Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
1965. január 21. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s A bogyiszlói művelődési ház tanteremmé átalakított alagsori helyiségében 17 bogyiszlói asszony izgult. Befejeződött a három évvel ezelőtt elindult baromfitenyésztői szakmunkástanfolyam. A három évben tanultakról adtak számot az asszonyok. Az írásbeli és a szóbeli vizsga, a gyakorlat összesített eredménye után kapták meg az osztályzatot, majd a szákmunkássá való előléptetést dokumentáló bizonyítványt. Izgalmuk, bármennyire is igyekeznek palástolni, arcukra van ír. va. Ezen nincs mit csodálkozni. A három év háromszor 150 órás tanfolyamán sokat tanultak és a szorgalom sem hiányzott. Lelki- ismeretesen készültek a vizsgára is. De más a régi módon, ahogy az öreg szülőktől tanulták, baromfit nevelni, és más a nagyüzemi baromfinevelés. — Nem is/lenne semmi baj, ha magunk között lennénk — mondja Szűcs Lajosné. Értjük is az anyagot. De más magunk között beszélni a tanultakról, és más érzés a vizsgáztató bizottság előtt állni. A bogyiszlói asszonyoknak a régi módszerű baromfinevelés nem adott különösebb gondot. Az egykét kotlóalja, 18—21 kiscsibe néhány hetes koráig a konyhában is felnevelődött. De más a nagyüzemi baromfinevelés, gondozás, hizlalás megtanulása és ennek gyakorlati alkalmazása. A kettő négy baromfitenyésztő szakmunkás, akik a Lengyeüi Mezőgazda- sági Szakiskolában tanultak. A nagyüzemi baromfinevelés szakszerű megismerése, megtanulása volt a bogyiszlói asszonyok szorgalmának egyik indítéka. A másik az, hogy a háztáji gazdaságokban is szakszerűbb, üzemszerűbb re. És Danizsné olyan szakszerűen dolgozott a lámpával, mintha életében tojáslámpázóval lett volna dolga. Pipó Béniné a vizsgáztató bizottság előtt a nagyüzemi tojóházak berendezéséről, a tojóállomány szakszerű gondozásáról, takarmányozásáról adott „kiselőadásnak” is beillő választ. Tizenhét asszony levizsgázott között óriási a különbség. A bogyiszlói baromfitenyésztő tanfolyam hallgatói a szakmunkásképesítést akarják megszerezni, mert nagyüzemi baromfitenyésztésre készülnek. A bogyiszlói Dunagyöngye Tsz- ben eddig pecsenyecsibe-nevelés- sel foglalkoztak. Az idén épül a tojásgyár, helyesebben: a két 10— 10 ezres tojóház és a tízezres jércenevelő. A tsz-ben nagyüzemi baromfitenyésztés valósul meg, s most már nem lesz elég az a legyen a baromfinevelés, mert a faluban be akarják vezetni. Nyéki Ferencné, a vizsgáztató bizottság előtt arra a kérdésre válaszolt, igen talpraesetten, hogyan tenné alkalmassá az udvarában levő gazdasági épületet pe- csenyecsibe-neveilésre. A gyakorlati bemutató is jól sikerült, mert akkorra már feloldódott az asszonyokban a vizsgaláz feszültsége. Danizs Józsefné azt a feladatot kapta, vizsgálja meg, melyik tojás alkalmas gépi keltetés. — A pulyka és a gyöngyös nagyüzemi nevelése nagyon gazdaságos és kifizetődő. A pulykahús keresett a külföldi piacokon. Az export baromfihúsért többet kapunk — bontogatta a kihúzott kérdésre adandó válasz anyagi oldalát Póta Sándomé. A felelő a vizsgakérdést teljesen kimerítette, A 17 bogyiszlói asszony a hároméves baromfitenyésztői tanfolyam záróvizsgáján, a vizsgával járó lámpalázzal való küszködés ellenére is, szép teljesítményt nyújtott. A fiatalabb asszonyok jobb teljesítményt nyújtottak, mint az idősebbek. Az idősebbek szorgalmukért, akarásukért kaptak dicséretet. Farkas Sándor, a termelőszövetkezet főállattenyész. tője és Csurgai Zoltán, a tanfolyam másik vezetője nem vallottak szégyent az asszonyokkal. A vizsgáztató bizottság tagjai — Bo. doki József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője, Hargittai Sándor szakfelügyelő és Fodor János, a Len- gyeli Mezőgazdasági Szakiskola igazgatója — meg voltak elégedve az asszonyok tanulmányi eredményével. A 17 asszony közül többen, köztük Szűcs Lajosné is, jelesre vizsgázott baromfitenyésztői szakismeretekből. A fiatalasszony két tanulótársával, Bárdos Miklósné- val és Szabó Istvánnéval együtt örült a jeles bizonyítványnak. Irta: Pozsonyi Ignácné Foto: Bakó Jenő | Ne csak a meo i A napokban több üzem ter- melési tanácskozásán vettem részt. Mindenütt egy dolgot kihangsúlyoztak: A termék minőségének megbízhatóságát kell tartósítani! Arról van szó, hogy kezdett az elmúlt évben, méginkább annak előtte szokássá válni, hogy ! mindenért az üzemi meo vezető- i jét, vagy beosztottait okolták. „Mi i megtettük a magunkét — mondották a munkások és a vezetők —, ; de a meo leminősítette a termé- j két és így maradtunk el.” E vélemény tarthatatlanságához egy percig sem fér kétség. Mégis elég gyakran hallunk arról, hogy a | meo vitte el a nyereségrészesedést i az okolható a lemaradásért, az export késéséért. Holott egészen másról van a jelen esetekben szó. Az üzemi meo kötelessége, hogy felülvizsgálja a terméket, osalály- : ba sorolja, minősítse. De nem dolga. és nem kötelessége a rossz I terméket jónak minősíteni, vi- ; szont segíthet a minőség javításában. A termék minőségének szavatolásáért a munkás, és a művezető elsősorban a felelős. A munkapadnál, nem pedig a pró- bapadon, vagy a vizsgáló asztalon dől el. milyen osztályba sorolják a terméket. Ezt ed kell végezni már munka közben. A termék alkatrészeinek készítésekor, a csá- kozóban, a tüződébem és majd a szalagon is mindenkinek jó minőségű munkát kell végezni, hogy a cipő is jó legyen. E cipőgyári példa csupán kiragadott, de nem egyedüli. Mert itt is csakúgy a meo osztályozza a terméket, mint a bőrgyárban, vagy éppen a tolna ' ^xtilművekben. V'i lényeges még: a munka közbeni önmeózás — szép példáival találkozhatunk ennek a cipőgyárban Bonyhádon — már gondja legyen eleve megakadályozza, hogy több legyen a selejt, az alacsonyabb osztályba sorolt termék. A zománcgyárban és a ktsz-ekben, amikor a meo valamelyik beosztottja a pecsétet ráüti a termékre. már lényegében eldőlt, hogy a minőségért mit tettek — a munkapadnál. A kis bélyegzővel nem lehet csalni. Ezek a — ma már minden terméken megtalálható — kis jelzések a meó igazolásai arról, hogyan készítették, milyen jóra, erősre, tartósra a terméket. Ilyenkor a meót okolni már nem lehet, felesleges is. ért nemcsak a gyári dolgo- zó, de más gyárak, üzemek dolgozói is kiváló minőségű termékért akarják pénzüket adni. S a kis jel, az árun jelezze valóban a termék megbízhatóságát, kiválóságát. A meón nem múlik a minőség. A meó, lényegében csak jóváhagyja a terméket, a szigorú KERMI által megállapított, vagy éppen szabványosított, vagy törvényesen védett termékek márkáját. minőségét. Ezért is nő egyre a meo becsülete. És ma már mind kevesebbet hallunk arról, hogy a meo elvitte a prémiumot. És a jövőben arra kell számolnunk, hogy a meo még szigorúbban megköveteli egyrészt a KERMI előírásainak betartását, másrészt pedig ügyel, hogy a technológia szerint készüljön a termék. A kis pecsétet csak jó, tartós, erős és szép árura üti rá a meo. És ez a minőség-megállapítás ne a csomagolás előtt kezdődjék, hanem már akkor, amikor hozzáfognak a termék gyártásához. Mert a minőségre való ügyelés nemcsak a meo ügye. és ezért nemcsak a meo felelős.- Pj Aranyrudak — sárgarézből Olasz szélhámosok árulták a külföldi nyaralóknak A bolognai rendőrség nemrégiben ártalmatlanná tett egy bűnszövetkezetet, amely majd minden nagyobb olasz várost elárasztott hamis aranyrudakkal. Leginkább az Olaszországba érkező külföldi nyaralóvenaégeket tették lóvá, de sok jómódú olasz kereskedőt és más nagypénzű embert is jégre vittek. A gyanú egy Sanzio nevű fiatalemberre terelődött, akiről hamarosan kiderült, hogy valódi neve Antonio Franchi, s aki nagyon gyakran utazgat az ország minden részébe. 5 Ez történt január 11-én is Franchi egy bérbe vett gépkocsival elindult Imolába. Arról persze fogalma sem volt, hogy a nyomába szegődő cégfeliratos tehergépkocsiban két rendőrfelügyelő ül rövidhulámú rádióval felfegyverkezve. Franchi fél egykor érkezett Imolába, s a főtéren megállva bement egy bárba, amely tele volt főiskolásokkal. A rajtaütés ekkor következett. A meglepett fiatalember táskájában hét kilogramm hamis aranyrudat találtak, de jócskán volt nála pénz is. Vele együtt letartóztatták társát, Domenico Grillinit és ennek feleségét, aki kiszolgálónő volt a bárban. A továbbiak során még nyolc cinkost füleltek le. Amikor aztán házkutatást tartottak Franchi lakásán, megtalálták a berendezést, amellyel a hamis aranyrudakat előállította A nyersanyag sárgaréz volt, amelyhez bizonyos mennyiségű ónt kevert. A rudakat aztán fényesítette, s a félkilósakra ráütötte a „K 750” jelzést, ami azt akarta jelenteni, hogy az arany- rúd 750 karátos. Az áldozatok között jócskán vannak kereskedők és más tehetős emberek, valamint svájci és németországi nyaralóvendégek, akik az elmúlt, nyár folyamán Olaszországban töltötték szabadságukat. Egy forli földbirtokos például a múlt év szeptemberében három kilogramm aranyrudat vásárolt Franchitól 1 100 000 líráért. Franchi azzal szédítette vevőit, hogy az arany uráli eredetű. A vállalkozás nagyszerűen jövedelmezett. A rendőrség becslése szerint Franchi a hamis aranyrudakból eddig legalább harmincmillió lírát vágott zsebre: A kakasdi Egyetértés Tsz- nél igáslovak és 3 éyes csikók eladók. Érdeklődni a központban. (110) FIGYELEM! Állami gazdaságok, mg. tsz-ek, fmsz-ek és magánszemélyek bortárolásra alkalmas felújított FAHORDÓKAT (100—800) literig az egész ország területére szállít a Göngyölegfelújító Vállalat Budapest, XIII. Dagály u. 3 Telefon: 200—285 (67) *
