Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
6 TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG 1965. január 27. Hot tartunk atlétikáién? V asárnap már edzőmérkőzést játszottak dombóvári INB IH-as csapataink Férfi gátfutások NB III-as csapataink közül a két dombóvári — a Vasút és a Spartacus — meglehetősen ideális körülmények között alapoz. A pályákat ugyanis alig pár centi- méteres hó fedi. A DVSE csapata Galambos István edző vezetésével január 5-én kezdte az alapozást, 22 játékossal, heti 4 edzéssel. Eleinte mezei futás, erőfejlgsztő gyakorlatok szerepelnek a műsoron. A táv a 4 kilométerre lévő jó talajú, kaposszekcsői labdarúgópálya volt, ahol gimnasztikával fűszerezték a mezeizést. Jelenleg a harmincadik kilométernél tartanak. . . Vasárnap már sor került, mintegy másfél órás edzőmérkőzésre is, igaz, „csak” egymás közt, a hangsúly a mozgáson volt. Kitűnő hangulatban és jól is „mozogtak” a fiúk. Néhány új arcot is felfedeztünk a játékosok között: a Somogy megyéből igazolt Horváthot, Fandlit, Szókát és Krasznait, az egykori ifjúsági és most visszatért játékosokat, valamint Garam- várit a Spartacusból. Két játékos hiányzott csupán — igazoltan, és Kőműves, akiről Galambos sporttárs ennyit mondott: — Sajnos kénytelenek vagyunk Kőműves játékáról végleg lemondani, ő ugyanis szülei akaratának eleget téve, a Komlói Bányászhoz távozott. A további programot így foglalta össze: — Február 7-én játsszuk első hivatalos előkészületi mérkőzésünket a Kaposvári Vasas MTE ellen. Máza-Szászvár, a Kaposvári Honvéd, a Kaposvári Kinizsi, Dunaújváros és a Komlói Bányász elleni, valamint a Felszabadulási Kupa mérkőzései szerepelnek a programban. A Spartacusnál csak annyit sikerült megtudni, hogy Szám Frigyes átvette a csapat edzéseinek irányítását. Jelenleg 22-es kerettel. heti négy edzést tartanak. Ök is vasárnap tartották az első edzőmérkőzést, szintén egymás között. A régi játékosok közül Gaál bevonult, Schatz viszont súlyos sérülése után ismét elkezdte az edzéseket, aminek külön örülnek. A régi és új játékosok egyaránt jó hangulatban készülnek a bajnoki rajtra — szeretnék megállni a helyüket. A hóban toporgó, leghűségesebb szurkolók már ezen a vasárnapon is megállapíthatták, akarásban, lelkesedésben nem lesz majd hiány sem a Vasútnál, sem a Spartacusnál! Sz. K. ,Ismerd meg természetvédelmi tájainkat’ mozgalom Tolna megyében Hazánk legszebb természet- védelmi területeinek megismerésére túramozgalmat hirdet a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Tolna megyei tanácsának szakszövetsége a megye túristái részére. Ennek elősegítésére az ország legjelentősebb védett tájairól Farkas János összeállításában kiadványt szerkesztettek. A 25 oldalas kiadványban 28 természetvédelmi terület, köztük a Mecsek hegységbeli melegmányi völgy, a bükki őserdő, a Szalajka és a Koloska völgy, az alcsúti, a szarvasi, a zirci arborétumok, a keleméri mohostavak, az aggteleki és a pálvölgyi cseppkőbarlang, a fenyőfői ősfenyves leírását, túramegközelítésének módját, lehetőségeit ismertetik. A most kiadott útmutatóban szereplő tájakat és természeti érdekességeket folyamatosan felkeresik a megye természetjáró csoportjai az idei évtől kezdve. hiszen tavaly volt csak első éves ifjúsági és a továbbiak során dől majd el. hogy milyen versenyző* lesz majd belőle. A többiek azonban csak beugró gátfutók voltak, ezért érthető, hogy az átlagokban alaposan elmaradtunk a legjobbaktól, annak ellenére, hogy a A 110 méteres gátfutásban 1964- bein kiemelkedő képességű versenyzővel rendelkezett a megye. Szabó Miklós válogatott is volt, aztán az országos versenyeken is az élvonalhoz megfelelő idővel győzött vagy szerzett értékes helyezést. Mögötte csak Szabópál volt igazi gátfutó, egyelőre azon- ] , bán lassúnak bizonyult. Termé- versenyszam élvonalbeli verseny- 6zetesem ez nem sokat jelent még, "zővel rendelkezett. 110 méteres gátfutás: 1. Szabó Miklós (Szekszárdi Dózsa) 14.8 2. Szabópál Bálint, (Szekszárdi Dózsa) 16.3 3. Harsányi László (Bátaszékd VSK) 20.0 4. Pelsőczi András (Dunaföldvári VL.) 20.6 5. Tóth Ferenc (Szekszárdi Dózisa) 21.4 6. Abaházi István (Szekszárdi Dózsa) 23.2 ben minden erejét a 110 méteres gátra koncentrálta és arról is A 200 méteres gátfutásban Varga személyében már 15 évvel ezelőtt jóképességű versenyzővel rendelkeztünk. Eredményét csak 1959-ben szárnyalta túl Szabó, de a jelenlegi csúcsot csak 1963. jelentette. amikor Szabó 25.4-gyel országos viszonylatban is jó eredményt ért el. Sajnos ő 1964- nyékét mutatja: 200 m gátfutás: 1. Szabópál Bálint (Szekszárdi Dózsa) 2. Kristofics László (Dunaföldvári VL.) megfeledkezett, hogy legalább egy eredménnyel felkerüljön az idény végén a listára, amely bizony nélküle nagyon „foghíjas”. Távollétében az első éves ifjúsági: Szabópál vezeti a 2 főből álló ranglistát, amely a következő eredmé28.5 30.8 A 400 méteres gátfutásban szintén nem születtek 1964-ben számottevő eredmények. Ebben a versenyszámban Varga már 1953- ban belül került a 60 másodpercen, ami bizony még ma sem le- kicsínylendő teljesítmény. Megyei csúcseredménye 1960-ig állt fenn, 400 méteres gátfutás: 1. Szabópál Bálint (Szekszárdi Dózsa) 2. Kovács György (Szekszárdi Dózsa) 3. Lőrincz Béla (Bonyhádi gimnázium) amikor a különben nagyszerű futóadottságokkal, de ugyanakkor szinte gátvételi technikával egyáltalán nem rendelkező Garbacz 59.8-ra javította a csúcsot. Ez az eredmény áll ma is az élen és bizony ezt az eredményt több, mint 3 másodperces lemaradással követi az idei listavezető Szabópál. 63.1 65.1 65.9 Sir Stanley Matthews, a világ legidősebb aktív labdarúgója és a lordok házának első futballista tagja február másodikén a szigetország új grófjaként ünnepli meg ötvenedik születésnapját. Érdemes megemlíteni azt is, hogy Matthews nem csupán a világ legidősebb labdarúgója, hanem Nagy- Britannia kiváló elsőligás játékosa is. „Az emberek már legalább egy évtizede jósolgatják labdarúgó-pályafutásom végét — mondta nemrégen az újsütetű lord —, de ezzel én egy csöppet sem törődöm! Rendszeresen részt veszek az edzéseken, mert bebizonyítottam, hogy a sportnál nem fontosak az évek!” NYOLCVANSZOROS VÁLOGATOTT Amikor betöltötte a negyvennyolcadik évét, Alain Hobard, az ismert angol újságíró nagy riportot írt róla a londoni Worlds Sport című lapba. Akkoriban Matthews csapata, a Stoke City kis másodosztályú csapat volt, de ma már az első közé emelkedett. Minden jel arra mutat, hogy Matthews ebben a csapatban tesz majd pontot töretlen sportpályafutásának végére... 1947-ben lépett be az ismert Black- pool új csapatába és mint annak kapitánya, tíz éven át sikerről sikerre vezette. Különben nyolcvanszor öltötte magára a válogatottak mezét. 1948- ban aztán jelentéktelen összegért, mindössze 2500 fontért átadták a Stoke City-nek. A ..nagy Stan” hozzálátott új csapata átszervezéséhez és a Stoke City hamarosan zsúfolt nézőtér előtt játszotta le minden mérkőzését. A kis csapat hírneve hamarosan túlszárnyalta az ismert régi klubok hírnevét is. Nem is csoda, hiszen tizennyolc legutóbbi találkozója közül egyet sem vesztett el. Szurkolóinak száma szakadatlanul emelkedik és ma már minden mérkőzését átlag 14 000-en nézik végig. A CSODA FOLYTATÓDIK Az ismert párizsi lap, l’Equipe londoni tudósítója két évvel ezelőtt hosz- izasan foglalkozott Stanley Matthews- szal. Riportjának ez volt a címe: ,,A :soda folytatódik”. íme néhány szemelvény belőle: „Hóvihar, szakadozó zápor, sűrű :öd, maró szél... Mintha az időjárás minden viszontagsága a szigetországban adott volna találkozót egymás- iák... Számtalan mérkőzést lemond- ak, és a labdarúgás hívei többé nem alálkozhatnak esténként, hogy hosz- szas vitákat bonyolítsanak le kedven- .eikről, az ördöngős labdáról, a pontokért vívott harcokról... Sir Stanley Matthews As ötvenéves angol sportember a lordok kásának tagja lett A hírneves Matthetvsnak nem ssámítanak as évek Ilyen megpróbáltatások idején a sportlapok igyekeznek izgalmas eseményekről, vonzó személyiségekről írni, hogy kitöltsék a hasábjaikon tátongó űrt és kielégítsék olvasóik várakozásait. Most • ki tudja hányadszor — az újságíróknak ismét eszébe jut ,,a halhatatlan Stanley Matthews, az a kiváló labdarúgó, aki méltán kiérdemelte a varázsló nevet.” 1935-től 1947-ig a Stoke City elsőrendűen szerepelt az angol első ligában és kétségkívül továbbra is kiváló maradt volna, ha a klub vezetősége nem követ el egy végzetes ballépést. Elhatározta ugyanis; hogy a „kivén- hedt” Stanley Matthewst potom 1500 fontért eladja a Blackpoolnak. A „sikeres” tranzakció után a klub máról holnapra eltűnt a porondról, felszívódott a ködben. A második ligába került, de ott is csak tengődött. Amikor aztán már onnan is kifelé állt a rúdja, a klub vezetősége gondolt egy nagyot és ismét Stanley Matthewshez, fordult segítségért. Ezután minden a legnagyobb rendben volt. Az akkor 48 éves Stanley visszaszerezte régi klubjának dicsőségét. A Stoke City most az ötvenéves, újdonsült lorddal az élen dicsőséget dicsőségre halmoz, győzelemről, győzelemre halad előre. A csoda folytatódik... AZ ÖNÉLETRAJZ Másfél évvel ezelőtt a könyvkereskedések kirakataiban napvilágot látott Stanley Matthews önéletrajza. Ez volt a címe: „Az én életem, a labdarúgás”. Sokan úgy vélték már, hogy véglegesen visszavonul az aktív sportolástól, mert Angliában az a szokás, hogy a neves futballisták könyvvel vesznek búcsút a zöld gyeptől... A kritikusok dicsérő jelzőkkel halmozták el a könyvet és megállapították, hogy legjobb része éppen az, amely Matthews korábbi csapatának, a Blackpoolnak és a Boltonnak bajnoki összecsapásáról szól. Ez a mérkőzés 1953-ban játszódott le, amikor a babérokkal övezett futballista a Blackpoolban játszott. íme, mit ír Lord Stanley Matthews erről a mérkőzésről. „A nevezetes napon kora reggel felkeltem és reggeli előtt szokásos sétámra indultam, hogy megnyugtassam idegeimet. Igyekeztem megfeledkezni a délutáni nagy összecsapásról. Törekvésem sikerrel is járt, persze csak addig, amíg el nem foglaltam helyemet az autóbuszon, amely a Wembley stadionba vitt bennünket. De hát higgadt és közömbös marad- hat-e az ember, amikor arra gondol, hogy százezer néző követeli majd a győzelmet kedvencétől a Blackpool- tól, illetve a Boltontól?! NAGYSZERŰ IDŐ — ZSÜFOLT STADION A mérkőzést gyönyörű időben játszottuk le és a hatalmas lelátókon ember, ember hátán szorongott. A bíró néhány pillanatig figyelmesen szemlélte óráját és a kezdést jelző füttyszót már nem is hallottam a türelmetlen szurkolók viharos biztatásától! Emlékezzünk csak vissza a két csapat felállítására: Blackpool: Farm, Shimwell, Garrett, Fanton, Johnston, Robinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Mudi és Perry. Bolton: Hanson, Bol, Banks, Whiler, Barras, Bell, Holden, Moor, Lofthaus, Hessel és Longton. A közönség a szó szoros értelmében üvöltött. Egy percen belül Lofthaus már gólt rúgott a Bolton javára. Méghozzá milyen gólt! És már az első percben! A Bolton szurkolóinak lelkesedése határtalan volt. Valóságos transz fogta el őket. Magukon kívül voltak az örömtől! FELFOGHATATLAN Elképedésünk nem ismert határt. Felfoghatatlan volt számunkra, mi történt velünk. Én ugyan nem voltam túlságosan ideges, de a Bolton mindenáron ki akarta aknázni kezdeti előnyét és újabb gólt akart rúgni. LJgy támadtak ránk, mint a kiéhezett farkasok. Védelmünk nyakig volt munkával. Sohasem hárítottak el még ennyi támadást egy mérkőzésen! A 35. percben végre Mortensen útján sikerült kiegyenlítenünk, örömünk azonban csak rövid ideig tartott. Néhány perc múlva a Bolton ismét vezetésre tett szert, mégpedig Moor révén. A félidő végén 2:l-es eredménnyel vezetett. A hatalmas Wembley stadion és a vérmes londoni szurkolótábor szemmel láthatóan befolyásolta játékosainak hangulatát. Mindannyian idegesek voltak. A Bolton különben erős csapat és játékosai gyorsak, keményen törnek kapura. Mindannyiuknak az a célja, hogy megkaparinthassák a labdát és akkor aztán szédületes sebességgel robognak a kapu felé. Csapatom igyekezett gyors adogatással elejét venni a rohamoknak, technikai fölényre törekedett és állóharcot akart kifejleszteni. A MÁSODIK FÉLIDŐ Á második félidő első perceiben a Bolton még fokozta a nyomást és hamarosan bekövetkezett a tragikus esemény: az 55. percben 3:l-re növelte fölényét. Harmincöt perccel a mérkőzés befejezése előtt tehát két gól előnye volt! Most már csak a csoda menthetett meg bennünket. Támadósorunk karmesterének a 67. percben sikerült 3:2-re szépítenie az eredményt. Mindössze 22. percünk maradt, hogy két gólt rúgjunk és legyőzzük az ellenfelet. De hogyan? Talán sikerülne is, ha a Bolton tétlen maradna. Elhatároztam, hogy mindent egy lapra teszek fel. Késhegyre menő harcot kell vívni a győzelemért. Úgy éreztem, hogy elérkezett az én időm, az a bizonyos „öt perc”. Biztos voltam abban, hogy az ellenfél már meglehetősen kifulladt. Tudtam, hogy rohamaik ereje fokozatosan csökkenni fog. MATTHEWS CSELEZÉSEI Akcióba léptem. Taylor segítségével pillanatok alatt alapos leckét adtam az ellenfél védelmének a labdarúgás művészetéből. Latba vetettem minden tudásomat és rájöttem, hogy a Bolton védelme nem képes feltartóztatni. Egymás után küldtem a labdákat a kapu felé. Végül aztán sikerrel is jártunk, mert egy középre küldött labdát Mortensen jó érzékkel értékesített és ellenfelünk hálója harmadszor is megrezdült. Mortensen egymás után háromszor győzte le az ellenfél kapusát. Tudnunk kell azt, hogy aki az angol kupában egymásután három gólt lő, valóságos hősnek számít! Alig, hogy a Bolton középcsatára elindította a labdát, máris megszereztem. Gyorsan törtem előre az oldalvonal mentén, kicseleztem Bank- sot és az ellenfél kapuja előtt álltam.. Hallottam, hogy a közönség viharosan szurkol, a nézők a nevemet kiáltozták. A kapura pillantottam és szempillantás alatt észrevettem, hogy Perry jó helyzetben van... A NAGY ERÉNY A labda egyet ugrott előttem, igyekeztem a lehető legpontosabban elébe tálalni. Tudtam, hogy most minden tőlem függ. Ugyanakkor megdöbbenéssel vettem észre, hogy jobblábammal valamilyen mélyedésbe léptem, és hogy kezdem elveszteni az egyensúlyomat. Valahogy mégis sikerült azonban talpon maradnom, de nem Perrynek küldtem a labdát, hanem egyenesen a hálóba vágtam. Mintha egy hatalmas bomba robbant volna fel a Wembley stadionban! Heves fájdalmat éreztem a fejemben. A Blackpool játékosai körülfogtak és össze-vissza ölelgettek. A fejem majd szét robbant a fantasztikus hangzavartól. Klubtársaim végül fölkaptak és vállukon vittek. Néhány másodperc múlva a bíró lefújta a mérkőzést. 6:3-ra győztünk. Csak akkor kezdődött meg azután az igazi ünneplés: az újságírók, fotóriporterek, a vezetők és a Blackpool szurkolói körülfogtak bennünket. Nem hiszem, hogy valaha is megérek még egy ilyen napot, noha ismét a Stoke Cityben játszom, abban a csapatban, amelyet mindig a legjobban szerettem. Emlékszem még egy részletre: A pálya közepén, amikor átvettem a serleget, azt kívántam a Bolton játékosainak, hogy jövőre ők hódítsák cl az angol labdarúgás legnagyobb trófeáját. Az igazat megvallva Stanley Matthews még egy ilyen izgalmas napot élt át, amikor az ország legjobb sportolójaként megkapta a magas kitüntetést. Rövidesen megtudjuk majd, hogy az ötvenéves Sir Stanley Matthews befejezi-e ragyogó pályafutását és visszavonul-e a labdarúgástól. (Magyar Szó)
