Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

4

TOLNA MEGYÉT NEPÜJSAG

1963. január 27.

BZ INTERPOL-nSSZONY

A finn rendőrség élén egy csalhatatlan szimata asszony áll, ahi valóságos réme a bűnözőknek

Paul Jodard, a párizsi alvilág hogy biceg — válaszolta az asz- egyik legveszedelmesebb bűnöző- szony, s hozzálátott kihallgatásáje egy nap — mintha a föld nyel- hoz.

te volna el —, eltűnt. Úgy látszik, neszét vette, hogy a párizsi rendőrség nyomában van. A hatóságoknál azonban se fényképe, se ujjlenyomata nem volt. Annyit tudtak mindössze róla, hogy anyja svéd, apja pedig algériai franci?. továbbá, ho?v jól beszél dánul, esetleg svédül is. Azt is tudtak, négy egy összecsapás alkalmával megsérült, s ennek következtében bal lábára sántít.

A nyomozást az Interpol vette kezébe. Köriratot küldött valamennyi tagszervezetéhez, és közölte a szűkös adatokat, amelyeknek birtokában volt. Figyelmeztetett minden nyomozót, hogy Jodard nagyon veszedelmes bűnöző.

A távoli Finnországban egy asszony, Eila Kaanu, a helsinki rendőrség--főnöke vette kézhez a köriratot, és alaposan emlékezetébe vésett minden adatot. Arra persze ő sem gondolt, hogy Jodard éppen' Finnországban húzódjék meg. Eila Kaanu egy alkalommal Helsinki egyik utcájában

Eila Kaanut világszerte ismerik, és mindenfelé Interpol- asszony néven emlegetik. A rendőrszakértők azt mondják, nincs még egy olyan jó szimatú rendőr a világon. Pedig aki ismeri, azt gondolná, hogy vidéki tanítónő.

Az Interpolnak 90 ország rendőrsége a tagja. A finnt kivéve azonban a világon egyetlen olyan rendőrség sincs, amelynek élén asszony áll. Eila Kaanu nemrégiben New Yorkban járt, maid részt vett az Interpol Venezuelában megtartott értekezletén is. New Yorkban megkérdezték tőle, minek köszönheti bámulatos sikereit?

— Kitűnő emberemlékező1 V-0r> --- Vál^^Olfq. -H

a valaki megkérdez, fejből felsorolom, hány betörő és bűnöző van Finnországban. Azt is megmondom. hogy hány van közülük jelenleg börtönben.

Eila tulajdonképpen jogi pályára készült, de amikor tudomására jutott, hogy a finn rendőregy építkezés mellett haladt el. ség lányokat akar szolgálatába

Szokása szerint a dolgozó munkásokra pillantott, majd folytatni akarta útját, de hirtelen megtorpant.

„Várjunk csak, mi is ragadta meg a figyelmemet?” — kérdezte magától, és hamarjában maga sem tudott válaszolni. Visszafordult, s mint valami ráérő bámészkodó figyelni kezdte a munkásokat.

Az asszony figyelme azonban

ösztönszerűen egy vödröt cipelő munkásra terelődött, akiről észrevette, hogy bal lábára biceg.

Visszatért hivatalába, behívott egy titkosrendőrt, és rövid utasítást adott neki. Néhány perccel később a helsinki rendőrparancsnokságon volt Paul Jodard, akiről senki sem sejtette, hogy több mint öt hónapja búj-kál Finnországban.

— Igen, Jodard vagyok — ismerte be a bűnöző lehajtott fejjel. — Csak azt nem tudom, hogyan jutott nyomomra. Azt hittem, sikerült végre biztos búvóhelyet találnom.

— Maga megfeledkezett arról,

SÜNTHER-PéDDOHL:

■mmm

fogadni, beadta kérvényét. Felvették.

Helsinkit abban az időben nagyon megviselte a háború, s éjjelente rablók garázdálkodtak. Egy éjjel egy asszony arra ébredt, hogy egy ismeretlen férfi van a szobájában, s táskájában turkál. Az asszony meglehetősen hiányos személyleírást adott. Annyit tudott, hogy a tolvaj fekete kesztyűt viselt, azt is észrevette, hogy két ujja hiányzott, mert a kesztyű két ujja üresen lógott.

Eila bekapcsolódott a nyomozásba, s azontúl jól kinyitotta szemét. Egy délután két kocsmából kilépő férfira figyelt fel, az egyiknek hiányzott két ujja. Eila az ismeretlen férfiak nyomába szegődött, és követte őket, amíg be nem mentek egy házba.

Ekkor a házmesterhez fordult és óvatosan kikérdezgette.

— Mit csinál ez a két ember?

— Nem tudom — válaszolta a házmester. — Annyit tudok csak, hogy éjszaka dolgoznak. Mindig este mennek el, nappal pedig alszanak. Alighanem valamilyen

_ fontos megbízatásuk van a ható- \ Ságoktól.

A következő éjjelen Eila lesben fállt. Nem történt semmi. Ez azonban nem szegte kedvét. Tovább figyelt. Az ötödik éjjelen végül a két ismerős ember kilépett a házból. Nyomukba sze- Azok egy utcasarkon el- Eila úgy határozott, hogy ujjatlant követi.

Az ember a külváros felé vette útját, és egyszerre csak eltűnt egy koromsötét sikátorban. Eila nem (•moccant helyéről. Néhány órával (•később az ember előkerült. Óvatosan nyomába szegődött, s amidkor két lépésre volt tőle, rá- tszögezte revolverét.

• Ez volt az első siker.

1 Követte a többi. Máig legalább '32 olyan bűntényt tisztázott, ame- (•lyekkel az Interpol legjobb szakemberei sem boldogultak.

mő MHOS

mmms KisReeeny

16.

Az „ezredes” sunyított. Gyűrte a cigarettát, nagyokat szippantott, majd amikor látta, hogy nem térhet ki a válasz elől. csendesen mondta:

— A fene tudja?!

— Elfogassuk őket?...

Az „ezredes” tanácstalanul és bátortalanul széttárta a karját, de nem szólt egy szót sem. .

Kicsi Biri a fogát csikorgatta. Most lenne okos tanácsra szüksége, s ehelyett se hideg, se meleg választ kap. Ilyen bizonytalanságot nem várt leghűségesebb emberétől. Mi lesz itt, ha ilyen hamar gatyába szalad a bátorságuk a többieknek is? Magára hagyják, a legkritikusabb időben elpártolnak, megfutamodnak?

A düh szétterjedt egész ideg- rendszerében. Markolászta az asztal sarkát, belesápadt. Előbb sipítva tört fel belőle a hang. azután ordított:

— Minden épkézláb közbiztonsági ide jöjjön, a Községházára! Itt bevárjuk őket. A további utasítást majd megkapod.

*

Kérészt a régi parancsoló hang észhez térítette. Újra az utasításokhoz szokott, tisztességtudó szolga volt.

— Értettem — válaszolta alázatosan, majd sarkcnfordult katonásan és elment.

Kicsi Biriben olyan ütemben szállt vissza a lélek, ahogyan a közbiztonságiak érkeztek. Egy órán belül ott volt minden fegyveres emberük a Községháza tanácstermében. Kérész négyet el- ugrasztott közülük azzal a paranccsal, hogy tartsák szemmel az idegeneket, jegyezzék meg, hová mennek, kivel beszélgetnek. Szigorúan a lelkűkre kötötte, kettő mindig a nyomukban legyen, kettő pedig felváltva hozza a hírt, hogy minden lépésükről tájékozva legyenek.

Az elnök küldöncöt menesztett azokhoz is, akik földet kaptak a Liesthein-birtokból. Azt üzente az új földtulajdonosoknak, álljanak keményen a sarkukra, mert Debrecenből két ember érkezett, akik el akarják venni a földet. Jöjjenek hát családostól megvédeni a Köztársaságot. Az elnök úgy számított; ha az ötven háztól néhány tucat ember megérkezik, az is jó lesz Legalább meglátják a híres debreceniek, hogy a nép ki mellett áll.

Eltelt egy óra. mire az első küldönc megérkezett. Újságolta, hogy Mihályiéknál Széles Jóskáéknál, Süket Kabaiéknál jártak a kormánybiztosék, később arról hoztak hírt. hogy a Kishangyában összeszaladt vagy tizenöt ember a két .debreceni hírére.

Késő délutánig szaladtak a küldöncök, a közbiztonságiak meg várakoztak. Kártyáztak a tanácsteremben, egyik csapat huszonegyezett, a másik ultizott. Játék közben pedig iszogattak is. Méghozzá kisüstit. Ezt kapták szíverősítőnek. Enni nem engedtek haza senkit, mert az elnök megtiltotta. Kárba veszne az egész napi rostokolás, ha akkor térnének vissza a debreceniek, amikor a közbiztonságiak éppen ebédelni vannak. Majd esznek, ha az idegenek kitakarodtak a faluból.

A Liesthein-birtok új tulajdonosai közül néhány szintén ott lézengett egy darabig a Községháza előtt. Faggatták az elnököt, tudni akarták, miféle emberek ezek a debreceniek. Akadt amelyik látatlanba azt tanácsolta, hogy zsuppolják ki őket a faluból. Mások a megverés mellett szavaztak. Kicsi Biri még nem adott parancsot egyikre sem. Várt, és a szobájába zárkózva, gondolkozott. Az új birtokosok nem győzték türelemmel. Ácsorog.tak délfeléig, aztán lassan szétszéledtek.

A tanácsteremben strázsáló közbiztonságiak, jobban mondva rendőrök viszont nem mehettek el. Meg is éheztek alaposan, mert már sötétedett, amikorra a kormánybiztosék előkerültek.

Kérész parancsa szerint három pár rendőr a Községháza előtt cirkált, négy ember meg a folyosón állt. A többi fegyveres a tanácsteremben várakozott, készen arra, hogy beavatkozzanak, ha szükség lesz rájuk.

Jöttek Siposék, és itt is. ott is . fegyveres emberekkel találkoztak. Két járőr a nyomukban volt egész nap, itt a Községháza körül meg valóságos főhadiszállásra bukkantak. Amerre csak tekintettek, mindenütt puskás, géppiszto- lyos embereket láttak.

Amikor a Községházára befordultak, Sipos odasúgta Nagy Daninak, a kísérőjének:

— Ezek alaposan felkészültek a fogadtatásunkra.

— Mert vaj van a fejükön — mondta a fiatalember.

— Ha egy mód van rá, nem visszük most kenyértörésre a dolgot — válaszolta Sipos, és előresietett. hogy elsőnek nyisson ajtót.

Az elnöki szobában Kicsi Biri az „ezredes” társaságában fogadta őket. Biri kényelmesen elterpeszkedett egy fotelben, cigarettázott, és az asztal közepén heverő kozáksapkája mellett eregette a füstöt a mennyezet félé. Egyikük sem állott fel amikor a debreceniek beléptek a szobába. Kicsi Biri várt egy ideig, majd félvállról megkérdezte:

— Na, mit láttak, mit láttak?

Sipos sem sietett a válasszal.

Gondolkozott, mit is mondjon ennek a suszter-elnöknek. Azzal a feladattal jöttek ide. hogy derítsék ki, mi a valóságos helyzet. Ennek lényegében eleget tettek. Rengeteg emberrel beszéltek, és mindenki egyformán nyilatkozott. Egyebet most már úgysem csinálhatnak mert Biri megakadályozná. Nem véletlen, hogy a fegyvereseit mind idecsődítette.

— Sok mindent láttunk, meg hallottunk — felelt diplomatikusan Kicsi Biri kérdésére.

Az elnök fölényesen elmosolyodott. Feltápászkodott a fotelból és megveregette a fiatal kormány- biztos vállát.

— Na. mégis ... csak el meri mondani, hogy mit hallottak?

— Hosszadalmas lenne az.

— Mondja csak bátran, ha valami kifogása tan.

Sipos magában nevetett. Mi lenne itt, ha mindent elsorolna? a haját tépné mérgében az örökös elnök, vagy talán azonnal szitává lövetné mindkettőjüket. Mindenesetre óvatos volt, és újra kitért az egyenes válasz elől.

— Majd beszélgetünk még erről. Most egyelőre visszamegyünk Debrecenbe.

Kicsi Biri megelégedetten bólogatott.

— Azt lehet. Nagyon is lehet... Szabad érdeklődnöm, mivel mennek haza?

— Kimegyünk az állomásra — mondta Nagy Dani. — Majd csak jön valami vonat. Ha ide eljutottunk, vissza is megtaláljuk az utat.

Biri alig tudott magán uralkodni,. annyira örült. Szinte fizikai fájdalmába került, hogy visszatartsa diadalmas felkiáltását. Hát érdemes volt ezektől megijedni? Máris visszamennek.

— Fogjatok be! — parancsolt Kérészre. — Vigye ki a hintó az állomásra a polgártársakat. Biztosan elfáradtak az egész napi jár- kálásban, — mondta határozottan, közbén arra gondolt, hogy ezzel is hamarabb megszabadul tőlük, s ráadásul azzal se érvelhetnek Debrecenben, hogy udvariatlanul fogadták őket. Hiszen gyalog jöttek, de hintón távoznak.

Kérész buzgón indult a parancsot végrehajtani. Személyesen szaladt a községi istállóba és maga is segített a lovakat fel- szerszámozni. Nem telt bele tíz perc, az elnöki hintó már ott állt a bejárattal szemközt.

Akkor aztán megkezdődött a búcsúzkodás. A rendőrök nagy csodálkozására az elnök, meg Kérész barátságosan, szinte örömmel szorongatták a két debreceni kezét, a karbidlámpával kivilágított hintó mellett. Nem látszott ezeknek az arcán semmiféle harag vagy harciasság. Megvárták, amíg elindulnak a lovak, addig egy tapodtat se tágítottak. Kérész még .integetett is. mivel úgy látta, hogy az egyik debreceni kihajol a hin- tóból. \

Nagyot haladt a kocsi, már nem hallatszott a zörgés sem, amikor Biriék visszaballagtak az épületbe. Odabent egymásra néztek mosolyogva, azután Kicsi Biri így szólt Kérésznek:

(Folytatjuk)

GIESLFR ÜCYVBO-SZÁNOÉKOSAN- ELŐSZÖR AZ ÚJSÁGÍRÓKAT értés/teke a gyilkosságról s csak Ezr követően A RENDŐRSÉGET..

GENlMMEN TÁRGY/LAGOSAN IRTANAK MINDEN - KŐI ! JOGOS ÖNVÉDELEMBŐL TŐR- TÉNT, EMBERÖLÉSSEL ÁLLUNK SZÉNBEN. LAN/) TURes védelmező - KÖZBEN A 14 ESZTENDŐS LÁNYA-CHERYL- LESZÚR TA STOHPANATOT.. KÖSZÖNÖM ÖNÖKNEK GENTLEMEN..!

MONOJA EL A \ CHERYL, HOC Ml TÖRTÉNTMAMI SZOBÁJÁBÓL VESZEKEDÉST HALLOTTAM AZ UTQB- tOOBEN MAMI ÉS JÖNNIE SOKAT VESZEKEDTEK <!- _____________* KONYHÁBA ÉS... FOLYTATJUK.