentünk volna. A nagy izgalmat okozó bejelentés után nyomban szavazást rendeztünk, kik legyenek a staféta tagjai. Én lettem az egyik... ■ Utána a boltba rohantunk, szalagot vásárolni. Egyik oldala piros volt, a másik pirös, fehér, zöld. A lányok hímezték rá az iskola nevét. Aztán elérkezett a várvavárt nap. A staféta érkezését délután két óra utánra jelezték, de már egykor ott álltunk az útkereszteződésnél, a járási pártbizottság előtt. (Ma a kollégium épülete.) Diákok, munkás-, parasztfiatalok, katonák. És nagyon sok felnőtt. Egyszerre csak felmorajlott a sokaság. — Jönnek... Legelői egy jeep. A vezető mellett egy alacsony, zömök, nagy bajúszú rendőrőrmester, forgalomirányító tárcsával a kezében, hogy szabad utat biztosítson a stafétának. Aztán feltűnt a zászlókat hozó, egyenruhás csoport. Rövid, üdvözlő szavak... Majd előléptünk hárman, ösz- szeölelkeztünk a zászlókat tartó három fiatallal, átvettük tőlük, és lassú futást* n elindultunk, fel, a községháza előtti térre, a Pető- fi-emléktáblához. Ott álltunk díszőrséget egész délután. Egy diák, egy SZÍT- és egy EPOSZ-tag. Másnap délelőtt indultunk tovább a zászlókkal. Iregszemcse, Som, Ságvár, Balatonkiliti — mindegyik község utunk egy-egy ünnepélyes állomása. Minden faluban újabb és újabb szalagok díszítették zászlóinkat, újabb és újabb fiatalok csatlakoztak hozzánk. A somi fiatalok még ráadást í£. adtak; kis, hímzet; kendővel ajándékozták meg a staféta tagjait. Darónyban, a vasúti átjárónál sorompó tartóztatott fel bennünket. amíg elhaladt Siófok télé a vonat. Te'e volt kiránduló, egymiuhás úttörőkkel. Balatonkilitin a sportrepülőtábor egyenruhás fiataljai álltak sorfalat. Késő délutánra hajlott már az idő, amikor Siófok határába értünk. Tamásiból elindult k s csapatunk itt már tekintélyes létszámra duzzadt A Sió-hídtól a főtérig százak és százak álltak az utca két oldalán; helybeliek, és az üdülők integető sokasága. A hídnál a Fogas zenekara fogadta a stafétát az ifjúság indulójával: „Ajkunkról vidáman új nóta csendül..” A zászlók átadása me2£ szorúztuk a 19-es mártírom emlékművét majd a helybeli fiatalokkal elvegyülve, a Balaton-partra vonultunk. Fürödtünk, csónakáztunk, majd amikor leszállt este, tábortüzet gyújtottunk. Felejthetetlen este volt. Kart karbaöltve álltunk a tűz körül, és énekeltünk. — Egy a jelszónk a béke... Hangunk szétáradt a magyar tenger nyugodt, sima tükrén, és a tihanyi oldal visszhangozta: „Küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk..” így adtuk kézről kézre az egész magyar ifjúságot eggyékovácsoló kongresszusra üdvözlő üzenetként küldött zászlókat, 1950. júniusában. Bognár István Ünnepélyes rajfoglalkozás Kisdobos rajfoglalkozásra hívtak a Babits Mihály általános iskolába a III. b és a 111. d. osztályosok. Nem első eset, hogy felnőtt is részt vesz a foglalkozáson. A 111. számú általános iskolában régebb óta kialakult a jól bevált módszer, hogy kisdobos, vagy úttörő-foglalkozásra más-más munkaterületen dolgozó vendéget hívnak meg. A vendég rendszerint a maga gyermekkoráról, fiatalságá- | ról és jelenlegi munkájáról „mesél” és ismerteti meg a hallgató- I ságot. A foglalkozásokról a tanulók dolgozatot írnak. Íme az egyik dolgozat: I „Nagy izgalommal készültünk az ünnepélyes rajfoglalkozásra, , amelyen egy újságíró néni is részt vett. Először mi mutattuk be mű- ■ sorunkat. Utána Pozsonyi néni ) mondott beszédet. „Mikor én még j ilyen kicsi voltam, mint ti, iskolába jártam, Persze mi csak 4 elemit jártunk. Utána, ha a szülő tehette, a polgári iskolába íratta gyerekét. Engem is beírattak szii- i leint a polgári leányiskolába. Innen kerültem a nyomdába, ahol megismerkedtem az újsággal. De akkor még nem gondoltam, hogy valamikor cikkeket írhatok, amelyek nyomtatásban meg is jelennek. Később, évek múltán kerültem erre a szép pályára, — mondta. Aztán elmesélte, hogyan készül az újság. Elmagyarázta, hogyan kerül a kép az újságba? Mikor mindent elmesélt, megkérdezte tőlünk, hogy imánk-e dolgozatot az ünnepélyes rajfoglalkozásról. Szívesen írtunk”, * Sok dolgozat készült a rajfog- lalkozásról. Ezek egyike Szalczer Józsika 111. osztályos tanuló írása, amely jól visszaadja a rajfoglalkozás hangulatát, hasznosságát. A kis emberkék megértettek valamit, a mi gyermekkorunkból, és ma végzett munkánkról. Barátok lettünk. A kedves találkozás után kölcsönösen tartjuk az ismeretséget, ápoljuk a barátságot. P. M.
